Heckenast László

Újságíró, London

Brexit - Bizonytalanság eloszlatva

2017. január 23.

Címkék: EU, Egyesült Királyság, brexit, Theresa May, kilépés

A múlt héten még azt írtam ugyanitt, hogy nagyon keveset lehet tudni arról, mit ért Theresa May brit miniszterelnök a Brexit alatt. A kormányfőnek a Nagy-Britanniába delegált diplomaták előtt kedden tartott beszédéből viszont már egészen pontos definíció olvasható ki.

Miniszterelnöksége eddigi legjobb teljesítménye – így értékelte a londoni Times Theresa May beszédét, de még a nyíltan Unió-párti lapok is elismerőleg szóltak a beszédről. Sőt, ugyan csak átmenetileg, de a font is megerősödött kicsit. Pedig May csupa olyasmit mondott, amitől a referendum kampányában a maradás hívei még a gazdaság teljes összeomlását vízionálták.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Trump esete a skót függetlenséggel

2017. január 19.

Címkék: USA, szélenergia, Skócia, Skót Nemzeti Párt, Donald Trump

Donald Trump és a magyar kormány egyaránt bizalmatlanul tekint a megújuló energiaforrásokra. A Huffington Post baloldali hírportál nemrégiben azzal sokkolta a világot, hogy nyilvánosságra hozta Trump levelezését, amely szerint az ingatlancézár, január 20-tól az Egyesült Államok elnöke, éveken át lobbizott a szélenergia ellen a skót kormánynál. Trump levelekkel bombázta Alexander Salmond skót miniszterelnököt, a Skót Nemzeti Párt vezetőjét, és igyekezett rávenni, hogy álljon el a szélenergia bevezetésétől. Salmond 2007-től 2014-ig töltötte be a skót kormányfői posztot.

Az 1934-ben alakult Skót Nemzeti Pártról köztudott, hogy Skócia függetlensége a végső célkitűzése. Kevésbé köztudott, hogy a Skót Nemzeti Párt a leginkább baloldali párt Nagy-Britanniában, a „baloldali” jelzőt nem a kontinentális, hanem a szigetországi értelemben véve. A párt társadalom- és gazdaságfilozófiája nem a Labour Party-val, hanem a kontinens, mindenekelőtt a skandináv régió szociáldemokrata pártjaival mutat hasonlóságot. Ahogyan a kontinens szociáldemokrata pártjai, úgy a Skót Nemzeti Párt is célul tűzte ki az energiapolitika „zöldítését”, a megújuló energiahordozókra való átállást, valamint a zöld munkahelyek számának növelését. A párt programja tartalmazza az atomerőművek építésének tilalmát. A megújuló energiaforrások támogatása azért is pikáns, mert a skót függetlenségi mozgalomnak éppen az északi-tengeri gázlelőhelyek feltárása adott gazdaságpolitikai inspirációt (addig mindig le lehetett söpörni a Westminsterben az északi szeparatizmust az energetikai függőséggel), és a Nemzeti Párt ragaszkodott ahhoz, hogy a Brexit esetén a gázlelőhelyek Skóciánál maradjanak.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Erdoğan tánca az ördöggel

2017. január 17.

Címkék: Iszlám Állam, Erdogan, Törökország, kurdok, Szíria

Azt állítani egy országról, hogy lepaktált az Iszlám Állammal, nagyon súlyos vád. Az elmúlt évek során több arab és nyugati politikus, diplomata is határozottan kijelentette, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy Ankara együttműködik a terrorszervezettel, és segíti a fegyverek és egyéb termékek zavartalan beáramlását az ellenőrzésük alatt tartott területekre. A vádakat Erdoğan kategoriusan visszautasította, tény azonban, hogy ha Törökország a kezdetektől fogva határozottan lép fel, ma egészen más lehetne a helyzet a régióban.

2014-ben, amikor az Iszlám Állam megjelent a térségben, Ankara, bár elítélte a szervezetet, meglepően békés kapcsolatot ápolt a ’kalifátussal’. Ez az időszak egyfajta Sitzkriegként értelmezhető, hiszen bár mindkét félnek megvolt a lehetősége, mégsem ártottak különösebben a másiknak. Moszul elfoglalásakor az Iszlám Állam túszul ejtette és három hónapon keresztül fogvatartotta az ottani török konzulátus munkatársait és családjaikat, összesen közel ötven embert. A brutalitásáról és könyörtelenségéről ismert szervezet – amely éppen ekkoriban gyilkolt meg kegyetlenül újságírókat – szabadon engedte a török diplomatákat és hozzátartozóikat. Ugyanúgy megmenekültek azok a katonák, akik a szír-török határtól alig húsz kilométerre, az Eufrátesz partján fekvő török enklávét, Szulejmán sah sírját őrizték. Ankara tagadta, hogy bármilyen egyezséget kötöttek volna a szervezettel, Erdoğan pedig a török titkosszolgálat sikerének tulajdonította a diplomaták elengedését.

Teljes cikk

Obama kudarca

2017. január 16.

Címkék: USA, Barack Obama, elnök, értékelés

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Január 20-án véget ér az Egyesült Államok első színes bőrű elnökének mandátuma. Az a tény, hogy afroamerikaiként Barack Obama először költözhetett a Fehér Házba, már önmagában előkelő helyet biztosít számára a történelemkönyvekben. Emlékszünk a 8 évvel ezelőtti kampányra, a „Yes we can” szlogen magával ragadó, de rideg tárgyilagossággal kimondva meglehetősen tartalmatlan ismételgetésére. És persze arra is, hogy az amerikai polgároknak addigra éppen elege lett Bush elnök háborús kardcsörtetéséből, amit a snájdig chicagoi szenátor, aki már washingtoni karrierjének 2004-es kezdetekor is a nemzetegyesítés szándékával agitált, ki is használt. Amerikai elnök nem lesz akárkiből, s ez igaz Obamára épp úgy, mint a most megválasztott Donald Trumpra – bármennyire is szörnyülködünk néha „szokatlan” mondatain. Obama is okosan, jó egyetemi pedigrével építette fel karrierjét, kihasználta az elektronikus médiumok hirtelen térhódítását, társadalmi mozgalmat tudott indítani érzelemgazdag szövegével – mert hogy még az amúgy elég jó amerikai átlaghoz képest is valóban fantasztikus retorikai képességekkel rendelkezik.

Az sem állítható, hogy ne ért volna el sikereket. A válságból éppen csak kilábaló gazdaságot dinamizálni tudta, a munkanélküliséget 10-ről 5 százalékra csökkentette, és a társadalombiztosítás reformját is végrehajtotta, így ma már Amerikában sem luxus a betegbiztosítás, még ha a rendszer nem is működik tökéletesen. Ezek az eredmények egy ideig elhitették a közvéleménnyel, hogy ez a karizmatikus, jó humorú, érzelmes politikus, népszerű feleségével, intakt család életével valóban hozzájárult az Egyesült Államok tekintélyének növeléséhez. Csakhogy közben megfeledkezett arról a fehér középosztályról, amelyik a közép-nyugati vidékek ipari központjaiban egyre több problémával szembesült.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Brexit: csak egy jelentése lehet?

2017. január 11.

Amikor tavaly júniusban kihirdették az Európai Uniós-tagságról szóló brit népszavazás eredményét, senki sem gondolhatta, hogy könnyű lesz a Brüsszellel való szakítás. Theresa May éppen hat hónapja történt hivatalba lépése óta azonban az új kormány több tagja fejében is megfordulhatott a közismert vicc poénja, hogy „erre azért nem számítottam”.

Mert mára már az is kétségessé vált, hogy a kormány egyáltalán életbe tudja-e léptetni a kilépési szándékot hivatalosan is jelző 50. cikkelyt. Theresa May álláspontja szerint ez a kormányzat hatáskörébe tartozik, mások viszont úgy vélték, ehhez a parlament jóváhagyását kell kérni, és - formálisan két állampolgár kezdeményezésére - pert indítottak a kormány ellen, amit első fokon meg is nyertek. A kormány fellebbezett, így decemberben már a Legfelsőbb Bíróság tárgyalta az ügyet. És az írott alkotmány nélküli, precedensjogra épülő brit jogrendszerben erről lehet is hosszasan vitázni. A tárgyalást a televízió is közvetítette – élmény volt nézni, ahogy a tanult ügyvédek és bírák XVIII. századi törvények értelmezésén törték a fejüket, miközben a 20 éve nem tapasztalt vasúti sztrájkhullám következtében több százezer ember nem tudott bejutni a munkahelyére. De úgy tűnik, ez kevésbé égető probléma…

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mihez kezd Trump a Közel-Kelettel?

2017. január 10.

Címkék: USA, Iszlám Állam, terrorizmus, Szíria, Donald Trump

Nem sokkal azután, hogy a világ felocsúdott a Donald Trump győzelme okozta meglepetésből, megkezdődtek a találgatások arról, hogy a kampányidőszakban hangoztatott sokszor radikális elképzelései közül melyek realizálódnak; ezek közé tartoztak iszlámellenes megnyilvánulásai és utalásai a Közel-Kelet teljes magára hagyására. Míg Damaszkusz és Irán üdvözlik az USA háttérbe vonulását, néhány arab ország rossz szemmel nézi a folyamatot. Ezek ellenére a Közel-Kelet arab államai elsők között gratuláltak a győzelméhez, hiszen a térség vonatkozásában Hillary Clinton túlzott intervenciós politikája mellett ő tűnt a kisebbik rossznak. Trump retorikája hamar finomodott, és az elmúlt bő egy hónapban több kérdésben is enyhített korábbi álláspontján, a megoldásra váró feladatok száma ugyanakkor nem csökkent: így vagy úgy, de több fronton is reagálnia kell a térségben.

A milliárdos kampányában kiemelt figyelmet kapott az Egyesült Államok érdekeinek elsősége, legyen szó politikai, katonai vagy gazdasági kérdésekről. Ezzel párhuzamosan megkérdőjelezte a Közel-Kelet fontosságát, és azt, hogy a térség valóban releváns-e az USA érdekei tükrében. Ez a nézet ellentétben áll Hillary Clinton elképzelésivel, aki alapvetésként vallja Washington beavatkozásának fontosságát a térségben, saját prosperitásának és biztonságának garantálása érdekében. Clinton emellett támogatta a Muszlim Testvérekkel való amerikai együttműködést, valamint hirdette az emberi jogok betartásának és a demokratikus folyamatok véghezvitelének fontosságát. Az ország elmúlt évtizedeinek elnökei az egykori first lady álláspontját osztották, és bár Barack Obama kivétel volt, a líbiai intervenció mégis a nevéhez köthető. A be nem avatkozás elvét Trump is osztja, bár míg ez a leköszönő elnöknél egyfajta idealizmusra épült, addig utóda szimpla üzletként tekint a kérdésre: ha a politikai és gazdasági nyereségek és költségek mérlege negatív, az USA nem bizniszel.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

„Hozzátok vissza a lányainkat!” – mit akar a Boko Haram?

2017. január 09.

Címkék: terrorizmus, Migráció, Nigéria, Boko Haram

2014. áprilisában 276 iskoláslányt rabolt el az iszlamista Boko Haram terrorszervezet a Nigéria észak-keleti csücskében található Borno szövetségi állam Chibok nevű városából. A mai napig közel 200 lány még nem került haza. Miközben a nemzetközi közösség sok szereplője beszállt a „Hozzátok vissza a lányainkat!” (#BringBackOurGirls) kampányba, továbbá a nigériai hadsereg valójában folyamatosan hajtja végre azokat az akciókat, amelyek a lányok kimentését szolgálhatják, maga a terrorszervezet csak erősebb és terebélyesebb lett. Miután 2015 tavaszán felesküdtek az Iszlám Államnak, nevüket ISWAP-ra (azaz az Iszlám Állam Nyugat-afrikai Provinciája elnevezésre) változtatták, a Globális Terrorizmus Index 2016 szerint a földkerekség négy legtöbb halálos áldozatot szedő szervezeteinek egyikévé váltak. Nem csoda, hogy az általuk terrorizált lakosság folyamatos rettegésben él, és inkább elmenekül otthonából, mintsem kitegye magát az újabb és újabb terrorveszélynek. Ez pedig világos módon, valójában naponta a térségből kiáramló menekültek számát gyarapítja.

Muhammadu Buhari, Nigéria 2015 májusában megválasztott régi-új elnöke (1983 és 1985 között már volt elnök, de akkor katonai puccsot követően lett az ország vezetője) és kormánya 2016 októberében áttörést ért el azzal, hogy több körös egyezkedést követően 21 lányt szabadon engedtek a milicisták – cserébe számos elfogott katonájuk átadásáért. A közvetítésben a Nemzetközi Vöröskereszt és a svájci kormány is szerepet vállalt. Az északról származó Buhari elnök egyrészt katonaként, másrészt muszlim politikusként élvezi a társadalom többségének bizalmát. Imidzse sokak számára vonzó: az emberek keménynek tartják, olyannak, aki nem tűri a korrupciót és a fegyelmezetlenséget a közigazgatásban, államigazgatásban. A nemzetbiztonságra oly súlyos árnyékot vető Boko Haram-jelenség elleni küzdelemben pedig már most eredményesebbnek bizonyul mint elődje, a hangzatos nevű Goodluck Jonathan. Ráadásul a terrorszervezet nem pusztán Nigéria és a térség számára jelent feladatot, hanem az egész nemzetközi közösség számára. Az afrikai kontinens több pontján – nyugat-afrikai területeken hatványozottan, illetve az Afrika Szarva régióban – napjaink iszlamista szerveződései egyre erőteljesebben fejtik ki pusztító tevékenységüket: Szomáliában az al-Shabaab, Mali és térségében az AQIM, azaz az Iszlám Maghreb al-Kaida szervezete képvisel súlyos destabilizációs erőt.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Cicaharc, vagy igazi bázisdemokrácia?

2017. január 06.

Címkék: Nicolas Sarkozy, Franciaország, Francois Hollande, Manuel Valls, Alain Juppé

Franciaországban a 2016-os év jelentős politikai veszteségeket könyvelhetett el. A listán elsőként a novemberi jobboldali előválasztás két nagy vesztesét, Nicolas Sarkozyt és Alain Juppét említhetjük meg, akik kudarcuk okán távoztak a nagypolitikából. Ezután pár nappal az államfő, François Hollande mondott le a második ciklus megpályázásától, melyhez minden bizonnyal a 10 százalék alá zsugorodott támogatottsága adta meg a végső lökést. A veszteségsorozat ráadásul a január végi baloldali előválasztáson tovább folytatódhat, ahol a választók a múlt decemberig hivatalban lévő ex-miniszterelnök, Manuel Valls sorsáról dönthetnek. De gyakorolhat-e bármilyen hatást az ország jövőjére a baloldali előválasztás a szocialisták öt éves leszereplése után? Egyáltalán megéri Vallsnak kockáztatni?

A baloldali előválasztásra összesen hét politikus jelöltette magát, mely szám szerint megegyezik a jobboldali előválasztás résztvevőivel, ugyanakkor karakterüket tekintve teljesen eltérő csapattal szembesülünk. Míg a republikánusok esetében főként a párt fősodrába tartozó, jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező politikusok vettek részt a versengésben, addig a baloldal esetében kis túlzással a névtelenség homályából előlépő személyek jelentek meg a ringben. Kivételt csupán két személy, a 2014-ben lemondott gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg, illetve a miniszterelnöki tárcától a kampány érdekében nemrég megváló Manuel Valls képez, akik ezzel az előválasztás legnagyobb várományosaként pozícionálhatják magukat.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Újévi merénylet a Boszporusznál

2017. január 03.

Címkék: terrorizmus, Törökország, merénylet, Isztambul

Az újesztendő drámával, fájdalommal és gyásszal kezdődött el Isztambulban. Valamivel több, mint egy órával, hogy beköszöntött a 2017. év, egy fegyveres rontott be Boszporusz-parti Reina Szórakoztató Központba, s gépkarabélyával lőni kezdte a tömeget. Hidegvérű gyilkosként még a földön fekvőbe is golyót eresztett. Amikor úgy gondolta, hogy elég, vagy kifogyóban volt a lőszere (hat tárat lőtt ki), úgy tíz perc után, eldobta fegyverét, kiment az utcára, és magát a támadó elől való menekülőként feltüntetve egy taxival elillant. 39 ártatlan ember életét vette el: a többségük külföldi. A sebesültek több mint félszázan vannak. Akik, ismerik a törökországi helyzetet, miután a borzalmas hír felröppent, már tudták: ez az Iszlám Állam terrorakciója volt. Másnap a szervezet ezt maga is bejelentette: „hős katonájuk” bosszút állt a nyugati világ bűvöletében élő törökökön.

Az isztambuli merénylet is mutatja, hogy Iszlám Állam jól kiképzett terroristákat tud hadba állítani bárhol Európában (de talán az egész világban). A valószínűleg kelet-turkesztáni (özbeg, kirgiz vagy ujgur) merénylő – berlini harcostársához hasonlóan- sikeresen elmenekült a helyszínről, ami azt jelenti, hogy a mögötte álló terrorista sejt veszedelmesen jól szervezett. A török biztonsági szerveknek nagyon neki kell gyürkőzniük, hogy a hálózatot, amely 2016. június 28-án már az isztambuli repülőteret is megtámadta, fel tudják számolni. S persze a többi cellákat is, amelyek Ankarában (itt pár nappal korábban többeket letartóztattak) és a szíriai határkörzetben követtek el korábban merényleteket. Ha akciójuk rövid időn – pár hónapon vagy féléven – belül nem lesz sikeres, nemcsak a félelem lesz úrrá az egész országon, hanem a társadalmi bizalom is meginoghat az egyre erősebb felhatalmazásokkal rendelkező török vezetés iránt. Mindenki jól tudja, hogy az ankarai kormány nincs könnyű helyzetben: egyfelől harcolnia kell az Iszlám Állam terroristáival; másfelől pedig a hadseregnek, csendőrségnek és rendőrségnek az egyre erősödő és kiterjedőbb PKK-terrorizmust is meg kell állítania. A török titkosszolgálatok arról is tudnak, hogy számos szélsőbalos szervezet is készen áll, hogy egy-egy újabb robbantással Ankarában vagy Isztambulban hírt adjon magáról.A török belpolitikai adok-kapok eközben már oly mértékben elmérgesedett, hogy félő: újabb politikai-társadalmi-vallási körök is – akár egymás ellen is – fegyverekhez nyúlhatnak.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

2016 hagyatéka: dilemmák, trilemmák…

2016. december 31.

A történelem nem egyirányú:a Trump-győzelem és a Brexit megmutatta, hogy a sokáig egyedülinek gondolt történelmi főutcáról leágazások nyílnak. Míg egyesek szerint ezek az alternatív ösvények visszafelé vezetnek, mások szerint olyan utak, amelyeken gyorsabban, kevesebb társadalmi réteg hátrahagyásával haladhatunk előre. Most, hogy a vezetőket az utasok a régi útról való letérésre kényszerítik, új kérdések merülnek fel: melyiken induljunk el 2017-ben? És vajon ha egyet választunk a többiről végképp lemondhatunk? Erre ad választ Dani Rodrik, a Harvard Egyetem török közgazdászának trilemmája*.

A közgazdász a kilencvenes években bölcs (vagy szerencsés) előrelátással megfogalmazta, hogy a 21. században a társadalmak nem lehetnek egyszerre globálisan integráltak, teljesen szuverének és demokratikusak is. E háromból csak kettőt választhatnak a maga teljességében. Ha ez így van, akkor korunk társadalmainak le kell mondaniuk a globális kereskedelmi és pénzügyi nyitottságról vagy a viszonylag nagy mértékű szuverenitásról, esetleg a demokratikus berendezkedésről.

Teljes cikk