Sok kiírni való gondolat gyűlt össze a fejemben az elmúlt öt hónap élményeiből, és ezeket csak részben tudtam kiereszteni Facebookon vagy Twitteren. Kezd összeállni fejben egy-egy írás a sajátos amerikai etnikai feszültségekről, a hétköznapi diszkrimináció megnyilvánulásairól, a New Yorkban és környékén tevékenykedő Magyarország-kép formálókról és rombolókról – hogy csak néhány pikáns témát villantsak fel.


Meg is fogom ezeket mind írni, de ahogy bemelegítés nélkül nem célszerű nekiindulni a nagy futásnak, úgy én is inkább valami könnyebb témát kerestem a beköszönéshez. Az égből jött a váratlan segítség egy hatalmas hóvihar, egész pontosan annak ígérete formájában. Nem tudom, emlékeznek-e egy magyar főpolgármesterre, aki drámai hangú bejelentésben figyelmeztetett tornádóra, hogy pár órával később már annak elmaradása után „teljes félreértésről” beszéljen. Igen, Demszky Gábor, 2004. Egyébként ő már jó ideje tőlünk nem messze, Washingtonban kamatoztatja és emeli tudományos szintre városvezetési tapasztalatait a Woodrow Wilson Centerben, mint globális tudományos munkatárs. Ha megtudom, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, ígérem, szintén megírom.

Nem tudom, a veterán budapesti főpolgármester itt van-e most épp Amerikában, netán New York környékén, de a szelleme biztosan erre kísértett. Bill de Blasio New York város polgármestere 25-én, vasárnap egy sajtótájékoztatón olyanokat mondott, hogy „Ez lehet a legnagyobb hóvihar a város történetében” vagy „Azt üzenem a New York-i embereknek, hogy rosszabbra készüljenek, mint amit valaha láttak.” Hűha, gondoltuk mi is az 52. utcai irodánkban ülve, és gyorsan megnéztük, működik-e a saját áramfejlesztőnk, feltöltöttük a készleteinket is, és összességében olyan állapotra hoztuk magunkat, hogy akkor se legyünk gondban, ha a méteres hófaltól a bejárati ajtónkat sem tudjuk kinyitni.

A New York-i metróhálózat 110 éves történetében teljesen példátlan módon az egész rendszert hétfőn leállították a felkészülés jegyében, és este 11-tól a magánhasználatú autóforgalmat is betiltották 300 dolláros büntetés terhe mellett. Eközben jött egy kiadós hóesés, az a fajta, aminél Budapesten is keresztben állnak az autók a hegyi utakon, de ennyi történt, és nem több. Hétfő este éjfélig kitartottam, gondolván, hogy mennyire kínos lenne átaludnom az évszázad viharát, de mivel az egész város állt, és soha nem tapasztalt csend telepedett a környékünkre az üvöltő orkán helyett, aludtam egy jót.

Másnap, miután teljesen nyilvánvaló volt, hogy a vihar jó távol elkerülte New Yorkot, beindult a politikai kármentés. Andrew M. Cuomo, New York állam kormányzója, aki a polgármester mellett a másik legfőbb vészharang-kongató volt a hírmédiában, így nyilatkozott: „szívesebben mondom azt, hogy szerencsénk volt, mintsem azt, hogy nem volt szerencsénk és valakinek meg kellett halnia”. Az a hírmédia, amely még egy nappal korábban lubickolt a hóvihar-sztoriban, másnapra már széltében-hosszában a túlzott riogatás, majdhogynem pánikkeltés okait taglalta.  Szerdára a New York Times azzal a címlappal jelent meg, hogy „A vezetők védelmükbe vették a vészleállást azért a hóviharért, ami nem is volt.”

Tanulságok? Van sok, biztos sokkal több is annál, mint ami így hirtelen az eszembe jut. Egy alapigazság tisztán látszik: ugyanúgy támadásnak teszi ki magát egy politikus, ha túlaggódik egy közelgő időjárási vészhelyzetet, mint ha elmulasztaná a figyelmeztetést. Előbbivel mégis jobban jár, mert ahogy Cuomo kormányzó ezt elég pontosan megragadta, inkább csináljon bárki magából hülyét, de ne görbüljön meg egyetlen választó haja szála sem. Mert ha egy politikusból hülyét csinálnak, abból még vissza lehet jönni, talán nem is annyira nehezen. Ezt de Blasio polgármester is megmutatta egy ügyes húzással. Élére állt saját maga kiröhögésének, amikor nyilvánosan, erőltetett drámaisággal felolvasta az itteni Hírcsárda szerepét betöltő The Onion neki tulajdonított nyilatkozat-paródiáját, amely valahogy így szólt: „A gonosz, kegyelmet nem ismerő zúzmara lecsap ránk, és mind az öt városrész lakói el fognak pusztulni, akik védtelen otthonaikba húzódtak vissza. Olyan vihar lesz ez, amelyet sem emberi, sem állati szem még nem láthatott. Tartsák hát szorosan keblükön gyermekeiket, és merítsenek csekély vigaszt abban a tudatban, hogy csak pár órát vonyítanak, mielőtt a halál végleg el nem csendesíti őket.” 

 

A szerzőről...

Kumin Ferenc (1975) Politológus-közgazdász, a politikatudományok doktora. Diplomáit a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen és a Közép-európai Egyetemen (CEU) szerzi, doktori fokozatot a Budapesti Corvinus Egyetemen kap 2013-ban. 2003 és 2012 között a Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja. 2006-tól a Köztársasági Elnöki Hivatalban Sólyom László kommunikációs tanácsadója. 2010-től a Századvég Alapítvány vezető elemzője. 2012-től a Miniszterelnökség nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára. 2014-től nagykövet, Magyarország New York-i főkonzulja.