Németország korlátozza a gyülekezési és szólásszabadságot, antidemokratikus döntést hoz – ilyen és ehhez hasonló bírálatok, majd válaszul bombariadó a polgármesteri hivatalban. Fél évvel a német szövetségi parlamenti választások előtt eszkalálódik a német-török viszony, sarokba szorítva a török belpolitika és a menekültválság között lavírozó Merkel kancellárt is.


A kétoldalú török-német „diplomáciai“ kapcsolatok immár ezer évre, az Oszmán és a Német-Római Birodalom idejére nyúlnak vissza a történelmi dokumentumok tanulsága szerint. Az Európai Unió vezető hatalma, Németország számára nélkülözhetetlen a Törökországhoz fűződő biztonságpolitikai és gazdasági kapocs. Az Európával szomszédos régiók sorsa vagy kontinensünk energiaellátásának kérdései kiemelt és megkerülhetetlen partnerré teszik Törökországot minden uniós tagállam számára. 2017 elején a német politika viszonyulása Törökországhoz azonban minimum ambivalens. Egy szekularizált, stabil, gazdaságilag prosperáló török állam fontos partner lenne. „Inkább vele, mint nélküle!“ - e mottó vezette Schröder kancellárt (SPD) is, akinek fontos szerepe volt 2005-ben Törökországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalásai megkezdésében, míg Merkel, a kereszténydemokraták, és különösen a bajor CSU már korábban is távolságtartóan szemlélték Törökország teljesjogú tagságát, egy „privilegizált partnerségi“ modellt szorgalmazva.

A XX. század második fele az európai együttműködésen túl is minőségi változást hozott a két ország viszonyában, hiszen az uniós és a hagyományoskétoldalú kapcsolatok mellett megjelent a németországi török népesség, mely kulturális kapocs, egyben azoban belpolitikai tényező is mindkét országban. Mára mintegy 3 millió törökországi hátterű személy él német földön (melynek összlakossága 2016-ban 82 millió fő, ennek 21 %-a rendelkezik valamilyen migrációs háttérrel). Az itt élő, törökországi kötődésű lakosságból pedig becslések szerint 1,5 millió Törökországban is választói jogosultsággal bír. Meghaladja e blog kereteit az ezzel kapcsolatos évtizedes viták ismertetése, leginkább a kettős állampolgárság és a valós állampolgári lojalitás dilemmáiról.

2014-ben különösen fellángolta vita a németországi törökök hazai belpolitikai szerepe körül, amikor is a török választók első alkalommal szavazhattak közvetlenül és külföldön is az elnökválasztáson. És bár akkor – különösen a szigorú és bonyolult választási eljárás miatt – kevesen éltek e lehetőséggel, Erdogan elnök számára az idei, az alkotmányos rend elnöki hatalom kiszélesítése irányába való átalakításáról szóló népszavazás ismét alkalmat jelent a jelentős részben az AKP-hez húzó németországi török szavazók mozgósítására.

Erdogan pedig mindent megtesz a potenciális szavazók megnyerése érdekében, így az áprilisi népszavazás kampánya beszivárog, sőt elemi erővel tör be az amúgy is felhevült németországi közéletbe. A 2016 nyári puccs következményei és az alkotmányos rend átalakítását célzó elnöki tervek a török demokráciában való kételkedésre, éles kritikára adnak okot a vezető német pártok körében. A sajtóban is közkeletű a megfogalmazás, miszerint Erdogan diktatúrát épít Ankarában.

A pengeváltások egyre hangosabbak: „Botrányos döntés“, „Németország tanuljon meg viselkedni“, ez csak néhány kommentár vezető török politikusok szájából, mellyel a baden-württembergi Gaggenau polgármesterének döntését kommentálták. A település - a hivatalos közlemény szerint biztonsági okokból – betiltotta Bekir Bozdag török igazságügyi miniszter fellépését, melynek témája az elnöki rendszer bevezetése lett volna.Az igazságügyminiszter válaszképpen lemondta német partnerével, Heiko Maas-szal tervezett kétoldalú találkozóját is, mely nem csak diplomáciai válaszhúzás, de tálcán kínálta az alkalmat egy kellemetlen téma megkerülésére.  Ugyanis e megbeszélésen szeretett volna a közvéleménykutatásokban szárnyalásnak indult szociáldemokratákat képviselő német miniszter a szólásszabadság és a média védelmében szót emelni Deniz Yücel, a konzervatív Die Welt törökországi tudósítójának vizsgálati fogságba helyezése ellen, akit a török hatóságok terrorpropaganda terjesztésével vádolnak. Yücel letartóztatása, minthogy az újságíró bár török származású, de német állampolgár, a német hatósági érdekvédelem körébe tartozó ügy.

A gaggenaui - és egy hasonló, a török gazdasági miniszter vasárnapra tervezett fellépését nem engedélyező kölni - döntés további hullámokat ver, a török külügyminisztérium berendelte Martin Erdmann nagykövetet, Gaggenauban pedig bombafenyegetés miatt evakuálni kellett a polgármesteri hivatalt. Merkel kancellár pedig két szék közt eshet a pad alá: a migráció és társadalmi integráció nagy kérdéseivel terhes időszakban, a parlamenti választási kampányt kirobbanó sikerrel kezdő Martin Schulz-cal és az AfD-vel a nyakában kellene vitába szállnia a demokrácia és egy német állampolgár védelmében Erdogan-nal. A török elnök pedig jól tudja, hogy az EU-török megállapodással és a területén visszatartott mintegy hárommillió menekülttel a német választás kulcsát is a kezében tartja.