Iskolai dolgozat – dohognak páran. Könyökvédős bürokraták elmélkednek, köze nincs a valósághoz – állítják mások. Kapott a mű hideget-meleget az Európai Parlamentben is, ahol a mindig több Európát akaró középpártok leginkább a bátorság hiányát rótták fel Juncker bizottsági elnöknek. Ha belegondolunk, amennyiben Jacques Delors, az uniós belső piac atyja a nyolcvanas években ennyire óvatos lett volna, lehet, még ma sem tartunk a négy szabadság elvénél, azaz az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásánál. Persze más idők járnak, s – mint maga a dokumentum is írja – az Unió egzisztenciális válsággal küzd, majd összeroppan a kihívások súlya alatt. Ilyen helyzetben valószínűleg öngyilkosság lett volna nagyon konkrét terveket letenni az asztalra. Három dolognak azért mindenképp örülhetünk.


Az első, hogy egész reális diagnózis született a kontinens állapotáról. Aki eltagadja, hogy az Unió a nehézségek ellenére békét és stabil jólétet biztosított a polgárainak hatvan éven át, ugyanúgy hazudik, mint aki szerint az Unió felelős minden problémáért. Kétségtelen tény, hogy az Unió pozíciói romlanak a világban, szerepe, befolyása csökken a feltörekvő vetélytársakkal szemben.

A második, hogy megjelent az önkritika is: a 2008-ban kezdődő válság kezelésében az Unió nem töltötte be azt a szerepet, amit az emberek elvártak tőle, s ez bizalomvesztéshez vezetett. Persze azt is hozzáteszi, nem segít, hogy a sikereket a tagállamok mindig maguknak tulajdonítják, a kudarcért pedig az Unióra hárítják a felelősséget.

Harmadszor, végre nem ördögtől való vitatkozni; legitim, hogy a közös jövőről merengjük, ahogy azt Magyarország elég régóta szorgalmazza. Ettől persze a nézeteink még nem népszerűek, de talán reális mederbe terelhető a disputa.

A Bizottság által felvázolt lehetséges forgatókönyvek széles skálán mozognak, az Unió belső piacra visszabontásától az európai föderáció megteremtéséig. Nagy valószínűséggel egyik sem vegytiszta formában lesz a befutó. Az öt modell ráadásul úgy van összerakva, hogy nagyon senki se szerethessen bele egyikbe sem, mert vannak olyan elemei, amelyek magas árat jelentenének számára. Például az Unióban csak a gazdasági együttműködést látóknak azzal kellene számolniuk, a közös büdzséből már csak e célra lehetne költeni, s a munkaerő és a szolgáltatások már nem feltétlenül áramolhatnának szabadon. A kétsebességes Unióban a polgárok jogegyenlősége szűnne meg, a szelektív mélyítés esetén pedig olyan kérdések is visszakerülnének nemzeti szintre, melyekből az adott ország komoly hasznot húzott, pl. a regionális politika. Az Egyesült Európai Államok híveit pedig elrettentheti, hogy minden kíméletlenül nemzetek feletti hatáskörbe kerülne, s mely állam meri vállalni, hogy nemzeti parlementjének döntése nélkül fiai mondjuk egy afrikai államban haljanak hősi halált egy közös európai hadművelet során.

Kérdőjelből tehát nem lett kevesebb, de mindenki keresgélheti a maga modelljét. Magyarország is szemezgethet az ötből. A mi „erős nemzetállamok, erős Unióban” koncepciónk ugyan nem jelenik meg, de a kétsebességes Unió vagy a szelektív mélyítés elgondolás elemei alkalmazhatóak ránk is.

Hogy mikorra lesz döntés, azt persze nem tudjuk. Nem jó előjel, hogy szeptemberben a pozsonyi csúcson még amellett tettek hitet az Unió állam- és kormányfői, hogy márciusra, tehát mostanra kijelölik a követendő utat, azaz az EU fennállásának 60. esztendejéről megemlékező római csúcson már határoznak a jövőről. De efelett most mindenki szemet huny, s az új cél az év végéig történő megállapodás.

Addig persze még lesz egy holland, két francia és egy német választás, ami alaposan megkavarhatja a lapokat. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy amíg nem dől el, ki áll a kormányrúdnál Berlinben, e témákban döntést lehet hozni. A figyelmünk ugyanakkor nem lankadhat: nem engedhetjük meg, hogy mindazok, akik a 2004-es bővítést nehezen élték meg, úgy érezzék, elérkezett a pillanat a tőlünk való megszabadulásra, valami külső gyűrűre szorításra. Magunk pedig nem gondolhatjuk, hogy számunkra ebből bármi jó keletkezhet. Az idén július 1-jével induló magyar elnökség a visegrádi csoportban tehát biztosan nem lesz eseménytelen…