Ennek ellenére annak idején a legendás Franz Josef Strauss honvédelmi miniszterségig, majd kancellár-jelöltségig vitte, s 2002-ben Edmund Stoiber is csak néhány ezer szavazattal maradt le Gerhard Schröder mögött a szövetségi választásokon.  Ráadásul a CSU bátran felvállalja a hagyományos konzervatív értékrend képviseletét, ami sajátos módon még akkor is igaz, ha tudjuk: olykor megesik, hogy egy vezető politikusnak a titkárnőjétől születik gyereke. A – nevezzük így – felvilágosult konzervatív világnézet arra is kihat, hogy a hagyományosan szigorú iskolarendszer egyúttal a modernizáció és a technikai fejlődés motorjává emelte a tartományt Németországon belül is, de bátran mondhatjuk: Európa-szerte. Laptop és Lederhose (vagyis bőrnadrág) – foglalja össze ez az alliteráló szókapcsolat a bajor világnézet lényegét.


A magyar-bajor kapcsolatok fontos helyet foglalnak el a magyar-német viszonyrendszerben, és ezt Berlinből nem mindig nézik jó szemmel. Amikor a 2000-es évek elején a Duna-menti államok – akkor épp mind – konzervatív vezetői tető alá hozták a kis Duna-csúcsot, (aminek egyre cseperedő sikeres gyermeke például a budapesti Andrássy Gyula német nyelvű egyetem), Berlinből számos gyanakvó megjegyzés érkezett a részes államokhoz. München és Berlin viszonyára egyébként ma már nem jellemző az ellenségeskedés, a föderális rendszer erősen megköveteli az együttműködést, s - különösen CDU/CSU szövetségi kormánykoalíció idején - csak apróbb villongások színesítik a viszonyukat.

Seehofer budapesti látogatására most azonban igen feszült helyzetben került sor.  Merkel kancellár és a CDU jövőjét illetően sok múlik a március 13-án esedékes tartományi választásokon.  Ebben a helyzetben minden olyan lépés, ami a legszorosabb szövetségest és koalíciós partnert gyöngíti, mély, és nehezen gyógyuló sebet üthet a pártközi kapcsolatokon. Még élénken él a kereszténydemokraták emlékezetében az a jelenet, amikor a CSU kongresszusán a kancellárnak voltaképp megszégyenülve kellett végighallgatnia, ahogy Seehofer beolvas neki migráció-ügyben. Ilyesmi korábban elképzelhetetlen volt. Ennek fényében érthető, hogy Seehofer budapesti útját a német média fősodra – és a szociáldemokrata pártelnök - úgy értelmezte, mint a kancellár ellenlábasainak csúcstalálkozóját – mindezt Orbán Viktor és Horst Seehofer néhány héttel korábbi Putyinnál tett látogatását követően.

A közös sajtótájékoztatón ezért volt fontos megerősíteni azt, amit a magyar jobboldalon sokáig sokan nem értettek meg, és amit a magyar miniszterelnök a Bild Zeitungban a múlt héten elmondott: nincs értelmes alternatívája Merkelnek - a menekültpolitikájának viszont van. S miközben Seehofer folyamatosan a „Begrenzung”-ról, vagyis a migráció korlátozásáról beszél, s így megy szembe a kancellárral, azért beáll a Merkelt támogató európai kórusba, ami a menekültek európai szétosztásának szükségességéről mint az európai szolidaritás megnyilvánulásáról énekel, s ami ellen mi épp népszavazásra készülünk.

Az Andrássy Egyetemen tartott előadásában a bajor miniszterelnök e bűvészmutatványt folytatta: alapvetően nem megtörve a kancellár iránti lojalitást, maximális rokonszenvvel és beleérző képességgel fordult a magyar álláspont felé.  Seehofer persze büszkén húzhatja ki magát, mint egy olyan tartomány főnöke, ahol az elmúlt 25 évben két millió, különböző hátterű bevándorló talált új hazát.  Ezenközben persze azt is világosan elmondta, hogy Nagy-Britannia EU-ból való kilépését ellenzi, és nagyon is egyetért a más tagállamokból érkező munkaerő – így sok tízezer magyar – szociális jogosultságainak korlátozásával, ami a brit követelések legfontosabbika. Az emberiességi szempontok mit sem érnek valóságismeret nélkül – húzta alá, ami az ő szájából – látva a menekült-ügyben tett látványos bajor erőfeszítéseket – hitelesen is hangzik. A magyar pozíciót erősítette akkor, amikor a jog uralmának és a törvényes rend helyreállításának szükségességéről beszélt, és amikor a határvédelemmel kapcsolatban visszamenőleg is igazolta a magyar eljárás helyességét, mondván: mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a Szíriát övező államok megsegítése és határvédelem elsődlegessége korábban kerül az európai napirendre. A schengeni rendszer biztosítása az európai szolidaritás előfeltétele, mondta, ami megint csak egybevág a magyar állásponttal.

Seehofer megidézte Helmut Kohlt, aki mindig a kis európai tagállamokkal való egyeztetés fontosságára hívta fel a figyelmet – ez zene füleinknek -, s azzal fejezte be, amivel elkezdte: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd. Na és persze optimizmus, mert hát Európa mégis csak egy sikersztori, ahol – s ez a megjegyzés legalább annyira szólt Orbán Viktornak, mint Angela Merkelnek – karakteres figurákra van szükség.

S mivel Seehofer 2016-ot sorsdöntő évnek nevezte az európai politika számára, már a jövő hét eleji EU-török csúcson kiderülhet, hogy mire megyünk a párbeszéddel, s mennyire sikerült a hídépítés a berlini és a budapesti „karakteres figurák” között.