afrika” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 13

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrika felemelkedőben?

2015. augusztus 10.

Az elmúlt húsz évben a feltörekvő gazdaságok – Kína, India, Brazília – nagy lendülettel fejlődnek és fejlesztenek a világ különböző pontjain. Az egyik kitüntetett „felvonulási terület” számukra az afrikai kontinens, melyre a napjainkban a migrációs tendenciák miatt is jobban figyelünk. Érdeklődésünk csak fokozódik, amikor ismert európai politikusok, például a volt francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy az afrikai bevándorlóktól való fenyegetettségről beszélnek.

Az afrikai kontinens azonban sokkal többről szól, s a migrációs probléma hátterében több izgalmas kérdést vet fel számunkra is. Képesek (lehetnek) az afrikai országok diverzifikálni kapcsolataikat a nyersanyagaikra és piacaikra „éhes” államokkal? Az ezen országokat vezető kormányzatok képessé tudnak válni, hogy megszerezzék a saját erőforrásaik felett az irányítást? Miközben a globális média csatornáin keresztül azt hallani, hogy „Afrika felemelkedőben” van, érdemes megfontolnunk, hogy a regisztrált gazdasági növekedés csak igen lassan éri el a kontinens több mint felét kitevő szegényeket, és marad a szűkebb vezetői körök (és kegyeltjeik) érdekszféráin belül. Mindez pedig hogyan befolyásolja a valóban felerősödött migrációs folyamatokat?

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

India Afrikában - régi szövetség, új érdekek

2015. szeptember 04.

Napjaink nemzetközi politikájában izgalmas vizsgálódási terep a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő térségek közötti kapcsolat. Többször érezhetjük azt, hogy a technológiailag, gazdaságilag fejlett Nyugat (vagy Észak) lomhábban mozog és reagál a különböző típusú szereplőket sok ponton összekapcsoló, egyre több hatalmi centrummal jellemezhető nagy „pókhálóban”, mint a középméretű államok, illetve a velük együttműködő déli országok. Évszázados történelmi szálak kötik Indiát az afrikai kontinenshez, ugyanakkor óriási lendülettel, pragmatikus külpolitikával mára Afrika kiemelkedő gazdasági-fejlesztési partnerévé vált. Idén október 26-30. között Delhi harmadik alkalommal ad otthont az India–Afrika Fórum elnevezésű csúcstalálkozónak. 50 afrikai ország képviselteti magát a megaeseményen – és várja az újabb indiai befektetések, üzletek, fejlesztési megállapodások tető alá hozását.

Szakértők szerint az ezredforduló világának továbbra is az egyik legmélyebb törésvonala az Észak–Dél reláció. Az új dinamikák leginkább a Dél nagy és egyre erősebb államaihoz kötődnek, Latin-Amerikától Ázsiáig. A fejlett Észak sokszor csak követő üzemmódban reagál mindezekre. A déli együttműködési „háromszögezések” soha nem látott mértékben értékelnek fel addig értékén alul kezelt területeket – amelyeket azt megelőzően csupán a rajtuk található nyersanyagokért használtak, sőt, szipolyoztak ki - gondoljunk csak a gyarmatosítás időszakára. Ma már ezen együttműködések sokkal több lehetőséggel kecsegtetnek, és a világpolitikában egyre fontosabb pozíciókat elfoglalni igyekvő feltörekvő gazdaságokat, illetve a velük kooperálókat hozzák még inkább helyzetbe.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrikai migránsok Kínában

2015. október 22.

A globális média a menekültválság kapcsán sem képes figyelmet szentelni a nemzetközi migráció egy igazán elgondolkodtató folyamatának: az afrikai kontinens 21. századi migrációs tendenciáinak, változó konfigurációinak és a riogatással szembeni higgadt elemzéseknek – már ami a lehetséges jövőt illeti az Afrika és Európa közötti vándorlások tekintetében. Arról pedig egyáltalán nem hallunk, hogy Afrikából egyre többen indulnak útnak az Öböl-térség és Ázsia államai felé. A pragmatikus kínai külpolitika az elmúlt 15 évben képes volt sok tízszeresére emelni a Kínába irányuló migrációt. A szerencsét próbáló afrikaiak lehetőséget látnak a kínai-afrikai kapcsolatok alakulásában, versenyképes tudást akarnak szerezni kínai egyetemeken, melyhez még azt az erőfeszítést is vállalják, hogy megtanulják a mandarin nyelvet.

Amikor azt hallják a tévénézők, hogy „hamarosan tömegek indulnak meg Afrikából Európa irányába” – ahogyan nemrég egy biztonságpolitikai szakértő nyilatkozta az M1-en – újabb félelem lesz úrrá rajtuk. Mi szükség van további megalapozatlan, valódi szakmai érvelést nélkülöző kijelentésekre épp egy olyan terhes történelmi pillanatban, amikor Magyarországnak meg kell birkóznia a menekültválság kapcsán jelentkező biztonsági, rendészeti, ugyanakkor kulturális kihívásokkal, illetve szembe kell néznie önnön bezártságával is? Az égvilágon semmi! Amire óriási szükség (ha igény nem is) lenne, az éppen a tiszta, érveket értelmesen felvonultató beszéd, világos érvek mentén zajló vita.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Mi várható Afrikából?

2015. december 08.

Elsőre talán meglepő, miért vállalta a biztonsági kockázatot Ferenc pápa, amikor a három országot érintő szubszaharai körútján a Közép-afrikai Köztársaság fővárosát, Banguit is felkeresse. Alapvetően az tűnhet azonban furcsának, hogy milyen megfontolásból utazik el a katolikus egyház feje éppen a világ e tájára. Ha a tendenciák és a számok mögé nézünk, rögvest megértjük: földünk azon kontinensét látogatta meg, ahol a legdinamikusabban növekszik a keresztények száma. Az amerikai Pew Research Center 2011 év végén közzétett jelentése szerint 2050-re a szubszaharai Afrika legkiterjedtebb vallási közösségét továbbra is a keresztények adják, az akkora előrejelzett összpopulációhoz (2 milliárd) képest 1,1 milliárd fővel. Míg 2010-ben 517 millió keresztény volt a Szaharától délre elterülő területeken, a muszlimok száma 248 milliót mutatott. Utóbbiak száma viszont gyorsabb ütemben nő, 2050-re a 670 millió főt is elérheti.

A 2015. november 25-30. között lezajlott látogatás Ferenc pápa első hivatalos útja volt Afrikában. A hatnapos út három országra fókuszált: Kenyára, Ugandára és a Közép-afrikai Köztársaságra. Egyfelől a Pápa demonstrálni kívánta, hogy Afrika egésze fontos egyháza számára, másfelől az elmúlt évek néhány súlyos témájára igyekezett reflektálni. Kenyában és Ugandában nem egy alkalommal hajtott végre több halálos áldozattal járó terrortámadást az iszlamista al-Shabaab (jelentése: az ifjúság) nevű szervezet. A működésképtelen (bukott) állam szinte valamennyi jegyét magán hordozó Közép-afrikai Köztársaságban pedig évek óta szektariánus konfliktus állandósult. A többségét tekintve keresztény (80 százalék) és a muszlimok (15 százalék), valamint a helyi közösségi hiedelmeket, ősi „vallásokat” követő (5 százalék) őshonos lakosság közötti ellentét nem önmagában felekezeti, hanem szociális és etnikai színezettel is rendelkezik. A pápa egyik fő missziója a keresztények és a muszlimok közötti feszültségek enyhítése, a megbékélés, az egymás iránti tolerancia szorgalmazása volt.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Magyarország Afrikában

2016. január 05.

Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora legújabb könyvében (Is the American Century Over?) a hatalom átrendeződésének kérdését elemzi a nemzetközi rendszerben. A Nyugat szereplői felől a Kelet aktorai felé „vándorló” hatalmi erő-központokon túl még izgalmasabb az egyre több típusú kormányzati és civil szereplő által birtokolt különböző fajta hatalom. Legfrissebb hírek szerint épp a napokban csatlakozott a szomáliai al-Shabaab iszlamista szervezet egy része az Iszlám Államhoz: az ezen terrorszervezetek kezében lévő megfélemlítő hatalom erejét érzékeljük a globális médián keresztül. Kevésbé gondolunk bele azonban a szintén Nye professzor által meghatározott puha erő gyakorlati megnyilvánulásaiba, melyek az adott állam számára hozhatnak gazdasági értelemben vett hasznot. Magyarország a Stipendium Hungaricum ösztöndíjprogrammal éppen ilyen hasznot remélhet akár már középtávon, például a szub-szaharai országok tekintetében is. Érdemes megvizsgálni tehát ebből a perspektívából egy magyar „Afrika-politika” létjogosultságát.

Pragmatikus külpolitika, gazdaságdiplomácia, puha erő alkalmazása a kultúra közvetítőereje segítségével – egyre többet hallhatjuk ezeket a megfogalmazásokat a magyar külkapcsolati rendszer leírása során. A globális értelemben vett egyre összetettebb nemzetközi rendszer valamennyi szereplője számára releváns megfontolni a puha eszközök „bevetését” annak érdekében, hogy a keményebb tételeknek számító, például gazdasági előnyökre szert tehessenek. A magyar Déli Nyitás egyik kitüntetett földrajzi iránya az afrikai kontinens, azon belül is a Szaharától délre fekvő területek országai, a velük való kapcsolatok erősítése, számos esetben újra felvétele és mélyítése. Ma már a kormányzatok nem hagyhatják figyelmen kívül ezt a gondolkodást, s ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, fejleszteniük kell puha erejüket is.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Zenével a terror ellen

2016. március 30.

Miközben a múlt heti brüsszeli terrorcselekmény szomorítja el sokak szívét, Afrikában újabb és újabb hasonlóan alávaló támadások tizedelik a helyi lakosságot, amelyekről pedig nagyon keveset, vagy szinte egyáltalán nem is hallunk. Március 14-én az UNESCO Világörökség részét képező elefántcsontparti Grand-Bassam város népszerű tengerparti üdülőhelyén, 40 km-re Abijantól, az ország gazdasági központjától lövöldözött az AQIM, azaz az al-Kaida észak-afrikai „szárnya”. Néhány napon belül ismert zenészek fogalmaztak meg egy olyan választ, amely mindenki felé, még az írástudatlanoknak is egyértelmű üzenetet közvetít: „egy cseppet sem félünk tőletek...nem kerülhettek a Paradicsomba”. E dal hatása és általában a zene közvetítő ereje nem először érhető tetten Afrikában.

2015 novembere óta ez volt a harmadik, kifejezetten turista célpont ellen elkövetett terrorista támadás Nyugat-Afrikában. 2015 novemberében Maliban egy hotelt, 2016 januárjában Burkina Fasoban egy kávézót ért támadás. Számos elemző szerint bizonnyal nem ez volt az utolsó, sok ember halálával és sérülésével járó hasonló atrocitás a térségben. A terroristák mozgását különösen elősegítik a könnyen átjárható határok. Ugyan sokszor egyszerűen a természeti adottságok teszik az államok számára területük védelmét szinte lehetetlenné, valójában évszázadok óta kialakult belső vándorlási útvonalak mentén közlekednek a különböző afrikai népcsoportok tagjai – nem igazán törődve azzal, hol is húzódnak a hivatalos államhatárok. Több esetben pedig maga a központi állami gépezet olyan gyenge, maga az állam olyan sérülékeny, hogy nincs kapacitás a határvédelemre. Nagy szükség van a regionális összefogásra, valamint a nemzetközi közösség szerpvállalására is a terrorista cselekmények visszaszorítása érdekében.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Újabb válsággóc Európa határán

2016. április 01.

Közel négy és fél év telt azóta, hogy a NATO támogatásával a forradalom döntötte meg Moammer Kadhafi rezsimjét Líbiában. Az észak-afrikai országban azóta sem sikerült egységes és működőképes államot létrehozni. A rivális kormányok és fegyveres csoportok vetélkedése nyomán kialakuló politikai megosztottság nem csak gazdasági válságba taszította az országot, hanem egyben olyan hatalmi űrt is teremtett, amely a nemzetközi terrorizmus megjelenése és az ellenőrizetlen migráció okán ma már komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára.

Amikor a 2011. október 23-án a felkelést vezető Nemzeti Átmenti Tanács bejelentette az ország felszabadulását, a nemzetközi közösség még abban reménykedhetett, hogy végrehajtható az akkor meghirdetett alkotmányozási folyamat, hamar világossá vált azonban, hogy a törzsi alapon szerveződő, etnikailag és regionális értelemben is megosztott líbiai társadalom esetében ez nem lehet több puszta vágyálomnál. 2012 júliusában ugyan sor került az Általános Nemzeti Kongresszus megválasztására, valódi központi hatalomgyakorlásra azonban sem ez a testület, sem a kormány nem volt képes, amelynek tagjai mindenekelőtt a lokális és regionális fegyveres erők és politikai csoportosulások közötti érzékeny egyensúly megteremtése szerint kerültek kiválasztásra.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Fejlesztések Afrikában

2016. április 11.

Évtizedekig a fejlődés számára oly nélkülözhetetlen fizikai infrastruktúra hiányáról beszéltek Afrika-szerte. Ma nem elsősorban a mennyiségi, hanem a minőségi kérdések kerülnek terítékre az egyre szaporodó beruházások láttán. Természetesen még mindig elsősorban a közút- és vasútépítések, reptéri és kikötői beruházások, iskola- és kórházfejlesztési projektek élveznek előnyt, a hangsúly azonban egyre inkább a minőségre helyeződik: nem csupán a kivitelezés minőségére, hanem a tartalomra, azaz a kész beruházást hosszú távon fenntartani, menedzselni képes helyi „emberi infrastruktúrára”. A volt európai gyarmatosítók mellett jelentős szerepet vállalnak fel e téren is a feltörekvő gazdaságok, élükön Kínával. 2014 augusztusa óta az Amerikai Egyesült Államok is újból komoly vállalásokat tesz, többnyire az energia szektorban szükséges fejlesztések területén. Magyarországról pedig – bármily meglepően hangzik - a Dunai Repülőgépgyár Etiópia fővárosában, Addisz-Abebában alacsonypadlós villamosokkal igyekszik betörni a kelet-afrikai piacokra.

A mai napig „átokként” nevezik az afrikai kontinens infrastrukturális elmaradottságát, mely évtizedekig hátráltatta a térség nagyobb fokú illeszkedését a globális gazdasági-kereskedelmi folyamatokhoz. Jogosan tehetjük fel a kérdést: Hogyan válhatnának olyan országok a globalizáció nyerteseivé, melyek éppenséggel alig vannak rákötve az optikai kábelek hálózatára, ezáltal az azonnali telekommunikációs alapú cselekvésekre? A jelenleg a kontinensen futó hét legnagyobb infrastrukturális projekt közül az egyik épp a kenyai Konza Techno City beruházás, amely a kenyai kormány által 2007-ben megfogalmazott Kenya Vízió 2030 elnevezésű fejlesztési terv egyik zászlóshajója.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

A Brexit és Afrika

2016. július 08.

Az, hogy jelentős azoknak a száma az Egyesült Királyságban, akik „megbánták” az EU-ból történő kilépésre leadott szavazatukat, több ponton is elgondolkodtató. A következmények bár rettenetesnek tűnnek, de valójában inkább beláthatatlanok. A gyarmati világ egyik legnagyobb birodalmát kiépítő és sokáig fenntartó britek döntésének várható konzekvenciáival természetesen az egykori volt gyarmati területek is foglalkoznak. Egyáltalán nem mindegy például afrikai országok számára, mit eredményezhet a kilépés az EU-Afrika kapcsolatok szempontjából.

Ne feledjük, hogy a britek nehezen vették tudomásul gyarmatbirodalmuk felbomlását az 1960-as évektől kezdődően. Nem csak gazdasági értelemben, hanem a súlyos geopolitikai pozícióvesztések miatt is. A gyarmati időszak során is mindig arra törekedtek, hogy más európai gyarmatosítókkal fennálló konfliktusaikat a lehető legegyszerűbben oldják meg, fenntartva a status quo-t, például területcserékkel, melyek enyhíthették a feszültséget. A „csereberék” megszokottak voltak a gyarmatosító hatalmak között folytatott diplomáciai gyakorlatban. Lord Salisbury brit miniszterelnök, aki az 1884-85-ös berlini Kongó-konferencián részt vevő brit delegációt vezette, 1890. augusztus 7-én a London Times-nak adott interjújában így nyilatkozott a témában: „[…] egymástól adunk-veszünk hegyeket és folyókat, azzal az egy apró szépséghibával, hogy valójában sohasem tudtuk, hogy pontosan hol is találhatók.” Nem is ez volt a lényeg, hanem a nemzeti érdekek és birodalmi pozíciók védelme.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Japán nyomulás Afrikában

2016. szeptember 12.

Augusztus végén 1993 óta immáron hatodszor rendezték meg a Tokiói Nemzetközi Afrikai Fejlesztési Konferenciát (TICAD) – most első ízben nem japán földön, hanem Kenya fővárosában, Nairobiban. A Shinzo Abe miniszterelnök által vezetett külpolitikai offenzívával Japán egyértelműen meg kívánja erősíteni afrikai hídfőállásait, ezzel együtt pedig felvenni a versenyt a kontinensen is egyre terebélyesedő kínai jelenléttel.

Japán évtizedek óta megbecsült partnere több afrikai államnak. A szigetország nem csupán a kormányzati retorika szintjén kötelezte el magát az afrikai fejlesztés támogatásában, hanem mikroprojektek és nagyvolumenű beruházások formájában valós tevékenységet végez a „terepen”. Sőt, egyre inkább az általa finanszírozott projektek fenntartásának  megfelelő utánkövetését és az ehhez szükséges mechanizmus kialakítását, illetve humán és pénzügyi erőforrások biztosítását tartja kívánatosnak. Ezáltal a nemzetközi közösség egésze számára is kijelöl fejlesztési irányokat. Sokszor ugyanis a donor, vagy fejlesztési partner jelenléte és részvétele a működtetésben adhatja annak garanciáját, hogy a létrehozott projekt a közösség számára fennmarad – a részvétel e tekintetben Japánnak azonban mindinkább a „bevonó” (inclusive) fejlesztést jelenti: a helyi szinteken élők aktív szerepvállalását a projekt megtervezésétől a kivitelezésen át a fenntartásig.

Teljes cikk