Vasárnap délután az SPD berlini központjában Schulz megtartotta első nagy politikai beszédét új minőségében, amiből természetesen nem maradhatott ki a Magyarországnak küldött fenyegetés: „azokak az országoknak az ügyét, amelyek az európai menekültpolitikában nem szolidárisak a többi EU-tagállammal, az uniós költségvetés tárgyalásakor majd napirendre kell venni” – mondta, nem hagyva kétséget afelől, hogy újra a támogatások megvonásáról szóló sokat hallott lemezt akarja feltenni a lemezjátszóra.


Nem volt nehéz megjósolni, hogy a kancellár-jelöltség által szárnyakat kapó Schulz, még durvábban fog nekiesni Orbán Viktornak, hiszen a kampány üzemmód ezt kívánja: meg kell erősíteni az ellenségképet, ami persze az elmúlt évek árnyékában nem nagy kunszt. Arról nem is beszélve, hogy Schulz már 2002-ben is, viszonylag súlytalan EP-képviselő korában a Benes-dekrétumok kapcsán ugrott neki az akkori magyar miniszterelnöknek, múltba fordulással vádolva pusztán csak azért, mert Orbán egy kérdésre válaszolva úgy vélte, hogy  a dekrétumok nem egyeztethetőek össze az európai jogrenddel. Már akkor is kiderült, hogy az ambiciózus szociáldemokrata egyetlen lehetőséget sem hagy ki, ha verbális rohamokkal a saját politikai arcélét erősítheti.

A német szociáldemokrata tábor igencsak fellelkesült az új személyi konstellációtól, sőt, a Baloldal (DieLinke) egyik vezetője, a korábbi szocdem Oskar Lafontaine, aki nem is oly rég még kígyót, békát kiáltott egykori pártjára, már le is tette a hűségesküt egy esetleges Schulz vezette bal-bal-zöld koalíció létrejöttének esetére. A Zöldektől ilyet nem lesz ennyire egyszerű kicsiholni, mivel ők – Merkel kancellár bíztatására is – számítanak arra, hogy esetleg a CDU mellett lesz rájuk szükség koalíciós partnerként.

Martin Schulz retorikája persze lehet nagyon éles, szavai lehetnek nagyon hatásosak, s európai politikusi múltja, uniós tudása, lelkesedése hozhat neki szavazatokat. De a szociáldemokrata program a jelenlegi helyzetben nem ígér sok újat: több igazságosság, hatékonyabb környezetvédelem, korszerű családpolitika, modernizált biztonsági szervek – mind a jól ismert műsor, aminek hatásosságához az új férfi önmagában nem lesz elegendő. Legalábbis reméljük. Mert egy vörös-vörös-zöld koalíció Schulz vezetésével nem sok jót ígérne a magyar-német kapcsolatok számára. Reméljük tehát, hogy ettől az igazi szent Márton megóv minket, s a Schulz veszély láttán talán azok is jobb belátásra térnek, akik eddig Merkel kancellár leváltásában reménykedtek.