Obama elnök most azt is világossá tette, hogy a kiutasítást többszöri bizalmas figyelmeztetés előzte meg, minden eredmény nélkül. A nyomozás már szeptember elején megkezdődött, amikor a Wikileaks portálon megjelentek a Demokrata Párt belső levelezőrendszeréből kibányászott iratok, kimondottan rossz színben feltüntetve Hillary Clintont és stábját. Akkor a Guccifer 2.0 nevű orosz hackercsoport vállalta magára az akciót, ám ezt akkor még nem követte konkrét retorzió. Emlékszünk, hogy Donald Trump viszont a hír hallatán további hackertámadásokra bíztatta az oroszokat, különös tekintettel azokra az emailekre, amiket Hillary Clinton még külügyminiszterként személyesen küldött – figyelmen kívül hagyva a titokvédelmi előírásokat. Innentől kezdve persze az egész ügy látványos belpolitikai dimenziót kapott, így akkor a leköszönő elnök sem tehetett látványos ellenlépéseket, elkerülendő a kampányba való beavatkozás vádját.


A Kreml természetesen már akkor tagadta, hogy bármi köze lett volna az akciókhoz, így nem csoda, hogy  a mostani kiutasításokat követően is kemény ellenlépésekkel fenyegetőzik. Egyelőre csak szavakban zajlik a keménykedés, arra kihegyezve, hogy egy búcsúzó, cselekvésképtelen kormányzat erőfitogtatása az egész, semmi több. Az mindenesetre biztos, hogy a 35 diplomatának 72 órán belül el kell hagynia az Egyesült Államokat, s addig nem léphetnek be a bezárt képviseletekre sem.

Már az első Wikileaks-eset kapcsán is kiderült, hogy a titkos iratok kiszivárogtatása meg fogja változtatni a diplomáciai információáramlás mikéntjét. Emlékezzünk csak vissza, hogy milyen vidáman olvasgattuk az amerikai diplomaták jelentéseit a hazai helyzetről, vagy a visegrádi országokról. Ezt követően nemigen akadt olyan magyar hivatalnok, vagy politikus, aki bizalmasan akart, vagy mert volna beszélni USA diplomatákkal. A titkosítás egyik legfontosabb célja ugyanis a forrásvédelem, aminek a kiszivárogtatás által persze lőttek. A mostani eset azonban egy más minőség. A belpolitikai folyamatokba való beavatkozásnak ez a modern, furmányos fajtája eddig ismeretlen volt. Az nyilván senkit nem lep meg, hogy nagyhatalmak előszeretettel avatkoznak be más országok életébe, többnyire rafinált titkosszolgálati módszerekkel. Itt most egyelőre viszont úgy tűnik, hogy éppen a nyilvánosságot használják fel a befolyásolásra, már ha igazak az amerikai állítások.

Mert az ügyeskezű számítógépes hackervilág korántsem egységes azzal kapcsolatban, hogy tényleg az orosz állam áll az akció mögött. A minap tartották Hamburgban a német Chaos Computer Club (CCC) éves kongresszusát.  A híradások szerint, bár a résztvevők nagyon is elképzelhetőnek tartják, hogy orosz hivatalos szervek is képesek ilyen akciók végrehajtására, ennek bizonyítása nagyon nehézkes. Az előadók még kérdésekre reagálva sem akartak a „hivatalos” orosz hackertevékenységről beszélni, ehelyett mindig inkább arra terelték a szót, hogy a jövő ősszel esedékes Bundestag-választás során mennyire kell ügyelni a cyber-biztonságra. Ha mégis mondtak valamit Oroszországról, akkor az csak annyi volt, hogy egyedül egy „orosz Snowden” tudná hitelt érdemlően bizonyítani, Moszkva illetékes szerveinek aktív közreműködését, munkamódszerét. A hacker-világ erősen liberális, vagy inkább sok esetben anarchista beállítottságát ismerve, biztosan nem lenne ellenükre, ha egyértelműbben foglalhatnának állást Putyin Oroszországa ellen -  ezzel is ártva Trumpnak. Persze az is elképzelhető, hogy egyszerűen csak félnek az orosz titkosszolgálatok retorziójától.

A titkosszolgálati ügyek természetrajza már csak olyan, hogy a teljes igazságot sosem fogjuk megtudni. Az Obama-kormányzatnak még van egy kis ideje, hogy további részleteket tárjon a nyilvánosság elé, de a kiutasításról szóló döntés egy egyszerű elnöki dekrétum, amit a januárban hivatalba lépő új elnök egy tollvonással akár meg is semmisíthet. Még akkor is, ha vezető republikánus képviselők messzemenően támogatták Obama döntését.