cdu” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 4

Létezhet-e Orbán-Merkel paktum?

2015. október 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Der Spiegel publicistája nem kerülgette a forró kását, írásának címe egyértelmű: A fasizmus él. A szerző nem akárki, Jakob Augstein, a lapalapító Rudolf Augstein fia, aki cikkében hosszasan fejtegeti, hogy milyen szociológiai folyamatok vezettek az idegenellenesség mostani megnyilvánulásaiig. És valóban: hétfő este újfent több, mint tízezer ember tüntetett a Pegida mozgalom szervezésében Drezda belvárosában. A Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen – ezt jelenti a Pegida betűszó – nem véletlenül választották a hétfő estéket felvonulásuk időpontjául. Ekkor zajlottak ugyanis a rendszerváltozás időszakában azok a tüntetések, ahol a kelet-német polgárok a „Wir sind das Volk – Mi vagyunk a nép” mondatot skandálva igyekeztek megroppantani a Német Szocialista Egységpárt (NSzEP) hatalmi és véleményalkotási monopóliumát.

Az 1989-es és a jelenlegi helyzet közötti párhuzamot persze véletlenül sem szabad túlerőltetni, ám a legutóbbi történelmi léptékű változás felidézése minden oldalon segít világossá tenni a helyzet súlyosságát. Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy a CDU ifjúsági szervezetének múlt hétvégi kongresszusán a kancellár a saját helyzetét Kohl kancelláréhoz hasonlította, akit pártjában  – épp a rendszerváltozás időszakában -  számos belső kritika ért, olyannyira, hogy az 1989 szeptemberi brémai pártkongresszuson az ellenlábasok a kancellár-pártelnök leváltását célozták meg – mint tudjuk sikertelenül. Van azonban egy kevésbé heroikus áthallás is az 1989-es és a mostani helyzet között. Merkel kancellárnak az az augusztus végi mondata, mely minden szír menekült németországi befogadásáról szólt, hatását tekintve ahhoz az 1989 novemberi, az NSzEP KB ülését követő  bejelentéshez volt hasonlatos, aminek félreérthető volta a berlini fal leomlásához vezetett. Ne felejtsük el, hogy a befogadásról szóló mondat félreérthetősége vezetett annak idején a kaotikus viszonyokhoz a Keleti Pályaudvarnál.

Teljes cikk

Kongresszusi szezon II. Merkel bevette a kanyart – centrális erőtér Németországban

2015. december 17.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Sokan meglepődtek azon a hangos sikeren, amit a kancellár a kedden befejeződött kereszténydemokrata pártkongresszuson elmondott beszédével aratott. Pedig már hetekkel ezelőtt látható volt, hogy a „Sikerülni fog!” és a „Willkommenskultur” retorikai fordulatai mögött zajlik egy, a bevándorlási és az integrációs szabályokat szigorító törvényalkotási folyamat. Bár az időzítés így is nagyon kockázatos, a három 2016 márciusi tartományi választásig talán sikerül a csalódott jobboldali szavazókat is visszaédesgetni a CDU táborába, s ezzel a biztos háttérrel ráfordulni a 2017 őszi parlamenti választásokra. A taktika lényege világos: a befogadás kultúrájával továbbra is biztosítani azt az erkölcsi alapot, ami a II. Világháború utáni, immáron 25 éve egyesült Németország politikai mozgásterének záloga. A látványos többlet teher vállalásával elcsendesíteni azokat a kritikákat, amelyek az ország hatalmas export többletére, a belső kereslet visszatartására vonatkoznak. Biztosítani továbbá azoknak a politikusoknak és szavazóiknak a szimpátiáját, akikkel a CDU a közeljövőben koalíciós partnerként számolhat. Ezek pedig – tetszik, nem tetszik – a szociáldemokraták, vagy a zöldek.

Minden vezető politikusnak használ, ha veszi a fáradtságot, s a kinyilatkoztatás helyett megmagyarázza a politikáját. Merkel is ezt tette a kongresszuson. És persze további biztosíték a sikerre, ha ezt a világlátott külpolitikus tapasztalatkincsével teszi, aminek nem is minden gyöngyszemét kell a nép közé szórnia ahhoz, hogy a kritikus hangok csodálattól reszkető kórusokká változzanak. Az SPD kongresszusának a pártelnököt megszégyenítő végeredménye, és – micsoda véletlen – két, Angela Merkelt „az év emberének” megszavazó világlap közvetlenül a kongresszus előtti megjelenése, valamint Horst Seehofer Merkelt, a CSU kongresszusán szinte pellengérre állító jelenete összezárásra késztette a CDU-t, ahol egyébként a tagságnak nincs is igen más választása, mint beállni Merkel mögé.

Teljes cikk

A megzavarodott iránytű

2016. szeptember 07.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Vasárnap este óta küszködnek a rádióállomások szpíkerei a Mecklenburg-Előpomeránia név kiejtésével, újra és újra nekifutva a nyelvtörőnek sem rossz tartomány emlegetésének. Nem csoda, hogy nincs gyakorlatuk benne, hiszen amúgy alig hallani Németország észak-keleti szegletéről. Az ország egyik legelmaradottabb vidéke – bár bővelkedik a természeti és művészeti szépségekben – hagyományosan egy alacsony lélekszámú, gazdasági nehézségektől sújtott terület, ennek megfelelően sok társadalmi feszültséggel. Rostock, Stralsund, Greifswald vagy Wismar, mint egykori Hanza-városok őriznek valamit az egykor oly jól működő tenger-melléki kereskedelmi szövetség gazdagságából, a Caspar David Friedrich képeiről ismert valóban festői Rügen szigete a császári Németország elitjének, majd persze a náci és kommunista főnökök egykori kedvelt üdülőhelyének státuszából, de amúgy az egész tartomány a központi állami szubvenciók és az uniós támogatások egyik legfőbb kifizetőhelye.

Politikai jelentősége sem számottevő, ugyanakkor a politológiai elemzések számára érdekessé teszi a tartományt a gazdasági nehézségekből és társadalmi feszültségekből levezethető választói fluktuáció, a nem hagyományos pártok időről időre történő megerősödése, majd gyengülése. Így szerzett magának Mecklenburg-Vorpommern kétes hírnevet 1998-ban, amikor az újra egyesített Németország történetében először lett a tartományi kormánykoalíció tagja az egykori NDK kommunista pártjának utóda, a PDS. És persze itt, a Rügent is magába foglaló viharos tengermelléken van Merkel kancellár választókörzete is, amit a nagyasszony az utóbbi időben toronymagas támogatottsággal mindig meg is nyert. Ez teszi manapság igazán izgalmassá a vasárnapi tartományi választást a nemzetközi hírek iránt érdeklődők számára, akik amúgy valószínűleg észre sem vennék, hogy Németország e távoli sarkában voksolásra került sor. Az Alternatíva Németországért (AfD) párt látványos előretörése „a kancellár tartományában” persze a politikai blikkfang iránt vonzódó szerkesztőket és ilyen-olyan elemzőket rögtön a „vég kezdetének”, vagy a kancellári „élethalálharc” vizionálására csábítja – lelkük rajta! A helyzet azonban ennél összetettebb, amint ezt már a menekült-kérdés és a német belpolitika, valamint mindennek hazai recepciója kapcsán megszokhattuk.

Teljes cikk

Merkel Afrikában

2016. október 25.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor múlt szombaton Merkel kancellár a CDU ifjúsági tagozatának (Junge Union – JU) éves tanácskozásán szónokolt, egészen más hangulat övezte a jelenlétét, mint egy évvel korábban. A JU hagyományosan konzervatívabb vonalat visz, mint a párt fősodra, így tavaly volt is felháborodás a kormányfő menekültpolitikája miatt, s a fiatalok vezetősége – összhangban a bajor miniszterelnök követelésével – egy felső határ (Obergrenze) meghatározását követelte Merkeltől. Idén egész más hangnemben zajlott a találkozó, s a küldöttek közül csak a bajor testvérszervezet képviselői maradtak ülve, amikor a kereszténydemokrata ifjak állva ünnepelték a kancellárt.

E felületen az elmúlt másfél évben már többször igyekeztem bizonygatni, hogy a szigorú magyar és a migránsbarátnak mondott német álláspont között nem akkora a különbség, mint amilyennek az látszik. S biztosan nem akkora, mint amekkorának e különbséget azok szeretnék láttatni, akik Merkel kancellárt megengedő menekültpolitikája miatt már rég nyugdíjba küldték volna, nem törődve azzal, hogy ki is jöhet utána Európa legerősebb országának élén.

Teljes cikk