A török kormány július végén az Iszlám Állam ellen meghirdetett fellépés keretében, vagy inkább annak leple alatt, támadást indított a Kurd Munkáspárt (PKK) és a velük szövetséges szíriai kurdok ellen, felszámolva ezzel a hosszú békefolyamat után megkötött, 2013 óta érvényben lévő török-kurd fegyverszünetet. (Ismeretes, hogy a szeparatista törökországi kurdok és a török kormány közötti összecsapások 1984 óta közel 40 ezer halálos áldozatot követeltek.) A végrehajtott török légi támadások döntő része a PKK iraki és szíriai állásai ellen irányult, a letartóztatottak között is többségben vannak a kurdok a szélsőséges iszlamistákhoz képest. Az akciókra azután került sor, hogy a PKK magára vállalta egy török rendőrök halálát hozó merénylet elkövetését. A PKK állítása szerint a rendőrök segítséget nyújtottak az ISIS öngyilkos merénylőjének, aki két nappal korábban Suruc városában 32 kurd aktivista halálát okozta.


 

Stratégiai érdekérvényesítés

A török fellépés hátterében hosszú távú stratégiai, külpolitikai érdekek és belpolitikai motivációk rajzolódnak ki. A stratégiai érdekek a kurd mozgalomhoz és annak megváltozott helyzetéhez kapcsolódnak. Az Iszlám Állam feltűnésével kialakuló konfliktus egyik meghatározó következménye ugyanis a kurdok szerepének felértékelődése. A Bassár al-Aszad vezette szír kormányerők és a sorozatosan kudarcot valló iraki hadsereg mellett a PKK-val szövetséges szíriai kurdok és az Irak amerikai megszállása óta kiterjedt autonómiát élvező észak-iraki kurdok léptek fel szárazföldi erővel az Iszlám Állam ellen. Méghozzá hatékonyan. A nyugati szövetségesek légi támogatását élvezve az iraki és szíriai kurdok stabilan tartották állásaikat, sőt nem kurd többségű területekre is kiterjesztették uralmukat. A török határ mentén élő szíriai kurdok ráadásul Aszad jóváhagyását is élvezve autonómiát is nyertek, jelenleg de facto államként működtethetnek.

Mindez rendkívül kényelmetlenné vált Törökország számára, amelynek alapvető érdeke mindennemű kurd államépítési kísérlet felszámolása. Az Iszlám Állammal szemben eddig tanúsított ellentmondásos, túlzottan megengedő magatartás részben kontraproduktívnak bizonyult. Ankara vonakodott katonailag fellépni az ellen az ISIS ellen, amely egyszerre támadta a kurdokat és Aszadot. Azt az Aszadot, aki a Hezbollah, az iraki kormány és a rivális regionális nagyhatalom Irán által alkotott „síita félhold támogatását” élvezi, és akinek az eltávolítása a szíriai polgárháború kezdete óta Törökország nyíltan vállalt óhaja. Miközben azonban Törökország hasznos ellenségként kezelte az Iszlám Államot, a szíriai kurdok teret nyerhettek.

Ennek fényében nyer értelmet a törökök utóbbi két hónapban tapasztalható aktivizálódása. Törökország az Egyesült Államokkal júliusban kötött megállapodás keretében átengedte két, stratégiai jelentőségű légi bázisát az amerikaiaknak, akik így fokozott intenzitással bombázhatják az ISIS állásait Szíriában. A törökök szerették volna elérni, hogy az alku részeként Washington támogassa a szír határ mentén 110 km hosszan húzódó, Szíria területére 64 km mélyen benyúló átmeneti vagy biztonsági övezet létrehozására irányuló tervüket. Ez az a terület, ahol az Iszlám Állam jelenleg közvetlenül határos Törökországgal. A hivatalos török indoklás szerint a zóna felállításának célja, hogy egy „terroristamentes” övezet kialakításával távol tartsák a terrorszervezetet határaiktól. A terv azonban nem pusztán, sőt talán nem elsősorban az ISIS-ről szól. Ankara álláspontja ugyanis az, hogy a „terroristamentes” jelző maga után vonja a PKK és a szíriai kurdok távol tartását is. A puffer zóna történetesen a határ menti kurd területek közé ékelődne, vagyis alkalmas lenne a nyugati irányú szíriai kurd terjeszkedés feltartóztatására. Bár korábban amerikai sajtóorgánumok arról számoltak be, hogy az amerikai kormány felkarolja a javaslatot, a Fehér Ház álláspontja azóta az, hogy nem áll módjukban az átmeneti övezet felállításához szükséges logisztikát biztosítani. Erdogan elnök újabban ezért az Európai Uniót támogatását igyekszik megnyerni, kihasználva az Európába irányuló migráció potenciális utánpótlását jelentő, kétmilliós törökországi menekült népesség által biztosított megerősödött alkupozíciót.

Véres választási kampány?

A stratégiai érdekek mellett a török lépések mögött belpolitikai motivációk is meghúzódhatnak. Ennek előzményét a júniusi parlamenti választások jelentik, amelyen a 13 éve kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette abszolút többségét a törvényhozásban. Ezzel párhuzamosan a kurdbarát, baloldali Népi Demokratikus Párt (HDP) a 10 százalékos választási küszöböt magabiztosan átlépve történelmileg is kimagasló eredményt ért el. Az AKP tehát kisebbségi kormányzásban, koalíciókötésben vagy új választások kiírásában gondolkodhatott. A kisebbségi kormányzás hosszabb távon az ország működését veszélyeztető, lehetetlen helyzeteket teremthetett volna, a koalíciókötést pedig valójában sem az AKP, sem az ellenzéki pártok nem ambicionálták. Utóbbiak már a választás előtt kizárták ennek lehetőségét. Maradt tehát a harmadik lehetőség. Recep Tayyip Erdogan augusztus végén előbb kinevezte Ahmet Davotoglut az összes parlamenti párt által alkotott ideiglenes kormány élére, majd november 1-re új választást írt ki. Egyes elemzők szerint a PKK és kurdok elleni fellépés választási kampánycélokat szolgál. Az AKP eszerint a nacionalista hangulat felélénkítésének segítségével kíván szavazatokra szert tenni a parlamenti többség visszaszerzésének reményében. Az AKP feltehetőleg arra számít, hogy a kurd terrorizmus elleni török nemzeti küzdelem kényelmetlen helyzetbe hozhatja azt a kurdbarát (a PKK-hoz is kötődő) HDP-t, amely a júniusi választásokon a kurd szavazatokon kívül jelentős számú török nemzetiségű választópolgár bizalmát is elnyerte.

A közel száz halálos áldozattal járó szombati ankarai merénylet következményeit még korai lenne megítélni. A HDP erőszakellenes tüntetésén végrehajtott robbantásokért Davotoglu miniszterelnök szerint vagy a kurdok vagy az Iszlám Állam terroristái lehetnek felelősök, mindeközben Törökország-szerte ezrek tüntettek Erdogan elnököt és a kormányt hibáztatva a történtekért.

A török-kurd konfliktus újabb felvonása egyfelől jól megvilágítja a török stratégiai érdekeket és prioritásokat, másfelől újabb bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a nemzetközi politika elemzése során a külpolitikai és belpolitikai szempontokat egymástól elválasztani csak önkényesen lehet.

 

A Messzelátó blogban a Mathias Corvinus Collegium média/kommunikáció szakirányos diákjainak cikkei is megjelennek. Az MCC média szakiránya az újságírás és az üzleti kommunikáció, valamint a médiakutatás témaköreivel kapcsolatban nyújt magas színvonalú kiegészítő képzést egyetemi hallgatóknak.