Ebből, kérem, ne következtessenek arra, hogy az andorrai ne volna vendégszerető nép. Hát hogyne volna az, mikor a turizmusból él. Csak annyit szűrjenek le az előbbiből, hogy a változások nem túl gyakoriak a hercegségben, s az idők szele is csak mértékkel fujdogál arrafelé. A mindenféle nyitásokkal is óvatosan bánnak, hisz pontosan abból élnek, hogy kicsiny országuk elzárt és nagyon másmilyen, mint a szomszédság. Mindig csak annyiban alkalmazkodtak a külvilághoz, amennyiben az feltételenül szükséges volt, s érdekükben állt. A közigazgatás alapegysége mind a mai mai napig a parókia. A nőknek csak a hetvenes évek óta van választójoga. Időközben azért lett parlamentje, a mesés hangzású Völgyek Általános Tanácsa, 28 taggal. A legutolsó választásokat épp március 1-jén tartották, aminek köszönhetően hivatalban maradt a jobbközép vezetés. Egészen a legutóbbi időkig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságügyi hatalom nem különült el egymástól; csak az 1993-ban népszavazással elfogadott alkotmány óta az andorrai nép a szuverenitás forrása. Az ENSZ-hez is csak ezt követően csatlakoztak.