Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Koalíciós kényszer Törökországban

2015. június 09.

Címkék: Igazság és Fejlődés Pártja, Erdogan, Törökország, választások, koalíció

Sokan számítottak arra, hogy az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a június 7-i parlamenti választásokon kétharmada lesz, s ezt követően Recep Tayyip Erdogan elnök, alkotmánymódosítással elnöki köztársaságot vezethet be Törökországban. Kevesen hallották meg a szakértők szavát, mely szerint ez lehetetlen, mert a török választási szociológia mást mond. A voksolás nagy nyertese a délkelet-anatóliai kurdok Népi Demokrácia Pártja (HDP) lett, amely átlépte a parlamentbe jutás igen magas, 10 százalékos küszöbét. Hiába kapott az AKP a szavazóktól 41 százalékot, egyedül nem tud kormányozni, mint tette ezt mindeddig 14 éven át. Koalíciós partnerre van tehát szüksége. Csak az melyik párt legyen? De ha meg is van a koalíciós társ, lehet-e olyan kormányprogramot alkotni, amelyet mindkét fél tartósan el tud fogadni, végre akar hajtani?

Törökországban vasárnap új nemzetgyűlést választottak. A tét nagy volt, de leginkább arról szólt, hogy a jelenlegi kormánypárt (Igazság és Fejlődés Pártja, AKP) képes lesz-e 2001, 2007 és 2011 után úgy nyerni, hogy egyedül alakíthasson kormányt. Az AKP győzött, de a voksok 41 százalékával, amely „csak” 258 helyet jelent az 550 fős Nagy Nemzetgyűlésben. Így a parlamenti többséghez (276 szék) még 18 képviselő hiányzik.

Teljes cikk

Kalandos út a politikai szalonképességhez

2015. június 08.

Címkék: Ausztria, Szabadságpárt, Burgenland, koalíció, Szociáldemokrata Párt, radikalizmus

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Az a tény, hogy az eddig radikálisnak, euroszkeptikusnak, szélsőjobboldalinak mondott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a szomszédos Burgenlandban koalícióra lép a szociáldemokratákkal (SPÖ), új minőséget hoz az eddigi pártpolitikai gyakorlatba. A kormányzati felhatalmazás érdekében létrehozott szövetség baloldali áldással vonja be a hatalomba azt a társaságot, akit eddig baloldali körökben csak lesütött szemmel volt szabad emlegetni, vagy fennhangon kellett gyalázni. Sőt, a szociáldemokraták választási kampányában még fenyegetésként is elhangzott, hogy kellő baloldali támogatottság hiányában az Osztrák Néppárt (ÖVP) majd jól összeáll az FPÖ-vel, és akkor újra akkora cirkusz lesz, mint 2000-ben, amikor Schüssel kancellár Haider pártját vonta be a szövetségi kormányba. Ehhez képest Burgenlandban napok alatt sikerült létrehozni az „unortodox” együttműködést. A Rubicont nem lehet persze csak úgy, minden magyarázkodás nélkül átlépni.

Németországban és Ausztriában előszeretettel kifogásolják a magyar politika túlzottan konfliktusos voltát. Az ilyen polémiák során magyarázatként előkerülnek a rendszerváltás nem kibeszélt problémái, a felelősségre vonás elmaradása, a pártrendszer jellegzetességei, ám a megértést leggyakrabban az segíti, ha megpróbáljuk elmagyarázni: a mi politikai berendezkedésünk döntően más, mint az övék. A föderális államokban ugyanis a szövetségi és a tartományi szint gyakran eltérő koalíciós konstellációi nagyobb óvatosságra intik a politikai szereplőket. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy mikor, melyik szinten, melyik párttal kell majd a parlamenti többséget összerakni. Ennek megfelelően az ádáz ellenségeskedés helyett óvatosabban konfrontálódnak egymással a politikai szereplők.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Mi mindent befolyásol a norvég alap?

2015. június 05.

Címkék: USA, Európa, megújuló energia, szabályozás, befektetés, Norvégia, klímakonferencia, Norvég Alap

A hat hónap múlva sorra kerülő párizsi klímakonferencia előkészületei során fokozott figyelmet érdemelnek a témával kapcsolatos friss hírek. Ezek szerint a norvég parlamentben június 5-én elfogadott, a kormány és az ellenzék támogatását egyaránt élvező indítvány nyomán az igen jövedelmezőnek számító norvég nyugdíjalap visszavonja befektetéseit azon üzleti vállalkozásokból, melyek bevételei vagy kibocsátása 30 %-nál nagyobb mértékben széntüzelésből származnak.

A norvég nyugdíjalap alapvető célja, hogy az Európa legnagyobb kőolaj- és földgáz exportjának hasznából az utókor is részesüljön, illetve az ebből származó bevételek ne fűtsék túl a gazdaságot, ami az ásványi anyagban gazdag országok egyik gyakori problémája. Az alapot 1996-ban hozta létre a norvég állam, növekedési üteme pedig töretlen. Az alap jelenleg a vagyona 60 százalékát részvényekbe, 35 százalékát kötvényekbe, 5 százalékát pedig ingatlanokba fekteti. A részvények nagy aránya miatt az alap Európa legnagyobb részvénytulajdonosa.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A Szfinx nyugalma – Sziszi elnök Budapesten

2015. június 04.

Címkék: diplomácia, Kairó, Mubarak, Egyiptom, elnök

A gízai nagy szfinx négy és fél évezrede áll a sivatag szélén, miközben mellette elvonul a történelem. Nekem mindig Egyiptom erejét és legyőzhetetlenségét szimbolizálta. Ez a hatalmas ország is örök, mint a szfinx: hol kavarog, hol pusztul, hol fejlődik. Egyszóval: Egyiptom történelme során mindig előbb-utóbb talpra állt. 2011 januárja óta Kairó utcái gyakran voltak tüntetések és összecsapások színhelyei. Az egész ország felbolydult: gyakran folyt vér és sok ártatlan halt meg az összecsapásokban. Az elmúlt években szinte minden politikai erő megmérethette és megmutathatta magát. Az eredmény káosz, és az ország stabilitásának megsemmisítése lett. Egyiptom elveszítette báját és vele együtt a turisták millióit. A még nagyobb rossztól az országot 2013 júliusában a katonák közbelépése mentette meg. Vezetőjükből, Sziszi tábornokból közel egy éve az ország elnöke lett. Eljött az ideje, hogy a diplomácia sakktábláján most már ő is lépéseket tegyen. Egyiptomnak vissza kell térnie a nemzetközi közösség életébe és ezt szerte a világban segíteni kell. Elismerés a magyar diplomáciának, hogy június 4-én Budapestre látogat.

Egyiptom katartikus változásokon ment keresztül az elmúlt években. A kairói forradalom 2011 elején elsöpörte a Mubarak rendszert, de akik szembefordultak az egykori elnökkel, csöbörből vödörbe estek. A kairói tereken jobb életért, munkahelyekért tüntettek, de miután győztek, helyzetük még rosszabb lett. Nagyobb szabadságra vágytak, s végül az is kevesebb lett. A Tahrir tér tüntetői már a forradalom napjaiban szétváltak: voltak, akik új és szabad Egyiptomot akartak; voltak, akik iszlamista forradalmat. A hatalmas ország szétszakadt és Egyiptomot a hadserege mentette meg a belháborútól. Aligha mondhatja a világ, jó hogy ez történt, mert az egyiptomi demokratizálódás elakadt. Hogy miért? Keressük az okokat. Nem volt ehhez elég érett az egyiptomi társadalom? Aligha, hiszen Egyiptomnál szegényebb országokban is működik a demokrácia. Vagy a politikai iszlám valami teljesen mást ért a demokrácián, mint a nyugati világ? Ennek is vannak egyértelmű jelei.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Saul fia – a döbbenet ereje

2015. június 02.

Címkék: holokauszt, Nemes László, Saul fia, IHRA, Nemzetközi Filmkritikusok Díja, Cannes

Nemes László ”Saul fia” című filmjének cannes-i sikere nagy művészi elismerés. De, amiről a film szól és amit a film üzen, jóval túlmutat ezen. A Holokausztról szóló egyik legmegrázóbb film, amelyet eddig forgattak. Intő példa ez az alkotás a Holokauszt-ipar képviselőinek: lehet úgy is a Shoáról szólni, hogy az katartikusan megrázó és egyértelműen igaz legyen. Szerencsés egybeesés, hogy 2015-ben Magyarország adja a Holokauszt emlékezés nemzetközi szervezetének (International Holocaust Rememberence Alliance) elnökségét. Hazánkat a Holokauszt megemlékezés módját illetően az elmúlt években sok igaztalan vád érte. Nemes László filmje, ezekre is válasz: a film költségeinek nagy részét a Magyar Nemzeti Filmalapon keresztül a magyar állam állta. A jóérzésű magyarok világában nem kérdés, hogy Auschwitz-Birkenau a legnagyobb magyar temető, és ennek méltó emlékművet kell állítani. A film ez lett.

A magyar filmművészetnek nagy sikere, hogy Nemes László első nagyjátékfilmje a „Saul fia” az ez évi cannes-i filmfesztiválon megkapta a Nagydíjat és a Nemzetközi Filmkritikusok Díját. Az európai elismerés olyan spekulációt is elindított Hollywoodban, hogy az Oscar díjig nincs is megállás. De ezt azért még ne kiabáljuk el! Az azonban tény, hogy a cannes-i zsüri az elismerést a film tartalmi, látványbeli és hangtechnikai értékeire adta (a legjobb hangmérnöki díjat is elvihette), és természetesen arra a katarzis-érzésre, amelyet a mű kivált a nézőkben. A „Saul fia” olyan remek és újszerű alkotás, hogy számos elemző a magyar film megújulásáról beszél.

Teljes cikk

A szomszéd kertje...

2015. június 01.

Címkék: Ausztria, tartományi választások, Szabadságpárt, Stájerország, nagykoalíció, Burgenland

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Ausztria politikai élete mindig is jóval izgalmasabb volt annál, mint amennyit a világsajtó foglalkozott vele. Az egyes tartományok belvilága persze nem mozgatja meg az elemzők fantáziáját, a szövetségi szint eseményei pedig az utóbbi évtizedekben általában beleolvadtak a nagykoalíció kedélyes világába, aminek szomszédainknál már amúgy is kialakult rutinja van. Kivételek persze voltak.

Emlékezhetünk a Kurt Waldheim elnök, korábbi ENSZ főtitkár náci múltja miatti bojkottra, de még élénkebben élhet az emlékezetünkben a 2000-es választás eredményeképpen létrejött ÖVP-FPÖ koalíció Wolfgang Schüssel vezetésével, az azóta elhunyt Jörg Haider pártelnöki támogatásával. Az akkoriban többségében baloldali kormányok által vezetett uniós tagállamok első ízben igyekeztek közös álláspontot kialakítva nyomást gyakorolni egy tagállam belpolitikai döntéshozatalára. Ezt az esetet azóta is sokszor emlegették- többek közt a Magyarország megrendszabályozása miatt felmerült jogállamiság-mechanizmus bevezetése kapcsán. Az akkori aggodalom nem vezetett messzire. Schüssel kancellár szuverén kormányzása a „gyanús” koalíciós partner csendes leszalámizása mellett számos fontos reformlépést lehetővé tett, amire a nagykoalíció langymeleg állóvize sose lett volna alkalmas.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Pataki for President

2015. május 28.

Címkék: USA, New York, elnökválasztás, Hillary Clinton, George Pataki, kormányzó, Republikánus Párt

Még múlt év októberében találkoztam először George Patakival, New York állam egykori háromszoros kormányzójával, aki nem csupán az amerikai belpolitikában jutott rendkívül magasra, de az amerikai magyarság körében is befolyásos és mindig segítőkész vezéralaknak számít. Amikor az 52. utca egyik elegáns éttermében, a 21 Clubban próbáltunk eljutni az asztalunkig, a középkorú vendégek közül többen is odaléptek hozzá, kezet ráztak vele, megveregették a vállát, és kérlelték: „George, please run!”, azaz „kérlek, indulj!”.

Nem is kellett semmi többet mondani, mindenki értette, mire vonatkozik az óhaj, hiszen Pataki kormányzó republikánus elnökjelöltté válása már akkor a levegőben volt. Mostanáig kellett várni mégis, hogy a lebegő indulási szándék hivatalos formában testet öltsön. Már egy korábbi posztban is beszámoltam a demokrata oldal legfontosabb jelölési bejelentéséről, Hillary Clinton indulásáról. Akkor is, most is egy interneten publikált videóval indult az újabb aspiráns elnökjelölt előválasztási kampánya. Ahogy azt már megszoktuk az amerikai politikai kommunikációs műhelyektől, ismét profi termék került a nyilvánosság elé.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Hadüzenet vagy béketárgyalás?

2015. május 27.

Címkék: David Cameron, Nagy-Britannia, Jean Claude Juncker, népszavazás, EU tagság

Zsúfolt hete van a brit miniszterelnöknek. Miközben a parlamentben megkezdődik az Európai Uniós tagságról szóló népszavazás törvényi előkészítése, David Cameron egy sor tagállam vezetőjével is egyeztet a kérdésről, az Európai Bizottság elnökével pedig már hétfőn este személyes találkozót bonyolított.

Bár pünkösd hétfőn Nagy-Britanniában is munkaszünet volt, este hosszúra nyúlt munkavacsorán tárgyalt Cameron és Jean-Claude Juncker. A találkozóra nem Londonban, hanem a mindenkori miniszterelnök hivatalos vidéki rezidenciáján, Chequersben került sor – ennek egyik oka lehet a hétfői Bank Holiday, de akár Brüsszelnek szóló, angolosan kifinomult üzenetet is kiolvashatunk belőle. A két politikus ugyanis abban a szobában tárgyalt, ahol a hagyomány szerint Churchill a II. Világháború idején leghíresebb rádióbeszédeit írta.

Teljes cikk

A varsói gyors - úgy megy, mintha jönne

2015. május 26.

Címkék: választás, Donald Tusk, Lengyelország, Jog és Igazságosság, Andrzej Duda, Komorowski, Polgári Platform, Adam Michnik

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Már a két héttel ezelőtti első elnökválasztási forduló is hidegzuhanyként érte Bronislaw Komorowskit és a kormányzó Polgári Platformot (PO), hiszen már akkor is Andrzej Duda, a Jog és Igazságosság (PiS) pártjának jelöltje végzett az élen. A Pünkösd vasárnapján tartott második fordulóban Duda növelni tudta előnyét és Komorowski 47 százalékos támogatottsága ellenében a szavazatok 53 százalékával tudott győzni. Augusztus 6-i beiktatását követően tehát ismét Jaroslaw és a néhai Lech Kaczynski pártja adja Lengyelország elnökét.

Lengyelország nem csak a történelmi hagyományok miatt fontos partnerünk. Mint Közép-Európa legnagyobb, s az Európai Unió 6. legnagyobb országa, jelentős politikai és gazdasági erőt képvisel, amit Budapesten soha sem szabad figyelmen kívül hagyni. A részleges történelmi sorsközösség okán sokszor találkozhatunk a két ország belpolitikáját érintő leegyszerűsítő magyarázatokkal, pártpolitikai analógiákkal, amelyek azonban a legtöbb esetben vagy a liberális vagy a konzervatív oldal előítéleteire, és/vagy a lejáratás szándékára vezethetők vissza. Holott mind a közép-európai régió, mind az uniós együttműködés jövője szempontjából fontos lenne, hogy Lengyelország és Magyarország egységesen tudjon fellépni. Lehetnek épp elegen, akik ezt az egységet kívülről próbálják bomlasztani, éppen ezért fontos lenne, hogy a kétoldalú viszonyban a minimálisra csökkentsük a lehetséges ellentétek mennyiségét.

Teljes cikk

Pünkösdi diktátorság

2015. május 24.

Címkék: Orbán Viktor, Európai Bizottság, Moszkva, Jean Claude Juncker, diktátor

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A fékezett habzású politikusi humor megnyilvánulásának tűnt, de aztán önálló életre kelt a hír, miszerint Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke harsány „Hello, dictator!” felkiáltással köszöntötte a Rigába érkező magyar miniszterelnököt. A rendhagyó üdvözlés azonban még annyira sem vicces, mint amennyire esetleg első hallásra tűnik. S bár olvasható volt számos örömködés, hogy lám, már nem csak gondolják, de ki is mondják, a mosoly aligha lehet hosszú életű. A nemzetközi sajtóban már régen tapasztaljuk, hogy a Magyarországról szóló tudósításokban, elemzésekben nem fukarkodnak a hangzatos, ám a helyzet leírására vagy a megalapozott kritikára kevésbé alkalmas jelzőkkel.

Valamelyest ez történt az Európai Parlamentben is a hazánkról szóló vitában is. A jól fizetett képviselői asszisztensek által Márai-idézetekbe csomagolt Orbán-kritikának a maradék igazságtartalma is elhiteltelenedett, amikor kiderült, hogy a képviselő alapvető dolgokkal nincs tisztában, például azzal, hogy a halálbüntetésről semmiféle konzultáció nem zajlik. De olvastunk már ennél nagyobb bakikat is olyanoktól, akik a legnagyobb meggyőződéssel nyilatkoztak a magyarországi demokrácia állapotáról. Tudjuk persze, hogy a politikának természetes velejárója a provokáció. Ha nem így lenne, s csak a tárgyszerű tájékozódás lenne a cél, akkor nyilván a bevándorlásról szóló nemzeti konzultációs ív kérdései sem így hangzanának. 

Teljes cikk