cameron” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 7

Heckenast László

Újságíró, London

A kvóta-mantra ellenszere

2015. szeptember 18.

David Cameron brit miniszterelnök ismét bizonyította kitűnő politikai ütemérzékét. E hét elején ugyanis váratlanul Libanonba utazott, hogy első kézből kapjon képet a Szíriával szomszédos országban felállított menekülttáborról és az ott lakók életkörülményeiről. Az út időzítése nem véletlen, hiszen Theresa May belügyminiszter Brüsszelben épp ezen a napon érvelt a menekültkvóta-rendszer bevezetése ellen.

Cameron Beirutból helikopteren utazott a szír határtól nem messze, a Bekaa-völgyben létrehozott táborba. A négy millió lakosú Libanon 1,1 millió szírnek adott menedéket. Ezen kívül Jordániában és Törökországban is több millió menekült él, akiket az ENSZ Menekültügy Főbiztossága (UNHCR) igyekszik ellátni, nemzetközi támogatásokból. Ezekből az Egyesült Államok befizetései teszik ki a legnagyobb részt, de a második donor ország épp az Egyesült Királyság, amely 2012 óta 900 millió fonttal támogatta a menekültek ellátását, és a mostani út kapcsán további 100 millió fontot ígért erre a célra.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Identitászavar a brit baloldalon

2015. szeptember 23.

Jövő héten a dél-angliai Brightonban tartja éves kongresszusát a brit Munkáspárt, amelyen máris felszínre kerülhetnek az alig két hete megválasztott új pártvezér, Jeremy Corbyn és párton belüli ellenfelei között feszülő ellentétek. Sőt, a jelek szerint az erősen baloldali érzelmű Corbyn megválasztását aktívan támogató szakszervezetek sem mindenben értenek vele egyet.

Jeremy Corbyn több mint harminc éve munkáspárti képviselő, de sem az ellenzéki árnyék-kormányokban, sem a Blair-Brown érában nem kapott szerepet. Mindig is „backbencher”, a parlamenti frakció hátsó padsoraiban ülő honatya volt, akit a láthatóan a pártfegyelem sem tudott  kordában tartani: az elmúlt öt évben a parlamenti szavazások egy negyedében a hivatalos pártvonallal ellentétesen voksolt.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Brexit or no brexit?

2016. február 05.

Két hetük van az Uniós tagállamok vezetőinek, hogy áttanulmányozzák az Egyesült Királyság tagságát újradefiniálni hivatott 16 oldalas dokumentumot. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke kedden délben készült el a tervezettel, amelyet már a február 18-19-i uniós csúcstalálkozón el kellene fogadni ahhoz, hogy a londoni kormány júniusra kiírhassa a beígért népszavazást. De ennyi idő alatt még egy nyolclakásos társasházban is nehéz megállapodni arról, hogy kifestessék-e a lépcsőházat, nemhogy 27, részben ellenérdekelt tagállam egyezségre jusson. Vajon miből táplálkozik ez a határtalan optimizmus?

„Buy now, pay later”, hirdetik a portékáikat kedvezményes(nek látszó) hitellel kínáló üzletek Anglia szerte. Aztán, ha a kamatmentes időszak végén a vevő mégsem tudja teljes egészében kifizetni az áru ellenértékét, automatikusan egy másik, igen magas kamatú és akár évekig tartó hitel-megállapodás lép érvénybe, amiből akkor sem tud kiszállni, ha közben valahogy mégis előteremti a pénzt a tartozás rendezésére. Mindez ott van az apró betűs részben, de kinek van türelme azt elolvasni akkor, amikor már azon morfondírozik, hogy hogyan fog beférni az ajtón az új TV.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

(F)Élni és (f)élni hagyni?

2016. február 21.

Uniós csúcstalálkozó még sosem kezdődött rosszabb hangulatban, soha ennyi kölcsönös vádaskodás nem előzte meg, mint most. Harminc órás harc után persze, szokás szerint, mindenki győzött, de ez nem is történhetett másképp:egy állam-vagy kormányfő sem engedheti meg magának, hogy ne győztesként hagyja el a brüsszeli csatateret. A britek kedvéért az uniós jogrend megerőszakolva, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy a szigetországnak kedve lesz maradni a klubban.A migránsok pedig továbbra is áramlanak, összhang, életképes uniós megoldás nincs, csak keményebb nyelvezet.

A hét elején több uniós tagállam állt vitában egymással, mint ahány nem, kiváló alaphangot szolgáltatva a valóban húsbavágó témákkal foglalkozó csúcsnak. Az egyébként korántsem új ötlet révén, hogy a görög-macedón határnál zárjon az EU, ha már a görög partoknál nem megy, a visegrádi négyeket most már az is megjegyezte, akinek eddig fogalma sem volt Közép-Európáról. Lehetett szidni őket nyugatról és északról, délről nácizni, mint a görögök, vagy a kohéziós pénzek megvonásával fenyegetőzni, mint az olasz miniszterelnök. Még azt a logikai bukfencet is sikerült többeknek bemutatni, hogy pont a szabályok szelektív alkalmazása ellen fellépő a V4-eket vádolták azzal, hogy szétverik Schengent a határok hathatós kontrolljának követelésével. Az eddig nagyon píszí Ausztria is jól belecsapott a lecsóba azzal, hogy maximálta a naponta átengedhető bevándorlók és menedékkérők számát, amit Juncker sem hagyott szó nélkül. Arról nem is beszélve, hogy északon is elfogyott a türelem, s mind több helyen van határellenőrzés, Dániában még egy kis vagyonelkobzással megfűszerezve.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

BREXIT: a tiltott gyümölcs

2016. június 10.

Két hét van hátra az Egyesült Királyság Európai Unió-s-tagságáról szóló népszavazásig, és a felmérések – hol a kilépőket, hol a maradókat helyezve az élre – rendkívül szoros eredményt jósolnak. De vannak, akik a tavalyi parlamenti választáshoz hasonló meglepetésre számítanak most is.

2015-ben egyetlen közvélemény-kutató cég sem prognosztizált konzervatív abszolút többséget a londoni parlamentben. Nyilvánvalóan Cameron sem számított erre, hiszen ha az egypárti kormányzásakár leghalványabb esélye is felsejlett volna előtte, aligha ígéri be az uniós tagságról szóló referendumot.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

A brit oroszlán (ki)ugrani készül?

2016. június 15.

Az Európai Unió vezetői talán soha nem vártak olyan izgalommal egy eseményt, mint a június 23-i nagy-britanniai népszavazást. Amióta 1973-ban Nagy-Britannia az akkor még Európai Gazdasági Közösség néven ismert országcsoport tagja lett, azóta időről időre fellángolnak a brit különállási törekvések, amelyek először a brit baloldalon (a Munkáspártban) voltak virulensek, majd az 1980-as években mindinkább teret nyertek a Konzervatív Pártban is. Az ekkor Thatcher vezette Konzervatív Párt részben a gazdaságpolitikát jellemző takarékosságból, részben a brit szuverenitás korlátozása miatti félelemből érzékenyen reagált arra, hogy a befizetések révén Nagy-Britannia támogatja a kontinentális, főleg franciaországi mezőgazdaságot.

Mai napig anekdotaként idézik, hogy Margaret Thatcher Brüsszelben a retiküljével verte az asztalt, követelve, hogy a brüsszeli bürokraták „adják vissza a pénzünket”. A brit társadalom és politikai elit jelentős részének EU-kritikája fokozódott a 2015-ös migránskrízis következtében, és ezt nem éppen fair módon összemosták a közép- és kelet-európai, köztük magyar munkavállalók EU-n belüli mozgásával és nagy-britanniai munkavállalásával. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az EU-s befizetések, a nyomasztó EU-bürokrácia léte és a szuverenitás csökkenése miatti brit morgás éppen 2013-2015-ben erősödött fel. Mint mindenütt Európában, a 2009-es gazdasági válság és a 2015-ös migránsválság megrendítette a társadalom biztonságérzetét Nagy-Britanniában is.

Teljes cikk

Az emberek hangja

2016. június 24.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A brit szavazás eredményét kommentáló elemző nyilatkozatok között a sajnálkozás mellett leginkább az a motívum dominál, mi szerint meg kell hallani az emberek hangját. Nemes gondolat. Ugyanakkor egy olyan kontinensen, ahol 1989-90-t követően immáron több évtizede mindenütt demokratikus rendszerek működnek, legalábbis furcsa, hogy e felismerésre miért is kellett ennyit várni. A brit szavazás eredménye mindenesetre drámai erővel tudatosította, hogy nem lehet egyszerűen „lepopulistázni” a politikai aréna azon harcosait, akik nem tudnak, akarnak feltételek nélkül elköteleződni a nemzetek feletti integrációs gondolat mellett.

Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban oly aggodalmas, olykor kimondottan harcias vélemények jelentek meg a népszavazással, mint demokratikus intézménnyel kapcsolatban. És messze nem csak a mi kvótás, Brüsszelnek üzenős akciónk apropóján. Az persze nem új keletű kérdés, hogy hogyan is lehet ezt a végtelenül összetett európai működési rendszert a demokratikus döntéshozatalhoz közelebb vinni – erről szóltak, szólnak az Európai Parlament kompetenciáival kapcsolatos viták, vagy az európai döntéshozatali szintek és a nemzeti parlamentek illetékességi köreinek viszonyáról folytatott diskurzus. E fórumokon persze még lehetett tudatosan befolyásolni, kialkudni, vagy el lehetett mismásolni a választ, hiszen a döntések mégis csak a professzionális módon politikával foglalkozó, pártcsaládokhoz tartozó, pártfegyelem által korlátozott képviselők körében születtek, vagyis valamelyest meg lehetett őrizni a nagy európai projekt elitista jellegét. Ha esetleg népszavazásra került a sor egy-egy részkérdésben, legyen szó akár az európai alkotmányról, vagy a Lisszaboni Szerződésről, addig addig lehetett csűrni-csavarni az eredményt, ismételtetni a voksolást, míg megfelelő eredmény nem született.

Teljes cikk