Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Mihez kezd Trump a Közel-Kelettel?

2017. január 10.

Címkék: USA, Iszlám Állam, terrorizmus, Szíria, Donald Trump

Nem sokkal azután, hogy a világ felocsúdott a Donald Trump győzelme okozta meglepetésből, megkezdődtek a találgatások arról, hogy a kampányidőszakban hangoztatott sokszor radikális elképzelései közül melyek realizálódnak; ezek közé tartoztak iszlámellenes megnyilvánulásai és utalásai a Közel-Kelet teljes magára hagyására. Míg Damaszkusz és Irán üdvözlik az USA háttérbe vonulását, néhány arab ország rossz szemmel nézi a folyamatot. Ezek ellenére a Közel-Kelet arab államai elsők között gratuláltak a győzelméhez, hiszen a térség vonatkozásában Hillary Clinton túlzott intervenciós politikája mellett ő tűnt a kisebbik rossznak. Trump retorikája hamar finomodott, és az elmúlt bő egy hónapban több kérdésben is enyhített korábbi álláspontján, a megoldásra váró feladatok száma ugyanakkor nem csökkent: így vagy úgy, de több fronton is reagálnia kell a térségben.

A milliárdos kampányában kiemelt figyelmet kapott az Egyesült Államok érdekeinek elsősége, legyen szó politikai, katonai vagy gazdasági kérdésekről. Ezzel párhuzamosan megkérdőjelezte a Közel-Kelet fontosságát, és azt, hogy a térség valóban releváns-e az USA érdekei tükrében. Ez a nézet ellentétben áll Hillary Clinton elképzelésivel, aki alapvetésként vallja Washington beavatkozásának fontosságát a térségben, saját prosperitásának és biztonságának garantálása érdekében. Clinton emellett támogatta a Muszlim Testvérekkel való amerikai együttműködést, valamint hirdette az emberi jogok betartásának és a demokratikus folyamatok véghezvitelének fontosságát. Az ország elmúlt évtizedeinek elnökei az egykori first lady álláspontját osztották, és bár Barack Obama kivétel volt, a líbiai intervenció mégis a nevéhez köthető. A be nem avatkozás elvét Trump is osztja, bár míg ez a leköszönő elnöknél egyfajta idealizmusra épült, addig utóda szimpla üzletként tekint a kérdésre: ha a politikai és gazdasági nyereségek és költségek mérlege negatív, az USA nem bizniszel.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

„Hozzátok vissza a lányainkat!” – mit akar a Boko Haram?

2017. január 09.

Címkék: terrorizmus, Migráció, Nigéria, Boko Haram

2014. áprilisában 276 iskoláslányt rabolt el az iszlamista Boko Haram terrorszervezet a Nigéria észak-keleti csücskében található Borno szövetségi állam Chibok nevű városából. A mai napig közel 200 lány még nem került haza. Miközben a nemzetközi közösség sok szereplője beszállt a „Hozzátok vissza a lányainkat!” (#BringBackOurGirls) kampányba, továbbá a nigériai hadsereg valójában folyamatosan hajtja végre azokat az akciókat, amelyek a lányok kimentését szolgálhatják, maga a terrorszervezet csak erősebb és terebélyesebb lett. Miután 2015 tavaszán felesküdtek az Iszlám Államnak, nevüket ISWAP-ra (azaz az Iszlám Állam Nyugat-afrikai Provinciája elnevezésre) változtatták, a Globális Terrorizmus Index 2016 szerint a földkerekség négy legtöbb halálos áldozatot szedő szervezeteinek egyikévé váltak. Nem csoda, hogy az általuk terrorizált lakosság folyamatos rettegésben él, és inkább elmenekül otthonából, mintsem kitegye magát az újabb és újabb terrorveszélynek. Ez pedig világos módon, valójában naponta a térségből kiáramló menekültek számát gyarapítja.

Muhammadu Buhari, Nigéria 2015 májusában megválasztott régi-új elnöke (1983 és 1985 között már volt elnök, de akkor katonai puccsot követően lett az ország vezetője) és kormánya 2016 októberében áttörést ért el azzal, hogy több körös egyezkedést követően 21 lányt szabadon engedtek a milicisták – cserébe számos elfogott katonájuk átadásáért. A közvetítésben a Nemzetközi Vöröskereszt és a svájci kormány is szerepet vállalt. Az északról származó Buhari elnök egyrészt katonaként, másrészt muszlim politikusként élvezi a társadalom többségének bizalmát. Imidzse sokak számára vonzó: az emberek keménynek tartják, olyannak, aki nem tűri a korrupciót és a fegyelmezetlenséget a közigazgatásban, államigazgatásban. A nemzetbiztonságra oly súlyos árnyékot vető Boko Haram-jelenség elleni küzdelemben pedig már most eredményesebbnek bizonyul mint elődje, a hangzatos nevű Goodluck Jonathan. Ráadásul a terrorszervezet nem pusztán Nigéria és a térség számára jelent feladatot, hanem az egész nemzetközi közösség számára. Az afrikai kontinens több pontján – nyugat-afrikai területeken hatványozottan, illetve az Afrika Szarva régióban – napjaink iszlamista szerveződései egyre erőteljesebben fejtik ki pusztító tevékenységüket: Szomáliában az al-Shabaab, Mali és térségében az AQIM, azaz az Iszlám Maghreb al-Kaida szervezete képvisel súlyos destabilizációs erőt.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Cicaharc, vagy igazi bázisdemokrácia?

2017. január 06.

Címkék: Nicolas Sarkozy, Franciaország, Francois Hollande, Manuel Valls, Alain Juppé

Franciaországban a 2016-os év jelentős politikai veszteségeket könyvelhetett el. A listán elsőként a novemberi jobboldali előválasztás két nagy vesztesét, Nicolas Sarkozyt és Alain Juppét említhetjük meg, akik kudarcuk okán távoztak a nagypolitikából. Ezután pár nappal az államfő, François Hollande mondott le a második ciklus megpályázásától, melyhez minden bizonnyal a 10 százalék alá zsugorodott támogatottsága adta meg a végső lökést. A veszteségsorozat ráadásul a január végi baloldali előválasztáson tovább folytatódhat, ahol a választók a múlt decemberig hivatalban lévő ex-miniszterelnök, Manuel Valls sorsáról dönthetnek. De gyakorolhat-e bármilyen hatást az ország jövőjére a baloldali előválasztás a szocialisták öt éves leszereplése után? Egyáltalán megéri Vallsnak kockáztatni?

A baloldali előválasztásra összesen hét politikus jelöltette magát, mely szám szerint megegyezik a jobboldali előválasztás résztvevőivel, ugyanakkor karakterüket tekintve teljesen eltérő csapattal szembesülünk. Míg a republikánusok esetében főként a párt fősodrába tartozó, jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező politikusok vettek részt a versengésben, addig a baloldal esetében kis túlzással a névtelenség homályából előlépő személyek jelentek meg a ringben. Kivételt csupán két személy, a 2014-ben lemondott gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg, illetve a miniszterelnöki tárcától a kampány érdekében nemrég megváló Manuel Valls képez, akik ezzel az előválasztás legnagyobb várományosaként pozícionálhatják magukat.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Újévi merénylet a Boszporusznál

2017. január 03.

Címkék: terrorizmus, Törökország, merénylet, Isztambul

Az újesztendő drámával, fájdalommal és gyásszal kezdődött el Isztambulban. Valamivel több, mint egy órával, hogy beköszöntött a 2017. év, egy fegyveres rontott be Boszporusz-parti Reina Szórakoztató Központba, s gépkarabélyával lőni kezdte a tömeget. Hidegvérű gyilkosként még a földön fekvőbe is golyót eresztett. Amikor úgy gondolta, hogy elég, vagy kifogyóban volt a lőszere (hat tárat lőtt ki), úgy tíz perc után, eldobta fegyverét, kiment az utcára, és magát a támadó elől való menekülőként feltüntetve egy taxival elillant. 39 ártatlan ember életét vette el: a többségük külföldi. A sebesültek több mint félszázan vannak. Akik, ismerik a törökországi helyzetet, miután a borzalmas hír felröppent, már tudták: ez az Iszlám Állam terrorakciója volt. Másnap a szervezet ezt maga is bejelentette: „hős katonájuk” bosszút állt a nyugati világ bűvöletében élő törökökön.

Az isztambuli merénylet is mutatja, hogy Iszlám Állam jól kiképzett terroristákat tud hadba állítani bárhol Európában (de talán az egész világban). A valószínűleg kelet-turkesztáni (özbeg, kirgiz vagy ujgur) merénylő – berlini harcostársához hasonlóan- sikeresen elmenekült a helyszínről, ami azt jelenti, hogy a mögötte álló terrorista sejt veszedelmesen jól szervezett. A török biztonsági szerveknek nagyon neki kell gyürkőzniük, hogy a hálózatot, amely 2016. június 28-án már az isztambuli repülőteret is megtámadta, fel tudják számolni. S persze a többi cellákat is, amelyek Ankarában (itt pár nappal korábban többeket letartóztattak) és a szíriai határkörzetben követtek el korábban merényleteket. Ha akciójuk rövid időn – pár hónapon vagy féléven – belül nem lesz sikeres, nemcsak a félelem lesz úrrá az egész országon, hanem a társadalmi bizalom is meginoghat az egyre erősebb felhatalmazásokkal rendelkező török vezetés iránt. Mindenki jól tudja, hogy az ankarai kormány nincs könnyű helyzetben: egyfelől harcolnia kell az Iszlám Állam terroristáival; másfelől pedig a hadseregnek, csendőrségnek és rendőrségnek az egyre erősödő és kiterjedőbb PKK-terrorizmust is meg kell állítania. A török titkosszolgálatok arról is tudnak, hogy számos szélsőbalos szervezet is készen áll, hogy egy-egy újabb robbantással Ankarában vagy Isztambulban hírt adjon magáról.A török belpolitikai adok-kapok eközben már oly mértékben elmérgesedett, hogy félő: újabb politikai-társadalmi-vallási körök is – akár egymás ellen is – fegyverekhez nyúlhatnak.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

2016 hagyatéka: dilemmák, trilemmák…

2016. december 31.

A történelem nem egyirányú:a Trump-győzelem és a Brexit megmutatta, hogy a sokáig egyedülinek gondolt történelmi főutcáról leágazások nyílnak. Míg egyesek szerint ezek az alternatív ösvények visszafelé vezetnek, mások szerint olyan utak, amelyeken gyorsabban, kevesebb társadalmi réteg hátrahagyásával haladhatunk előre. Most, hogy a vezetőket az utasok a régi útról való letérésre kényszerítik, új kérdések merülnek fel: melyiken induljunk el 2017-ben? És vajon ha egyet választunk a többiről végképp lemondhatunk? Erre ad választ Dani Rodrik, a Harvard Egyetem török közgazdászának trilemmája*.

A közgazdász a kilencvenes években bölcs (vagy szerencsés) előrelátással megfogalmazta, hogy a 21. században a társadalmak nem lehetnek egyszerre globálisan integráltak, teljesen szuverének és demokratikusak is. E háromból csak kettőt választhatnak a maga teljességében. Ha ez így van, akkor korunk társadalmainak le kell mondaniuk a globális kereskedelmi és pénzügyi nyitottságról vagy a viszonylag nagy mértékű szuverenitásról, esetleg a demokratikus berendezkedésről.

Teljes cikk

Kiutasítás hackertámadás miatt?

2016. december 30.

Címkék: USA, Oroszország, Obama, elnökválasztás, titkosszolgálat, kiutasítás

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Obama, búcsúzó amerikai elnök 35 orosz diplomatát utasított ki az Egyesült Államokból, s egyúttal bezáratta Oroszország két képviseletét, az egyiket New Yorkban, a másikat Marylandban. A diplomáciában a kiutasítottak magas száma miatt különösen kemény lépést az elnök azzal magyarázta, hogy Oroszország megsértette az USA érdekeit, amikor beavatkozott az elnökválasztási kampányba. Az esettel kapcsolatos információk már korábban megjelentek, hiszen a belbiztonsági minisztérium már korábban nyilvánvalóvá tette, hogy olyan orosz hackertámadásra gyanakszik, amit „magas helyről származó engedély nélkül” nem lehetett volna végrehajtani.

Obama elnök most azt is világossá tette, hogy a kiutasítást többszöri bizalmas figyelmeztetés előzte meg, minden eredmény nélkül. A nyomozás már szeptember elején megkezdődött, amikor a Wikileaks portálon megjelentek a Demokrata Párt belső levelezőrendszeréből kibányászott iratok, kimondottan rossz színben feltüntetve Hillary Clintont és stábját. Akkor a Guccifer 2.0 nevű orosz hackercsoport vállalta magára az akciót, ám ezt akkor még nem követte konkrét retorzió. Emlékszünk, hogy Donald Trump viszont a hír hallatán további hackertámadásokra bíztatta az oroszokat, különös tekintettel azokra az emailekre, amiket Hillary Clinton még külügyminiszterként személyesen küldött – figyelmen kívül hagyva a titokvédelmi előírásokat. Innentől kezdve persze az egész ügy látványos belpolitikai dimenziót kapott, így akkor a leköszönő elnök sem tehetett látványos ellenlépéseket, elkerülendő a kampányba való beavatkozás vádját.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Afrika „mosolygó tengerpartján”

2016. december 29.

Címkék: választás, Migráció, Afrika, Gambia

„The Smiling Coast of Africa” – Afrika mosolygó(s) tengerpartja, így hirdeti magát a kontinens egyik legkisebb kiterjedésű (11 300 km2) és népességű (2 millió fő) országa. A 22 éve hatalmon lévő és ötödik ciklusának megszerzéséért indult Yahya Jammeh elnök a 2016. december 1-jén tartott választáson ugyan vereséget szenvedett, melyet egy nyilatkozatban rögtön el is ismert, de aztán meggondolta magát és végül megtámadta az eredményt. Egy „külföldi befolyásolástól mentes”, független és semleges választási bizottság felállítását és új választást követel, ígérve, hogy nyugalom, béke és további prosperitás vár a gambiaikra, ha folytatni tudja. Mindeközben a kontinensről Európába elvándorló fekete-afrikaiak közül a negyedik legnépesebb csoportot éppen a gambiai állampolgárok teszik ki: ők főként Olaszországba igyekeznek a jobb élet reményében.

Az ellenzéket koalícióba tömörítő Adama Barrow több üveggolyót kapott, a leadott szavazatok 45,5 százalékát (szemben a regnáló elnökre leadott 36,7 százalékkal), mégsem lesz elnök Gambiában. December elsején három jelöltre adhatták le szavazataikat a gambiaiak. A szavazás üvegolyóval történik – figyelembe véve, hogy a teljes 15 év feletti lakosság 51,1 százaléka írástudatlan (az UNICEF 2013-ban közzétett adatai szerint), továbbá elkerülendő a kontinens-szerte több helyen is tapasztalt „szokásos” választási anomáliákat. A golyót egy lefüggönyözött fülkében a választópolgár három fémhenger közül abba gördíti, amelyik számára a legszimpatikusabb – a hengereken az adott jelöltet indított pártformáció emblémája és színei szerepelnek. Miután a golyó begurult a hengerbe, azaz a választópolgár leadta szavazatát, megszólal egy csengő is, amely éppen e tényt erősíti meg.

Teljes cikk

A jogállam teszetoszasága

2016. december 28.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Nem valószínű, hogy a berlini karácsonyi vásár elleni merénylet helyszínének kiválasztása az azóta lelőtt Anis Amri számára több volt, mint praktikus logisztikai kérdés. Hidegvérrel döntött a Breitscheidplatz mellett, ami egy nagy teherautóval is könnyen megközelíthető, általában zsúfolt központi tér a német főváros nyugati felének szívében. A város lakói, s a helyszínt jól ismerők szemében azonban a helyszín jóval több egy mindig zsúfolt térnél a centrumban. A Breitscheidplatz a Kurfürstendamm vége is egyben, azé a bulváré, ami a valaha ketté szakított város nyugati részén a már-már romlottságba hajló, pazarló gazdagság jelképe volt. A Breitscheidplatzon áll ugyanakkor a Vilmos császár emléktemplom, amit a XIX. század utolsó évtizedében emeltek annak a templomépítési akciónak a keretében, ami az ekkor megerősödő baloldali szocialista mozgalmakkal szemben akarta megerősíteni a hazafias, vallásos eszméket.

A XX. század során a tér környéke egyre inkább a művészeti élet központja lett, a templom neoromán stílusára utaló Román (mármint stílusú) kávéház a legkiválóbb írók, művészek találkozóhelye volt, míg a közelben felépülő mozik és színházak a nagyvárosi szórakoztatóipar „templomaivá” váltak. A teret csak a II. Világháború után nevezték el Rudolf Breitscheid szociáldemokrata politikusról, akit a nácik 1944-ben megöltek. A szabadtéri „Weihnachtsmarkt”, a karácsonyi vásár, tagadhatatlanul a német kultúrkincs része. Anis Amri tehát e több szempontból is szimbolikus térbe gázolt bele lopott kamionjával, aminek kormányát a súlyosan sérült lengyel teherautósofőr még el tudta úgy rántani, hogy a monstrum nem még több embert gázolt halálra, hanem a forgalmas Budapester (!) Strasse felé vette az irányt és állt meg végleg.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Puskaporos hangulatú karácsony a Balkánon

2016. december 26.

Címkék: EU, integráció, Horvátország, Balkán, Visegrádi országok

A szerbek és a horvátok az elmúlt évek tapasztalatai alapján mintha beszélnének egy nyelvet. Erre utal, hogy nem csillapodik a diplomáciai feszültség a Balkánon: Alekszandar Vucsics szerb miniszterelnök decemberben váratlanul elhagyta a brüsszeli csatlakozási tárgyalásokat, így a Szerbia és az Európai Unió között lezajló kormányközi konferencián sem vett már részt. Horvátország így a nyári, az emberi jogokról és az igazságszolgáltatásról szóló 23. fejezet ideiglenes megvétózását követően tovább lassítja a csatlakozási folyamatot, mivel a fejezetek megnyitásához minden tagország egyetértésére szükség lenne. A december tehát szerb csalódást hozott, mivel három helyett kettő csatlakozási fejezet nyílhatott csak meg, az ötös számú a közbeszerzési törvényekről és a huszonötös a tudomány és kutatások kérdéskörében.

Horvátország aggályai ugyanakkor kevésbé súlyosak. Legalábbis Mori Cerar szlovén miniszterelnök erre utalt amikor megfogalmazta, hogy Szlovénia a horvátokkal szemben nem fogja Szerbia uniós csatlakozását bilaterális ügyektől függővé tenni, szerinte ez „elfogadhatatlan visszaélés” lenne. Cerar rátapintott a kérdés lényegére, mégpedig arra, hogy lehetséges-e egy, a két országra tartozó ügyet az uniós csatlakozásban rejlő nyomásgyakorlási potenciál kiaknázásával eldönteni.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Nem mindenki konzervatív, aki katolikus

2016. december 23.

Címkék: tüntetés, sajtószabadság, Lengyelország, Szejm

Az európai közvélemény tekintete hirtelen ismét Varsó felé fordult, miután a 2017-es költségvetés múlt pénteki ellentmondásos megszavazását követően a Szejm épületét késő este lázongó tömegek vették körül. Ezt pár nappal megelőzően a Rzeczpospolita lengyel napilap közvéleménykutatási eredményeket publikált, melyből kiderült, hogy az ország jövője kapcsán a lakosság körülbelül fele vélekedik borúlátóan. A felmérésből azonban a kormánypárt stabil támogatottsága is kiolvasható. A felszínen tehát úgy látszik, hogy a jelenlegi kormányzat bő egyéves munkája a lengyel társadalom megosztottságához, oszloposodásához vezetett. De jelenti-e mindez a közös keresztény társadalmi alapok felaprózódását?

A múlt pénteki eseményeket kirobbantó szikrát végeredményben az idézte elő, hogy a parlament épületében tüsténkedő újságírók vélt vagy valós téblábolását megelégelő házelnök, Marek Kuchciński javaslata szerint a jövőben csak öt kiválasztott csatorna rendelkezne akkreditációval, míg a többi orgánum egy elkülönített közvetítőközpontban kaphatna helyet. Így amellett, hogy ez az intézkedés a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) számára kifejezetten kényelmes parlamenti légkört teremtene, a sajtónyilvánosság terén is komoly diszkriminációt okozna.

Teljes cikk