Mik lehetnek – az egyébként a Putyin által is szorgalmazott – találkozó létrejöttének okai? Ortodox egyházi körök szerint a keresztény népesség közel-keleti genocídiuma tette halaszthatatlanná az eszmecserét. Egyértelműnek tűnik: az Iszlám Állam brutalitása, és talán az Európát elárasztó „népvándorlási hullám” azok az okok, amelyek elindították egymás felé Kelet és Nyugat világegyházainak vezetőit.


Az AsiaNews szerint: „az iszlám radikalizmus és más sátáni erők támadásai, a szélsőséges elvilágiasodás, és a kereszténység identitásának meggyengülése az, amik felismerése az egymásra találást előmozdították. A sok évszázados rivalizálást és távolságtartást szükségszerűen váltja fel a közeledés a kereszténység védelmezése érdekében.”

Hilarion metropolita maga is napjaink legnagyobb veszélyének nevezte a közel-keleti keresztény népesség ellen elkövetett népirtást. Az ezzel szembeni fellépés természetesen Putyin érdekeit is jól szolgálja – megfelelő ideológiai alapot teremt a szíriai beavatkozáshoz.

Az év érdekesen indul tehát egyház-diplomáciai szempontból. Érdekesnek ígérkezik azonban a folytatás is. A másik világegyházi kuriózum, ami a 2017-es nagy protestáns megemlékezések és ünnepségsorozat előtt várható, az az őszi pápalátogatás Lundban. I. Ferenc 2016. október 31-én látogat a dél svédországi városba – oda, ahol 1947-ben a Lutheránus Világszövetség megalakult. Látogatása komoly mérföldkő az evangélikus-római katolikus dialógus folyamatában.

A pápa a reformáció ünnepén Munib A. Younannal, az LVSZ elnökével közösen vezeti az ökumenikus megemlékezés liturgiáját. Mindez nem véletlen: az alkalom az elmúlt 50 év ökumenikus törekvéseibe illeszkedik, illetve abba a keretbe – amely az LVSZ hivatalos célkitűzése is egyben –, hogy 2017-re – a reformáció 500 éves jubileumára – közösen, ökumenikus nyitottsággal készüljünk. „Minderre a közös Krisztusra figyelés teremt lehetőséget” – fogalmazott az esemény kapcsán Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke. A találkozó logikus folytatása az elmúlt évek-évtizedek közös megnyilatkozásainak, köztük a legutóbbi írásnak, A szembenállástól a közösségig címűnek, valamint azoknak a gesztusoknak is, amelyeket az utóbbi időben Ferenc pápa gyakorol a protestánsok felé. Tavaly óta Luther Márton nevét viseli egy tér Rómában, és az ősz folyamán az eucharisztia közös megünneplésével kapcsolatban is megengedőbb hangokat hallani a Szentszéktől, mint korábban.

Nem kétséges, hogy a keresztény közösségek elleni erőszak, az elvilágiasodás és a szaporodó vegyes házasságok láttán bölcs dolog arra figyelni, ami összeköt, s nem arra, ami elválaszt.