A show csillaga ezúttal  Szaúd-Arábia nagyhatalmú energia minisztere, Ali al-Naimi volt, aki 2009 óta először kapcsolódott be újra a rendezvénybe. A palagáz-forradalom hazájába ellátogató hagyományos kitermelőnek feltett, legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdés az volt, hogy az energia ipar legbefolyásosabb szereplője vajon változtat-e végre az eddigi irányon?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magasabb költségekkel dolgozó olajtermelőkre erőből támadó OPEC döntés mögött álló nyolcvan éves politikus odavetett szavai is képesek a piaci viszonyok azonnali megváltoztatására.


Az érdeklődést fokozta, hogy az eseményt megelőző héten Szaúd-Arábia feltételesen megegyezett Moszkvával a termelési volumenek befagyasztásáról - amennyiben más nagy kitermelők is csatlakoznak. Ennek kapcsán, a 2014 közepén indult, immár 70%-os olajár-esésre hivatkozva kifejtette, hogy a piac stabilizálásának elindulásához a világ meghatározó termelőinek be kellene fagyasztani értékesítésüket.

A két nagy szereplő között létrejött átmeneti megállapodás megmozgatta a piacokat. Ali al-Naimi már csaknem 19 hónapja ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy az olajárakat kizárólag a kereslet és kínálat viszonyának kell meghatároznia. A kereskedők ugyanakkor erősen kétkednek a feltételes megállapodás szélesebb körű támogatásában. Bár a Dohában folytatott háttéregyeztetésen egyezség született Katarral és Venezuelával, csupán kevesen hisznek az ártendencia gyors visszafordulásában. Irán esetleges csatlakozási szándékát tekintik a leggyengébb láncszemnek. Teherán ismétlődően kijelentette, hogy a szankciók feloldását követően eltökélt exportja felfuttatásában. Az elmúlt hetekben indította el három tankerét Európába – 2012 óta először. Irak szintén mostanában növelte rekordszintre termelését a 2003-as megszállást követő évtizedes befektetéseknek köszönhetően. A szereplők közötti feszültség közben változatlanul magas – leginkább persze a szíriai polgárháború miatt. Teherán és Moszkva Bashar al-Assad hatalomban lévő rezsimjét, Rijad pedig az ellenzéki erőket támogatja.

A megegyezés iránti kétségeket a Nemzetközi Energiaügynökség közelmúltban kiadott középtávú előrejelzése is erősítette. Az olajár e szerint is jóval a 100$ szint alatt marad a következő években, annak ellenére, hogy várhatóan esni fog az USA pala-alapú kitermelése. Al-Naimi korábban is mindig nyitva hagyta a termelés-befagyasztás lehetőségét, amennyiben más nagy szereplők, mint például Oroszország, csatlakozik. Egyesek hangsúly-áthelyeződésre gyanakodtak. Mások szerint Rijad inkább a felelősség el- és áthárítására törekszik. Azt mondja, kész a befagyasztásra, miközben arra számít, hogy Oroszország és Irán úgysem tartana be egy ilyen megállapodást.

Al-Naimi-nek az IHS CERAWeek konferencián elhangzott szavai aztán nem sok teret hagytak a további találgatásokra. „1947-ben kifutó fiúként csatlakoztam az Aramco-hoz. Láttam az olajat 2$ alatt, 147$-nál és a kettő közötti sok ingadozást” – vezette be mondandóját a veterán politikus. Egyértelművé tette, hogy a kitermelés Szaúd-Arábia és más országok általi csökkentése nem fog a közeljövőben bekövetkezni. A befagyasztásnál erősebb intézkedésekre irányuló szándékok egyértelműen sehova sem vezettek. “Nincs értelme az OPEC olajtermelés visszafogására várni. Ez nem fog bekövetkezni.”

Érdemes figyelnünk ugyanakkor a hangnem tudatosnak tűnő békülékenységére. “Mi nem hirdettünk háborút sem a pala, sem bármely államból vagy társaságtól származó kitermelés ellen. Csak azt tesszük, mint az összes többi iparági vezető ebben a teremben, keresve a legjobb lehetséges kimenetelt egy erősen versengő környezetben.” Hite szerint az olaj - más termékekhez hasonlóan - üzlet, s ennek következtében elkerülhetetlenül ciklikus. A kereslet erősödik és visszaesik. A kínálat gyarapszik, majd csökken. Az árak nőnek és esnek. Ez történik manapság az olaj piacán is, semmi több.

Amiről Naimi nem beszél, de az elemzők világszerte kritikus szemekkel kutatják: hol vannak Szaúd-Arábia áresés-tűrő képességének határai?

A feszültség nagy. Úgy tűnik, a szaúdiak most az ellentétek további éleződésének elkerülésével kísérleteznek. Talán a régi keleti bölcselet tanácsát is követve: Ha az erőd meg is lenne hozzá, ne vidd a konok küzdelmet túlzásba! A kierőszakolt győzelem eredménye többnyire nem teljesen kielégítő. A túlzások kimerítenek, s a győztesnek túl sokáig tarthat a regeneráció.