csúcstalálkozó” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 6

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy kiszámíthatatlan csúcs dilemmái

2015. február 10.

Az uniós csúcstalálkozók általában jól előkészített forgatókönyvek alapján zajlanak. Minden évben van belőlük legalább négy, jó előre rögzített menetrenddel. A válság legsúlyosabb éveiben persze krízistanácskozás krízistanácskozást követett, hisz az eurózóna fennmaradása volt a tét, de a napirendet egyértelműen Brüsszel tartotta kézben. Most viszont még a legbennfentesebbek sem tudják megjósolni, mi fog történni csütörtökön.

Rendkívüli év – jellemzi mind gyakrabban 2015-öt a nemzetközi sajtó. Rendkívüli EU-csúcs most csütörtökön, amit pedig nem is a tényleg rendkívüli események miatt hívnak össze. Még tavaly év végén megegyeztek ugyanis az állam- és kormányfők, hogy februárban újraindítják a vitát a gazdasági és pénzügyi unióról. Igen ám, de a párizsi terrortámadások, a görög polgárok akarata és Ukrajna keleti határainak erőszakos újrarajzolása eltéríti a vitát. Az Európai Tanács novemberben beiktatott elnöke, Donald Tusk volt lengyel kormányfő valószínűleg nem így akart debütálni. Feltett szándéka volt, sokak örömére, hogy rövidebbé, ütősebbé és politikusabbá tegye a csúcstalálkozókat. Korábban ugyanis az állam- és kormányfők órákat töltöttek olyan papírok szövegezésével, amelyeket csak az adott témában jártas szakértők értettek, a cloud computing-től a széndioxid-kibocsátási kvótákig. Politikai vitákra szinte mániákusan csak az éjszakába nyúló vacsorákon volt mód, amikor azért – az ellenálló képesség függvényében – egy idő után mindenki végletesen elhasználódott. Így Európa sorsa egyre inkább már nem a politikusi képességeken, hanem az idegeken és a fizikai teherbíráson múlott.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy lépéssel hátrább - a szakadéktól

2015. június 27.

Az Európai Unió sokak szerint szeret a szakadék szélén táncolni. Van, amikor a külső körülmények lökik oda, van, amikor pedig saját magának köszönheti ezt a különös szenvedélyét. Persze, hogy épp melyik eset forog fenn, az nézőpont kérdése. Most június végére két komoly súlyú üggyel kellett szembenézniük az állam- és kormányfőknek a brüsszeli csúcstalálkozón: a görög helyzettel és a bevándorlással. Mindkettőre mondhatjuk, legalább is részben, az Unió is ludas abban, hogy ide jutottunk. S hogy mi az eredmény az éjszakába nyúló vita után? A görög kötélhúzás folytatódik, a menekültügyben pedig talán elindulunk egy életszerűbb megoldás irányába.

A héten a görög adósságválság ügyében háromszor zarándokoltak el Brüsszelbe az eurózóna pénzügyminiszterei hiába, s tegnap a főnökeik sem jutottak sokkal messzebbre. Igaz, nem is az utóbbiak dolga a feladat elvégzése. Mivel az athéni kormány mindig az utolsó pillanatban áll elő a legfrissebb javaslattal, érdemi választ pedig nem lehet ilyen súlyú ügyekben két perc alatt adni, marad a halasztgatás, a „ki bírja tovább” játék. Az Unió – és, tegyük hozzá, a világgazdaság – jobb formában van, mint Görögország első bedőlésekor 2010-ben, az eurózóna fennmaradása szakértők szerint most nem forog kockán. De a görög eset megrázkódtatást mindenképp okoz, s a megállapodás hatással lesz a választások előtt álló, eddig jó tanuló módjára viselkedő Spanyolországra és Portugáliára is. Szombaton a pénzügyminiszterek tehát folytatják az idegek harcát, az Unió egyelőre a görög szakadéktól nem lépett hátrább.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Mit akar az USA Ázsiában?

2016. február 24.

Két napos csúcstalálkozóra került sor az elmúlt héten az Egyesült Államok és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tíz tagállama között a kaliforniai Sunnylandsben. Ez volt az első tanácskozás, amelyet amerikai földön tartottak, valamint az első azóta, hogy tavaly novemberben az USA és az ASEAN hivatalosan is stratégiai partnerekké váltak. A tárgyalások meghatározó napirendi pontjait képezték a délkelet-ázsiai térség biztonságpolitikai kérdései, ezen belül is kiemelten a Dél-kínai-tengeren zajló kínai szigetépítések, amelyek az elmúlt hetekben újra az érdeklődés középpontjába kerültek.

A kelet-ázsiai és csendes-óceáni térség az amerikai nagyhatalmi érdeklődés tradicionális színtere. Az Obama-adminisztráció által meghirdetett stratégiai irányváltást akár visszatérésként is értelmezhetjük, a második világháborút megelőzően ugyanis az USA inkább volt csendes-óceáni, mint transzatlanti nagyhatalom. Az elmúlt évtizedekben a világgazdaság növekedésének motorjává váló térség felé fordulást a gazdasági megfontolásokon túl természetesen a Kína által jelentett hatalmi kihívás is motiválta. A kelet-ázsiai stratégia egyik pillére a délkelet-ázsiai államok, valamint az őket tömörítő regionális integráció, az ASEAN és az USA kapcsolatának magasabb szintre emelése.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Szolidaritás és pár atyai pofon

2016. július 11.

A múlt hétvégi varsói NATO csúcs Lengyelország számára történelmi eredménnyel zárult. A tárgyalásokon a sokat vitatott keleti kontingensek felállítását elfogadták, melyek a térségben növekvő orosz fenyegetéssel szemben a lengyel és balti területek védelmét szolgálják. A találkozón azonban Obama a lengyel demokrácia aktuális helyzete kapcsán némi „baráti” kritikával is élt, mely a két ország kapcsolatában érzékeny pontokra mutat. De zátonyra futtathatja-e mindez a most elmélyülőben lévő lengyel-amerikai biztonságpolitikai együttműködést?

A varsói NATO csúcsértekezlet során a szövetség tagjainak számos dologban kellett döntést hozniuk. Keleten az ukrán válság rémképei fenyegetnek, délen a bukott államok koszorújában előretörő Iszlám Állam és a migrációs válság fejti ki áldatlan hatását, miközben a szervezeten belül állandósult vita alakult ki a szövetség jövőbeli szerepét és törekvéseit illetően. A Brexit pedig csak hab a tortán. Következésképpen a találkozó első számú törekvéseként az USA-EU szolidaritási tengely töretlenségének bizonyítása jelent meg, ami az elfogadott dokumentumokból és kiadott közleményekből egyértelműen ki is derül.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

G20: Sok hűhó semmiért?

2016. szeptember 08.

Hétfőn fejeződött be a húsz legnagyobb gazdasággal rendelkező fejlett és fejlődő ország csúcstalálkozója a kínai Hangcsou városában. A nemzetközi gazdasági kormányzás elsőszámú fórumának szánt G20-as csoport ambiciózus célok újbóli napirendre tűzésével kívánta igazolni életre hívását; igazolás helyett azonban csak aláhúzni sikerült a szervezet funkciójával és jelentőségével kapcsolatos kérdőjeleket.

Inkluzív és innovatív fejlődés, olvasható a csúcstalálkozón hozott elhatározásokat taglaló kommünikében. Jelentsen ez bármit is, tehetnénk hozzá joggal. A G20 szerepével kapcsolatos értelmezési nehézségeket az idézett tárgyalási eredmények megfoghatatlanságán túl a nemzetközi sajtó tudósítása is jól jelzi. A média a csúcs ideje alatt megejtett bilaterális egyeztetések és az ekkorra időzített észak-koreai rakétakilövés mellett még a csinos kínai hoszteszek részéről a brit diplomatákra leselkedő kémveszélyt is fontosabbnak tartotta a húszak tárgyalásainál.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

(EU) csúcsra járatott egyhelyben topogás

2016. december 19.

2016-ot biztosan senki nem fogja arany betűkkel beírni az Unió történelemkönyvébe. Nem csak az uniós gépezet csikorog, s mind élesebbek a belső konfliktusok, de a tagállamokban is – lásd a holland, brit, vallon és olasz példát – egyre többször mutatnak fügét a polgárok a kormányok elképzeléseire. A legpozitívabb, amit az Európai Unió 2016-os szerepléséről mondani lehet, hogy még létezik. Az évzáró Európai Tanács, az állam- és kormányfők csütörtöki tanácskozása hű volt az évhez: látjuk a problémákat, óvatosan szeretnénk is haladgatni, de képtelenek vagyunk az áttörésre, foglyai maradunk a saját narratívánknak. Ugyanakkor persze nagyon szeretnénk nemzetközi tényezők maradni.

Nem jutottak sokkal előbbre az Unió állam- és kormányfői a csütörtöki, egynaposra soványított csúcstalálkozón sem. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke valószínűleg érezte, ez nem lesz (pontosabban ez sem lesz) az áttörések fóruma, s ebből bőven elég egy nap is.Vagy egyszerűen csak véget akart vetni annak az egyébként nem túl logikus eddigi szokásnak, hogy kora este ülnek asztalhoz, s jól beleszaladnak az éjszakába, aztán másnap reggel félálomban folytatják. A rossz nyelvek szerint az a forgatókönyv Merkel asszony páratlan képességeihez volt igazítva…

Teljes cikk