A keretstratégia indulásakor kiadott sajtóközlemény a biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia ellátás megteremtésének szükségességével érvelt. A cselekvés igénye akkor sem szorult különösebb magyarázatra. Sajnos azonban eléggé nyilvánvaló, hogy - a meghirdetett célok ellenére - az európai energiaellátás manapság se nem biztonságos, se nem olcsó, se nem fenntartható.


 

Az energiaunió kezdeményezésének támogatói elsősorban a stratégia által kínált új lehetőséget látják és hangsúlyozzák. A tagállamok nemzeti politikáinak összehangolását, az erőforrások együttes használatának lehetőségét a kialakítandó egységes európai energia piacon. Ebből a nézőpontból külön örvendetes a közös érdekű fejlesztési projektek listájának a jelentéssel egyidejű közreadása.

A közvéleményt a búcsúzó év során különösen az energiapolitika geopolitikai vonatkozásai foglalkoztatták. Csak néhányat említve a meghatározó események közül: az Oroszország és Ukrajna közötti elhúzódó feszültség; az alacsony olajárak; az Oroszországból importált földgáz szállítására szolgáló infrastruktúrák kiépítésének kérdései; az Iránnal kötött nukleáris megállapodás következményei; a fosszilis tüzelőanyagok belföldi termelésének csökkenése, és persze a menekültválság energiapolitikai következményei.

Az Európai Bizottság vállalta, hogy évente jelentést terjeszt elő az energiaunió helyzetéről a főbb kérdések ismertetése és a szakpolitikai vita irányítása céljából. A most közzétett anyag az elmúlt kilenc hónapban történtek bemutatásán túl, a 2016. évben elvégzendő fő feladatokat ismertetésére koncentrál. Emellett megfogalmaz néhány szakpolitikai következtetést.

A jelentés egyes fejezetei sorra veszik a keretstratégia alapdimenzióknak nevezett öt fő elemét. Magyar nézőpontból talán külön figyelemre méltó és egyáltalán nem üdvözlendő az egyes tételek tárgyalási sorrendjében bekövetkezett változás.  A februári anyagban elsőként tárgyalt „energia biztonság, szolidaritás és bizalom” témája most negyedikként szerepel. A korábban másodikként futó „teljesen integrált energia piac” is eggyel hátrébb került a sorban. Elsőként most már a korábban negyedik „dekarbonizáció”, másodikként pedig az eggyel előre lépő „energiahatékonyság” szerepel.

Tudjuk, az öt fő dimenzió között elvileg sosem hirdettek fontossági sorrendet. Az egyik fő teendő éppen az összetevők harmonizációja. Az fenti változások azonban óhatatlanul a célkitűzések között korábban kialakult aránytalanságok, túlzások visszatérésével fenyegetnek, még akkor is, ha a jelentés közzétételének időszakában a párizsi klímacsúcsra történő felkészülés fokozott aktualitással bír. Kapcsolódó veszély, hogy a jelentésben az egyes témák viszonylag függetlenül kerültek bemutatásra, miközben közöttük kölcsönös egymásra hatás érvényesül.

„2016 a kézzelfogható eredmények éve lesz!”, ígérte sajtótájékoztatóján Maroš Šefčovič, a Bizottság energiaunióért felelős alelnöke. Legalább nyolc tételt nevesítettek, mellyel kapcsolatosan a jövő évben jogalkotási vagy egyéb kezdeményezés várható. A jelentés közzétételének napján amúgy a Bizottság további kilenc kapcsolódó dokumentumot és 28 tagállamonkénti részletes értékelést tett közzé. A papírhegy tehát valóban látványosan szaporodik.

Amire azonban mindenképpen érdemes emlékeznünk: a valós teljesítés nem a tervek és szabályok szaporítása, hanem a gyakorlatban ténylegesen jelentkező kedvező hatások: ebből eddig nem sokat láttunk. Ami biztosnak látszik: az energiaellátás hagyományos útja és módja tovább nem tartható, egyfajta zsákutcába került. Ha készek vagyunk a váltásra, legalább esélyhez jutunk. Váltás nélkül semmi jóra nem számíthatunk.

Az igazi kihívás azonban a váltás helyes mértékének eltalálása. Kiegyensúlyozott cselekvés, túlzások és hiányok nélkül. Ennek megtalálásához több kreativitás kellene – és talán kevesebb papír is elég lenne.