A 2015-ös év során Európai Unió határait több mint 1 millió közel-keleti és észak-afrikai migráns lépte át illegálisan. Mindez a kialakult humanitárius válság miatt a migrációs célországok kormányzatait morális és politikai dilemmával szembesíti, melyben egyszerre kell megoldást találniuk a migrációs hullám hatékony és humánus kezelésére, valamint a helyi lakosság egzisztenciális biztonságának garantálására. Az eddigi politikai erőfeszítések elsősorban a migránsok munkaerőpiacon és szociális ellátórendszeren keresztül történő társadalmi integrációját célozták meg, amely a történelmi tapasztalatok tükrében – főként az európai átlagnál alacsonyabb színvonalú képzettség, a hiányos nyelvi ismeretek, valamint a migráns diaszpórák megtartó ereje miatt - reménytelen vállalkozásnak tűnik.


Mindemellett azonban az illegális bevándorlás kezelése kapcsán érdemes a migránsok nemi megoszlásának vizsgálatára is hangsúlyt helyezni, ugyanis a nemi arányok felborulása a befogadó államok társadalmaiban jóvátehetetlen folyamatokat idézhet elő. A regisztrált adatok alapján elmondható, hogy az Európába érkező illegális migráns népesség döntő hányadát fiatal, egyedülálló férfiak alkotják. A Nemzetközi Migrációs Szervezet statisztikái szerint a 2015-ben Görögországon és Olaszországon keresztül Európába érkező felnőttkorú migránsok 66,26 százaléka férfi volt. Ráadásul a migráns népesség 20 százalékát alkotó fiatalkorú bevándorlók között a fiúk aránya 90 százalékot tesz ki.

Ezzel párhuzamosan a férfiak migráns népességen belüli számottevő felülreprezentáltsága Svédországban is jól észlelhető. A svéd migrációs adatok szerint ugyanis a 2015 novemberéig menekültstátuszt kérelmező bevándorlók 71 százaléka férfi volt. Emellett a menedékkérők 21 százaléka kísérő nélkül érkező fiatalkorúként lett regisztrálva, akik a fiatalkorú migránsok felét jelentik.

A Svédországba kísérővel, illetve a nélkül érkező fiatalkorú bevándorlók két csoportja között azonban szélsőséges eltérés mutatkozik. A kísérővel érkező fiatalkorú migránsok esetében egy lányra átlagosan 1,16 fiú jutott, ugyanakkor a kísérő nélkül érkező fiatalkorú migránsok csoportjában ez az arányszám 11,3-ra növekszik. Másképpen megfogalmazva a kísérő nélkül érkező fiatalkorú migránsok több mint 90 százaléka férfiként lett regisztrálva.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy a Svédországba érkező fiatalkorú migránsok több mint felét - önbevallásos alapon - 16-17 évesként regisztrálták. Mindez esetünkben azért számít fontosnak, mivel a 16-17 éves korcsoport háromnegyedét kísérő nélkül érkező bevándorlók alkotják, így a fenti megállapítások alapján csoportjukban a fiúk dominanciája figyelhető meg. A svéd statisztikák szerint 2015-ben migránsként a 16-17 éves korcsoporton belül összesen 18.625 fiú és 2.555 lány lépett az ország területére. Ezzel szemben a svéd társadalom ugyanezen korcsoportjában 103.299 fiú és 96.524 lány található. Esetükben így 96 lányra 103 fiú jut, ugyanakkor az azonos korcsoportba tartozó migránsokkal kiegészülve ez az arány 99-121-re változik. Mindez a tendencia abnormális társadalmi körülmények kialakulásához vezet, főként ha azt is hozzávesszük, hogy a tapasztalatok tükrében a kísérő nélkül érkezett kiskorúakhoz később a családegyesítés jelszava alatt a családtagok is csatlakoznak. Ezzel szemben Kínában, ahol a nemi arányok nemzetközi összehasonlításban szintén kiegyenlítetlennek minősíthetőek, 100 lányra 117 fiú jut, amely a svéd statisztikákhoz képest még mindig kedvezőbbnek számít.

Ebből adódóan nem véletlen, hogy Európán kívül számos állam - mint például az Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália – az egyre gyakoribbá váló terrormerényletek árnyékában szigorúan szabályozott migrációs politika keretében már régóta arra törekszik, hogy a bevándorlók nemi megoszlását a befogadó társadalomban meglévő arányokhoz igazítsa. A problémát ugyanis az jelenti, hogy történelmi tapasztalatok alapján a férfi dominanciától „szenvedő” társadalmakra a harcias férfi „attribútumok” elfajzása miatt szélesebb körben jellemző a szervezett erőszak, valamint a nők bántalmazásának társadalmi eszkalálódása.

Minderre a kölni dóm előtt lejátszódott szilveszteri események, valamint a mölndali gyilkosság szolgálnak intő például. Utóbbi esetében külön tragikus, hogy a késelés áldozata a városi menekültszálláson dolgozó 22 éves nő volt. Az illegális bevándorlást megakadályozó drasztikus válaszlépésekre, valamint a társadalmi stabilitás garantálását szolgáló reakciókra azonban még nem láttunk hosszútávon megnyugtató európai javaslatokat, amely a nemi egyenjogúságot hirdető nyugati kultúra védelmének perspektívájából több mint megdöbbentő. Ami azonban ennél is meglepőbb, hogy az egyes társadalmi kérdések iránt nagyfokú érzékenységet mutató feminista szervezetek össztüze ebben az esetben – pár száz kölni nőjogi aktivista spontán összeverődött tüntetését leszámítva - valamilyen oknál fogva mégiscsak elmaradt. Alkalom és motiváció pedig bőven lett volna hozzá.

A cikk forrása: http://www.politico.eu/article/europes-man-problem/