A norvég nyugdíjalap alapvető célja, hogy az Európa legnagyobb kőolaj- és földgáz exportjának hasznából az utókor is részesüljön, illetve az ebből származó bevételek ne fűtsék túl a gazdaságot, ami az ásványi anyagban gazdag országok egyik gyakori problémája. Az alapot 1996-ban hozta létre a norvég állam, növekedési üteme pedig töretlen. Az alap jelenleg a vagyona 60 százalékát részvényekbe, 35 százalékát kötvényekbe, 5 százalékát pedig ingatlanokba fekteti. A részvények nagy aránya miatt az alap Európa legnagyobb részvénytulajdonosa.


A megújuló energiák iránti túlzott politikai elköteleződés kritikája itthon elsősorban az Európai Unióval, s a politikai szándékot talán leghatározottabban képviselő és megvalósító Németországgal összefüggésben merül fel. A világba kitekintve azonban el kell fogadnunk, hogy a megújuló energiák alkalmazása iránti növekvő elköteleződés nem csupán Európa hóbortja.

Az Egyesült Államok ezirányú lépéseiről ezen a fórumon már beszéltünk. Különös figyelmet érdemlő fejlemény azonban a feltörekvő országok élre törése a megújuló energia alkalmazásában. Felmerül a kérdés: a globális vezető szerep átvétele megelőlegezésének, vagy éppen a szerep elnyerését elősegítő tudatos váltásnak vagyunk ez ügyben tanúi?

A feltörekvők klímaváltozással kapcsolatos hagyományos álláspontja úgy szól, hogy az átállásból eredő terheket főként a tehetős ipari államoknak kell vállalniuk. Egyrészt azért, mert a szükséges gazdasági potenciál és technológia egyaránt rendelkezésükre áll. Másrészt ez erkölcsi kötelezettségük is, mivel az eddigi szén-dioxid kibocsátás mintegy 80%-ért ők a felelősek.

Ugyanakkor néhány feltörekvő ország, mint például Kína, elfogadja, hogy hozzá kell járulnia az éghajlat változás mérsékléséhez. Úgy tűnik, néhány évtizeden belül világelsővé is válhat a tiszta energia termelésében. 2013-ban már ott valósították meg a világ megújulókra fordított beruházásainak 21 %-át. A szélkapacitások növekménye több mint ötszöröse, a napenergia felhasználása közel duplája volt az őt követő ország kapacitás növelésének. Világelsők a szélfarmok teljesítő képességében, a foto-voltaikus eszközök gyártásában, a világ legnagyobb vízi energia termelői.

Ha az európai statisztikai adatokat nézzük, meglehetősen tarka képpel szembesülünk. A megújuló energiaforrásoknak a végfelhasználásban képviselt részaránya 2013-ban Luxemburg 3,6%-os értékétől Svédország 52,1% és Norvégia 65,5% értékéig terjed. Ha Hollandia 4,5%, Egyesült Királyság 5,1% értékéhez viszonyítunk, hazánk 9,8%-os mértékével akár még elégedettek is lehetünk, s még csak le sem maradtunk látványosan a 12,4% német értéktől.

Nyilvánvaló, a kiragadott statisztikai adatok nagy óvatossággal, a földrajzi és történeti adottságokat alaposan mérlegelve értékelendők. A látszat tehát erősen csalhat.

A különbözőségek a természeti adottságokon túl meghatározó módon az egyes nemzetek által követett szakpolitikákból és az ezek eredményeként kialakított szabályozási környezetből is eredeztethetőek. A norvég döntés biztos nem rengeti meg a világot, ugyanakkor egy érdekes jelenségre világít rá: egy állami alap a befektetés politikáján keresztül akár befolyással lehet egy másik országban az energetikai beruházásaira is.