alainjuppé” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy a gall

2016. szeptember 29.

A migrációs válság 2014-ben kezdődő eszkalálódása óta a témában számos publicisztika, és tudományos értekezés látott napvilágot. De mindannak ellenére, hogy ezek az írások (többé-kevésbé racionális hangvétellel) a bevándorlás társadalmi/kulturális kihívásaira igyekeztek pro-kontra reflektálni, az egyes nemzeti identitásokban és migráns szubkultúrákban beinduló változások elemzésére eddig kevés figyelem irányult. A francia elnökválasztási kampány során elhangzó javaslatok, illetve a Hollandiában és Németországban megfigyelhető muszlim pártosodás tükrében azonban célszerű megvizsgálnunk, hogy az identitások újradefiniálása, illetve az erről szóló társadalmi vita egyáltalán lehetővé teszi-e a békés multikulturális együttélést.

A nemzeti identitás újraértelmezéséről szóló vita az előválasztási lázban égő Franciaországban jelenleg a politikai közbeszéd központi elemét adja. A jobboldali republikánus elnökjelöltek ugyanis kampányukban nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a bevándorlási válság által keltett feszültségekre, illetve az egyre viszontagságosabbá váló multikulturális együttélés nehézségeire kívánnak megoldást nyújtani. Elsőként a jelenlegi favoritot, Alain Juppét említhetjük, aki a „boldog identitás” víziójával kíván támogatókat szerezni. Juppé koncepciójának lényege, hogy a bevándorlóktól (és mindenki mástól) csupán az alkotmányos rend tiszteletét, illetve társadalmi normák elfogadását várja el, mely asszimiláció hiányában is biztosítja a békés multikulturális társadalmi állapotokat. Sarkozy és hívei azonban ezt az elvi álláspontot a gyakorlati élet tapasztalataiból (pl. párizsi no-go zónák kialakulása, radikális iszlám terjedése, a bevándorlók integrációjának kudarca) kiindulva azt mondják, hogy stabil társadalmi állapotokat csakis abban az esetben lehet kialakítani, ha a Franciaországba érkező bevándorlók nemcsak integrálódnak, hanem asszimilálódnak is. Mindennek feltételeit az olvasztótégelyként működő „gall identitás”, illetve az erre épülő társadalom- és oktatáspolitika biztosítaná, melyek az asszimiláció kulturális kódjait fektetik le.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Cicaharc, vagy igazi bázisdemokrácia?

2017. január 06.

Franciaországban a 2016-os év jelentős politikai veszteségeket könyvelhetett el. A listán elsőként a novemberi jobboldali előválasztás két nagy vesztesét, Nicolas Sarkozyt és Alain Juppét említhetjük meg, akik kudarcuk okán távoztak a nagypolitikából. Ezután pár nappal az államfő, François Hollande mondott le a második ciklus megpályázásától, melyhez minden bizonnyal a 10 százalék alá zsugorodott támogatottsága adta meg a végső lökést. A veszteségsorozat ráadásul a január végi baloldali előválasztáson tovább folytatódhat, ahol a választók a múlt decemberig hivatalban lévő ex-miniszterelnök, Manuel Valls sorsáról dönthetnek. De gyakorolhat-e bármilyen hatást az ország jövőjére a baloldali előválasztás a szocialisták öt éves leszereplése után? Egyáltalán megéri Vallsnak kockáztatni?

A baloldali előválasztásra összesen hét politikus jelöltette magát, mely szám szerint megegyezik a jobboldali előválasztás résztvevőivel, ugyanakkor karakterüket tekintve teljesen eltérő csapattal szembesülünk. Míg a republikánusok esetében főként a párt fősodrába tartozó, jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező politikusok vettek részt a versengésben, addig a baloldal esetében kis túlzással a névtelenség homályából előlépő személyek jelentek meg a ringben. Kivételt csupán két személy, a 2014-ben lemondott gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg, illetve a miniszterelnöki tárcától a kampány érdekében nemrég megváló Manuel Valls képez, akik ezzel az előválasztás legnagyobb várományosaként pozícionálhatják magukat.

Teljes cikk