Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

TTIPause – hosszú szünet, vagy a Transzatlanti Partnerség vége?

2016. szeptember 13.

Címkék: EU, USA, TTIP, transzatlanti partnerség, kereskedelem, Barack Obama, Nagy-Britannia, brexit

A TTIP, azaz a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti közös piac megteremtését célzó egyezmény. Júliusban tartották Brüsszelben a 14. tárgyalási fordulót, amely már a tárgyalások washingtoni megkezdésének három éves évfordulóját jelentette. A tárgyalási folyamat átláthatósága erősen vitatott*, a kritikusok szerint a transznacionális vállalatok írják meg a transzatlanti térség piacának jövőbeli szabályozásait, pontosabban azok leépítésének menetrendjét. Eközben alig akad olyan elemző intézet, amely jelentős pozitív** gazdasági hatást tulajdonítana ennek. A közvélemény is hasonlóan vélekedik: a brexitre szavazók részben erre is nemet mondtak. Augusztus végén már Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter is megállapította, hogy a TTIP tárgyalások valójában zátonyra futottak.

A brexit a TTIP szempontjából a lehető legrosszabbkor jött. Áprilisban Barack Obama amerikai elnök Hannoverben még gyorsítani igyekezett a tárgyalásokat; valószínűleg ebben közrejátszott, hogy a két potenciális elnökjelölt, Hillary Clinton és Donald Trump sem hívei az egyezménynek. Júniusban azonban elérkezett a „rémálom”, ahogy a Bizottság kereskedelemért felelős főtárgyalója, Cecilia Malmström az új helyzetet nevezte.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Japán nyomulás Afrikában

2016. szeptember 12.

Címkék: fejlesztés, Japán, befektetés, Afrika, TICAD, Tokió

Augusztus végén 1993 óta immáron hatodszor rendezték meg a Tokiói Nemzetközi Afrikai Fejlesztési Konferenciát (TICAD) – most első ízben nem japán földön, hanem Kenya fővárosában, Nairobiban. A Shinzo Abe miniszterelnök által vezetett külpolitikai offenzívával Japán egyértelműen meg kívánja erősíteni afrikai hídfőállásait, ezzel együtt pedig felvenni a versenyt a kontinensen is egyre terebélyesedő kínai jelenléttel.

Japán évtizedek óta megbecsült partnere több afrikai államnak. A szigetország nem csupán a kormányzati retorika szintjén kötelezte el magát az afrikai fejlesztés támogatásában, hanem mikroprojektek és nagyvolumenű beruházások formájában valós tevékenységet végez a „terepen”. Sőt, egyre inkább az általa finanszírozott projektek fenntartásának  megfelelő utánkövetését és az ehhez szükséges mechanizmus kialakítását, illetve humán és pénzügyi erőforrások biztosítását tartja kívánatosnak. Ezáltal a nemzetközi közösség egésze számára is kijelöl fejlesztési irányokat. Sokszor ugyanis a donor, vagy fejlesztési partner jelenléte és részvétele a működtetésben adhatja annak garanciáját, hogy a létrehozott projekt a közösség számára fennmarad – a részvétel e tekintetben Japánnak azonban mindinkább a „bevonó” (inclusive) fejlesztést jelenti: a helyi szinteken élők aktív szerepvállalását a projekt megtervezésétől a kivitelezésen át a fenntartásig.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Francia Rémes

2016. szeptember 09.

Címkék: gazdaság, Hollande, Franciaország, Migráció, Emmanuel Macron

A nyári szezon végeztével a francia belpolitika ismét a nemzetközi figyelem középpontjába került. Újabb terrortámadás helyett szerencsére most csak a politikai elit jól ismert sztárallűrjei okoztak a szokásosnál nagyobb érdeklődést. A hangulatkeltésben az egyik élenjáró Emmanuel Macron volt, aki a korábbi hónapokban állandósult személyi ellentétek miatt lemondott gazdasági miniszteri posztjáról, most pedig En Marche balközép mozgalmával a jövő évi elnökválasztások felé tekint. Ezzel közel egy időben Nicolas Sarkozy is bejelentette a jobboldali előválasztáson történő részvételi szándékát, melyet a calais-i menekültdzsungel felszámolására tett szerencsétlen javaslatával fejelt meg. Mindezzel Macron és Sarkozy a jövő évi elnökválasztásokig hátralévő 8 hónapnak kétségtelenül egyedi alaphangot adott.

Az utóbbi hónapok tendenciáinak ismeretében Emmanuel Macron gazdasági miniszter lemondása egyáltalán nem számít meglepetésnek, sőt, a közte és Manuel Valls miniszterelnök között kialakult feszültségek tükrében távozása már jóval korábban is indokolt lett volna. Kettejük viszonyában az első nagy törés a tavaly november 13-i párizsi terrortámadás után következett be, amikor Hollande elnök és Valls az állampolgársági alkotmánymódosítási javaslatukkal a terrorgyanús kettős állampolgárok francia állampolgárságának elvételéhez kívánt stabilabb jogalapot teremteni. Macron ugyanis az - azóta már elmeszelt - indítványt Christina Taubira, akkori igazságügyi miniszterrel karöltve erős kritikával illette, mondván a javaslat a migrációs helyzet kezeléséhez érdemben nem járul hozzá. Kijelentését a Taubira lemondását követő kormányátalakításban díjazták, Macront ugyanis a kormány protokolláris sorrendjében az ötödikről a tizenharmadik helyre léptették vissza.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

G20: Sok hűhó semmiért?

2016. szeptember 08.

Címkék: Kína, csúcstalálkozó, G20

Hétfőn fejeződött be a húsz legnagyobb gazdasággal rendelkező fejlett és fejlődő ország csúcstalálkozója a kínai Hangcsou városában. A nemzetközi gazdasági kormányzás elsőszámú fórumának szánt G20-as csoport ambiciózus célok újbóli napirendre tűzésével kívánta igazolni életre hívását; igazolás helyett azonban csak aláhúzni sikerült a szervezet funkciójával és jelentőségével kapcsolatos kérdőjeleket.

Inkluzív és innovatív fejlődés, olvasható a csúcstalálkozón hozott elhatározásokat taglaló kommünikében. Jelentsen ez bármit is, tehetnénk hozzá joggal. A G20 szerepével kapcsolatos értelmezési nehézségeket az idézett tárgyalási eredmények megfoghatatlanságán túl a nemzetközi sajtó tudósítása is jól jelzi. A média a csúcs ideje alatt megejtett bilaterális egyeztetések és az ekkorra időzített észak-koreai rakétakilövés mellett még a csinos kínai hoszteszek részéről a brit diplomatákra leselkedő kémveszélyt is fontosabbnak tartotta a húszak tárgyalásainál.

Teljes cikk

A megzavarodott iránytű

2016. szeptember 07.

Címkék: Németország, Merkel, kancellár, CDU, Mecklenburg-Előpomeránia

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Vasárnap este óta küszködnek a rádióállomások szpíkerei a Mecklenburg-Előpomeránia név kiejtésével, újra és újra nekifutva a nyelvtörőnek sem rossz tartomány emlegetésének. Nem csoda, hogy nincs gyakorlatuk benne, hiszen amúgy alig hallani Németország észak-keleti szegletéről. Az ország egyik legelmaradottabb vidéke – bár bővelkedik a természeti és művészeti szépségekben – hagyományosan egy alacsony lélekszámú, gazdasági nehézségektől sújtott terület, ennek megfelelően sok társadalmi feszültséggel. Rostock, Stralsund, Greifswald vagy Wismar, mint egykori Hanza-városok őriznek valamit az egykor oly jól működő tenger-melléki kereskedelmi szövetség gazdagságából, a Caspar David Friedrich képeiről ismert valóban festői Rügen szigete a császári Németország elitjének, majd persze a náci és kommunista főnökök egykori kedvelt üdülőhelyének státuszából, de amúgy az egész tartomány a központi állami szubvenciók és az uniós támogatások egyik legfőbb kifizetőhelye.

Politikai jelentősége sem számottevő, ugyanakkor a politológiai elemzések számára érdekessé teszi a tartományt a gazdasági nehézségekből és társadalmi feszültségekből levezethető választói fluktuáció, a nem hagyományos pártok időről időre történő megerősödése, majd gyengülése. Így szerzett magának Mecklenburg-Vorpommern kétes hírnevet 1998-ban, amikor az újra egyesített Németország történetében először lett a tartományi kormánykoalíció tagja az egykori NDK kommunista pártjának utóda, a PDS. És persze itt, a Rügent is magába foglaló viharos tengermelléken van Merkel kancellár választókörzete is, amit a nagyasszony az utóbbi időben toronymagas támogatottsággal mindig meg is nyert. Ez teszi manapság igazán izgalmassá a vasárnapi tartományi választást a nemzetközi hírek iránt érdeklődők számára, akik amúgy valószínűleg észre sem vennék, hogy Németország e távoli sarkában voksolásra került sor. Az Alternatíva Németországért (AfD) párt látványos előretörése „a kancellár tartományában” persze a politikai blikkfang iránt vonzódó szerkesztőket és ilyen-olyan elemzőket rögtön a „vég kezdetének”, vagy a kancellári „élethalálharc” vizionálására csábítja – lelkük rajta! A helyzet azonban ennél összetettebb, amint ezt már a menekült-kérdés és a német belpolitika, valamint mindennek hazai recepciója kapcsán megszokhattuk.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Három a spanyol igazság?

2016. szeptember 05.

Címkék: választások, Spanyolország, Madrid, Mariano Rajoy, PSOE

Nem tudom, hogy a spanyol népmesékben a hármas ugyanolyan bűvös szám-e, mint a mieinkben, mindenesetre a heti fejlemények alapján nem zárható ki, hogy a lassan egy éve húzódó kormányalakítás-képtelenséget ismét csak választásokkal próbálják majd meg feloldani. Immár harmadszor. Sőt, az is lehet, hogy pont szent Karácsony napján.

Mariano Rajoy 2015. december 20-a, az első választási kísérlet óta ügyvezető néppárti miniszterelnök Spanyolországban. Az akkori eredmények alapján – nyert, de nem eléggé, s nem kínálkozott egy koalíciós partner sem – így meg sem kísérelte, hogy beiktassák. Akkor a második helyezett szocialista (PSOE) Pedro Sanchez próbálkozott, miután megállapodott a Ciudadanos (Polgárok) nevű liberális párttal. Kettejüknek sem jött össze a szükséges mandátumszám a parlament alsóházában, a Kongresszusban, így aztán június 26-án újra az urnákhoz szólították a polgárokat. A Néppárt (PP) megerősödött, a baloldal gyengült, de a parlamenti matematika újfent megoldhatatlan feladvány elé állította az Ibériai-félsziget politikusait. Ezúttal Rajoy kötött szövetséget a C’s-szal: a 150 pontos megállapodásból 100 a tavaszi, szocialistákkal kötött paktumnak is része volt. Ebből is látszik, a liberálisok minden irányban nyitottak, de még ez is kevésnek bizonyult. A múlt szerdai első szavazáson még abszolút többség kellett volna, a péntekin az egyszerű is elegendő lett volna a miniszterelnök beiktatásához. De a szavazati arányok nem változtak: Rajoyra 170-en adták voksukat, 180-an pedig ellene voksoltak.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

A megkerülhetetlen evangelikálok

2016. augusztus 31.

Címkék: USA, elnökválasztás, Hillary Clinton, Pew Research Center, Donald Trump

A Pew Research Center legutóbbi felmérése szerint (júniusi adatfelvétel, júliusi kiértékelés) a fehér evangelikálok közel 80 százaléka támogatja Donald Trumpot (ugyanez az adat 2012-ben Mitt Romney esetében 72-73 százalék volt). Tízből nyolc fehér evangelikál Trumpra szavazna most vasárnap (a felmérés adatai komolyak: 2245 felnőttet kérdeztek meg, a hibahatár 2,4 százalék). Ez a helyzet annak ellenére is, hogy vannak evangelikál vezetők, akik kimondottan Trump ellen foglalnak állást. Az összkép azonban egyértelmű: az evangelikálok – beleértve a fekete hívőket is, igaz, az esetükben jóval kisebb arányban – Trump-pártiak. Érdemes közelebbről is megvizsgálni a számokat és az okokat. Előtte azonban célszerű egy rövid fogalmi kitérőt tenni: kik is azok az evangelikálok? Annál is inkább fontos ez, mert magyar nyelven az evangelical-t sokszot „nemes egyszerűséggel” evangélikusnak fordítják, ami nem fedi a szociológiai és teológiai valóságot.

A fogalom eredetileg a 16. századra nyúlik vissza. Akkor azokat a reformkövetőket nevezték evangelikáloknak, akik a késő középkori egyház gyakorlatával szemben a bibliai hithez és gyakorlathoz tértek vissza. A mai evangelikálok alapvetően négy tézisre koncentrálnak: a Biblia tekintélye és elégséges volta, megváltás Krisztus kereszthalála által (és csakis ez által), a személyes megtérés szükségessége, valamint az evangelizáció fontossága és sürgőssége. Ezek miatt nevezik gyakran őket Amerikában „new born”, azaz újjászületett keresztényeknek. Ez a teológiai evangelikalizmus egyébként bizonyos értelemben felekezetek fölötti: bármelyik hagyományos felekezethez kapcsolódhat ez a látásmód. Lényeges az is, hogy ez nem azonos a fundamentalizmussal, bár ennek árnyalataiba belemélyednünk itt és most nincs lehetőségünk. Ők hát az evangelikálok. Az amerikai „hot” politikai témák közül egyértelmű abortuszellenesség, az azonos neműek házasságának az ellenzése és határozott Izrael-pártiság jellemzi őket.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kudarcos unortodoxia Dél-Amerikában

2016. augusztus 30.

Címkék: Magyarország, Latin-Amerika, baloldali mozgalom, áramszolgáltatás

Magyarország politikai, gazdasági elitje jól teszi, ha vigyázó szemét Latin-Amerikára veti. A kontinensen zajló események ugyanis drámai módon mutatják, mennyire ingatag lehet a gazdasági erőközpontokkal szembeszálló unortodoxia. A latin-amerikai „innovatív” gazdaság- és energiapolitikai modell egyelőre vesztésre áll, Venezuelában és Ecuadorban már mindennaposak az áramkimaradások, utcai tiltakozásokkal is megspékelve. Argentína gazdasága és közszolgáltatásai még nyögik a sokadik pénzügyi válság következményeit, Ortega rezsimje a kínaiak által építendő nicaraguai csatorna miatt inog. Az ecuadori és nicaraguai kínai gazdasági nyomulás sem tetszik a helyi társadalomnak, és ennek fényében illuzórikus a gazdasági függetlenség programja.

Pedig a kezdet azt mutatta, hogy Latin-Amerikára új kor köszönt. A 2000-es évek elején a régió „bevörösödött”. Mindenütt, Kolumbia kivételével, szocialista, vagy legalábbis szocialisztikus jellegű rezsimek kerültek hatalomra, olykor USA-ellenes (Venezuela) vagy indián nacionalista színezettel (Bolívia). Mindez természetes ellenhatása volt a „washingtoni konszenzus” néven ismert folyamatnak, amely az 1990-es években a dereguláció-privatizáció-megtakarítás neoliberális szentháromságát írta elő a latin-amerikai országok számára. A Washingtonból diktált, és az amerikai pénzügyi körök által receptként kínált neoliberális gazdasági elvek szolgai másolása nem vezetett az ötszáz éves félperifériás gazdasági helyzet felszámolásához, hiszen a 90-es években tovább nőtt a különbség az amerikai kontinens északi és déli fele között.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Ki védi meg Észtországot?

2016. augusztus 29.

Címkék: Merkel, biztonságpolitika, digitalizáció, Észtország, Tallin

Angela Merkel német kancellár európai körútba kezdett, melynek során 15 uniós tagország vezetőjével egyeztet a Brexit utáni EU alapvetéseit meghatározó szeptember 16-i pozsonyi csúcs tematikáját illetően. A turné második állomása Merkelt az észt fővárosba, Tallinba repítette, ahol az új európai rend kialakításához az EU-párti észt kormányzat támogatását igyekszik megszerezni. Ugyanakkor a találkozó tapasztalatai egy párhuzamos folyamatra is rávilágítanak, miszerint az uniós ügyek mellett a két állam a biztonságpolitika, illetve a digitális innováció terén stratégiai partnerséget alakított ki. Mindez a negyedik ipari forradalom és a hálózati társadalmak kibontakozásának korszakában a német-észt kapcsolatok nagyarányú felértékelődését eredményezi.

Angela Merkel tallini látogatásának apropója, hogy bebiztosítsa az uniópárti Taavi Rõivas észt miniszterelnök támogatását, melyre a közelgő szeptemberi uniós csúcson Merkelnek minden bizonnyal szüksége is lesz. A tanácskozáson ugyanis - Nagy-Britannia kihagyásával - a 27 tagállam kormányfői, illetve az uniós intézmények vezetői a Brexit megvalósításáról, illetve egy új alapokon álló unió kialakításáról fognak tárgyalni. A csúcson várhatóan az EU kritikusai is szép számmal képviseltetni fogják magukat, így Merkelnek minden lehetőséget meg kell ragadnia annak érdekében, hogy nyilatkozatának megfelelően az átalakult körülmények között sikerüljön biztosítania a tagállamok lehető legerősebb koherenciáját. Ebben a törekvésben a hagyományosan EU-párti Észtország Merkel elsővonalas szövetségeseként jelenik meg.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Kesztyűt fel!?

2016. augusztus 26.

Címkék: diplomácia, vendéglátás, Spanyolország, Madrid, borászat

Minden magára kicsit is adó magyar ember konyít valamennyire a borokhoz. Borászaink, amint már lehetett szabadabban lélegezni, nem hezitáltak, s nekiláttak a családi hagyományok feltámasztásának. Néhányan egyedül, nyakig eladósodva, mások tőkéstársak segítségével, igen rövid idő alatt csodát műveltek, aminek eredményét mi, fogyasztók évről évre nagy gyönyörűséggel isszuk meg, s alig várjuk, hogy a hegy leve, a legújabb évjárat a palackba kerüljön.

A kommunizmus persze a bor tekintetében is leszoktatott mindenkit a minőségről. Borászaink itt is kemény iramot diktáltak a változás érdekében, s a fogyasztók egy része erre igencsak vevő volt. Divat lett kimagasló nedűket kortyolni, bortúrára menni – a sznobizmus e téren Magyarországon fura mód az értékteremtéshez járult hozzá. A tömeges fogyasztás idomítása még folyamatban van, de hála a borászoknak, hegyközségeknek, e téren is van elmozdulás, elég, ha a bikavér vagy BalatonBor kezdeményezésekre gondolunk.

Teljes cikk