Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Háborúra ítélve

2016. október 17.

Címkék: USA, Oroszország, diplomácia, Szíria, fegyverszünet, polgárháború

Öt és fél éve tart a szíriai polgárháború, amely ez idő alatt a 21. század legvéresebb konfliktusává nőtte ki magát. A halálos áldozatok száma elérte a 400 ezret, a 2011-ben még 23 milliós lakosság közel fele kényszerült elhagyni lakóhelyét; közülük 4,8 millióan külföldre távoztak, 6,5 millióan pedig belső menekültként élnek. Alig több mint egy hónappal ezelőtt még reménykedni lehetett abban, hogy Washington és Moszkva tárgyalásai nyomán tartósabb fegyverszünet veheti kezdetét, az erre tett újabb kísérlet azonban napokon belül kudarcba fulladt. A hidegháború éveit idéző amerikai-orosz diplomáciai összecsapásokat látva pedig nehéz elképzelni, hogy a felek a közeljövőben dűlőre juthatnak. Amerikai részről október 3-án hivatalosan is bejelentették az Oroszországgal folytatandó további tárgyalások felfüggesztését. Szombaton, regionális szereplőkkel kiegészülve a felek ugyan újra tárgyalóasztalhoz ültek Lausanne-ban, áttörést azonban nem sikerült elérni.

Az év elején tető alá hozott, majd áprilisban összeomlott, mindezidáig leghosszabb fegyverszünet feltámasztására tett kísérletek szeptember 9-én vezettek eredményre. Ekkor jelentették be, hogy John Kerry és Szergej Lavrov megállapodott egymással egy hét napos fegyverszünetben. Az egyezség értelmében az Aszad-rezsim mögött álló Oroszország és a felkelőket támogató Egyesült Államok befolyásukat felhasználva elérték volna, hogy a szemben álló felek szüntessék be a harci cselekményeket. Az amerikai fél arra is ígéretet tett, hogy közreműködik a mérsékelt felkelőcsoportok és a szélsőséges elemek, elsősorban a Dzsabhat Fatah al-Sam nevű szervezet harcosainak szétválasztásában. A Dzsabhat Fatah az al-Kaidának korábban hűségesküt fogadó, idén nyáron pedig elszakadását bejelentő al-Nusra Front utódszervezete. Ezt a csoportot az Iszlám Államhoz hasonlóan a fegyverszünet során is támadható terrorszervezetnek minősítették, sőt megállapodtak abban is, hogy a hét napos fegyvernyugvást követően a két nagyhatalom összehangolt és együttes támadásokkal lép fel velük szemben. A fegyverszünet legnagyobb vívmányának és legfontosabb hozadékának a drámaivá váló humanitárius helyzet átmeneti rendezésének lehetősége mutatkozott. A kormányerők több hónapos ostroma alatt álló Aleppó városában százezrek szenvednek a bombázások mellett őket sújtó élelmiszer- és gyógyszerhiánytól.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Re-polonizáció, avagy miért bántják Lengyelországot?

2016. október 14.

Címkék: Lengyelország, gazdaságpolitika, Jog és Igazságosság, Varsó

Szeptember végén a lengyel kormányzati politikában jelentős átalakításnak lehettünk tanúi, amikor Pawel Szalamacha pénzügyminiszter lemondásával tárcáját az addigi fejlesztési miniszter, az ambiciózus tervekkel rendelkező Mateusz Morawiecki örökölte meg. Ezzel egy olyan gazdasági csúcsminisztérium jött létre, ahol Morawiecki nyílt sisakkal folytathatja repolonizációs törekvéseit. A nemzeti érdekek képviselete azonban szokás szerint a globalizáció nyerteseitől ebben az esetben is heves támadásokat valószínűsít, ezért célszerű szemügyre vennünk, hogy pontosan mi is a 2015 utáni lengyel gazdaságpolitika valódi tétje.

Morawiecki és a kormányzó Jog és Igazságosság párt gazdaságpolitikájának elemzésekor elsőként a következő dolgot érdemes tisztáznunk: Lengyelországban a rendszerváltást követően – 2011-es dolláron számolva – az egy főre jutó GDP 2014-re a 2,4-szeres, míg a nettó reálbér 2,1-szeres növekedést ért el. Ez első látásra kedvező eredménynek tűnik, főleg ha ahhoz viszonyítjuk, hogy közel ugyanebben az időszakban Magyarországon az egy főre jutó GDP értéke csak 1,4-szeresére növekedett, a nettó reálbér értéke pedig csupán 34 százalékos bővülést realizált. Mindennek ellenére az aktuális lengyel bérszint az EU tagállamok átlagának körülbelül 60 százalékát teszi ki, így a bérfelzárkózás kudarcának köszönhetően Lengyelország – a többi visegrádi állammal karöltve – a middle income trap, vagyis a középjövedelműség csapdájába szorult be.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Kutyák elengedve, gyeplő a lovak közé

2016. október 11.

Címkék: USA, vita, Hillary Clinton, Donald Trump, elnöválasztás

Amerika nagyszerű ország, az amerikaiak többnyire roppant kedves és szeretetreméltó emberek. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha néhány amerikainak vannak idegesítő szokásai, például az, hogy kis közép-európai országokat szeretnek jó tanácsokkal ellátni a kulturált demokratikus verseny, a közéletet mérgező kirekesztő beszéd elleni fellépés, vagy épp a tisztességes kampányeszközök témájában. Nem hiszem, hogy ez a néhány aggódó amerikai barátunk mostanában készülne változtatni ezen a szokásán, bár csendben kicsit remélem. Az azonban biztos, hogy 2016 után, ha majd ezen az elnökválasztáson túl leszünk, az ilyen kioktatásokat nehéz lesz komoly arccal végighallgatni. Mert ahogy itt elengedték a kutyákat, ahogy bedobták a gyeplőt a lovak közé, olyat még senki nem látott. A kampány finisébe érkeztünk, amire Amerika mindig emlékezni fog, pedig már most szeretné elfelejteni az egészet.

Szombat reggeltől nem tudtam úgy tíz percnél tovább bármilyen hírcsatornát nézni, hogy ne bukkanjon elő egy tizenegy évvel ezelőtt készített furcsa felvétel egy érkező buszról, amely egy akkor futó tévéműsor vezetőjét és sztárvendégét, Donald Trumpot hozza. A busz még csak közeledik, de a hang tisztán hallható, amikor épp nem fütyülik ki a párbeszéd szaftosabb részleteit. Nincs mit szépíteni rajta, a beszélgetés inkább tűnik nagyotmondási hajlamtól és fékevesztett libidótól túlpörgött pubertás korú srácok üres fecsegésének, mintsem komoly korú és státuszú férfiak eszmecseréjének. Durva szöveg? Igen, az. Meglepő és váratlan? Aligha. A republikánus jelölt egy pillanatig nem csinált titkot nőkhöz fűződő viszonyából. Miután a fél életét a kamerák kereszttüzében élte, ez nem is ment volna neki.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Kelet-közép-európai kudarc: Guterres az új ENSZ főtitkár

2016. október 07.

Címkék: Közgyűlés, ENSZ BT

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa António Guterres volt portugál miniszterelnököt, az ENSZ menekültügyi főbiztosát javasolja a Közgyűlésnek, hogy a jövő héten megválassza a világszervezet főtitkárának. 2017. január 1-től ő fogja irányítani öt évig az ENSZ intézményeit. Guterres tapasztalt és jó diplomata, a világszervezet minden bizonnyal jó kézben lesz. De a történetnek sajnos van egy szépséghibája. Olyan, amely Kelet-közép Európát és a vele kapcsolatban álló Kelet-Európát is érinti, így bennünket is. Az ún. Kelet-Európa csoportnak kellett volna ugyanis most ENSZ főtitkárt adnia. E csoporthoz tartozik rajtunk és térségünk államain kívül Oroszország és a poszt-szovjet térség európai térfele is. Azaz, ha van egyenlőség és kellő korrektség az ENSZ-ben,egy a térségünkből származó jelöltnek – a szlovén Danilo Türknek, a szlovák Miroslav Lajčaknak, a bolgár Irina Bokovának vagy Kristalina Georgievának, a szerb Vuk Jeremićnek, a makedón Srgjan Kerimnek vagy a moldovai Natalia Ghermannak – kellett volna győznie, és a jövő év elején Ban Kimun helyére ülnie.

Az ENSZ 193 tagállama – az Egyesült Államok, Izrael, Kiribati és Törökország kivételével - hagyományosan öt regionális csoportra oszlik: az Afrikai , az Ázsiai-Csendes-óceáni, a Kelet-Európa, a Latin-amerikai és Karibi Csoport, valamint a Nyugat-európaiak és Mások Csoportja. Az ENSZ 71 éves történetében eddig a kelet-európai országok kivételével mindegyik csoport adott már főtitkárt. Évek óta az hangzott el az ENSZ különböző fórumain, hogy most végre ennek a körnek kell adnia világszervezet első emberét. De kimondásra került az is, hogy a csoport 23 tagállamának ehhez meg kell egyeznie egy közös jelölt személyében. Ez azonban nem sikerült, s ezzel térségünk elesett nagy lehetőségétől. De vajon csak a megegyezés hiányával magyarázható a kelet-közép-európai kudarc?

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

Címkék: határvédelem, Európai Unió, Migráció, Spanyolország, Latin-Amerika, Marokkó

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Ki mit nyer - a Brexittel?

2016. szeptember 30.

Címkék: Európai Unió, Nagy-Britannia, brexit, G20, Axel Springer

Miközben világszerte sokan szeretnek lesajnálólan nyilatkozni a Brexitről, és azokról, akik az Egyesült Királyság kilépésére voksoltak a júniusi népszavazáson, a német Axel Springer médiabirodalom vezérigazgatója szerint a szigetország már három-öt éven belül jobb gazdasági pozícióba kerülhet azáltal, hogy lerázta magáról Brüsszel béklyóit. Egyelőre persze még azt sem lehet tudni, hogy mikor kezdődnek meg a kilépési tárgyalások, de a válás utáni helyzet előzetes megítélése jelentősen befolyásolhatja a britek tárgyalási stratégiáját.

Nagy-Britannia rosszul döntött, amikor az Unióból való kilépésre szavazott, mondta Barack Obama amerikai elnök a legutóbbi G20 csúcstalálkozón, Eric Schweitzer, a német kereskedelmi kamara elnöke pedig a brit gazdaságra nézve „igen negatív” hatásokra számít. A hazai Index a diplomáciai nyelv finom eleganciáját sutba dobva sommásan így fogalmazott: „ország így még nem szúrta tökön magát”. Az, hogy Brüsszel és a mind szorosabb európai integrációt szorgalmazó tagállamok is bolondnak nézik az angolokat, és mindenféle büntetésekkel fenyegetődznek, kevésbé meglepő, hiszen ebben a válásban mégiscsak ők a sértett felek. (Néha azonban olyan kijelentések is elhangzanak, amelyek a Lisszaboni helyett inkább a Varsó Szerződés stílusára emlékeztetnek. És abból, mint tudjuk, tényleg nem lehetett kilépni…)

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy a gall

2016. szeptember 29.

Címkék: multikulturalizmus, identitás, Nicolas Sarkozy, Franciaország, Migráció, választási kampány, Alain Juppé

A migrációs válság 2014-ben kezdődő eszkalálódása óta a témában számos publicisztika, és tudományos értekezés látott napvilágot. De mindannak ellenére, hogy ezek az írások (többé-kevésbé racionális hangvétellel) a bevándorlás társadalmi/kulturális kihívásaira igyekeztek pro-kontra reflektálni, az egyes nemzeti identitásokban és migráns szubkultúrákban beinduló változások elemzésére eddig kevés figyelem irányult. A francia elnökválasztási kampány során elhangzó javaslatok, illetve a Hollandiában és Németországban megfigyelhető muszlim pártosodás tükrében azonban célszerű megvizsgálnunk, hogy az identitások újradefiniálása, illetve az erről szóló társadalmi vita egyáltalán lehetővé teszi-e a békés multikulturális együttélést.

A nemzeti identitás újraértelmezéséről szóló vita az előválasztási lázban égő Franciaországban jelenleg a politikai közbeszéd központi elemét adja. A jobboldali republikánus elnökjelöltek ugyanis kampányukban nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a bevándorlási válság által keltett feszültségekre, illetve az egyre viszontagságosabbá váló multikulturális együttélés nehézségeire kívánnak megoldást nyújtani. Elsőként a jelenlegi favoritot, Alain Juppét említhetjük, aki a „boldog identitás” víziójával kíván támogatókat szerezni. Juppé koncepciójának lényege, hogy a bevándorlóktól (és mindenki mástól) csupán az alkotmányos rend tiszteletét, illetve társadalmi normák elfogadását várja el, mely asszimiláció hiányában is biztosítja a békés multikulturális társadalmi állapotokat. Sarkozy és hívei azonban ezt az elvi álláspontot a gyakorlati élet tapasztalataiból (pl. párizsi no-go zónák kialakulása, radikális iszlám terjedése, a bevándorlók integrációjának kudarca) kiindulva azt mondják, hogy stabil társadalmi állapotokat csakis abban az esetben lehet kialakítani, ha a Franciaországba érkező bevándorlók nemcsak integrálódnak, hanem asszimilálódnak is. Mindennek feltételeit az olvasztótégelyként működő „gall identitás”, illetve az erre épülő társadalom- és oktatáspolitika biztosítaná, melyek az asszimiláció kulturális kódjait fektetik le.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Hogy legyünk jóba Bahreinnel?

2016. szeptember 28.

Címkék: Oroszország, Iszlám Állam, terrorizmus, iszlám, keleti nyitás, energiaellátás, vallási megosztottság, Bahrein

Nemrégen az egész média hangos volt a hírtől, hogy a miniszterelnök lánya látogatást tett a Perzsa-öböl (araboknak szigorúan: Arab-öböl) térségének egy kis monarchiájában, Bahreinben.

Gazdaságpolitikai és energiaügyi szempontból helyes, ha minél szorosabbra fonjuk kapcsolatunkat a közel-keleti térséggel. A kormány soha nem rejtette véka alá, hogy a „keleti nyitás” jegyében az arab országokat kívánatos gazdasági partnernek tekinti. De vajon Bahrein alkalmas tárgyalófél a magyar energiaellátás biztosításában?

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Közös színpadon, közös képernyőn

2016. szeptember 27.

Címkék: USA, vita, elnökválasztás, Hillary Clinton, kampány, Donald Trump

Legutóbbi posztom végén még elképzelhetetlennek neveztem a feltartóztathatatlanul közelgő eseményt, azt, hogy az amerikai elnökválasztások két nagy riválisa közös színpadra álljon, és egymással vitázzon. A nap mégis eljött szeptember 26-án, keleti parti idő szerint este 9-kor New York Citytől nem messze, Long Islanden, a Hofstra Egyetemen. Napokkal a vita előtt a kommentátorok már szuperlatívuszokban beszéltek a médiaeseményről, minden idők legnagyobb nézettségét elérő politikai eseményét előre jelezve. A várakozások ennél magasabbra nem is emelkedhettek, amikor végre elérkezett a hétfő este.

A máskor zárásig tömött kis olasz étteremben fél kilencre teljesen elfogytak a vendégek, a pincérek unottan szegezték tekintetüket a képernyőre, ahol a CNN műsora ment. A hírcsatorna reggel óta a vita helyszínéről adta műsorát, és valóságos extázisban készült a nagy esti show-ra. Mi is siettünk haza, ezt a műsort elejétől a végéig látni kellett. Ha csak az összefoglalókat, vagy másnapi tudósításokat néztem volna meg, már csak az alaposan megrágott, mások által megemésztett véleményt kaptam volna, ami a választások idején különösen pártossá váló amerikai hírmédiában nagyon messze tud esni a valóságtól.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mit keres Irán Latin-Amerikában?

2016. szeptember 26.

Címkék: USA, diplomácia, Irán, Latin-Amerika, nukleáris energia, Teherán

Hiába vagyunk túl a nukleáris megállapodáson, és tűnnek el fokozatosan az Irán elleni szankciók, Teherán továbbra is azon dolgozik, hogy megszilárdítsa jelenlétét Dél-Amerika Washington-kritikus országaiban. Az amerikai elnökválasztás, a közel-keleti konfliktusok, a migrációs helyzet, és a Brexit utáni esélylatolgatások mellett lassan el is tűnt Irán a közbeszédből, annak ellenére, hogy a teheráni diplomácia feje, Mohammad Javad Zarif több államot érintő latin-amerikai körutazást tett idén augusztusban. Pedig érdemes lehet megvizsgálni, mit is keres Irán Latin-Amerikában.

Az Iráni Iszlám Köztársaság és Latin-Amerika államai hosszú, főként Teherán által dominált kapcsolatra tekintenek vissza. Iránnak a szankciók időszakában a latin rezsimek teret biztosítottak arra, hogy az Egyesült Államok hátsó kertjében bújtatott fenyegetést jelentsenek Washington számára. Egy 2013-as argentin vádirat szerint Irán az 1980-as évek óta titkosszolgálati és hadműveleti központokat hozott létre nyolc államban, köztük Brazíliában, Chilében és Kolumbiában. 1992 óta számos merényletet és merényletkísérletet hoztak összefüggésbe Teheránnal vagy Teherán által támogatott merénylők nevével, többek között az Adel al-Jubeir, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete elleni gyilkossági kísérletet. Az iszlám köztársaság mindent tagad, sőt, az egyik merénylet kivizsgálására külön vizsgálóbizottságot állított fel Argentínával együttműködve.

Teljes cikk