Franciaországban hosszas kampányt követően a történelmileg első jobboldali előválasztáson időközi eredményt hirdethetünk. A republikánus előválasztás első fordulóját a szavazatok 44,1 százalékának megszerzésével – a csupán harmadik helyre várt – François Fillon, volt miniszterelnök nyerte meg, aki győzelmével minden előrejelzésre rácáfolt. Vele szemben a végig garantált nyertesként emlegetett Alain Juppé bordeaux-i polgármester másodikként a voksok 28,6 százalékát zsebelhette be (ami nagyjából megfelel a prognózisoknak), míg Nicolas Sarkozy, volt köztársasági elnök a számára előirányzott 25-30 százalék helyett az előválasztási küzdelmet mindössze 20,6 százalékos eredménnyel a harmadik helyen zárta. A választási szabályok értelmében a második fordulóba Fillon és Juppé jutott tovább, míg Sarkozy számára a verseny itt véget ért. Sőt, vereségét követő sajtótájékoztatóján azonnali visszavonulását is bejelentette, így az immár 61 éves volt elnök méltóságteljes módon a szélesebb politikai ringből is kiszállt, s korára való tekintettel úgy tűnik, immár örökre.


Sarkozy leszereplésének fő okát a Le Monde zsurnalisztái elsősorban a volt elnök eltúlzott kampányretorikájában látják. Érvelésük szerint a legnagyobb hibát Sarkozy azzal követte el, hogy a nacionalista szavazóbázisnak címzett radikális javaslataival (pl. a családegyesítés ideiglenes felfüggesztése, a terrorgyanús személyek kiutasítása, a burkini öltözet és a halal közétkeztetés betiltása, stb.) a mérsékelt szavazókat elidegenítette magától. Tette ezt annak reményében, hogy kampányígéreteivel a Nemzeti Front billegő szavazóit állíthatja maga mellé, de az eredmények tükrében egyértelmű, hogy a puska visszafele sült el és szavazói bázisát a nacionalista térfélen nem tudta kibővíteni. Sarkozy vehemens retorikájára ugyanis a mérsékeltebb irányvonalat képviselő Juppé és Fillon józan hangvételű válaszokkal reagált, mellyel nem titkoltan a potenciális baloldali és centrista szavazók felé tettek politikai gesztusokat. Mint a mellékelt ábra mutatja, ebben az utóbbi kifejezetten sikeres volt. Fillon győzelmét ugyanis nagyrészt a Sarkozy-ellenes protest szavazatok felhalmozásának, vagyis a Nemzeti Fronttal már-már összekacsintó radikális republikánus retorikával szemben kialakult tömeges választói ellenszenvnek köszönheti.

Történt mindez annak ellenére, hogy François Fillon bő másfél hónappal ezelőtt még jócskán a másodvonalbeli „futottak még” republikánus elnökjelöltek tagozatát erősítette. A konszolidált kiállásának, s az ezzel együtt felvázolt (gazdaságilag liberális, társadalmilag azonban konzervatív) mérsékelt programjának köszönhetően azonban személye egyre támogatottabbá vált, javaslatai egyre nagyobb társadalmi visszhangra találtak. Erre a retorikai alapra erősített rá az utóbbi bő két hétben, amikor kampányát többszöri Facebook élő közvetítésekkel és választási nagygyűlésekkel tudatosan csúcsra járatva népszerűsítette javaslatait (ötszázezezres bürokráciacsökkentés, önkormányzatok jogköreinek erősítése, francia bevándorlási plafon bevezetése, munkajárulékok és adónemek csökkentése, családegyesítés szigorítása, stb.), melyek a törődést az első fordulót közvetlenül megelőző felmérésekben egyértelműen meghálálták. Az addig kiesőként kezelt Fillon ugyanis két hét leforgása alatt elsőként stabil harmadikká vált, majd az Ipsos legvégső felmérése szerint 30 százalékon beérte Juppét és Sarkozyt, így hármas együttállás következett be. Az addig duális rivalizálás ezzel a célegyenesben hármas osztatúvá vált.

Fillon múlt vasárnapi eredményét azonban még ez a prognózis is komolyan alábecsülte. Tulajdonképpen ez éppen annak volt köszönhető, hogy a radikalizálódó Sarkozy-kampány a vártnál több mérsékelt jobb- és baloldali szavazót sarkalt részvételre, akik voksaikkal többségükben a szélesebb kör számára is elfogadható Fillont támogatták. Ezt támasztja alá, hogy a tömegesen megmozduló mérsékelt választóknak köszönhetően a résztvevők száma a legvadabb 3,9 millió fős előrejelzést is áthúzva a 4 millió főt is meghaladta, mely a 2011-es baloldali előválasztáson elért 2,6 millió fős részvétellel összevetve új dimenziókat nyit. A teljesség érdekében azonban szükséges hangsúlyozni, hogy a mérsékeltek jelentős részét nem csak a Sarkozy-szindróma, hanem a baloldali kormányzatból történő végleges kiábrándulás és egy élhetőbb politikai alternatíva iránti össztársadalmi igény is a részvételre motiválta. Ebből a szemszögből a baloldali választópolgárok megjelenését a kormányzattal szembeni protest szavazatként értelmezhetjük, mellyel Hollande-nak és kabinetjének mutattak fügét.

Fillon taktikája, vagyis a politikai közép megszólítása egyszóval remekül működött, míg Juppé esetében ugyanez közel sem mondható el. Fillon második fordulós esélyeit pedig a mobilizációs képességei mellett tovább javítja, hogy Sarkozy a vereségét követően saját híveit a továbbiakban az ex-miniszterelnök támogatására szólította fel, mely Fillon számára egy meglehetősen hatékonyan mozgósítható 800 ezer fős választói bázis becsatornázását biztosítja. Tekintettel arra, hogy 4 milliós részvétel mellett a 44,1 százalékot szerző Fillonnak második fordulós győzelméhez az eddigieken felül csupán 300 ezer szavazatot kell bezsebelnie, a Sarkozy-tábor kiaknázásával győzelme könnyen valóra is válhat. Természetesen azt semmi sem garantálja, hogy Sarkozy szavazói Fillon érdekében is mozgósítani fogják magukat, de annyi nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy szavazataikat nem fogják Sarkozy fő vetélytársára, Juppére leadni. Fillonnak pedig győzelméhez már ez is bőven elég lehet. Juppé egyedüli esélye, ha kampányában újabb centrista és baloldali szavazók bevonására tesz kísérletet, de eddigi kudarca láttán és az idő szűke miatt ennek sikere kifejezetten csekély. Természetesen nincs előre lejátszott meccs, nincs tuti tipp, de az előválasztás második fordulójának kimenetelét több mint valószínű, hogy Sarkozy tábora fogja eldönteni. Így Sarkozy, ha már elnök nem is, de királycsináló még lehet. Ebben a szerepben azért mégis csak szebb kiszállni a politikából!