ausztria” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 10

Boldog születésnapot V4!

2015. február 13.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A közép-európai gondolat a rendszerváltást megelőzően valamiféle furcsa álomvilág volt. Menekülés a létező szocializmusból a történelmi múltba, olykor a közép-kori királyságok, máskor az Osztrák-Magyar Monarchia világába.

A rendszerváltást követően a történelmi sorsközösség intézményesült: a Visegrádi 4-ek - akkor még csak hármak - 1991. február 15-én létrejött szövetsége, bár története nem szűkölködött fordulatokban, kiállta az elmúlt 24 év próbáját. Újra és újra felmerült a szövetség bővítése: külügyminisztersége idején Navracsics Tibor képzelte a 4 ország mellé még Szlovéniát és Horvátországot, de voltak hasonló ötletei Zeman cseh elnöknek is, aki még Ukrajnát is a szövetség keretei közé álmodta. Mindezekből nem lett semmi, ugyanakkor Ausztria közép-európai ambíciói – különös tekintettel a monarchikus múltra – újra és újra megjelentek, hol a közlekedési infrastruktúra, hol az energetikai befektetések, máskor pedig a bankok terjeszkedésének formájában. Ezek mellett külpolitikai kezdeményezések is napirendre kerültek, ilyen volt például a 2000-es évek elején a Stratégiai Partnerség gondolata.

Teljes cikk

A szomszéd kertje...

2015. június 01.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Ausztria politikai élete mindig is jóval izgalmasabb volt annál, mint amennyit a világsajtó foglalkozott vele. Az egyes tartományok belvilága persze nem mozgatja meg az elemzők fantáziáját, a szövetségi szint eseményei pedig az utóbbi évtizedekben általában beleolvadtak a nagykoalíció kedélyes világába, aminek szomszédainknál már amúgy is kialakult rutinja van. Kivételek persze voltak.

Emlékezhetünk a Kurt Waldheim elnök, korábbi ENSZ főtitkár náci múltja miatti bojkottra, de még élénkebben élhet az emlékezetünkben a 2000-es választás eredményeképpen létrejött ÖVP-FPÖ koalíció Wolfgang Schüssel vezetésével, az azóta elhunyt Jörg Haider pártelnöki támogatásával. Az akkoriban többségében baloldali kormányok által vezetett uniós tagállamok első ízben igyekeztek közös álláspontot kialakítva nyomást gyakorolni egy tagállam belpolitikai döntéshozatalára. Ezt az esetet azóta is sokszor emlegették- többek közt a Magyarország megrendszabályozása miatt felmerült jogállamiság-mechanizmus bevezetése kapcsán. Az akkori aggodalom nem vezetett messzire. Schüssel kancellár szuverén kormányzása a „gyanús” koalíciós partner csendes leszalámizása mellett számos fontos reformlépést lehetővé tett, amire a nagykoalíció langymeleg állóvize sose lett volna alkalmas.

Teljes cikk

Kalandos út a politikai szalonképességhez

2015. június 08.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az a tény, hogy az eddig radikálisnak, euroszkeptikusnak, szélsőjobboldalinak mondott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a szomszédos Burgenlandban koalícióra lép a szociáldemokratákkal (SPÖ), új minőséget hoz az eddigi pártpolitikai gyakorlatba. A kormányzati felhatalmazás érdekében létrehozott szövetség baloldali áldással vonja be a hatalomba azt a társaságot, akit eddig baloldali körökben csak lesütött szemmel volt szabad emlegetni, vagy fennhangon kellett gyalázni. Sőt, a szociáldemokraták választási kampányában még fenyegetésként is elhangzott, hogy kellő baloldali támogatottság hiányában az Osztrák Néppárt (ÖVP) majd jól összeáll az FPÖ-vel, és akkor újra akkora cirkusz lesz, mint 2000-ben, amikor Schüssel kancellár Haider pártját vonta be a szövetségi kormányba. Ehhez képest Burgenlandban napok alatt sikerült létrehozni az „unortodox” együttműködést. A Rubicont nem lehet persze csak úgy, minden magyarázkodás nélkül átlépni.

Németországban és Ausztriában előszeretettel kifogásolják a magyar politika túlzottan konfliktusos voltát. Az ilyen polémiák során magyarázatként előkerülnek a rendszerváltás nem kibeszélt problémái, a felelősségre vonás elmaradása, a pártrendszer jellegzetességei, ám a megértést leggyakrabban az segíti, ha megpróbáljuk elmagyarázni: a mi politikai berendezkedésünk döntően más, mint az övék. A föderális államokban ugyanis a szövetségi és a tartományi szint gyakran eltérő koalíciós konstellációi nagyobb óvatosságra intik a politikai szereplőket. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy mikor, melyik szinten, melyik párttal kell majd a parlamenti többséget összerakni. Ennek megfelelően az ádáz ellenségeskedés helyett óvatosabban konfrontálódnak egymással a politikai szereplők.

Teljes cikk

Kijózanodás Németországban

2015. szeptember 14.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az elmúlt napokban eszkalálódni látszott a magyar-német, magyar-osztrák viszony – nem csak a hivatalos politika, hanem az úgynevezett „társadalmi kapcsolatok” terén is. Réges-régi ismerőseim hívtak fel azzal, hogy ugye tudunk még beszélni egymással, hogy nem fogunk „végleg elszakadni az európai értékrendtől”. A Magyarországról szóló tudósítások képei voltak a szó szoros értelmében „ütősek”, ezek sugallták az embertelen, szögesdrótépítő és gyerekeket rugdosó Magyarország képét. A nyelvi stíluselemek még rátettek egy lapáttal: egy német humorista megalkotta a „gulyásfasizmus” fogalmát, míg az i-re a pontot Fayman, osztrák kancellár tette fel szombati interjújában, melyben a Bicskén megállított vonat esetét „a legsötétebb idők” gyakorlatához hasonlította, utalva ezzel a koncentrációs táborokba menő egykori szerelvényekre.

Nem nehéz összerakni, hogy hogyan is jutottunk el idáig. A Kormány és a parlamenti többség nyugati sajtónépszerűsége már 2010 nyarától romokban hevert, hiszen a médiatörvénnyel sikerült egyértelműen a nemzetközi újságíró-társadalom tudomására hozni: Magyarország nem az olcsó népszerűséget keresi. A további lépések, a bankadótól az alaptörvényen át a rezsicsökkentésig és az Európai Unióval folytatott vitákig, hol egyértelmű gazdasági érdekek mentén, hol ideológiai köntösben tört borsot különböző nyugati érdekcsoportok, és/vagy értelmiségi hangadók orra alá. Mindennek ellenére a Kormány és a parlamenti többség köszönte, jól volt, a javuló makrogazdasági adatok minket igazoltak, az ideológiai harc meg lecsendesedett – elsősorban azért, mert a különböző publicisztikai rovatokban már voltaképp minden csontot lerágtak a „magyar jelenség” elemzése kapcsán. De ha néha túl sok frontot is nyitottunk egyszerre, az az átütő érzelmi motívum, ami ahhoz kell, hogy valakit úgy igazán széles körben és szívből jövően utálni lehessen, még hiányzott. Ez a motívum kaphatott most szárnyra a déli határszakaszról szóló képekkel. A szögesdrótról, a síró gyerekekről, a dobált ételcsomagokról,a „gáncsoskodó” operatőrről szóló képsorok mind-mind csak ráerősíteni igyekeztek és tudtak a konzultációs kérdőív és a kormányzati plakátkampány valóban nem túl emberbaráti hangvételére. Hogy ezenközben a magyar rendőrség, több ezer közalkalmazott és civil segítő milyen emberfeletti munkát végzett, az nem jött át a nemzetközi tudósításokban.

Teljes cikk

Osztrák katonák a Brenneren

2016. április 07.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Múlt vasárnap osztrák rendőrök csaptak össze migráns-barát tüntetőkkel az olasz-osztrák határon, Doskozil honvédelmi miniszter pedig katonai egységek bevetésének szükségességét is felvetette, tekintettel arra, hogy a balkáni útvonal lezárultával, az előző év hasonló időszakához képest 44%-kal többen jönnek a Földközi-tengeren és így Olaszországon át. A Mikl-Leitner belügyminiszter által korábban már bejelentett szigorítások nyomán tehát a rohamosan keményedő osztrák menekültpolitika még magasabb fokozatba kapcsolt. Ide jutottunk szeptember eleje óta, amikor az osztrák kancellár még fennhangon hirdette, hogy őt bizony a holokauszt időszakára emlékezteti a magyar menekült-politika.

A keményedő hangnem persze összefügg az elnökválasztási kampány finisével, melyben a kormánypártok jelöltjei – eddig igencsak ellentmondásos üzeneteikkel – nem tudnak kiemelkedni a szokatlanul sok, szám szerint 6 jelölt közül. Sőt, a mai állás szerint akár azt is kockáztatják, hogy nem jutnak be a második fordulóba. A legjobb példa erre éppen Andreas Khol, a Néppárt (ÖVP) jelöltjének hétfői interjúja, melyben dícséri Angela Merkelt, elhatárolódik Orbán Viktortól, szeretné erősíteni a kapcsolatait a Visegrádi 4-ekkel, ugyanakkor megállapítja, hogy a V4-es országok élén manapság „nehéz fiúk” állnak, vagyis nem lesz könnyű az együttműködés.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Ki segít, ha elfogy a gáz?

2016. április 12.

Az Európai Bizottság előállt egy javaslattal, ami teljesen újrarendezi Magyarország és Ausztria energiapolitikai kapcsolatrendszerét. A tervezet szerint amennyiben egyik uniós tagállamban veszélybe kerülne a biztonságos energiaellátás, akkor az Unió többi tagjának kell a bajbajutott ország segítségére sietnie. A segítségkérő és segítségnyújtó államnak egyazon regionális csoportba kell tartoznia.

Abban az esetben, ha Magyarországon veszélybe kerül az energiaellátás, akkor a vele egy energiabiztonsági régióba sorolt országoknak, tehát Ausztriának, Horvátországnak, Szlovéniának és Olaszországnak kell saját tartalékait a magyar állam rendelkezésére bocsátania. Ami önmagában nem lenne meglepő, de a tervezet előírja, hogy az osztrák, horvát, szlovén és olasz energiafogyasztóknak kellene összébb húzniuk a nadrágszíjat, vagy – hogy stílszerűek legyünk – lejjebb tekerni a konvektort. Ugyanis az egy energiabiztonsági régióba tartozó országoknak akkor is segíteniük kell a bajba jutott országon, ha a saját fogyasztóik igényein kell spórolni. Ez a modell a kölcsönösség elvén alapul, és e tekintetben igazságos: Magyarországnak is kötelessége saját tartalékaiból kisegítenie Ausztriát vagy Horvátországot, ha utóbbi államokban állna elő válsághelyzet.

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

A következetlenség következménye: Faymann bukása

2016. május 10.

Werner Faymann osztrák kancellár 2016. május 9-én azonnali hatállyal lemondott a kormányfői és a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnöki posztjáról. A bejelentés időpontja váratlan volt, a lemondásra ugyanakkor egy idő óta számítani lehetett. Mindeközben pedig zajlik Ausztria történetének eddig legérdekesebb választási kampánya, melynek során biztos, hogy olyan politikai hátterű elnök foglalja el a hivatalát a Hofburgban, amilyen államfője Ausztriának még nem volt. Vagy kék (szabadságpárti) vagy zöld. Felfordulás az osztrák politikában, kék-zöld foltokkal. Mi történik Ausztriában?

Faymann pragmatikus baloldali politikusnak számít. Politikai profilja nem mutat erős kontúrokat, de megbízhatóan, nagyobb megrázkódtatások nélkül  látta el a kormányfői feladatokat. Különösebb affinitása a külügyekhez soha nem volt, talán ezért is történhetett meg az, hogy pont egy ilyen kérdésben botlott el. Természetesen a menekültügyről van szó.

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

Magyarország felértékelődött Ausztriában

2016. augusztus 01.

Osztrák kancellár hosszú évek óta nem járt hivatalosan Magyarországon. A magyar miniszterelnök és osztrák partnere klasszikus kétoldalú megbeszélést legutóbb 2012 nyarán folytatott Bécsben, ebben az időben még Faymann volt a kancellár, Kern az Osztrák Államvasutak elnöke – én pedig még bécsi magyar nagykövet. Faymannt hatökrös szekérrel sem lehetett Budapestre vonszolni, mert nem látta benne az osztrák érdeket. Sőt, szociáldemokrataként félt attól, hogy a szoros együttműködés Orbán Viktor Magyarországával gyanússá teheti őt európai párttársai előtt.

Aztán idén felváltotta Faymannt a pragmatikus gondolkodású Christian Kern és fordított a logikán. Ausztriában felismerték, hogy nem lehet mindennapos harcot vívni Magyarországgal és kormányával, mert az osztrák nép többsége számos kérdésben, így kiemelten a migráns-politikában a magyar állásponttal ért egyet és értetlenséggel fogadja a politikai korrektség diktálta átgondolatlan „Willkommenskultur”-t. De nem csak az emberek, hanem az osztrák politikai szereplők, a pártok is immáron úgy látják: a menekültáradatot meg kell állítani.

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

Politikai machináció, vagy ügyetlenkedés?

2016. november 04.

Röviden a tények: az osztrák elnökválasztás 2016. április 24-i első fordulóját a hat jelölt közül kiemelkedve, toronymagasan nyerte a jobboldali és bevándorlás-ellenes Szabadságpárt (FPÖ) politikusa, Norbert Hofer. A május 22-i második fordulóban Hofer hajszálnyi (50,3% vs. 49,7%) különbséggel alulmaradt a magát független politikusnak valló Alexander van der Bellen, korábbi Zöld-párti vezetővel szemben. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a teljes átalakuláson áteső osztrák politikai paletta egy új színnel bővül: soha korábban nem foglalt el Ausztriában ilyen magas közfunkciót zöld politikus és a kékek, az FPÖ is karnyújtásnyira került a messze legmagasabb állami tisztségtől, amiről valaha is álmodhattak. Azonban éppen a Szabadságpárt alkotmányossági panaszának helyt adva a levélszavazatok körüli bizonytalanságok miatt az osztrák Alkotmánybíróság a választás megismétlését rendelte el – nem a teljes szavazásét, csak a második fordulóét. Nem sokkal később kiderült, hogy az október 2-ára kitűzött sorsdöntő választást sem lehet megtartani, mert fennállt a veszélye annak, hogy a borítékok nem ragadnak, így sérül a szavazás titkossága, minek következtében az Alkotmánybíróság azt a választást is garantáltan megsemmisítette volna. Az új időpont 2016. december 4. A nyomtatással és a borítékok elkészítésével a hibázó német (!) vállalat helyett az immáron privatizált osztrák Állami Nyomdát bízták meg.

Eddig a száraz tények. A hibasorozatnak immáron komoly irodalma van, az összeesküvés elméleteknek nincs határa. Ausztria modernkori történelmének egyik legsúlyosabb blamázsába szaladt bele – igaz, az 1986-os Waldheim-ügy vagy 2000-es uniós szankciók a Schüssel-kormánnyal szemben nemes versenyre kelnek az idén történtekkel.

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

Jobb a biztos bal

2016. december 05.

2016. december 4-én eldőlt, hogy Ausztria következő államfője Alexander Van der Bellen baloldali-liberális politikus lesz. A jelenleg tudható adatok alapján közel 54% voksolt rá, ami igen egyértelmű győzelmet jelent.

Az első és legfontosabb kérdés, amit tisztáznunk kell: ez most tényleg végleges! Hosszú hónapok méltatlan huzavonája után olyan egyértelmű választási eredmény született, ami nem elvitatható, és amit mindkét fél elfogadott. Nem lesz újabb vita, beadvány, alkotmánybírósági állásfoglalás. De itt jegyezzük azért meg: az Osztrák Alkotmánybíróság jól döntött, amikor megismételtette a választást, mert komoly visszaélésekre kerül(hetet)t sor.

Teljes cikk