benjaminnetanjahu” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 3

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

USA-Izrael: viharos barátság

2015. március 03.

Nagyon távolról kell figyelni az USA-izraeli kapcsolatokat ahhoz, hogy ne tűnjenek fel az utóbbi évtizedek legkomolyabb feszültségei. Pedig a sokféle szimbolikus gesztussal is kifejezett különleges viszony erősségét mindennél jobban szemlélteti az a tény, hogy az 1970-es évek óta az USA legnagyobb értékű külföldi segélye a zsidó államba érkezik – az utóbbi időkben nagyjából 3 milliárd dollárról beszélünk évente, szinte kizárólag katonai célú felhasználásra. Ez durván háromszor annyi, mint Magyarország teljes védelmi kiadása. New Yorkban élve azonban gyakran tapasztalom: mintha valami most nagyon nem stimmelne a két ország viszonyában.

Az elmúlt hetekben kétszer is jártam itteni zsidó közösségek által szervezett rendezvényen. Az egyik az American Jewish Committee szolidaritási összejövetele volt a koppenhágai zsinagógát ért merénylet után. A beszédekből és háttérbeszélgetésekből is érezhető volt az elégedetlenség, amiért az amerikai nyilvánosságban meghatározó szereplők, így maga Obama elnök is kerülni próbálja az „iszlám” jelzőt a dán fővárosban, illetve Párizsban elkövetett merényletek elkövetői kapcsán. Ugyanezt a fanyar keserűséget éreztem pár nappal később a konzulátusunk melletti utcában működő Sutton Place Zsinagóga rendezvényén, ahol Bret Stephens, a Wall Street Journal befolyásos külpolitikai szerzője, korábban a Jerusalem Postnál is vezető tisztségben dolgozó újságíró tartott könyvbemutató beszélgetést.  Stephens a közönség nagy derültségére és egyetértését kiváltva, sok egyéb mellett az elnök óvatos szóhasználatát is cikizte a beszélgetésen.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Quo vadis, Israel? A negyedik Netanjahu-kormány elé

2015. április 30.

Benjamin Netanjahu negyedszer is miniszterelnök lesz. Az új kormánya körüli koalíciós tárgyalások elhúzódnak, mert a Likud és öt másik párt érdekeit kell összeegyeztetni. Az új koalíció keményvonalas és vallásos lesz, de Netanjahu számos reformelképzeléshez szabad kezet kíván kapni. További ütközések várhatóak Washingtonnal, nem kétséges, hogy a régi-új izraeli miniszterelnök az Egyesült Államokban republikánus fordulatra vár. Ellenzéke pedig, a középbal és jobboldali liberális összetételű Cionista Unió az amerikai párharcban a demokratákra tesz. Mindkét oldalon azonban jól tudják, hogy a közel- és közép-keleti folyamatok Izraelnek nem kedveznek. Két malomkő között őrlődnek az izraeli arab képviselők, sajátos színt víve a heves és háborgó izraeli politikai életbe. Netanyahu negyedik kormányának nem lesz könnyű dolga, s nem pusztán a kedvezőtlen külpolitika helyzet miatt. A hagyományosan magas izraeli életszínvonal megtartása és emelése is elvárt tőle, de okosan kell lavíroznia az izraelieken belüli kultúrharcban is, amelynek fő barikádjain a szekulárisok és a vallásosok állnak - ez utóbbiak egyébként koalíciós társai is egyben. A palesztin-kérdésben pedig előrelépést vár a világ, de a knesszet-beli ellenzék is.

Benjámin Netanjahu hamarosan negyedszer alakíthat kormányt és ezzel vezeti a kormányfők közötti versenyt hazájában. Először 1996-99 között, majd 2009-től napjainkig, azaz hat éven állt két különböző kormány élén, Izrael miniszterelnöke. A hivatali idő tekintetében is hazája történetében csak az alapító atya, Ben Gurion áll még előtte. Ha új kormányával kitölti a négyéves ciklust, őt is megelőzi. A 66 éves Netanjahu minden idők egyik legsikeresebb izraeli politikusa, ha csupán a választási győzelmeket és a hivatali időt nézzük. De vajon a hosszú kormányzási idő (közel egy évtized) együtt járt-e azzal, hogy Izrael népének nagyobb biztonságot és jólétet hozott?

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Irán újra csendes? Netanjahu csak filippikál?

2015. július 17.

A nemzetközi sajtó az iráni atomprogramról szóló, Bécsben tető alá hozott megállapodást az évtized szerződésének nevezi. A világ legtöbb fővárosában úgy látják, hogy ezzel földgolyónk élete biztonságosabb lett. A külpolitikai elemzők persze annak okait is keresik, mi hozta most egy táborba az USA-t, Kínát és Oroszországot, amikor jól tudjuk, hogy a világ különböző részein szembefeszülnek egymással? No persze azt sem látjuk még pontosan, hogy az új mechanizmus elfogadása Teheránban csupán taktika vagy jövőt építő stratégia? Izrael miniszterelnöke ágál leginkább a megállapodás ellen, s próbál maga mellé támogatókat szerezni az Egyesült Államokban. NEz azonban nem megy könnyen, még republikánus körökben sem, mert az amerikaiak többsége békét szeretne Iránnal. A helyzet azonban nem olyan rózsás, mint amilyennek látszik. Washingtonban a megállapodás részleteiről még nagy vita várható, az Irán körüli nemzetközi szankciórendszer felszámolása is elhúzódó folyamat lesz. Az arab világ számos szögletében sem örülnek a Washington és Teherán közötti új kapcsolatnak. S valljuk be azt is, Irán új útja sincs még kikövezve, a belső hatalmi küzdelem folytatódik s ebben az atomprogram ott is örökzöld téma marad. Azt pedig régóta tudjuk, hogy az ördög a részletekben lakozik!

Július 14-én egy bonyolult és sokirányú tárgyalássorozat végére tett pontot a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint az iráni, amerikai, orosz, kínai, brit, francia és német tárgyalócsapat. Megállapodás született az iráni atomprogram egyes elemeinek kiiktatásáról és az ország bármilyen nukleáris programjának nemzetközi ellenőrzéséről. A megállapodásnak mindenütt a világban nagy jelentősége van, de különösen az Egyesült Államokban. A Kongresszusnak 60 napja van, hogy aggályait a megállapodással kapcsolatban elővezesse és az életbeléptetést esetleg megakadályozza. Nem véletlen, hogy Kerry külügyminiszter – genfi kerékpár balesetét követően - mankóval is részt vett a záró megbeszéléseken. De az sem véletlen, hogy Obama elnök, röviddel azután, hogy a megállapodás lapjain megszáradt a tinta, a megegyezést történelem formálónak nevezte. A megerősítési folyamat természetesen minden aláíróra érvényes, magára Iránra is. A megállapodást az ENSZ BT hamarosan megerősíti, de ez nem teszi feleslegessé a nemzeti ratifikációkat.

Teljes cikk