Merkel Afrikában

2016. október 25.

Címkék: Németország, Angela Merkel, Magyarország, Migráció, CDU, Afrika

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor múlt szombaton Merkel kancellár a CDU ifjúsági tagozatának (Junge Union – JU) éves tanácskozásán szónokolt, egészen más hangulat övezte a jelenlétét, mint egy évvel korábban. A JU hagyományosan konzervatívabb vonalat visz, mint a párt fősodra, így tavaly volt is felháborodás a kormányfő menekültpolitikája miatt, s a fiatalok vezetősége – összhangban a bajor miniszterelnök követelésével – egy felső határ (Obergrenze) meghatározását követelte Merkeltől. Idén egész más hangnemben zajlott a találkozó, s a küldöttek közül csak a bajor testvérszervezet képviselői maradtak ülve, amikor a kereszténydemokrata ifjak állva ünnepelték a kancellárt.

E felületen az elmúlt másfél évben már többször igyekeztem bizonygatni, hogy a szigorú magyar és a migránsbarátnak mondott német álláspont között nem akkora a különbség, mint amilyennek az látszik. S biztosan nem akkora, mint amekkorának e különbséget azok szeretnék láttatni, akik Merkel kancellárt megengedő menekültpolitikája miatt már rég nyugdíjba küldték volna, nem törődve azzal, hogy ki is jöhet utána Európa legerősebb országának élén.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Növekvő problémák, áttörés nélkül – csöndes csúcs Brüsszelben

2016. október 24.

Címkék: bevándorlás, Ukrajna, V4, Kanada, EU-csúcs, szabadkereskedelem

Már eddig is minden politikus és szakértő azt hajtogatta az utóbbi időszakban, hogy az Európai Unió egyszerre szenved migrációs, külső és belső biztonsági, valamint bizalmi válságban, ráadásul még mindig nem találta meg a kiutat a 2008-ban kezdődött gazdasági krízisből. Hogy az elmúlt pár évben ebből éppen melyik problémahalmaz volt a legsúlyosabb, az az aktuális fejleményektől függött. A múlt héten mindez egy további dimenzióval bővült Vallónia jóvoltából: a 3,5 milliós belga tartomány megálljt parancsolt a szövetséges Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezménynek. Mindezen a múlt csütörtök, pénteki csúcs sem tudott segíteni. Jelentős lépések, megoldások nem születtek, maradt a szómágia, különösebb hatás nélkül.

Az európaiak közössége továbbra sincs jó formában. Ha bármelyik tagállamban megkérdezték mostanában egy konkrét kérdésről a polgárok véleményét, jó eséllyel elutasító válasz született. Nézzük csak az idei év mérlegét: a hollandok Ukrajnával nem kívánták szorosabbra fűzni a szálakat, a britek egyenesen a kilépésre szavaztak, a magyaroknak pedig eszük ágában sincs átengedi a döntés jogát Brüsszelnek a bevándorlás kérdésében. Most pedig a vallonok üzentek, hogy nem kérnek a két éve kitárgyalt szabadkereskedelmi megállapodásból, melyet az EU a világ problémamentes államával, a nyugati értékközösség tagjával, Kanadával  kötne. Az ügy szinte ellopta a showt az egyébként továbbra is megoldatlan migrációs válságtól.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Háborúkkal megtartani a békét

2016. október 22.

Címkék: USA, Közel-Kelet, Irán, Szaúd-Arábia, Afganisztán, Jemen, geostratégia

Bár - mint e cikk első részében megtudhattuk - Irán és Szaúd-Arábia konfliktusának gyökerei alapvetően nem a síita-szunnita ellentétekből adódnak, a közel-keleti ellenségeskedések során szinte kivétel nélkül saját vallási irányzatukhoz tartozó csoportokat támogattak, amely játszmával számos konfliktus öltött erősen vallási színezetet. A nukleáris egyezmény aláírása után pedig a rijádi vezetés felismerte: Teherán visszatérése a nemzetközi közösségbe potenciális fenyegetést jelent számára.

Az erőviszonyok napjainkban átalakulóban vannak: Szaúd-Arábia számos belpolitikai és gazdasági kihívással néz szembe, rengeteg energiát öl a terrorizmus elleni, a jemeni és a szíriai háborúba, miközben úgy érzi, az egykor legnagyobb szövetséges Egyesült Államok nemcsak kihátrál mögüle, hanem egyenesen Irán felé orientálódik. Teherán ezzel szemben túl van egy sikeres nukleáris tárgyalássorozaton, nyélbe ütöttek egy egyezményt, és a szankciók feloldásával a gazdasági fellendülés is eljöhet. Bár Jemenben patthelyzet van, a szíriai konfliktus egyre kevésbé tűnik megoldhatónak az Irán által támogatott szír elnök, Bassár el-Aszad nélkül.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mohamed öröksége és a hatalompolitikai játszma

2016. október 21.

Címkék: geopolitika, iszlám, Irán, olajipar, Szaúd-Arábia

Irán és Szaúd-Arábia történelmi vetélytársai egymásnak, az okok azonban elsősorban nem a vallási megosztottságban keresendők. Bár mindketten az iszlám őrzőinek tartják magukat – míg Rijád a világon többségi szunnita irányzat, addig Teherán a síita iszlám élharcosa –, ami egyértelműen konfliktusforrás lehet, a geopolitikai tényezők sokkal meghatározóbbak kapcsolataikban. A Perzsa-öböl partjainak két olajhatalma között egy természetes rivalizálást láthatunk, amelyet egészen az 1979-es iráni iszlám forradalomig a közös stratégiai szövetséges Egyesült Államok egyensúlyozott.

Mind Teherán, mind pedig Rijád aspirál a regionális vezető szerepre. Az 1979-es forradalommal Iránban megbuktatták az Egyesült Államok által támogatott sah uralmát, amely során a nyugat a korrupció és elnyomás szimbólumává vált a forradalmi Irán szemében. A Perzsa-öböl másik oldalán fekvő királyság, amely a két szent hely őrzőjeként a szunnita iszlám világ vezetőjévé kívánt fellépni, ugyanennek az Egyesült Államoknak továbbra is barátja és szövetségese. Innentől egyenes út vezetett oda, hogy az ajatollah Iránja Szaúd-Arábiát az amerikai érdekek kiszolgálásával vádolta, míg Rijád attól tartott, hogy Teherán pedig exportálja saját forradalmát, befolyását az egész Perzsa-öbölre kiterjeszti. A félelem nem volt alaptalan, hiszen 1971-ben, miután a britek kivonultak három szigetről, amelyek az Egyesült Arab Emírségekhez tartoztak, az iráni sah elfoglalta őket.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy és a végső győzelembe vetett (tév)hit

2016. október 19.

Címkék: választás, kampány, Franciaország, Sarkozy, Juppé

Közel egy hónap múlva a francia választópolgárok a jobboldali előválasztáson arról döntenek, hogy a jövő májusi elnökválasztáson ki képviselje politikai közösségük érdekeit. A kampány célegyenesében a jelöltek álláspontjaikat televíziós vitában is ütköztették, mely az ezzel párhuzamosan zajló amerikai elnökválasztás szellemi mélyrepüléséhez képest valódi felüdülésként értékelhető. A vita során mind a hét jelölt igyekezett legjobb formáját hozni, a statisztikák szerint azonban a támogatottsági arányok érdemben nem változtak. Eszerint az előválasztás legnagyobb esélyese továbbra is Alain Juppé, akiről Hollande és a baloldal újabb botrányai miatt egyre többen Franciaország következő elnökeként beszélnek. Mindez Sarkozy újrázási álmainak végét jelentheti.

A jobboldal előválasztási kampány célegyenesében a republikánus elnökjelöltek arra törekedett, hogy saját népszerűségük növelésével párhuzamosan olyan alternatívát nyújtsanak a változásra váró választópolgárok számára, mellyel a szocialista kormányzatból kiábrándult tömegek megszólításával politikai törésvonalakon átívelő, nemzeti választói közösséget lehet létrehozni. Ahogy Nicolas Sarkozy, illetve hozzá hasonlóan François Fillon volt miniszterelnök fogalmazott, a csendes többség képviselői szeretnének lenni, amely a jobboldali választóbázis mellett centristákat, kiábrándult szocialistákat, illetve mérsékelt nacionalistákat is magába foglal. Ez a retorika egyébként az előválasztás legnagyobb esélyesénél, Alain Juppénél is megjelenik, de a konszolidáltabb szellemiséget képviselő javaslataival Juppé elsősorban a balközép fele nyit, míg Sarkozy inkább a bizonytalan nemzeti frontos szavazók meggyőzésén dolgozik.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Háborúra ítélve

2016. október 17.

Címkék: USA, Oroszország, diplomácia, Szíria, fegyverszünet, polgárháború

Öt és fél éve tart a szíriai polgárháború, amely ez idő alatt a 21. század legvéresebb konfliktusává nőtte ki magát. A halálos áldozatok száma elérte a 400 ezret, a 2011-ben még 23 milliós lakosság közel fele kényszerült elhagyni lakóhelyét; közülük 4,8 millióan külföldre távoztak, 6,5 millióan pedig belső menekültként élnek. Alig több mint egy hónappal ezelőtt még reménykedni lehetett abban, hogy Washington és Moszkva tárgyalásai nyomán tartósabb fegyverszünet veheti kezdetét, az erre tett újabb kísérlet azonban napokon belül kudarcba fulladt. A hidegháború éveit idéző amerikai-orosz diplomáciai összecsapásokat látva pedig nehéz elképzelni, hogy a felek a közeljövőben dűlőre juthatnak. Amerikai részről október 3-án hivatalosan is bejelentették az Oroszországgal folytatandó további tárgyalások felfüggesztését. Szombaton, regionális szereplőkkel kiegészülve a felek ugyan újra tárgyalóasztalhoz ültek Lausanne-ban, áttörést azonban nem sikerült elérni.

Az év elején tető alá hozott, majd áprilisban összeomlott, mindezidáig leghosszabb fegyverszünet feltámasztására tett kísérletek szeptember 9-én vezettek eredményre. Ekkor jelentették be, hogy John Kerry és Szergej Lavrov megállapodott egymással egy hét napos fegyverszünetben. Az egyezség értelmében az Aszad-rezsim mögött álló Oroszország és a felkelőket támogató Egyesült Államok befolyásukat felhasználva elérték volna, hogy a szemben álló felek szüntessék be a harci cselekményeket. Az amerikai fél arra is ígéretet tett, hogy közreműködik a mérsékelt felkelőcsoportok és a szélsőséges elemek, elsősorban a Dzsabhat Fatah al-Sam nevű szervezet harcosainak szétválasztásában. A Dzsabhat Fatah az al-Kaidának korábban hűségesküt fogadó, idén nyáron pedig elszakadását bejelentő al-Nusra Front utódszervezete. Ezt a csoportot az Iszlám Államhoz hasonlóan a fegyverszünet során is támadható terrorszervezetnek minősítették, sőt megállapodtak abban is, hogy a hét napos fegyvernyugvást követően a két nagyhatalom összehangolt és együttes támadásokkal lép fel velük szemben. A fegyverszünet legnagyobb vívmányának és legfontosabb hozadékának a drámaivá váló humanitárius helyzet átmeneti rendezésének lehetősége mutatkozott. A kormányerők több hónapos ostroma alatt álló Aleppó városában százezrek szenvednek a bombázások mellett őket sújtó élelmiszer- és gyógyszerhiánytól.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Re-polonizáció, avagy miért bántják Lengyelországot?

2016. október 14.

Címkék: Lengyelország, gazdaságpolitika, Jog és Igazságosság, Varsó

Szeptember végén a lengyel kormányzati politikában jelentős átalakításnak lehettünk tanúi, amikor Pawel Szalamacha pénzügyminiszter lemondásával tárcáját az addigi fejlesztési miniszter, az ambiciózus tervekkel rendelkező Mateusz Morawiecki örökölte meg. Ezzel egy olyan gazdasági csúcsminisztérium jött létre, ahol Morawiecki nyílt sisakkal folytathatja repolonizációs törekvéseit. A nemzeti érdekek képviselete azonban szokás szerint a globalizáció nyerteseitől ebben az esetben is heves támadásokat valószínűsít, ezért célszerű szemügyre vennünk, hogy pontosan mi is a 2015 utáni lengyel gazdaságpolitika valódi tétje.

Morawiecki és a kormányzó Jog és Igazságosság párt gazdaságpolitikájának elemzésekor elsőként a következő dolgot érdemes tisztáznunk: Lengyelországban a rendszerváltást követően – 2011-es dolláron számolva – az egy főre jutó GDP 2014-re a 2,4-szeres, míg a nettó reálbér 2,1-szeres növekedést ért el. Ez első látásra kedvező eredménynek tűnik, főleg ha ahhoz viszonyítjuk, hogy közel ugyanebben az időszakban Magyarországon az egy főre jutó GDP értéke csak 1,4-szeresére növekedett, a nettó reálbér értéke pedig csupán 34 százalékos bővülést realizált. Mindennek ellenére az aktuális lengyel bérszint az EU tagállamok átlagának körülbelül 60 százalékát teszi ki, így a bérfelzárkózás kudarcának köszönhetően Lengyelország – a többi visegrádi állammal karöltve – a middle income trap, vagyis a középjövedelműség csapdájába szorult be.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Kutyák elengedve, gyeplő a lovak közé

2016. október 11.

Címkék: USA, vita, Hillary Clinton, Donald Trump, elnöválasztás

Amerika nagyszerű ország, az amerikaiak többnyire roppant kedves és szeretetreméltó emberek. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha néhány amerikainak vannak idegesítő szokásai, például az, hogy kis közép-európai országokat szeretnek jó tanácsokkal ellátni a kulturált demokratikus verseny, a közéletet mérgező kirekesztő beszéd elleni fellépés, vagy épp a tisztességes kampányeszközök témájában. Nem hiszem, hogy ez a néhány aggódó amerikai barátunk mostanában készülne változtatni ezen a szokásán, bár csendben kicsit remélem. Az azonban biztos, hogy 2016 után, ha majd ezen az elnökválasztáson túl leszünk, az ilyen kioktatásokat nehéz lesz komoly arccal végighallgatni. Mert ahogy itt elengedték a kutyákat, ahogy bedobták a gyeplőt a lovak közé, olyat még senki nem látott. A kampány finisébe érkeztünk, amire Amerika mindig emlékezni fog, pedig már most szeretné elfelejteni az egészet.

Szombat reggeltől nem tudtam úgy tíz percnél tovább bármilyen hírcsatornát nézni, hogy ne bukkanjon elő egy tizenegy évvel ezelőtt készített furcsa felvétel egy érkező buszról, amely egy akkor futó tévéműsor vezetőjét és sztárvendégét, Donald Trumpot hozza. A busz még csak közeledik, de a hang tisztán hallható, amikor épp nem fütyülik ki a párbeszéd szaftosabb részleteit. Nincs mit szépíteni rajta, a beszélgetés inkább tűnik nagyotmondási hajlamtól és fékevesztett libidótól túlpörgött pubertás korú srácok üres fecsegésének, mintsem komoly korú és státuszú férfiak eszmecseréjének. Durva szöveg? Igen, az. Meglepő és váratlan? Aligha. A republikánus jelölt egy pillanatig nem csinált titkot nőkhöz fűződő viszonyából. Miután a fél életét a kamerák kereszttüzében élte, ez nem is ment volna neki.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Kelet-közép-európai kudarc: Guterres az új ENSZ főtitkár

2016. október 07.

Címkék: Közgyűlés, ENSZ BT

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa António Guterres volt portugál miniszterelnököt, az ENSZ menekültügyi főbiztosát javasolja a Közgyűlésnek, hogy a jövő héten megválassza a világszervezet főtitkárának. 2017. január 1-től ő fogja irányítani öt évig az ENSZ intézményeit. Guterres tapasztalt és jó diplomata, a világszervezet minden bizonnyal jó kézben lesz. De a történetnek sajnos van egy szépséghibája. Olyan, amely Kelet-közép Európát és a vele kapcsolatban álló Kelet-Európát is érinti, így bennünket is. Az ún. Kelet-Európa csoportnak kellett volna ugyanis most ENSZ főtitkárt adnia. E csoporthoz tartozik rajtunk és térségünk államain kívül Oroszország és a poszt-szovjet térség európai térfele is. Azaz, ha van egyenlőség és kellő korrektség az ENSZ-ben,egy a térségünkből származó jelöltnek – a szlovén Danilo Türknek, a szlovák Miroslav Lajčaknak, a bolgár Irina Bokovának vagy Kristalina Georgievának, a szerb Vuk Jeremićnek, a makedón Srgjan Kerimnek vagy a moldovai Natalia Ghermannak – kellett volna győznie, és a jövő év elején Ban Kimun helyére ülnie.

Az ENSZ 193 tagállama – az Egyesült Államok, Izrael, Kiribati és Törökország kivételével - hagyományosan öt regionális csoportra oszlik: az Afrikai , az Ázsiai-Csendes-óceáni, a Kelet-Európa, a Latin-amerikai és Karibi Csoport, valamint a Nyugat-európaiak és Mások Csoportja. Az ENSZ 71 éves történetében eddig a kelet-európai országok kivételével mindegyik csoport adott már főtitkárt. Évek óta az hangzott el az ENSZ különböző fórumain, hogy most végre ennek a körnek kell adnia világszervezet első emberét. De kimondásra került az is, hogy a csoport 23 tagállamának ehhez meg kell egyeznie egy közös jelölt személyében. Ez azonban nem sikerült, s ezzel térségünk elesett nagy lehetőségétől. De vajon csak a megegyezés hiányával magyarázható a kelet-közép-európai kudarc?

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Tágra zárt kapuk Spanyolországban

2016. október 04.

Címkék: határvédelem, Európai Unió, Migráció, Spanyolország, Latin-Amerika, Marokkó

2005 szeptemberében megismerhettük, hogy milyen az, amikor Európa határait meg kell védeni. Az év első kilenc hónapjában 11 ezer migráns ostromolta a világ legerősebb kerítésrendszerének is tartott zárat Spanyolország és Marokkó határán Ceutánál és Melillánál. E két város több mint 400 éve spanyol befolyás alatt áll és enklávét, egyfajta erődöt képeznek Afrikában, Európa szárazföldi határán. A 2005-ös támadások csak az év októberének végére szűntek meg, a kerítésnél azonban több mint 14 migráns vesztette életét: ők a spanyol gumi- és a marokkói éles lövedékek tüze közé kerültek.

Céljuk, a menedékkérelem benyújtása sok esetben csak a kerítésen való átjutást követően volt lehetséges. Ez azonban ritkán történik meg, mivel a migránsok általában fáradtság miatt a kerítések tetején vagy azok között rekednek. A határzárat az itt keletkező súlyos sérülések miatt a kritikusok csak szégyenfalként emlegetik. Technikai szempontból azonban a határőrségnek nincs szégyenkezni valója: a hatóságok a három vonalban húzódó hat méter magas kerítések nyomvonalán kiirtották a növényzetet, négyszáz méterenként pedig éjjellátó kamerákkal és iránymikrofonokkal felszerelt őrtornyokból fürkészik az éjszaka leple alatt közeledőket.

Teljes cikk