biztonságpolitika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 8

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Mibe kerül Amerika biztonsága?

2015. augusztus 07.

Az Európai Uniót és az Egyesült Államokat összekötő Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) mellett az amerikai kereskedelempolitika prioritása a világgazdaság 40 százalékát lefedő Transzpacifikus Partnerség (TPP) létrehozása. Fokozódó verseny zajlik a világ legdinamikusabban fejlődő térsége, a kelet-ázsiai, csendes-óceáni régió gazdasági integrációjának vezető szerepéért. A verseny tétje: ki írja a világkereskedelem játékszabályait a 21. században?

„Fontos döntés előtt állunk. Biztosíthatjuk, hogy a világkereskedelmi rendszer a mi értékeinket és érdekeinket tükrözze, vagy átengedhetjük ezt a szerepet másoknak…” Michael Froman az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője és főtárgyalója fogalmazott így nemrég a Transzpacifikus Partnerség jelentőségéről. A jelen formájában 12 kelet-ázsiai és csendes-óceáni ország – név szerint az Egyesült Államok, Japán, Vietnám, Szingapúr, Malajzia, Brunei, Ausztrália, Új-Zéland, Chile, Peru, Mexikó és Kanada – között kötendő nemzetközi szerződés olyan új típusú kereskedelmi megállapodás, amely a vámok és egyéb kereskedelmi akadályok lebontására épülő szabadkereskedelmi övezet létrehozásán túl, egy sor hagyományosan belső szabályozás alá eső kérdést is rendez.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Lengyelország az „új hidegháború” árnyékában

2016. február 23.

Vitathatatlan, hogy a február közepén rendezett 52. müncheni biztonságpolitikai konferencia egyik legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó beszéde Andrzej Duda lengyel köztársasági elnöké volt, aki felszólalásában a folyamatosan erősödő regionális orosz katonai jelenlétről, valamint a Dimitij Medvegyev orosz miniszterelnök által is említett „új hidegháború” eljöveteléről beszélt. A nyilatkozat valódi hírértékét azonban leginkább az egyre radikálisabbá váló oroszellenes lengyel retorika adta, ugyanis a háttérben konstans módon zajló biztonságpolitikai folyamatok már 2014-óta a térség újrafegyverkezési tendenciát vetítik elénk.

Az ukrajnai válság 2014 eleji eszkalálódását követően a lengyel politikai és katonai vezetés legfontosabb stratégiai célkitűzését Lengyelország biztonságának növelése jelenti, amely az ország szuverenitásának védelme mellett egyet jelent a NATO keleti határainak biztosításával is. Mindez az egyre látványosabban erősödő térségbeli orosz katonai jelenlét, valamint a lengyel nemzeti érdekek perspektívájából szemlélve evidenciának számít.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Mit akar az USA Ázsiában?

2016. február 24.

Két napos csúcstalálkozóra került sor az elmúlt héten az Egyesült Államok és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tíz tagállama között a kaliforniai Sunnylandsben. Ez volt az első tanácskozás, amelyet amerikai földön tartottak, valamint az első azóta, hogy tavaly novemberben az USA és az ASEAN hivatalosan is stratégiai partnerekké váltak. A tárgyalások meghatározó napirendi pontjait képezték a délkelet-ázsiai térség biztonságpolitikai kérdései, ezen belül is kiemelten a Dél-kínai-tengeren zajló kínai szigetépítések, amelyek az elmúlt hetekben újra az érdeklődés középpontjába kerültek.

A kelet-ázsiai és csendes-óceáni térség az amerikai nagyhatalmi érdeklődés tradicionális színtere. Az Obama-adminisztráció által meghirdetett stratégiai irányváltást akár visszatérésként is értelmezhetjük, a második világháborút megelőzően ugyanis az USA inkább volt csendes-óceáni, mint transzatlanti nagyhatalom. Az elmúlt évtizedekben a világgazdaság növekedésének motorjává váló térség felé fordulást a gazdasági megfontolásokon túl természetesen a Kína által jelentett hatalmi kihívás is motiválta. A kelet-ázsiai stratégia egyik pillére a délkelet-ázsiai államok, valamint az őket tömörítő regionális integráció, az ASEAN és az USA kapcsolatának magasabb szintre emelése.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki lesz Hollande utóda?

2016. április 04.

A 2015-ös év tapasztalatai sanyarú képet festenek Franciaország biztonságpolitikai állapotáról. Egy év leforgása alatt dzsihadista fegyveresek átlagosan havonta egy terrortámadást hajtottak végre, amelyekben 148 ember vesztette életét. Mindez a francia társadalmat a kontrollálatlanná vált migrációs válság idején állandósult rettegésbe és kilátástalanságba taszította. A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy a francia kormány jól látható módon képtelen kézenfekvő megoldásokkal előállva hatékony fellépést tanúsítani. Ennek megfelelően a biztonságpolitikai állapotok helyreállítása a 2017-es elnökválasztásokon várhatóan győztes jobboldali republikánusokra vár. A kérdés csupán az, hogy a két nagy rivális, Sarkozy és Juppé közül ki fogja megörökölni ezt a „hazafias” feladatot.

Franciaország biztonságpolitikai helyzete az elmúlt egy év során drasztikus mértékű romláson esett át. Ez azonban nem kizárólag a januári és novemberi párizsi terrortámadások számlájára írható, ugyanis a Marseilles-i zsidó közösség tagjai ellen elkövetett utcai támadásokhoz hasonló vidéki merényletek a fenyegetettséget az ország teljes területén szétterítik, így lényegében még a legkisebb francia falu lakossága is az Iszlám Állam áldozatává válhat. A francia állampolgárok kitettségét pedig tovább erősíti, hogy az országban az egy év alatt elkövetett terrortámadások 2011-es zéró szintjükről 2013-ra háromra emelkedtek, amely 2015-ben évi 10 támadásban kulminált. Mindennek köszönhetően a Valeurs Actuelles magazin felmérése szerint mára a francia állampolgárok 88 százaléka állandósult félelemben él.

Teljes cikk

Osztrák katonák a Brenneren

2016. április 07.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Múlt vasárnap osztrák rendőrök csaptak össze migráns-barát tüntetőkkel az olasz-osztrák határon, Doskozil honvédelmi miniszter pedig katonai egységek bevetésének szükségességét is felvetette, tekintettel arra, hogy a balkáni útvonal lezárultával, az előző év hasonló időszakához képest 44%-kal többen jönnek a Földközi-tengeren és így Olaszországon át. A Mikl-Leitner belügyminiszter által korábban már bejelentett szigorítások nyomán tehát a rohamosan keményedő osztrák menekültpolitika még magasabb fokozatba kapcsolt. Ide jutottunk szeptember eleje óta, amikor az osztrák kancellár még fennhangon hirdette, hogy őt bizony a holokauszt időszakára emlékezteti a magyar menekült-politika.

A keményedő hangnem persze összefügg az elnökválasztási kampány finisével, melyben a kormánypártok jelöltjei – eddig igencsak ellentmondásos üzeneteikkel – nem tudnak kiemelkedni a szokatlanul sok, szám szerint 6 jelölt közül. Sőt, a mai állás szerint akár azt is kockáztatják, hogy nem jutnak be a második fordulóba. A legjobb példa erre éppen Andreas Khol, a Néppárt (ÖVP) jelöltjének hétfői interjúja, melyben dícséri Angela Merkelt, elhatárolódik Orbán Viktortól, szeretné erősíteni a kapcsolatait a Visegrádi 4-ekkel, ugyanakkor megállapítja, hogy a V4-es országok élén manapság „nehéz fiúk” állnak, vagyis nem lesz könnyű az együttműködés.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Szolidaritás és pár atyai pofon

2016. július 11.

A múlt hétvégi varsói NATO csúcs Lengyelország számára történelmi eredménnyel zárult. A tárgyalásokon a sokat vitatott keleti kontingensek felállítását elfogadták, melyek a térségben növekvő orosz fenyegetéssel szemben a lengyel és balti területek védelmét szolgálják. A találkozón azonban Obama a lengyel demokrácia aktuális helyzete kapcsán némi „baráti” kritikával is élt, mely a két ország kapcsolatában érzékeny pontokra mutat. De zátonyra futtathatja-e mindez a most elmélyülőben lévő lengyel-amerikai biztonságpolitikai együttműködést?

A varsói NATO csúcsértekezlet során a szövetség tagjainak számos dologban kellett döntést hozniuk. Keleten az ukrán válság rémképei fenyegetnek, délen a bukott államok koszorújában előretörő Iszlám Állam és a migrációs válság fejti ki áldatlan hatását, miközben a szervezeten belül állandósult vita alakult ki a szövetség jövőbeli szerepét és törekvéseit illetően. A Brexit pedig csak hab a tortán. Következésképpen a találkozó első számú törekvéseként az USA-EU szolidaritási tengely töretlenségének bizonyítása jelent meg, ami az elfogadott dokumentumokból és kiadott közleményekből egyértelműen ki is derül.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki védi meg Észtországot?

2016. augusztus 29.

Angela Merkel német kancellár európai körútba kezdett, melynek során 15 uniós tagország vezetőjével egyeztet a Brexit utáni EU alapvetéseit meghatározó szeptember 16-i pozsonyi csúcs tematikáját illetően. A turné második állomása Merkelt az észt fővárosba, Tallinba repítette, ahol az új európai rend kialakításához az EU-párti észt kormányzat támogatását igyekszik megszerezni. Ugyanakkor a találkozó tapasztalatai egy párhuzamos folyamatra is rávilágítanak, miszerint az uniós ügyek mellett a két állam a biztonságpolitika, illetve a digitális innováció terén stratégiai partnerséget alakított ki. Mindez a negyedik ipari forradalom és a hálózati társadalmak kibontakozásának korszakában a német-észt kapcsolatok nagyarányú felértékelődését eredményezi.

Angela Merkel tallini látogatásának apropója, hogy bebiztosítsa az uniópárti Taavi Rõivas észt miniszterelnök támogatását, melyre a közelgő szeptemberi uniós csúcson Merkelnek minden bizonnyal szüksége is lesz. A tanácskozáson ugyanis - Nagy-Britannia kihagyásával - a 27 tagállam kormányfői, illetve az uniós intézmények vezetői a Brexit megvalósításáról, illetve egy új alapokon álló unió kialakításáról fognak tárgyalni. A csúcson várhatóan az EU kritikusai is szép számmal képviseltetni fogják magukat, így Merkelnek minden lehetőséget meg kell ragadnia annak érdekében, hogy nyilatkozatának megfelelően az átalakult körülmények között sikerüljön biztosítania a tagállamok lehető legerősebb koherenciáját. Ebben a törekvésben a hagyományosan EU-párti Észtország Merkel elsővonalas szövetségeseként jelenik meg.

Teljes cikk