bevándorlás” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 13

…a karaván halad

2015. május 12.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A múlt hét csütörtökén ülést tartott az Európai Parlament Állampolgári, Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, az ún. LIBE (Civil Liberties, Justice and Home Affairs). Az ülés témája eredetileg a halálbüntetéssel kapcsolatos magyarországi diskurzus lett volna, de a képviselők hamar eljutottak a bevándorlásra vonatkozó nemzeti konzultációs kérdőívig. A vita érdekes fordulatokat vett, bár az elmúlt években már megszokhattuk a hazánkkal kapcsolatos vitákat, így ezek fényében azt is mondhatjuk: mindenki hozta a formáját. Abban biztosak lehetünk, hogy a kérdéssorból még lesz némi polémia, amit az is jelez, hogy a legendás bajor konzervatív politikus, Franz-Josef Strauss lánya, Monika Hohlmeier néppárti képviselő külön vitát is szeretne szentelni az ügynek, különös tekintettel a kérdések „EU-kritikus, populista felhangoktól sem mentes” tartalmára.

Azt tudjuk, hogy az idegenek befogadásáról szóló vita nem új keletű Európában, de az elmúlt hónapokban látványosan felerősödött. A Frontex, az Európai Határvédelmi Ügynökség második emberének a Bruxinfo hasábjain olvasható szavai szerint az érkezőknek csupán 20 százaléka gazdasági migráns, 80 százalékuknak elvben járna a menekült státusz, vagyis az életüket veszélyeztető háborús övezetekből érkeznek, „de náluk sem lehet kizárni a gazdasági motívumot”. A menekültügy és a bevándorlás közötti pontos különbségtételről tehát itt sem beszélhetünk, ami az egyik legfontosabb módszertani probléma a mi kérdőívünk kapcsán is.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A (magyar) munkásosztály helyzete Angliában

2015. június 11.

Miközben a brit parlamentben folyik az Európai Uniós tagságról szóló népszavazás törvényi előkészítése, David Cameron miniszterelnök sorra keresi fel a tagállamok vezetőit, hogy felmérje, milyen engedményekre van esélye az Egyesült Királyság és Brüsszel kapcsolatának felülvizsgálata során. Az egyik, magyar szempontból különösen is kényes kérdés a tagállamokból érkező bevándorlás tervezett korlátozása. Ám arról, hogy ennyi közép-kelet-európai munkavállaló számára vonzó a brit munkaerőpiac, nem kizárólag az Uniós szabályozás tehet. S bár Friedrich Engelsnek a címben megidézett klasszikus műve messze nem erről a foglalkozási csoportról szól, a helyzet furcsaságára a legjobb (és a magyar egészségügy jövője szempontjából talán a legfontosabb) példa, az orvosok helyzete.

David Cameron korábban olyan igényt is megfogalmazott, hogy a szegényebb tagállamokból mindaddig ne áramolhasson szabadon a munkaerő Nagy-Britanniába, amíg a bérek között hatalmas különbségek vannak. Egy magyar orvos például hazai bérének akár tízszeresét is megkeresheti, ha a szigetországban vállal munkát. De ez azért is van így, mert a vendég-orvosok jóval kedvezőbb bérezésben részesülnek, mint a brit egészségügyi ellátó rendszer, az NHS által főállásban foglalkoztatott kollégáik.

Ez első hallásra furcsának tűnhet, hiszen a szabad munkaerő-vándorlás bírálói legtöbbször azzal érvelnek, hogy a szegényebb országokból érkező vendégmunkások leszorítják a helyi béreket. A Nagy-Britanniába érkező kelet-európai orvosok többsége azonban nem közvetlenül az NHS által foglalkoztatott főállású orvosként helyezkedik el, hanem ún. locum, azaz helyettesítő pozícióba kerül. Ezeket a pozíciókat pedig hagyományosan az egészségügyre szakosodott munkaerő közvetítő ügynökségek segítségével töltik be, ahol az NHS az ügynökséget fizeti, az orvos pedig – a 10-20%-os közvetítői jutalék levonása után – az ügynökségtől kapja meg a munkabérét.

Az ügynökségi díjak eleve magasabbak, mint amennyibe egy főállású orvos kerülne az egészségügynek, ráadásul ezek a privát ügynökségek sokkal rugalmasabb foglalkoztatási megoldásokat tudnak kínálni, mint egy állami kórház. Ez utóbbiban az orvosnak nem sok választása van: alkalmazottként dolgozva a teljes fizetése után fizet adót és társadalombiztosítási hozzájárulást, amit a munkáltató havonta le is von a béréből. Ezzel szemben egy ügynökség akár saját vállalkozásán keresztül is alkalmazhatja az orvost, ami az adózás, és különösen a társadalombiztosítás tekintetében lényegesen kedvezőbb feltételeket jelent.

Ez a rendszer persze teljesen érthető lenne akkor, ha az egészségügy csak vészhelyzetekben és átmenetileg alkalmazna ügynökségek által kiközvetített orvosokat és nővéreket. Ismerek azonban olyan orvosokat, akik hónapokig, vagy akár évekig dolgoznak locumként ugyanabban a kórházban, ugyanabban a pozícióban. Ami nemcsak, hogy lényegesen többe kerül az NHS-nek, mintha főállásban alkalmazná őket, de az adóoptimalizálási lehetőségek következtében a kifizetett munkabérből az egészségügy büdzséjébe visszakerülő járulékok is alacsonyabbak.

Az ügynökségek által kiközvetített orvosok és nővérek bére ma már évi 3,3 milliárd font (több mint 1400 milliárd forint) kiadást jelent az NHS-nek, amit az egészségügyi miniszter szerint korlátozni kell. Jeremy Hunt a napokban jelentette be, hogy nemcsak maximálni fogják az ügynökségek részére kifizethető díjakat, hanem a jövőben csak megfelelően akkreditált ügynökségeket vehetnek majd igénybe az NHS intézmények.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra bezárulna a brit egészségügy a külföldi orvosok előtt. A brit orvosképzés egyelőre nem tud lépést tartani a népesség és a várható életkor növekedése és az egészségügyi ellátás kiterjesztése által támasztott igényekkel. Ugyanakkor számítani kell arra, hogy a locum pozíciókban csak rövidebb ideig, és a jelenleginél alacsonyabb bérezés mellett fogják alkalmazni az orvosokat. A konzervatívok ugyanis választási kampányukban azt ígérték, hogy sem a személyi jövedelemadó, sem a társadalombiztosítási hozzájárulás sem pedig az ÁFA mértékét nem emelik – és ezt törvénybe is fogják iktatni. Sőt, George Osborne pénzügyminiszter szerda esti MansionHouse-beli beszédében még olyan törvényt is beígért, amely előírja a mindenkori kormánynak, hogy növekedő gazdaság esetén a költségvetés mérlegének pozitívnak kell lennie.

Ha a kormányzat ilyen mértékben korlátozza a mozgásterét a költségvetési bevételek növelése, illetve a hitelfelvétel terén, és választási ígéreteihez híven továbbra is fenn kívánja tartani az univerzális és az igénybevétel helyén ingyenes egészségügyi ellátást, nem kerülheti el az NHS költségeinek csökkentését. De attól tartok, hogy a magyar orvosok számára még így is megmarad a brit munkaerőpiac vonzereje.

És akkor már csak a legfőbb kérdés vár válaszra: vajon mindez a sok átalakítás megfelelő eszköz lesz-e annak érdekében, hogy a brit polgárok az uniós tagság fenntartására adják majd voksukat?

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

When in Rome…

2015. június 19.

…do as the Romans do. A kifejezés – amelynek latin „eredetije” egyébként Szent Ambrus kora-keresztény milánói püspöktől származik – szinte minden angol nyelvkönyvben előkerül, hiszen nyelvtani egyszerűsége ellenére is frappánsan fejezi ki az üzenetet. Amit némileg lokalizálva akár úgy is fordíthatnánk, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat.”

Csakhogy míg a „When in Rome” a mai napig megfogadandó jó tanácsnak számít, az alapvetően hasonló magyar verzió nemcsak, hogy gúny tárgya lett, hanem egyenesen gyűlöletkeltőnek és idegengyűlölőnek bélyegezték.

Teljes cikk

Mit üzenünk Tusványosról?

2015. július 23.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Szenátusi meghallgatásán Tom Malinowski, a State Departement új, demokráciáért és emberi jogokért felelős helyettes államtitkára említést tett Orbán Viktor 1 évvel ezelőtt, a tusnádfürdői szabadegyetemen elhangzott beszédéről. Mondanunk sem kell, hogy nem a dicséret hangján szólt, hanem - amint ezt már más nyugat-európai és tengerentúli kommentárokban is olvashattuk - a demokrácia egyetemes ügyére leselkedő veszélyek között említette az illiberális demokráciáról (is) szóló eszmefuttatást.

Az a tény, hogy közel egy évvel a beszéd elhangzása után, s alig pár nappal a miniszterelnök következő tusnádfürdői beszédének elhangzása előtt a nemzetközi  politika ilyen olimposzi magaslataiban is foglalkoznak velünk, jelzi azt a feltételezést és várakozást, hogy Orbán Viktor idén sem csupán az erdélyi táj szépségét fogja méltatni szombat délelőtti szónoklatában.

Teljes cikk

Kérdések a francia külügyminiszterhez

2015. augusztus 31.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Laurent Fabius francia külügyminiszter egy vasárnapi tévéműsorban a menekültügyről értekezett. A befogadás fontosságáról beszélt, majd kitért arra, hogy vannak olyan országok, amelyek nem akarnak a közös megoldás kialakításában részt venni, vagyis nem akarnak menekülteket befogadni.

Riporteri kérdésre, hogy mely országokról van is szó, kézmozdulataival is jelezte, hogy ott, valahol a keleti végeken vannak ilyen államok, majd újabb riporteri rákérdezésre, ami már konkrétan Magyarországra vonatkozott, kitört Fabiusből a felháborodás. Többször is nagyon komolynak minősítette a problémát, aláhúzva, hogy Magyarország nem tartja tiszteletben a közös európai értékeket, fel kell számolni a kerítést, „amilyet még állatoknak sem csinálnak”, s az EU vezetőinek majd komoly és szigorú tárgyalásokat kell folytatnia a magyar kormánnyal.

Teljes cikk

Létezhet-e Orbán-Merkel paktum?

2015. október 27.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Der Spiegel publicistája nem kerülgette a forró kását, írásának címe egyértelmű: A fasizmus él. A szerző nem akárki, Jakob Augstein, a lapalapító Rudolf Augstein fia, aki cikkében hosszasan fejtegeti, hogy milyen szociológiai folyamatok vezettek az idegenellenesség mostani megnyilvánulásaiig. És valóban: hétfő este újfent több, mint tízezer ember tüntetett a Pegida mozgalom szervezésében Drezda belvárosában. A Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen – ezt jelenti a Pegida betűszó – nem véletlenül választották a hétfő estéket felvonulásuk időpontjául. Ekkor zajlottak ugyanis a rendszerváltozás időszakában azok a tüntetések, ahol a kelet-német polgárok a „Wir sind das Volk – Mi vagyunk a nép” mondatot skandálva igyekeztek megroppantani a Német Szocialista Egységpárt (NSzEP) hatalmi és véleményalkotási monopóliumát.

Az 1989-es és a jelenlegi helyzet közötti párhuzamot persze véletlenül sem szabad túlerőltetni, ám a legutóbbi történelmi léptékű változás felidézése minden oldalon segít világossá tenni a helyzet súlyosságát. Ennek megfelelően az sem véletlen, hogy a CDU ifjúsági szervezetének múlt hétvégi kongresszusán a kancellár a saját helyzetét Kohl kancelláréhoz hasonlította, akit pártjában  – épp a rendszerváltozás időszakában -  számos belső kritika ért, olyannyira, hogy az 1989 szeptemberi brémai pártkongresszuson az ellenlábasok a kancellár-pártelnök leváltását célozták meg – mint tudjuk sikertelenül. Van azonban egy kevésbé heroikus áthallás is az 1989-es és a mostani helyzet között. Merkel kancellárnak az az augusztus végi mondata, mely minden szír menekült németországi befogadásáról szólt, hatását tekintve ahhoz az 1989 novemberi, az NSzEP KB ülését követő  bejelentéshez volt hasonlatos, aminek félreérthető volta a berlini fal leomlásához vezetett. Ne felejtsük el, hogy a befogadásról szóló mondat félreérthetősége vezetett annak idején a kaotikus viszonyokhoz a Keleti Pályaudvarnál.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Külpolitikai félfordulatok Párizs után

2015. november 24.

A november 13-i párizsi terrortámadások a francia és a nemzetközi közvéleményt egyaránt meglepték. A világban ismét eluralkodott az az érzés, hogy sehol sem vagyunk biztonságban. Városainkban terrorista sejtek működnek vagy működhetnek, amelyek ellen a belbiztonsági erők egyelőre erőtlenek. Azok a muszlimok, akik közöttünk élnek, gondolják sokan ma Párizsban, Brüsszelben és más városokban, ellenünk támadtak és ezt bármikor újra megtehetik. A racionálisan gondolkodók természetesen tudják, hogy a terroristák csupán szűk szegmensét képezik az adott ország muszlim társadalmainak. De egyre többen gondolkoznak el azon, hogy nem kellene-e az eddiginél sokkal inkább elvárni a bevándorlóktól az adott országgal, az új hazájukkal való belső azonosulást. Nem kellene-e azokat, akit nyíltan tagadják a nyugati világ értékeit, haladéktalanul kiutasítani?

A mai világban minden újságolvasó és TV-néző ember tudja, hogy az Iszlám Állam globális harcot vív a nyugati és orosz világgal, s talán hamarosan kiderül, hogy a hindu-buddhista Indiával és talán Kínával is. A főfront Szíriában és Irakban húzódik, az oldalfrontok pedig Jemenből a Szahel-övezeten át az Atlanti-óceánig nyúlnak. Nyugat-Európában pedig már működik az Iszlám Állam „Ötödik hadoszlopa”. Több nemzedék óta Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban és másutt élő muszlimok ezrei nem csupán az Iszlám Állam hadseregéhez és annak holdudvarához tartoznak, sokan közülük fegyverrel szolgálnak Szíriában és Irakban, de saját hazájukban is csatasorba álltak. Az ő esetükben már nem arról van szó, hogy az iszlámról elmélkedjenek vagy a nyugati értékeket csepüljék. Ők már katonai szárnya(ka)t működtetnek szoros együttműködésben a rakkai központtal. A párizsi merényletek arra mutatnak rá, hogy van mitől félnünk, hiszen a franciaországi összehangolt terrorakció nem csupán nyolc-kilenc végrehajtó tette volt: több száz tervező, beszerző, szállító és csendes társ állt és áll mögöttük.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Migrációs (sokk)hatások - a számok nyelvén

2015. december 01.

Miközben az európai polgárok elkezdtek felocsúdni a párizsi terror okozta letargiából, lassan mindenki számára világossá válik, hogy az uniós menekültpolitikát teljesen új alapokra kell helyezni, amely a gyakorlatban is biztosíthatná a „Fortress Europe” koncepció gyakorlati megvalósulását. Mindennek ellenére a brüsszeli politikai elit egy meghatározó része - élükön Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével – a francia főváros utcáin történt véres események ellenére nem mutat hajlandóságot a közösségi migrációs szabályozás gyökeres átalakítására. Szerintük ugyanis a migráció miatt kialakuló munkaerő-túlkínálat indíthatja be ismételten az európai államok gazdasági növekedését. A gazdasági statisztikák azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják, amelyek tükrében Junckerék törekvései csupán szürreális lázálmokként értelmezhetőek. De még ha Junckernek igaza is lenne, mindez megérne annyit, hogy gazdasági érdekeket a társadalmi érdekek fölé helyezve kezelhetetlen kulturális feszültségeket vállaljunk magunkra? Tekintettel a kérdés politikai érzékenységére, érdemes érzelmek nélkül, gazdasági adatokra támaszkodva felmérni a lehetőségeket.

Az uniós állampolgársággal nem rendelkező migráns munkavállalók foglalkoztatása kapcsán kialakult egyik tévhit szerint a migránsok munkaereje az adott állam GDP-jét jelentős mértékben megnöveli. A helyzet azonban ezzel ellentétes, ráadásul ezt már a mostani migrációs válság előtti elemzések is megállapították. Példának okáért egy 2013-as átfogó OECD tanulmány szerint a bevándorlók foglalkozatásának 1 százalékos növekedése átlagosan 0,1 százalékkal járul hozzá az OECD tagállamok GDP növekményéhez, ami marginális hatásnak minősül. Ugyanakkor az egy főre jutó GDP csökken, mivel a GDP növekedési aránya elmarad a migránsok foglalkoztatási arányától. Ráadásul a németországi felmérések szerint az olcsóbb migráns munkaerő alkalmazása az átlagbéreket 0,1 százalékkal csökkentette, miközben 10 migráns munkavállaló átlagosan 3 német foglalkoztatottat szorított ki elsősorban a munkaerőpiac alacsonyabb szakképzettséget igénylő területeiről.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

New Yorkban nem bántják a nőket

2016. január 22.

Nyolcszáz beszélt nyelvével New York a legnagyobb nyelvi sokszínűséget felmutató város a világon. Első hallásra talán túlzónak is tűnhet ez a szám, de ha figyelembe vesszük, hogy számos olyan nyelv él itt tovább, amely eredeti környezetében már teljesen eltűnt, akkor érthetővé válik. Angolul otthon csupán a New York-iak még éppen meglévő többsége, 51 százalékuk beszél*. El lehet képzelni, hogy egy kulturálisan ennyire sokszínű városban, ahol ráadásul relatív kis területen él közel kilencmillió ember, mekkora kihívás lehet az egyes csoportok közötti civilizációs távolságok áthidalása.

Mindez azért jut most eszembe, mert egyre nagyobb elképedéssel olvasom a magyar és az európai médiumokban azokat a véleményeket, amelyek lényegében felmentő magyarázatot próbálnak találni a Kölnt és más német városokat megrázó, bevándorlók csoportjai által elkövetett nők elleni inzultusokra. A lánykori bizarr emlékek felidézése  keveredik az iszlám radikális értelmezésével – nagyon különböző irányokból érkező véleményeket és értékrendeket kovácsol most össze különös alkalmi egységfrontba ez az értelmezési szándék.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

A Brexit és a török modell

2016. június 21.

A június 23-án megrendezendő brit EU-népszavazás kampányába az utóbbi időben Törökországot is bevonták. A más kultúrájú, termékenyebb lakosság, amely körében állítólag a fegyverviselés is jelentős arányú, sok szempontból jelentene veszélyt Nagy-Britannia számára. Ezzel érvelnek legalábbis azok, köztük számos konzervatív vezető, akik a kilépést támogatják. Szerintük nem elegendő csupán a gazdasági kockázatok mérlegelése, hanem az unióban maradás társadalmi és kulturális veszélyeit is figyelembe kell venni. Eszerint a háború sújtotta térségből származó 77 millió potenciális vízummentes bevándorlóra nemet kell mondani.

A kilépés-pártiak csak arról feledkeznek meg, hogy a kormány álláspontja is hasonló: David Cameron miniszterelnök szerint a jelenlegi fejlődési sebességgel Törökország körülbelül a harmadik évezredig nem csatlakozik az unióhoz. Az élénkülő vita, amelyben azonban egyik fél sem áll Törökország mellett, jól mutatja az elmúlt évtizedek Törökországgal kapcsolatos idegenkedését. Azzal a különbséggel, hogy Törökország egy évtized sikertelen tárgyalásai után nem vár tovább és újrafogalmazza a nemzeti identitását és a nemzetközi kapcsolatrendszerben elfoglalt helyét. Ha a britek – részben a török fenyegetettség miatt – a kilépést választanák, azzal viszont paradox módon elősegíthetnék az EU és Törökország közeledését.

Teljes cikk