dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ateista temető – egyházi fenntartásban

2016. október 31.

Címkék: vallás, Svédország, ateizmus

„Megnyílt az első svédországi ateista temető” – olvashatjuk a brit Independent című újság online oldalán*. Svédország igyekszik lépést tartani a társadalmi változásokkal, a lakosság „szekularizáltságával” – hangzik a magyarázat a cikkben. Tény: Európa egyik legszekularizáltabb országa Svédország, ahol kimondottan magas az önmagukat ateistáknak vallók számaránya (az Independent lap szerint a nem vallásos és/vagy kifejezetten ateista emberek aránya 76 százalék az országban; ennél csak a kommunista Kínában találunk magasabb arányokat az egész világon a brit újság szerint). De milyen is valójában Svédország, illetve a svéd társadalom vallási szempontból?

A svédek mintegy 70 százaléka evangélikus, 5 százalékuk különböző kisebb protestáns felekezet tagja, közel 2 százalékuk római katolikus és ortodox, és kb. 2 százalékuk muzulmán. Rajtuk kívül élnek még zsidók, buddhisták és hinduk is az országban. A keresztény felekezetek esetében alapvetően a keresztség számít a „tagsági szempontból”, azonban a Svéd Egyház esetében egészen 1996-ig a szülők után is taggá válhatott a gyermek, a keresztség meglététől függetlenül (ennek köszönhetően ma is vannak szép számmal olyanok, akik bár nincsenek megkeresztelve, mégis tagjai a volt „államegyháznak”).

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Varsó és Moszkva közt – a padlón?

2016. október 29.

Címkék: Oroszország, Lengyelország, Krím-félsziget, Lukasenkó, Fehéroroszország

Október 24-én az ambiciózus lengyel gazdasági miniszter, Mateusz Morawiecki Minszkben tett látogatást, ahol Lukasenkó államelnökkel a lengyel-belorusz gazdasági kapcsolatok újragombolásáról egyeztettek. A megállapodás értelmében lengyel vállalatok kapcsolódhatnak be a fehérorosz privatizáció folyamatába, mely Lengyelország gazdasági erőterének keleti kitolódását eredményezné. Ez a lehetőség ugyanakkor nem csak a lengyel befektetőknek, hanem az expanzív Oroszország árnyékában tevékenykedő fehérorosz kormány számára is szélesebb mozgásteret biztosít. Minszk jól láthatóan a Varsó és Moszkva közötti egyensúly kialakítására törekszik. Mindez Oroszország gazdasági háttérbe szorulását eredményezheti.

A rendszerváltás utáni lengyel szomszédságpolitika térképén a „keleti politika” jegyében a közel 400 ezer kisebbségi lengyel otthonának számító Fehéroroszország folyamatosan központi helyen szerepelt. A kezdeti egymásratalálást azonban Lukasenkó (vagy helyesebben, Lukasenka) 1994-es hatalomra kerülése után – főként a lengyel kisebbséget ért sérelmek miatt – drasztikus elhidegülés követte. A két ország közötti kapcsolatok elsőként csak a 2008-as gazdasági válság hatására kezdtek normalizálódni, amikor Lukasenkó az Európai Unió által ugyanebben az évben meghirdetett Keleti Partnerség szomszédságpolitikája felé orientálódott, mely energetikai tranzitországként Belorussziát jelentős geostratégiai előnyökkel kecsegtette. Mindez Fehéroroszország „azerbajdzsenizációs” folyamatának kezdetét jelentette, vagyis az addig Európa „utolsó diktatúrájának” tartott állam fokozatosan olyan európai szereplővé vált, mellyel a pária szerepét maga mögött hagyva bizonyos politikai és gazdasági kérdésekben sikeres együttműködést lehet kialakítani.

Teljes cikk

Odacsapni Észak-Koreának?

2016. október 28.

Címkék: USA, külpolitika, Obama, Észak-Korea, elnökválasztás, Kim Dzsong Un, atomfegyver

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az amerikai választások közeledtével egyre szaporodnak a találgatások azzal kapcsolatban, hogy a Fehér Ház következő lakóját vajon milyen sürgős külpolitikai feladatok várják a hivatali eskü letétele után. Ezt mérlegelve persze nehéz nem feltenni a kérdést, hogy az új elnök számára sürgető feladat vajon nem a még hivatalban lévő Obama-adminisztráció mulasztásával magyarázható-e.

Már több alkalommal foglalkoztunk e felületen a két Korea viszonyával, aminek az ügy fontosságán kívül a legfőbb oka az volt, hogy tavaly én is láthattam a Koreai-félsziget megosztottságát, a hidegháború utolsó igazi konfrontációs színterét. De ami ennél jóval fontosabb, megtapasztalhattam a déliek lélegzetelállító fejlődését, s az északiakkal történő fegyveres konfrontációtól való félelmet, vagy legalábbis a helyzet összetettségét. A dolog lényege ugyebár az, hogy a fegyveres konfliktus, a helyzet végletes destabilizációja olyan menekültáradatot indíthat meg északról délre, ami meghaladná a déli társadalom tűrőképességét. Korábban úgy tűnt, hogy a nevetségesnek tűnő, de valójában egyre veszélyesebb északi diktátor a kínai függőség miatt befolyásolható, s fegyverkezési mániáját nem viszi el a végsőkig. Az amerikai hadsereg érzékelhető jelenléte is ezt látszott biztosítani, ám a helyzet mostanra látványosan megváltozott: a washingtoni készülődés, az alternatívák latolgatása tehát nem véletlen, nem holmi választási kardcsörtetés.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Az oroszok már Indiában vannak

2016. október 27.

Címkék: Oroszország, Putyin, Magyarország, energetika, India, BRICS

Sokan nem tudják, mit jelent a rejtélyes betűszó: BRICS. E kifejezést öt feltörekvő gazdasági hatalom angol nevének kezdőbetűjéből fonták (Brasil, Russia, India, China és South Africa). Közös jellemzőjük, hogy nem tartoznak az ún. fejlett világhoz, azaz a Nyugathoz, amely ötszáz éve a gazdasági, technológiai és társadalmi modernizáció folyamatainak élén jár. Mindegyik érintett ország a világgazdaság perifériájáról vagy félperifériájáról került a centrumországok csoportjába. A BRICS-országok változatosak kultúrájuk, etnikai sokszínűségük mértéke és politikai berendezkedésük tekintetében is, ám a különbségek ellenére napjainkban egyre szorosabbra fonják kapcsolatukat. Saját fejlesztési bankot is alapítottak, amelyet nem is titkoltan a Világbank riválisának szánnak. Energiapolitikai szempontból azonban elég éles különbségek vannak az egyes államok között. De lássuk először, miért fontos a BRICS-államok témája a magyar kormánynak és gazdasági szereplőknek!

A magyar kormány gazdaságpolitikájában figyelemmel kíséri a BRICS-csoport fejlődését, nyilván abból az elképzelésből kiindulva, hogy ezek az országok példát mutat(hat)nak egy, a nyugatitól alapvetően eltérő, unortodox piacgazdasági fejlődés számára. Magyarországnak érdemes jóban lenni a BRICS-csoporttal, hiszen az öt ország együttesen a Föld népességének 40%-át teszi ki, vagyis a magyar gazdaság számára iszonyú nagy piacot jelenthetnek. Az Orbán-kormány számára megkönnyíti a helyzetet, hogy egy BRICS-tagállam, Oroszország a kelet-európai térség aktív résztvevője, és a közös energiapolitikai ügyek (gázszállítás, Paks II-bővítés) összekötik a két országot.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Sikeres népszavazás helyett Nobel-díj

2016. október 26.

Címkék: népszavazás, Latin-Amerika, béke, Nobel-díj, gerillaszervezet, FARC, Kolumbia

Október 2-a nem csak Magyarországon szólt a népszavazásról. Több mint ötven éve tartó, 220 ezer halálos áldozatot követelő polgárháborút zárhatott volna le Kolumbiában a kormány és a Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevet viselő szélsőbaloldali gerillaszervezet által aláírt békeszerződésről szóló referendum. A szavazók szűk többsége azonban elutasította a tervezetet, így Juan Manuel Santos elnök békét nem, csupán Nobel-békedíjat tud felmutatni. Legalábbis egyelőre.

Szeptember 26-án nagyszabású és pátoszt sem nélkülöző ceremónia keretében írta alá Kolumbia elnöke Juan Manuel Santos és Rodrigó Londono (alias Timochenko), a FARC vezetője az 1964-ben kezdődő polgárháború lezárására hivatott békemegállapodást. A széleskörű nemzetközi támogatás mellett zajló, négyéves tárgyalássorozat zárókövének felhelyezését a helyszínen, Cartagenában tekintette meg többek között John Kerry amerikai külügyminiszter, Raúl Castro kubai elnök, Ban Ki Mun az ENSZ főtitkára, valamint latin-amerikai állam- és kormányfők egész sora. Hiába azonban a nemzetközi szereplők és a szembenálló felek egy irányba mutató elhatározása, a 37 százalékos részvétel mellett megtartott népszavazáson a kolumbiai választók 50,2 százalékban a szerződés ellen foglaltak állást. A közvélemény-kutatások ugyan szoros eredményt vetítettek előre, a nemek győzelme mégis meglepetést okozott.

Teljes cikk

Merkel Afrikában

2016. október 25.

Címkék: Németország, Angela Merkel, Magyarország, Migráció, CDU, Afrika

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor múlt szombaton Merkel kancellár a CDU ifjúsági tagozatának (Junge Union – JU) éves tanácskozásán szónokolt, egészen más hangulat övezte a jelenlétét, mint egy évvel korábban. A JU hagyományosan konzervatívabb vonalat visz, mint a párt fősodra, így tavaly volt is felháborodás a kormányfő menekültpolitikája miatt, s a fiatalok vezetősége – összhangban a bajor miniszterelnök követelésével – egy felső határ (Obergrenze) meghatározását követelte Merkeltől. Idén egész más hangnemben zajlott a találkozó, s a küldöttek közül csak a bajor testvérszervezet képviselői maradtak ülve, amikor a kereszténydemokrata ifjak állva ünnepelték a kancellárt.

E felületen az elmúlt másfél évben már többször igyekeztem bizonygatni, hogy a szigorú magyar és a migránsbarátnak mondott német álláspont között nem akkora a különbség, mint amilyennek az látszik. S biztosan nem akkora, mint amekkorának e különbséget azok szeretnék láttatni, akik Merkel kancellárt megengedő menekültpolitikája miatt már rég nyugdíjba küldték volna, nem törődve azzal, hogy ki is jöhet utána Európa legerősebb országának élén.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Növekvő problémák, áttörés nélkül – csöndes csúcs Brüsszelben

2016. október 24.

Címkék: bevándorlás, Ukrajna, V4, Kanada, EU-csúcs, szabadkereskedelem

Már eddig is minden politikus és szakértő azt hajtogatta az utóbbi időszakban, hogy az Európai Unió egyszerre szenved migrációs, külső és belső biztonsági, valamint bizalmi válságban, ráadásul még mindig nem találta meg a kiutat a 2008-ban kezdődött gazdasági krízisből. Hogy az elmúlt pár évben ebből éppen melyik problémahalmaz volt a legsúlyosabb, az az aktuális fejleményektől függött. A múlt héten mindez egy további dimenzióval bővült Vallónia jóvoltából: a 3,5 milliós belga tartomány megálljt parancsolt a szövetséges Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezménynek. Mindezen a múlt csütörtök, pénteki csúcs sem tudott segíteni. Jelentős lépések, megoldások nem születtek, maradt a szómágia, különösebb hatás nélkül.

Az európaiak közössége továbbra sincs jó formában. Ha bármelyik tagállamban megkérdezték mostanában egy konkrét kérdésről a polgárok véleményét, jó eséllyel elutasító válasz született. Nézzük csak az idei év mérlegét: a hollandok Ukrajnával nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat, a britek egyenesen a kilépésre szavaztak, a magyaroknak pedig eszük ágában sincs átengedi a döntés jogát Brüsszelnek a bevándorlás kérdésében. Most pedig a vallonok üzentek, hogy nem kérnek a két éve kitárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásból, melyet az EU a világ problémamentes államával, a nyugati értékközösség tagjával, Kanadával  kötne. Az ügy szinte ellopta a showt az egyébként továbbra is megoldatlan migrációs válságtól.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Háborúkkal megtartani a békét

2016. október 22.

Címkék: USA, Közel-Kelet, Irán, Szaúd-Arábia, Afganisztán, Jemen, geostratégia

Bár - mint e cikk első részében megtudhattuk - Irán és Szaúd-Arábia konfliktusának gyökerei alapvetően nem a síita-szunnita ellentétekből adódnak, a közel-keleti ellenségeskedések során szinte kivétel nélkül saját vallási irányzatukhoz tartozó csoportokat támogattak, amely játszmával számos konfliktus öltött erősen vallási színezetet. A nukleáris egyezmény aláírása után pedig a rijádi vezetés felismerte: Teherán visszatérése a nemzetközi közösségbe potenciális fenyegetést jelent számára.

Az erőviszonyok napjainkban átalakulóban vannak: Szaúd-Arábia számos belpolitikai és gazdasági kihívással néz szembe, rengeteg energiát öl a terrorizmus elleni, a jemeni és a szíriai háborúba, miközben úgy érzi, az egykor legnagyobb szövetséges Egyesült Államok nemcsak kihátrál mögüle, hanem egyenesen Irán felé orientálódik. Teherán ezzel szemben túl van egy sikeres nukleáris tárgyalássorozaton, nyélbe ütöttek egy egyezményt, és a szankciók feloldásával a gazdasági fellendülés is eljöhet. Bár Jemenben patthelyzet van, a szíriai konfliktus egyre kevésbé tűnik megoldhatónak az Irán által támogatott szír elnök, Bassár el-Aszad nélkül.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mohamed öröksége és a hatalompolitikai játszma

2016. október 21.

Címkék: geopolitika, iszlám, Irán, olajipar, Szaúd-Arábia

Irán és Szaúd-Arábia történelmi vetélytársai egymásnak, az okok azonban elsősorban nem a vallási megosztottságban keresendők. Bár mindketten az iszlám őrzőinek tartják magukat – míg Rijád a világon többségi szunnita irányzat, addig Teherán a síita iszlám élharcosa –, ami egyértelműen konfliktusforrás lehet, a geopolitikai tényezők sokkal meghatározóbbak kapcsolataikban. A Perzsa-öböl partjainak két olajhatalma között egy természetes rivalizálást láthatunk, amelyet egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig a közös stratégiai szövetséges Egyesült Államok egyensúlyozott.

Mind Teherán, mind pedig Rijád aspirál a regionális vezető szerepre. Az 1979-es forradalommal Iránban megbuktatták az Egyesült Államok által támogatott sah uralmát, amely során a nyugat a korrupció és elnyomás szimbólumává vált a forradalmi Irán szemében. A Perzsa-öböl másik oldalán fekvő királyság, amely a két szent hely őrzőjeként a szunnita iszlám világ vezetőjévé kívánt fellépni, ugyanennek az Egyesült Államoknak továbbra is barátja és szövetségese. Innentől egyenes út vezetett oda, hogy az ajatollah Iránja Szaúd-Arábiát az amerikai érdekek kiszolgálásával vádolta, míg Rijád attól tartott, hogy Teherán pedig exportálja saját forradalmát, befolyását az egész Perzsa-öbölre kiterjeszti. A félelem nem volt alaptalan, hiszen 1971-ben, miután a britek kivonultak három szigetről, amelyek az Egyesült Arab Emírségekhez tartoztak, az iráni sah elfoglalta őket.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy és a végső győzelembe vetett (tév)hit

2016. október 19.

Címkék: választás, kampány, Franciaország, Sarkozy, Juppé

Közel egy hónap múlva a francia választópolgárok a jobboldali előválasztáson arról döntenek, hogy a jövő májusi elnökválasztáson ki képviselje politikai közösségük érdekeit. A kampány célegyenesében a jelöltek álláspontjaikat televíziós vitában is ütköztették, mely az ezzel párhuzamosan zajló amerikai elnökválasztás szellemi mélyrepüléséhez képest valódi felüdülésként értékelhető. A vita során mind a hét jelölt igyekezett legjobb formáját hozni, a statisztikák szerint azonban a támogatottsági arányok érdemben nem változtak. Eszerint az előválasztás legnagyobb esélyese továbbra is Alain Juppé, akiről Hollande és a baloldal újabb botrányai miatt egyre többen Franciaország következő elnökeként beszélnek. Mindez Sarkozy újrázási álmainak végét jelentheti.

A jobboldal előválasztási kampány célegyenesében a republikánus elnökjelöltek arra törekedett, hogy saját népszerűségük növelésével párhuzamosan olyan alternatívát nyújtsanak a változásra váró választópolgárok számára, mellyel a szocialista kormányzatból kiábrándult tömegek megszólításával politikai törésvonalakon átívelő, nemzeti választói közösséget lehet létrehozni. Ahogy Nicolas Sarkozy, illetve hozzá hasonlóan François Fillon volt miniszterelnök fogalmazott, a csendes többség képviselői szeretnének lenni, amely a jobboldali választóbázis mellett centristákat, kiábrándult szocialistákat, illetve mérsékelt nacionalistákat is magába foglal. Ez a retorika egyébként az előválasztás legnagyobb esélyesénél, Alain Juppénél is megjelenik, de a konszolidáltabb szellemiséget képviselő javaslataival Juppé elsősorban a balközép fele nyit, míg Sarkozy inkább a bizonytalan nemzeti frontos szavazók meggyőzésén dolgozik.

Teljes cikk