Ahogy akkor Szicíliából, kedden este Budapestről, a Keleti pályaudvar elől jelentkezett be élőben a BBC tudósítója, és azóta már a híradók műsorvezetői is innen konferálják fel a bejátszásokat. Az egyik első riportban egy fiatal migráns azt mondta: úgy megütötték, hogy vérzett az orra. A pártatlanságára és tárgyilagosságára oly büszke BBC azonban aznap este nem adott lehetőséget a magyar hatóságoknak, hogy reagáljanak, miközben Angela Merkel a szabályokat be nem tartó országokat bíráló megjegyzése bekerült a jelentésbe.


Egy másik BBC tudósítás a Magyarországról is elérhető hírportálra is felkerült, így az olvasóra bízhatjuk az elfogulatlansági mutató kiértékelését.

Persze a magyar-szerb határon vagy a Budapesten zajló események a britek számára továbbra is távoli, szinte ezoterikus történetek, a migránskérdés azonban korántsem az. Elég, ha a Calais mellett táborozó mintegy ötezer migránsra gondolunk, akiknek egyetlen célja, hogy bejussanak Nagy-Britanniába. És mivel erre nincs jogosultságuk – sokuk a schengeni övezetbe is illegálisan lépett be –, az átkelésre várakozó kamionokba betörve próbálnak brit földre jutni. A Channel 4 TV-csatornánnemrég bemutatott dokumentumfilm szerint sokuknak sikerül is. Igaz, a film minden bizonnyal azelőtt készült, hogy az Egyesült Királyság 35 millió eurós hozzájárulásával megerősítették a Csatorna-alagút terminál és a calais-i kikötők védelmét. (Csak összehasonlításképpen: az EU 64 millió eurós támogatást ítélt meg Magyarországnak, ahová két nap alatt több migráns érkezik, mint amennyien Calais-ban vannak.) De a jelek szerint ez sem elég, mert bár Manuel Valls francia miniszterelnök hétfőn úgy nyilatkozott, hogy a brit-francia határ ellenőrzése megoldott, kedden este az egyik Párizsból Londonba tartó Eurostar vonatot rohamozták meg a migránsok, és a vagonok tetején próbáltak meg elrejtőzni. A szerelvény, 750 utasával együtt órákon át várakozott a nyílt pályán, amíg a hatóságok elő nem állították a migránsokat.

A bevándorlás, és különösen annak korlátozása, a munkáspárti kormányok alatt tabu témának számított, de David Cameron konzervatív miniszterelnök 2010-ben azt ígérte: a több százezerről „több tízezerre” csökkenti a nettó bevándorlást. Ez azonban annyira nem sikerült, hogy az augusztus 27-én megjelent legfrissebb hivatalos adatok szerint a 2015 márciusát megelőző 12 hónapban 330 ezerrel többen érkeztek a szigetországba, mint ahányan emigráltak – ami több, mint valaha.

Az adatokra Theresa May belügyminiszter a Sunday Times hasábjain megjelent cikkében reagált, elismerve, hogy a számok túl magasak. Ugyanakkor kiállt amellett, hogy a bevándorlást szükséges nemcsak kontrollálni, hanem csökkenteni is. Az EU-n kívülről érkezők esetében ez sikerült is, hiszen számuk 2010 óta 10%-kal csökkent, írja May, az EU-belüli bevándorlás viszont – amit a szigetország EU-tagként jelenleg nem tud szabályozni – a duplájára nőtt. Ezért is fontos, hogy London újratárgyalja az EU-hoz fűződő viszonyát.

David Cameron részéről az újratárgyalás csak az EU migránsoknak nyújtandó szociális juttatások, illetve a munkahelykeresésre rendelkezésre álló idő korlátozására terjed ki, Theresa May azonban cikkében továbbmegy ennél: szerinte a szabad munkaerő-vándorlás azt jelenti, hogy az EU-n belül bárki bárhol elvállalhat egy állást – de nem azt, hogy szabadon letelepedhet bárhol, hogy utána keressen ott munkát. Márpedig az elmúlt évben az EU migránsok 40%-a, 63 ezer ember konkrét állásajánlat nélkül érkezett a szigetországba.

Mindez persze nem csak az Egyesült Királyság számára jelent problémát, írja May. 2008 és 2013 között Románia lakosságának 2%-a kivándorolt, míg a Cseh Köztársaságban végzett orvosok 20%-a elhagyja az országot. Bulgáriából is évente 500 orvos vándorol ki. Bár Magyarországot külön nem említi, a jelenség nálunk is ismerős.

May cikkében kitér a Közel-Keletről érkező migrációra, és annak tragikus következményeire is, majd megjegyzi: egyre több európai ország ismeri fel, hogy mindezt csak súlyosbította a szabad mozgást biztosító Schengeni egyezmény. Itt az ideje, hogy az európai vezetők ráébredjenek, milyen következményekkel jár a kontrollálatlan migráció, érvel a brit belügyminiszter.

Egyes elemzők szerint May azért is ütött meg ilyen kemény hangot, mert London azt reméli: a jelenlegi menekültválság és a határok nélküli Európával szembeni fokozódó szkepticizmus közepette nagyobb eséllyel érhet el engedményeket az Egyesült Királyság és az EU kapcsolatát újradefiniáló tárgyalásokon.

Mások ugyanakkor attól tartanak, hogy ha a szigetország továbbra is kivonja magát az Angela Merkel által szorgalmazott menekültkvóta-rendszerből, azzal elveszíti Németország támogatását, akik nélkül pedig nincs esély a változásokra, különösen nem legkésőbb 2017 végéig esedékes EU népszavazásig. Az Egyesült Királyságnak – Dániával és Írországgal együtt – akkor is jogában áll kilépni a menekültek elosztásából, ha az Unió maga végül meg is szavazza ezt, és David Cameron egészen a minapi bodrumi gyermektragédiáig ki is tartott emellett, mondván, hogy a törökországi és libanoni menekülttáborokat az Egyesült Államok után a szigetország támogatja a legnagyobb összeggel. A világsajtót bejáró megrázó képek nyomán azonban olyan morális és politikai nyomás nehezedett a kormányra, hogy pénteken Cameron bejelentette: több ezer szíriai menekült előtt nyitják meg az ország kapuit. Fontos részlet azonban, hogy a britek nem a már (többnyire illegálisan) Európába érkezett szíreket engednék be, hanem az említett menekülttáborokból hoznák el a legrászorultabbakat. Ezzel Cameron nyilvánvalóan azt szeretné elkerülni, hogy a hirtelen tett engedmény Merkel félreértelmezett „befogadó nyilatkozatához” hasonló hatást váltson ki a menekültek körében.

Ha ezzel a gesztussal Cameron enged is a hazai politikai nyomásnak, az EU-val szembeni tárgyalási pozícióit aligha segíti a német-francai tengely disztribúciós elképzeléseivel szembemenő, különutas politika.

Márpedig ha Cameron nem tud érdemi változásokat elérni az EU-ban, az a kilépést szorgalmazó tábor malmára hajtja a vizet, és még olyan hagyományosan EU párti politikusokat, mint David Owen is az Uniótól való elfordulásra késztethet. Az egykori munkáspárti külügyminiszter Europe Restructured  (Átstrukturált Európa) című könyvének szerdán megjelent új kiadásában azt írja: ha az EU jelenlegi formájában marad meg, a brittagságról szóló EU referendumon ő is „Nem”-mel szavazna.(Az Owen által megálmodott új európai struktúrára egy későbbi írásban még visszatérünk.)

Owen a könyv írásakor persze még nem tudhatta, hogy a brit Választási Bizottság helyt ad a „Nem” tábor panaszának, miszerint az Igen/Nem válasz (a szó szoros értelmében) negatív diszkriminációt jelent számukra. Végül David Cameron miniszterelnök is hozzájárult, hogy a népszavazáson azt a kérdést tegyék fel: „Maradjon-e az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, vagy lépjen ki az Európai Unióból?”. A szavazóknak pedig a „Maradjon az Európai Unió tagja” és a „Lépjen ki az Európai Unióból” válaszok közül kell majd választaniuk.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez csupán szőrszálhasogatás, a közvélemény-kutatók szerint ez az egyszerű változtatás akár 9 százalékponttal csökkentheti az Unió-pártiak támogatottságát.