Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Van-e Trumpnak gazdaságpolitikája?

2016. november 16.

Címkék: USA, gazdaságpolitika, elnökválasztás, Hillary Clinton, TPP, Donald Trump, NAFTA

A katolikusoktól a protestánsokig, a feketéktől a fehérekig, mezőgazdászoktól a szolgáltató szektorban dolgozókig mindenki azt találgatja, hogy mit hozhat számára az Egyesült Államok 45. elnökének programja, de hogy mi van a Trump-csomagban, azt talán még maga a marketingzseni sem tudja. A kampány során tett nyilatkozatai alapján nem egyértelmű, hogy fő bázisa, az értelmiség által sokat emlegetett „vidéki fehér középosztály” lesz a következő négy év nyertese. Az elnökről két dolgot nem tudunk: hogy mi a programja, és hogy mennyire tartja magát ahhoz. Azt viszont tudjuk, hogy bár egyes amerikai egyetemeken gyásznapot ültek a trumpi győzelem másnapján, a tőzsdéken a hangulat nem várt javulást mutatott.

Donald Trump gazdasági programjának előnye, hogy röviden összefoglalható. Szerinte adócsökkentésre van szükség (a gazdagok és a nagyvállalatok esetében is) és deregulációra. Ez a hagyományosan jobboldali képlet indítaná be a gazdaságot, amely többletbevételeket termelve tenné lehetővé az olyan nagy kormányzati kiadási programokat, mint a sosem látott mértékű infrastruktúra-fejlesztés. Noha az elemzők szerint ez a költségvetési hiányok növekedését hozná, a trumpi számítások a következő tíz évre évi 3,5-4 százalékos GDP növekedést és 25 millió új munkahely létrejöttét jósolják.

Teljes cikk

A stabilitás embere

2016. november 15.

Címkék: Németország, Angela Merkel, kancellár, Joachim Gauck, elnöki ciklus

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Június 6-án Joachim Gauck német szövetségi elnök bejelentette, hogy nem kívánja magát egy második elnöki periódusra is jelöltetni, így 2017 március 17-én megválik hivatalától. A közlés módja, a felolvasott szöveg pátoszmentessége, természetessége, realizmusa méltó volt az elmúlt négy évben magának nagy hazai és nemzetközi tekintélyt kivívó egykori evangélikus lelkészhez és kelet-német ellenállóhoz, aki az újraegyesítés után a titkosszolgálati múltat feltáró hivatal elnöke lett. Az indoklás egyszerű: „Bár hálás vagyok azért, hogy jól vagyok – mondta, „a 77 és 82 éves korom közötti életszakasz más, mint amiben most vagyok, s nem szeretném azt az energiát s vitalitást feltételezni, amit magam nem tudok garantálni.” Világos beszéd.

Gauck döntése a német belpolitika szempontjából nagyon fontos, hiszen a 2017 októberében esedékes szövetségi parlamenti választás előtt, a migrációs válság nyomán átalakuló politikai paletta ismeretében egy újabb bizonytalansági tényező, újabb politikai alkudozások szükségessége súlyosan megterhelhetné az amúgy is feldúlt közéletet. Ugyanakkor persze az ügy jelentősége nemzetközi horderejű is, mivel Gauck személye, elnöki szerepfelfogása, mint klasszikus rendszerváltó értelmiségié, tanulságokkal szolgálhat az egész közép-kelet-európai térségben. Nem véletlen, hogy Ilves észt elnök, 2012-ben az egész poszt-szovjet térség számára bátorító üzenetnek nevezte Gauck megválasztását. A legerősebb európai hatalom első emberének rendszerváltó tapasztalata az egész kontinens politikai diskurzusára befolyással bírt, még ha az elnöki hatalom Németországban ugyanannyira formális is, mint nálunk. De éppen e hasonlóság miatt lehet érdekes számunkra az is, hogy miként lehet a formális szerep ellenére határozott arcélt adni az elnöki szerepfelfogásnak.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

BREXIT: alkotmányjogi vagy érzelmi kérdés?

2016. november 13.

Címkék: EU, Egyesült Királyság, Skócia, népszavazás, EU tagság, brexit, Theresa May, Donald Trump

A sajtó nyilvánosságát vágyó PR szakemberek rémálma, hogy a jól megtervezett és előkészített eseményüket beárnyékolja, esetleg teljesen háttérbe szorítja egy váratlan hír berobbanása. Donald J. Trump elnökválasztási győzelmének másnapján Orbán Viktor magyar és Theresa May brit miniszterelnök londoni találkozója sem került a brit sajtó figyelmének középpontjába. Az elnökválasztás időpontja persze előre tudható volt, Trump győzelme azonban ugyanúgy bombaként robbant, ahogy az uniós tagságról szóló brit népszavazáson a kilépés pártiak győzelme. És arra sem lehetett számítani, hogy a 2000 óta baleset nélkül működő croydoni villamos egy éles kanyarban épp aznap hajnalban borul az oldalára, hét halálos áldozatot követelve, ami szintén vezető hír volt a lapokban.

De most talán egyik fél sem bánta, hogy a megbeszélések nem kerültek reflektorfénybe. Theresa Mayt ugyanis már korábban azzal vádolta Brüsszel, hogy a Brexit tárgyalások előtt éket akar verni a tagállamok vezetői közé, a magyar miniszterelnököt oly sokszor bíráló uniós politikusoknak pedig újabb muníciót adhat, ha Budapest Brexit ügyben együttműködőbbnek látszik a hivatalos uniós álláspontnál. Az pedig köztudott, hogy Jean-Claude Juncker bizottsági elnök egyenesen megtiltotta, hogy a kilépési szándékot hivatalosan is jelző 50. cikkely aktiválása előtt az EU-nevében bárki formálisan tárgyaljon a britekkel.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Moszul ostroma

2016. november 11.

Címkék: Iszlám Állam, multikulturalizmus, Irak, Szíria

A Tigris menti Moszulnál az ókori idők óta többször csaptak össze seregek. Most is ez történik, mintha a történelem ismételné önmagát. Az Iszlám Állam gyűrűbe szorított katonáit az iraki hadsereg, a kurd pesmerga-harcosok, amerikai és más nyugati, valamint török és iráni egységek vették körül, hogy Moszult végre felszabadítsák az Iszlám Állam uralma alól. Az ostromgyűrű október közepén zárult be. A világ figyel erre a küzdelemre, mert ez nemcsak a harcról magáról szól, hanem a térségben zajló hatalmi, vallási, sőt ideológiai ütközésekről is, amelyek szálai távoli fővárosokba is elvezetnek. A moszuli dzsihádisták sorsa minden bizonnyal megpecsételődött, de vajon a térségben élő elvtársaiké is?

A nemzetközi koalíciónak sikerül-e a 21. századi asszaszinok államát végleg felszámolnia vagy csak részekre szabdalnia? Ha Moszul felszabadul, s a dzsihádista sereg a városból eltűnik, nem jönnek-e vissza jól kiképzett katonái, búvópatakként váratlanul felszínre törve, terrorista merényletekkel jeleket hagyva maguk után? Az éles szemű elemzők közben már arra is keresik a választ: vajon Moszul valóban felszabadul-e vagy konc lesz csupán a győztesek között, esetleg Erisz olyan almája a Közel- és Közép-Keleten, amely a Tigris parti város sok szenvedést megélt lakóinak újabb keserűségeket okozhat.  

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Amerika csendes forradalma

2016. november 10.

Címkék: USA, elnökválasztás, Hillary Clinton, Donald Trump

Amit néhány napja elméleti lehetőségként pedzegettem, az mára valósággá vált. Elképesztő, mindent a feje tetejére állító új realitás költözött az Egyesült Államokba. Ha olvasták a hétvégi okoskodásomat a számokkal, akkor ahhoz csak annyit érdemes hozzá tenni – és ez sokat elmond Donald Trump tegnapi győzelmének dimenzióiról –, hogy nem csupán az ún. toss up (tehát bizonytalan kimenetelű) államok nagy részét, és főképp a sok elektori szavazatot hozó nagyokat nyerte meg, hanem Wisconsin esetében egy olyan államot is, amelyet az elemzői konszenzus a demokratákhoz sorolt. Nem érdemes fukarkodni a szavakkal: ez nem egyszerű győzelem, hanem hatalmas győzelem a republikánusok számára.

Amikor ezt írom, már a magyar sajtó is keresztbe-kasul elemezte az USA elnökválasztásának eredményeit. Miután hajnali háromig kellett várni a bizonyosságra, utána már nem volt energiám posztot írni, így elhatároztam, hogy akkor inkább megvárom az este drámai főszereplője, Hillary Clinton első nyilvános színrelépését. Éjszaka és hajnalban ugyanis nem lépett színpadra. A demokraták gigantikus eredményváró bulijának helyszínét a New York-i Javits Centert még a koraesti órákban meglátogattuk. Akkor még nagyon bizakodónak tűntek az ott összegyűlt demokrata támogatók, minden készen állt az ünneplésre. Hogy nem érte az eredmény mégsem teljesen váratlanul a Clinton asszony kampányát a vereség, annak egyetlen jeleként két napja az eredetileg beharangozott tűzijátékot törölték.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Filippínó szókarate, vagy stratégiai váltás?

2016. november 08.

Címkék: USA, Kína, Fülöp-szigetek, Rodrigo Duterte

Amerika elveszett – jelentette ki Pekingben Rodrigo Duterte a Fülöp-szigetek májusban megválasztott elnöke. Négynapos kínai látogatása során a politikus bejelentette hazája katonai és gazdasági elszakadását az Egyesült Államoktól, sőt egy kínai-orosz-filippínó tengely kialakításának vízióját is felvázolta. Megnyilatkozásai révén Duterte az elmúlt hónapokban a verbális diplomáciai botránykeltés koronázatlan királyává nőtte ki magát. Obama édesanyjától Ferenc pápáig bezárólag sokan voltak már visszafogottnak és barátságosnak nem nevezhető üzeneteinek címzettjei, a fent idézett mondatok azonban túlmutatnak a válogatott gorombaságok jelentőségén. Az USA legrégebbi térségbeli szövetségesének pálfordulása komoly hatást gyakorolhatna a kelet-ázsiai nagyhatalmi erőviszonyok alakulására is.

A Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok közös története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor a spanyolokkal vívott háború eredményeképpen a szigetország amerikai gyarmattá vált. A második világháborús japán megszállás után függetlenedő állam azonnal Washington hidegháborús szövetségi rendszerének tagja lett. 1951-bena máig hatályos kölcsönös védelmi egyezmény aláírásával fektették le a katonai együttműködés alapját. 1992-ig – amikor a manilai Szenátus szűk többsége felszámolásuk mellett döntött – a szigeteken amerikai bázisok működtek, amelyeken a csúcspontot jelentő 1980-as években 13-15 ezer katona állomásozott. A katonai együttműködés aztán 1998-ban a közös hadgyakorlatok sorának elindításával kapott új lendületet. A kínai regionális nagyhatalmi expanzió és az ennek nyomán kibontakozó dél-kínai-tengeri szigetviták újabb ösztönzést jelentettek az amerikai-fülöp-szigeteki szövetség elmélyítésére. Manila védelmet keresett, Washingtonnak pedig biztos partnerre volt szüksége a nyugat-csendes-óceáni térség felé forduló külpolitikája számára. Ennek eredménye volt a 2014-ben aláírt újabb védelmi megállapodás, amely ismételten megteremtette a közvetlen amerikai katonai jelenlét lehetőségét. Az USA és a Fülöp-szigetek a biztonságpolitikai reláción túl gazdasági és társadalmi szinten is szoros kapcsolatban állnak egymással. Az Egyesült Államok a szigetország második legfontosabb kereskedelmi partnere. Az észak-amerikai országban közel 4 millió filippínó él, akik a kínai után a második legnagyobb ázsiai diaszpórát alkotják.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Hollywoodi finis – bizonytalan forgatókönyv

2016. november 06.

Amikor e sorokat írom, két nap választ minket el az amerikai elnökválasztás napjától. Ez azt is jelenti, hogy nemsokára már másról is lehet írni, nem csak az elképesztő fordulatokat öltő kampányról, amely az elmúlt egy év kifogyhatatlan témaforrása volt nekem is itt, a Messzelátó Blogon. Pedig annyi másról lehetne beszámolni Amerikából vagy akár csak New Yorkból. Itt van mindjárt a vasárnapi New York City Marathon, amiből most csak egy hasonlatra futja. Amerika ugyanis nem úgy fog besuhanni a választási hajrát követően a célba, mint a 2 óra 10 perc körül beérő elit versenyzők, hanem sokkal inkább úgy, mint az 5 óra körül, zihálva, sántikálva bevergődő, szebb napokat látott futók.

Kezdjük rögtön a végén, mert ma már úgy sem tudok két percnél tovább szinte senkivel úgy beszélgetni, hogy az obligát kérdés ne jönne elő: ki fog győzni? A választ megadni ebben a pillanatban nehezebb, mint akár egy hete is lett volna. Egyetlen győztest már biztosan tudok hirdetni: ez az amerikai hírmédia. A rekord nézettségeket hozó viták már az előválasztásoktól kezdve, az elképesztő fordulatok, a permanens breaking news állapota bizonyára jó üzlet volt a hírekkel házalóknak. Közhelynek hangzik, de talán épp ettől annyira igaz: nincs olyan csodásan megírt fikció, amely váratlan csavarokban, drámában, szélsőségekben verni tudta volna az amerikai politika valóságát. Most épp ott tartunk, mint az unásig ismert hollywoodi sportfilmek záró jelenete előtti néhány pillanatban, amikor a fölényes, és mindenki által győztesnek várt csapattal valami váratlan történik, és egyszeriben kiegyenlítetté, kétesélyessé válik a meccs kimenetele. Kell ennél jobb befejezés?

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

Politikai machináció, vagy ügyetlenkedés?

2016. november 04.

Címkék: Ausztria, elnökválasztás

Röviden a tények: az osztrák elnökválasztás 2016. április 24-i első fordulóját a hat jelölt közül kiemelkedve, toronymagasan nyerte a jobboldali és bevándorlás-ellenes Szabadságpárt (FPÖ) politikusa, Norbert Hofer. A május 22-i második fordulóban Hofer hajszálnyi (50,3% vs. 49,7%) különbséggel alulmaradt a magát független politikusnak valló Alexander van der Bellen, korábbi Zöld-párti vezetővel szemben. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a teljes átalakuláson áteső osztrák politikai paletta egy új színnel bővül: soha korábban nem foglalt el Ausztriában ilyen magas közfunkciót zöld politikus és a kékek, az FPÖ is karnyújtásnyira került a messze legmagasabb állami tisztségtől, amiről valaha is álmodhattak. Azonban éppen a Szabadságpárt alkotmányossági panaszának helyt adva a levélszavazatok körüli bizonytalanságok miatt az osztrák Alkotmánybíróság a választás megismétlését rendelte el – nem a teljes szavazásét, csak a második fordulóét. Nem sokkal később kiderült, hogy az október 2-ára kitűzött sorsdöntő választást sem lehet megtartani, mert fennállt a veszélye annak, hogy a borítékok nem ragadnak, így sérül a szavazás titkossága, minek következtében az Alkotmánybíróság azt a választást is garantáltan megsemmisítette volna. Az új időpont 2016. december 4. A nyomtatással és a borítékok elkészítésével a hibázó német (!) vállalat helyett az immáron privatizált osztrák Állami Nyomdát bízták meg.

Eddig a száraz tények. A hibasorozatnak immáron komoly irodalma van, az összeesküvés elméleteknek nincs határa. Ausztria modernkori történelmének egyik legsúlyosabb blamázsába szaladt bele – igaz, az 1986-os Waldheim-ügy vagy 2000-es uniós szankciók a Schüssel-kormánnyal szemben nemes versenyre kelnek az idén történtekkel.

Teljes cikk

Kuznyecov admirális hispán kalandja

2016. október 31.

Címkék: Oroszország, NATO, Spanyolország, haditengerészet, Kuznyecov

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Földközi-tenger vizeire igyekvő, összesen nyolc hajóból álló orosz flottilla, melyet a Kuznyecov admirálisról elnevezett egyetlen orosz repülőgép-anyahajó vezet, az észak-afrikai partokon lévő spanyol kikötőben, Ceutában tervezett megtankolni, mielőtt folytatta volna útját Szíria felé. A Murmanszkból Tartuszba tartó hajókat útjuk során végig különböző NATO-tagállamok haditengerészetének kiemelt figyelme kísérte, mivel okkal feltételezték, hogy az orosz egység a szíriai harci cselekményekben fog majd részt venni. Nagy-Britannia éppen ezért egyértelművé tette a spanyolok számára, hogy nagyon is ellenzi az orosz hajók kiszolgálását, noha nem kétséges, hogy egy ilyen kérés elbírálása az egyes tagállamok jogkörébe tartozik.

2011 óta egyébként több mint 50 ilyen tankolás történt Ceutában.  Erre a spanyolok azt válaszolták, hogy mikor az oroszoktól hosszú hajóútjuk valódi célja felől érdeklődtek, vagyis hogy az Aleppo környéki harcokban vesznek-e részt, azok menten visszavonták tankolási szándékukat. Később az orosz honvédelmi minisztérium már azt állította, hogy voltaképp nem is akartak Ceutában üzemanyagot felvenni. Akárhogy is történt, az nyilvánvaló, hogy az oroszok demonstrációs szándékkal indultak neki a távoli vizeknek, s az sem kétséges, hogy a Moszkvát mostanság érő Szíriával kapcsolatos támadások közepette jól nézett volna ki az orosz állami propaganda közismerten nem pusztán a tárgyilagosságra törekvő csatornáin, ha a flottilla egy NATO-tagállam kikötőjében vet horgonyt. Az ugyanis bizonyos, hogy a technikailag igen elmaradott bárkák amúgy nem igazán alkalmasak nagyszabású haditettek végrehajtására.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ateista temető – egyházi fenntartásban

2016. október 31.

Címkék: vallás, Svédország, ateizmus

„Megnyílt az első svédországi ateista temető” – olvashatjuk a brit Independent című újság online oldalán*. Svédország igyekszik lépést tartani a társadalmi változásokkal, a lakosság „szekularizáltságával” – hangzik a magyarázat a cikkben. Tény: Európa egyik legszekularizáltabb országa Svédország, ahol kimondottan magas az önmagukat ateistáknak vallók számaránya (az Independent lap szerint a nem vallásos és/vagy kifejezetten ateista emberek aránya 76 százalék az országban; ennél csak a kommunista Kínában találunk magasabb arányokat az egész világon a brit újság szerint). De milyen is valójában Svédország, illetve a svéd társadalom vallási szempontból?

A svédek mintegy 70 százaléka evangélikus, 5 százalékuk különböző kisebb protestáns felekezet tagja, közel 2 százalékuk római katolikus és ortodox, és kb. 2 százalékuk muzulmán. Rajtuk kívül élnek még zsidók, buddhisták és hinduk is az országban. A keresztény felekezetek esetében alapvetően a keresztség számít a „tagsági szempontból”, azonban a Svéd Egyház esetében egészen 1996-ig a szülők után is taggá válhatott a gyermek, a keresztség meglététől függetlenül (ennek köszönhetően ma is vannak szép számmal olyanok, akik bár nincsenek megkeresztelve, mégis tagjai a volt „államegyháznak”).

Teljes cikk