Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Aleppó elesett, az orosz nagykövetet megölték.

2016. december 21.

Címkék: Oroszország, terrorizmus, Szíria, háború, Aleppó, nagykövet

Aleppó elesett, adja hírül a „The Economist” e heti címlapjával is. Kommentálják a hírt rádiósok is világszerte, a TV-operatőröknek, fotósoknak és digitális felületeiknek köszönhetően a 21. századi világunk egyik legvéresebb katonai ütközetének szomorú képei mindenütt a világban ismertek lettek. Az a tény pedig, hogy egy török merénylő hétfőn lelőtte Andrej Karlov ankarai orosz nagykövetet, a szíriai nagyváros körüli nemzetközi küzdelemre is rávilágít.

Aleppó nem a szétlőtt 1956-os Budapestre, hanem az 1943-as Sztálingrádra vagy az 1945-ös Drzedára hasonlít. A Szabad Szír Hadsereg alakulatai a velük harcoló szunnita milíciákkal és családtagjaikkal menekülnek, ha tudnak hova: bujdokolnak a romváros falai között. Sorra adják fel hadállásaikat. Bassar Asszad elnök hadserege városrészről városrészre foglalja el a várost. A katonák és tisztjeik örömittasak: géppisztoly sorozataikkal hol menekülő katonákat, hol civileket ölnek. El-elrepül felettük egy-egy orosz repülőgép, hol azért, hogy bombázzon; hol azért, hogy csak felderítsen. Nélkülük Aleppó egyébként még állna, s a pusztítás sem lett volna ily hatalmas, ha pusztító bombáikat nem szórták volna naponta. Moszkvában és Teheránban győzelmi jelentéseket írnak és tervezik hol együtt, hol külön-külön, hol másokkal Szíria jövőjét.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

(EU) csúcsra járatott egyhelyben topogás

2016. december 19.

Címkék: EU, bevándorlás, Európai Tanács, csúcstalálkozó, Donald Tusk

2016-ot biztosan senki nem fogja arany betűkkel beírni az Unió történelemkönyvébe. Nem csak az uniós gépezet csikorog, s mind élesebbek a belső konfliktusok, de a tagállamokban is – lásd a holland, brit, vallon és olasz példát – egyre többször mutatnak fügét a polgárok a kormányok elképzeléseire. A legpozitívabb, amit az Európai Unió 2016-os szerepléséről mondani lehet, hogy még létezik. Az évzáró Európai Tanács, az állam- és kormányfők csütörtöki tanácskozása hű volt az évhez: látjuk a problémákat, óvatosan szeretnénk is haladgatni, de képtelenek vagyunk az áttörésre, foglyai maradunk a saját narratívánknak. Ugyanakkor persze nagyon szeretnénk nemzetközi tényezők maradni.

Nem jutottak sokkal előbbre az Unió állam- és kormányfői a csütörtöki, egynaposra soványított csúcstalálkozón sem. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke valószínűleg érezte, ez nem lesz (pontosabban ez sem lesz) az áttörések fóruma, s ebből bőven elég egy nap is.Vagy egyszerűen csak véget akart vetni annak az egyébként nem túl logikus eddigi szokásnak, hogy kora este ülnek asztalhoz, s jól beleszaladnak az éjszakába, aztán másnap reggel félálomban folytatják. A rossz nyelvek szerint az a forgatókönyv Merkel asszony páratlan képességeihez volt igazítva…

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Használ-e a gazdaságnak a demokrácia?

2016. december 16.

Címkék: politika, demokrácia, piac

A közgazdászok régóta foglalkoznak a kérdéssel, hogy várhatunk-e nagyobb gazdasági növekedést egy olyan országtól ahol demokrácia van, egy olyanhoz képest, ahol valami más, például diktatúra. A válasz azért sem mindegy, mert demokratizálódás alatt sokan, egészen különböző folyamatokat értenek, így a „demokratizálás” olykor a politikai befolyás növelését, máskor a bezárkózó kereskedelempolitika megtörését legitimálja. A Szovjetunió helyén feltünedező államalakulatok például továbbra is meglehetősen ellenállónak mutatkoznak a demokráciával szemben. Vezetőik szerint a demokrácia túlértékelt luxustermék, amit a szegény országok még nem engedhetnek meg maguknak. Vajon mit vesztenek ezzel? Az átlagos diktatúra lassabban növekszik mint egy átlagos demokrácia?

Elsőként nézzük, miért kellene a demokráciának gyorsabban növekednie. Az osloi egyetem kutatója, Carl Henrik Knutsen (2012) gyűjtése szerint a demokrácia több okból ösztönözheti a gazdasági növekedést. Elsőként, a demokratikus rendszerekben a vagyoni és tulajdonjogok biztonsága garantált, ez pedig a gazdasági növekedés egyik legfontosabb eleme: ha tudjuk, hogy munkánk gyümölcsét elveszik tőlünk, munkához sem látunk. Másrészt, a diktatúrák megakadályozzák a szakszervezetek és más társaságok szerveződését, így pedig sem a bérek, sem a gazdasági aktivitás nem növekedhet. Emellett a bankrendszer helyett politikai akarattal próbálják elosztani az erőforrásokat, így fontos területek sorvadhatnak el, legyen szó oktatásról vagy technológiai fejlődésről. Ami pedig a technológiát illeti, a feltételezések szerint ez is olyan valami, ami a demokráciában érzi jól magát: a hierarchikus gazdaságszervezés helyett a demokrácia az a közeg, ahol igazán megéri befektetni, és amely bárkinek az ötletére vagy újítására nyitott.

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Megfúrhatják-e az elektorok Trump elnökségét?

2016. december 13.

Címkék: USA, elnökválasztás, Donald Trump, elektorok, szavazatszám

Egy tudatos alkotmányjogi hézag példátlan kihasználásával az elektorok akár még elnöki székbe juttathatnák Hillary Clintont, annak ellenére, hogy november 8-án elvesztette a választásokat. A hűtlen elektorok nem ismeretlenek az amerikai történelemben, bár választási eredményt még sosem fordítottak meg. Erre a precedens nélküli és meglehetősen antidemokratikus fordulatra most sincs sok esély, az ingatag jogi lehetőség mindenesetre fennáll.

Az Egyesült Államok sajátos választási rendszerében 538 elektor választja az elnököt, nem közvetlenül a nép. A politikai pártok jelölik ki ezeket a személyeket minden államban; a novemberi választásokon a nép ezekre az aktivista csoportokra adta le a voksát. Minden államnak annyi elektora van, mint amennyi kongresszusi helye (535 tag és a főváros különálló kerületének 3 elektora). Az országos szavazás után főszabály szerint (mindent vagy semmit alapon) csak annak a pártnak az elektorai szavaznak közvetlenül az elnökjelöltre, amelyik az adott államban a szavazást egyszerű többséggel megnyerte. Ez olyan formában valósul meg, hogy az egyes államokból az ott nyertes párt elektorai alkotják az elnökválasztó elektori testületet. Ezek a testületek minden állam fővárosában december 19-én ülnek össze közvetlen elnökválasztásra; az eredményeket elküldik a Szenátus elnökének, aki majd csak január 6-án, a két ház közös kongresszusi ülésén nyitja föl őket és hirdeti ki ennek megfelelően az eredményt. Az alkotmány engedi, hogy az egyes államok megkössék a saját elektoraik mandátumát, ám az államok fele nem szabályozza e kérdést.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Felczak professzor hagyatéka

2016. december 12.

Címkék: Orbán Viktor, Lengyelország, lengyel-magyar kapcsolat, Waclaw Felczak

December elején, Orbán Viktor magyar miniszterelnök kétnapos látogatást tett Krakkóban, ahol a lengyel kormányzat tagjaival és a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetőivel tárgyalt. Az egyeztetések célja hivatalosan a decemberi Európai Tanácsülést megelőző szokásos lengyel-magyar álláspontegyeztetés volt. A látogatás azonban nem várt eredménnyel zárult, ugyanis a lengyel hungarológus professzor, Wacław Felczak születésének 100. évfordulóján rendezett konferencián a magyar miniszterelnök egy lengyel-magyar szellemi együttműködést támogató közös pénzalap létrehozását jelentette be. Mindebből úgy tűnik, hogy a lengyel-magyar barátság új szerepben, a „közép-európai reneszánsz” motorjává léphet elő.

A magyar kormányfő kétnapos krakkói látogatása az azt megelőző hivatalos sajtóközlemények és az utóbbi időszak tapasztalatainak ismeretében közel sem számított rendkívüli eseménynek. Mondhatnánk, nincs semmi új a nap alatt. Hiszen tudvalevő, hogy a tavaly novemberben megválasztott PiS kormányalakításával a lengyel-magyar kormányzati kapcsolatok szorosabbá váltak, az uniós színtéren képviselt együttműködés pedig példaértékűvé nőtte ki magát. Éppen ezért semmi sem volt meglepő abban, hogy Orbán Viktor két héttel az Európai Tanács ülése előtt, az utóbbi egy évben kialakult szokásoknak megfelelően lengyel partnereivel egyeztetett. Főként egy olyan uniós ülés előtt, ahol a várva-várt közösségi migrációs kompromisszum eléréséhez a visegrádi országoknak újabb vitákat kell együtt megvívniuk.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ígéret – csak szép szó?

2016. december 09.

Címkék: kereszténység, Donald Trump, ökoteológia

Donald Trump nem kis részben a protestáns, ill. evangelikál keresztények döntő támogatásának köszönhetően nyerte meg a választásokat. A protestánsok 60 százaléka szavazott rá, és a katolikusok többsége is Trump-párti volt. Az evangelikáloknak (kb. 35 milliós viszonylag homogén „tábor”) azonban több mint 80 százaléka szavazott a milliárdos vállalkozóra! Ezt tudva, és főleg Trump kampány során tett kijelentéseit ismerve külön érdekes a vallásos környezetvédők – köztük is elsősorban az „creationcare” evangelikálok – helyzete. Az aggodalmaik egyértelműek: noha – mint írtuk – 81 százalékuk! – Trump-párti volt a választásokkor, többségük most – elsősorban Trump klímaváltozással kapcsolatos kijelentései miatt – vesztve érzi ügyüket. Miben reménykedhetnek, mit mondanak most e közösség környezetvédő aktivistái?

Világszerte – különösen is az angolszász országokban – erősek az ún. ökogyülekezetek, ill. az ökoteológiai gondolkodás elkötelezettjei (lásd: BIRKÁS, Antal (szerk.): A teremtett világ megóvása – ökoteológia a 21. század elején c. tanulmányi füzetet). Mindez érezhető az amerikai gyülekezetek életében is.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Trump és a magyar-orosz kapcsolatok

2016. december 06.

Címkék: energetika, Donald Trump

Az 1990-es évek óta egyre több amerikai ábrándul ki a konszenzusra törekvés kultuszából. Azt gondolnánk, hogy az energiapolitika,mint a „legkeményebb” szakpolitika mentes ettől a kérdéstől. Ám ez nem így van! Az Egyesült Államokban a „konzervatív” és a „liberális” oldal közötti törésvonal éppen az energia- és környezetpolitika terén a legmélyebb. A Republikánus Párt választóinak jelentős része szkeptikus a globális felmelegedés és az emberi tevékenység összefüggésével kapcsolatban, míg a Demokrata Párt szavazói érzékenyebbek a kérdésre. Ez nem csak elvi vita, hiszen a kérdés eltérő megítélése eltérő energiapolitikai modellek preferálását feltételezi. És itt eljutunk egy húsbavágó kérdéshez: a foglalkoztatáspolitikához. Ha egy politikus a megújuló energiaforrásoktól várja a környezeti terhelés csökkentését, akkor a „zöld” munkahelyek elterjesztésében gondolkodik. Aki pedig elutasítja azt, hogy az éghajlatváltozásban az elmúlt századok iparosodása (nagymértékben) felelős, annak nem okoz morális dilemmát az újraiparosítás, és a hagyományos energiaforrások felhasználása.

Ma a „zöld” gondolatok a Demokrata Párton belül artikulálódnak, és a pártban Bill Clinton volt alelnöke, AlGore a Kiotói Egyezmény betartásáért folytatott kampány élharcosa. Mindez elsőre furcsa lehet, hiszen a Republikánus Párt volt az, amely a 20. században felkarolta a természetvédelem ügyét (ld. nemzeti parkok létesítése). A természetvédő „megőrizni” akar, míg a környezetvédő a társadalom és a politika átalakítására, „javítására” törekszik.Nincs környezetvédő a Republikánus Párt vezetői között, hiszen nem lehet átalakítani azt, ami szerintük eleve jó!

Teljes cikk

Szalay-Bobrovniczky Vince

történész, Magyarország korábbi ausztriai nagykövete (2010-2014)

Jobb a biztos bal

2016. december 05.

Címkék: baloldal, Ausztria, elnökválasztás, Alexander Van der Bellen

2016. december 4-én eldőlt, hogy Ausztria következő államfője Alexander Van der Bellen baloldali-liberális politikus lesz. A jelenleg tudható adatok alapján közel 54% voksolt rá, ami igen egyértelmű győzelmet jelent.

Az első és legfontosabb kérdés, amit tisztáznunk kell: ez most tényleg végleges! Hosszú hónapok méltatlan huzavonája után olyan egyértelmű választási eredmény született, ami nem elvitatható, és amit mindkét fél elfogadott. Nem lesz újabb vita, beadvány, alkotmánybírósági állásfoglalás. De itt jegyezzük azért meg: az Osztrák Alkotmánybíróság jól döntött, amikor megismételtette a választást, mert komoly visszaélésekre kerül(hetet)t sor.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Mi fán terem az „adóoptimalizálás”?

2016. november 30.

Címkék: USA, adópolitika, Apple, versenyjog

Az Apple transznacionális vállalat 1991 óta nagyvonalú támogatásokat kapott az ír kormánytól adókedvezmények formájában. Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa viszont augusztusban közölte, hogy ennél többről volt szó: Írország illegális és diszkriminatív, azaz a versenyt torzító módon tette lehetővé, hogy a vállalat az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is az indokoltnál sokkal kevesebb adót fizessen. A kiszabott büntetés 13 milliárd euró, amely az Apple pénzügyi helyzetét érdemben nem befolyásolná, az Írországhoz hasonló európai országok költségvetésének viszont hatalmas segítség lenne. Mégsem tartja ezt igazán fontosnak Michael Noonan ír pénzügyminiszter, aki a techóriással közösen tiltakozik a bírság megfizetése (beszedése) ellen. A pénzügyminiszter a váratlan pénzeső gondolatától is idegenkedik, Tim Cook, az amerikai központú Apple vezetője pedig az uniós tagállamok szuverenitását félti. Mi áll a háttérben?

Elsőként, az ügy értelmezhető kormányzatok és transznacionális vállalatok viszonyában. Az úgynevezett lefelé tartó verseny (race to the bottom) jelenségnek azt a helyzetet szokás nevezni, amelyben kormányok küzdenek egymással a transznacionális vállalatok országukban való megtelepedéséért. Ehhez (társasági) adót csökkentenek, kedvezményeket adnak, deregulálnak és liberalizálnak, lehetőleg a szomszédok alá licitálva. A versenytársak ezt látva még kedvezőbb ígéretet tesznek, végül pedig az is előfordul, hogy a kormányzat fizet azért, hogy egy-egy vállalat megtelepedjen és munkahelyet teremtsen az országban.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Obama hagyatéka a Közel-Keleten: totál káosz?

2016. november 30.

Címkék: USA, Közel-Kelet, Barack Obama, Donald Trump

Heteken belül véget ér Barack Obama nyolcéves elnöksége, akinek külpolitikáját, főleg a Közel-Kelettel kapcsolatban, kemény kritikák érték az elmúlt évek során. Vezetése alatt megölték bin Ladent, kivonultak Irakból, végigsöpört az arab tavasz, felemelkedett az Iszlám Állam, és született egy iráni nukleáris megállapodás. Bár 2008-ban talán kevesen gondolták volna, Obama ma mégis nagyobb zűrzavart hagy maga után a Közel-Keleten, mint amit Bushtól megörökölt. Egyre meghatározóbb az erőszak és a káosz, ami régebbi keletű, mint a leköszönő elnök mandátuma, hiszen a huszadik század elejétől számtalan washingtoni vezető játszott meghatározó szerepet a térség alakításában. Két ciklussal korábban mégis stabilabb volt a régió.

Hagyományosan az Egyesült Államok Közel-Kelet-politikájának két fő motorja az arab-izraeli konfliktus kezelése, és a régió olajának zökkenőmentes eljuttatása a nyugati piacokra; az elmúlt évtizedek elnökei ezeknek rendelték alá lépéseiket (lásd Kuvait felszabadítása, a fokozott amerikai katonai jelenlét a Perzsa-öbölben Irán elrettentésére, vagy Izrael békeszerződései Jordániával és Egyiptommal).

Teljes cikk