Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Trump ellopta a showt

2017. február 07.

Címkék: Európai Unió, Migráció, Donald Trump, Valletta

Lassan két éve, hogy nincs uniós csúcs migrációs téma nélkül, még akkor sem, ha eredetileg másról akartak volna egyeztetni egymással az Unió állam- és kormányfői. Január óta azonban új lakója van a Fehér Háznak, aki ráadásul szépen mindent el is kezd megvalósítani, ráadásul szélsebesen, abból, amit ígért a kampány során, és felfordul a világ. Új geopolitikai helyzet, Európa pedig csak kapkodja a fejét, levelet ír és nyilatkozik, kedve szerint. Hadd mulassanak minél jobban az óceán túlpartján.

Valletta eddig arról volt nevezetes, hogy 2015 novemberében Európa vezetői itt kezdtek először arról beszélni, hogy a migrációval nem csak a kontinens határain belül kellene foglalkozni, hanem a megoldás azokon kívül keresendő, a származási országokban. Most, immár a máltai elnökség ideje alatt ismét csak azért utaztak az erőd-városba, hogy a bevándorlás külső aspektusaival foglalkozzanak, méghozzá azzal az útvonallal, amely mentén eddig semmiféle javulást nem tudtak elérni. Mert míg a balkáni zárásnak és az EU-török megállapodásnak köszönhetően az Égei-tengeren és a balkáni útvonalon keresztül érkezők száma 98%-kal csökkent, addig a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül 181 ezren érkeztek Európába 2016-ban,ráadásul a 90%-uk gazdasági bevándorló, tehát nem menekült. Az új olasz miniszterelnök, Gentiloni alá is írt pár napja egy egyetértési nyilatkozatot Líbiával, amelyet most az EU is megtámogatott: pénzügyi eszközökkel, szakértelemmel, felszereléssel igyekeznek segíteni az ottani hatóságoknak, hogy tartóztassák fel az áradatot. Lépni kell, mert a tél ellenére jönnek a gumicsónakok, az utasokat pedig az embercsempészek előszeretettel hagyják magukra, miután – jó esetben – a lélekvesztő koordinátáit is megadták a menekültügyi szervezeteknek valami okos eszközön.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Realpolitik – mindenek felett

2017. február 06.

Címkék: Angela Merkel, Erdogan, Törökország, NATO, Migráció, EU tagság

Angela Merkel pár nappal ezelőtt, látszólag rutinlátogatást tett Ankarában. Valójában azonban olyan vizit volt ez, amelynek okai, s minden bizonnyal a következményei is,az elkövetkező években politikaformálóak is lehetnek. Nem csak azért, mert a két ország alapvetően fontos gazdasági partnerei egymásnak, s Németországban a becslések szerint közel 4 millió török él. Hanem sokkal inkább azért, hogy Törökország a jövőben is ellássa migrációs-szelep szerepet, s ne zúdítsa rá az országában lévő migránsokat a Balkán-félszigetre, hogy onnét utat törjenek maguknak több államon át, a hőn vágyott Németországba. Már jóval több, mint egy éve, hogy ebben a kancellár asszony és a korábbi török miniszterelnök, Ahmed Davutoğlu megegyezett. Ezzel, no meg a szigorú határőrizettel sikerült többé-kevésbé a menekültügyet Közép-Európában, s ezáltal Németországban is kezelhetővé tenni. Így a migráns válság kevésbé égett Merkel asszony körmére. A jövőt illetően azonban 2017 szeptemberi újraválasztásának egyik kulcseleme, hogy Németországban a bevándorlás kezelhető keretekben maradjon, sőt, a vissza- és kiutasítottak kizsuppolása is eredményes legyen. Ebben a kirakójátékban nagy szerep jut Törökországnak, s nagyhatalmú vezetőjének, Recep Tayyip Erdoğan elnöknek.

Amikor a migránsalku megszületett, még Ahmed Davutoğlu volt a török miniszterelnök, aki az iszlám melletti elkötelezettsége mellett hazája EU-tagságára törekedett, s többé-kevésbé osztotta az euro-atlanti világ értékrendszerét. Recep Tayyip Erdoğan pedig akkoriban alapozta meg az új török utat, amelyen az élbolyban régi harcostársának már nem jutott hely. Egy új párttárs lett a miniszterelnök, aki jobban igazodott az elnök elképzeléseihez. S július közepén sor került egy elvetélt puccskísérletre is, amely új helyzetet teremtett az országban. A nyugati kritikai hangokat hallván, s a törökök Schengen-térségbeli vízummentes utazásának elvetésére válaszolván, Erdoğan elnök egyre többször fenyegetőzött, hogy határőrsége felhagy a migránsok égei-tengeri visszafogásával, s százezreket zúdít Görögországon át Európára. Szerencsénkre csak fenyegetett, de jól tudja, hogy komoly aduászt tart a kezében.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Különleges vagy veszedelmes viszony?

2017. február 03.

Címkék: EU, USA, látogatás, Nagy-Britannia, brexit, Donald Trump

Miközben Magyarországon Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatása ellen tiltakozott néhány szervezet, az Egyesült Királyságban Donald Trump amerikai elnök várható hivatalos látogatása borzolja a kedélyeket. Eddig mintegy 1,7 millióan írták alá azt az online petíciót, amely a legmagasabb szintű látogatás elhalasztását sürgeti, de 220 ezer aláírással az ellen-petíció is elérte azt a támogatottságot, ami a kérdést önműködően parlamenti vitatémává emeli. Ezzel párhuzamosan a brit alsóházban megkezdődött az Európai Unióból való kilépés hivatalos bejelentéséről szóló vita is.

Aki tavaly június 23-án azt gondolta, hogy a Remain vagy Leave eldöntendő kérdésére a népszavazás egyértelmű választ adott, annak csalódnia kellett. Mert míg a maradás győzelme esetén értelemszerűen nem változott volna a status quo, a kilépés „értelemszerű” jelentése sokkal tágabb mozgásteret enged az értelmezőknek. Mint utóbb kiderült – és ez is azt jelzi, hogy valójában senki sem számított erre az eredményre –, még az sem egyértelmű, miből lépjen ki az Egyesült Királyság. A politikai unióból? Az egységes piacból? A vámunióból? A hogyanról nem is beszélve.

Teljes cikk

Két év a „Bármi megtörténhet” galaxisban

2017. január 31.

Címkék: Magyarország, visszatekintés, nemzetközi politika

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Amikor 2015 februárjában útjára indult a Messzelátó, alig fél évvel voltunk túl azon a bizonyos tusványosi miniszterelnöki beszéden, ami az „illiberális demokrácia” említése miatt a nemzetközi sajtóban sokáig annak bizonyítására szolgált, hogy a magyarországi politika, élén az Orbán nevű fenegyerekkel, végérvényesen kijelentkezett a demokráciák közösségéből. Továbbra is vitatható persze, hogy a bűvös „illiberális” jelző kimondása feltétlenül taktikus volt-e, már csak ezért is, mert így elsikkadt a szöveg legfőbb mondanivalója, és pedig az, hogy „bármi megtörténhet”. Lehet persze, hogy a politikai kommunikáció világában oly fontos tematizálási potenciál csak az „illiberális” szócska botrányos mivoltával volt kihasználható, s így legalább ezért emlékszik a politikai közvélemény a tusnádfürdői szónoklatra, ami pedig amúgy jó eséllyel elenyészett volna a hasonló szövegek egyre duzzadó tengerében.

Akárhogy is történt, e sorok írójának számos esetben volt alkalma külföldi diplomaták, elemzők és újságírók körében felhívni a figyelmet arra, hogy az Orbán-szövegben megnevezett fél-diktatúrák nem ideális, követendő célként, hanem mint a „nemzetközi elemzések sztárjai” voltak megnevezve, továbbá arra, hogy a magyar választópolgárok biztosan nem lennének támogatói egy olyan rezsimnek, ami a nevezett államok berendezkedésének irányába igyekezne eltolni a hazai politikai rendszert.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Németország válaszúton

2017. január 31.

Címkék: EU, Németország, brexit

Noha a 2008-as válság utórezgései lassan lecsengenek, 2017-ben az eurózóna és annak alappillére, Németország ismét jelentős kihívások elé néz. Nemcsak a valutaövezet tervezési hiányosságai jelenthetnek folyamatos bizonytalansági tényezőt, hanem a 2017-es választások is az eurózóna kulcsországaiban. Noha számos elemző már a brexit és a decemberi olasz népszavazás hatására is kiújuló európai válságot vízionált, ez egyelőre nem vált kezelhetetlenné. 2017 elején kiderült azonban, hogy a brexit szigorúbb feltételekkel valósul meg mint ahogyan azt korábban sokan remélték. A kilépés így nem formális, hanem valós és a közös piac elhagyását jelenti. Berlin súlya az union belül mindenképp megnövekszik, ezzel saját szerepének újragondolására kényszerül. Noha az európai integrációt visszafogó Nagy-Britannia kilépett az európai projekt útjából, ezt a német politika főárama mégsem tartja kedvezőnek.

Az uniós német dominancia hosszabb idő után 2008-tól vált érezhetővé. A déli eurózóna-tagok nem véletlenül hibáztatták előszeretettel a német politikát: számon kérték azon, hogy a saját, versenyképes export, költségvetési fegyelem és alacsony infláció által jellemzett gazdasági és növekedési modelljét igyekszik rákényszeríteni a másképpen működő mediterrán gazdaságokra. A görög és olasz közvéleményben és politikában olykor durva kritikák jelentek meg Berlinnel szemben, számonkérve egyfajta új, nagyvonalú és potenciális növekedést serkentő Marshall-terv hiányát, hiszen Berlin épp a válság idején követelt költségvetési szigort és megszorításokat. A migránsválsággal a 2008-as válságkezelés attitűdje megismétlődött, sőt fokozódott: ekkor Angela Merkel német kancellár már konzultáció nélkül vitte át a német érdeknek tartott álláspontot, több százezer migránst invitálva az uniós partnerországokon keresztül Németországba.

Teljes cikk

Martin Schulz szentté avatása

2017. január 30.

Címkék: Martin Schulz, szociáldemokrata, Spiegel

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A Spiegel c. hetilap aktuális számának címlapjáról Martin Schulz néz vissza ránk, tar koponyája körül dicsfény, alatta az öles cím: Szent Márton. Van ebben valami abszurd, hiszen szent Márton, akit bár Tours püspökeként tartunk számon, azért mégis csak a mienk: Pannonia szülötte. Na már most Martin Schulz viszont nagyon nem a mienk, amint ez az elmúlt napok politikai ütésváltásaiból kiderült. Múlt kedd óta tudjuk bizonyosan, hogy az Európai Parlament eddigi elnöke a német szociáldemokraták vezetője, s egyben kancellárjelöltje is lesz. Csütörtöki brüsszeli beszédében a magyar miniszterelnök már el is mondta róla, hogy „bár kemény harcos, Schulz komoly veszélyt jelent Európára, hiszen annak három fontos elemét nem érti: a vallást, a nemzetet és a piacot.”

Vasárnap délután az SPD berlini központjában Schulz megtartotta első nagy politikai beszédét új minőségében, amiből természetesen nem maradhatott ki a Magyarországnak küldött fenyegetés: „azokak az országoknak az ügyét, amelyek az európai menekültpolitikában nem szolidárisak a többi EU-tagállammal, az uniós költségvetés tárgyalásakor majd napirendre kell venni” – mondta, nem hagyva kétséget afelől, hogy újra a támogatások megvonásáról szóló sokat hallott lemezt akarja feltenni a lemezjátszóra.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Lengyel „civilek” a tényeken túl

2017. január 27.

Címkék: Lengyelország, Jog és Igazságosság, Andrzej Duda

Két hete, péntek 13-án Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök aláírta a 2017-es költségvetési törvényt, melynek megszavazását a parlamenti médiajelenlét korlátozására vonatkozó házelnöki javaslat miatt a két fő ellenzéki párt bojkottálta. A politikai feszültségek még decemberben utcai demonstrációkba torkolltak, a hátterében pedig most is a civil szervezetként nyilvántartott Demokráciavédelmi Bizottság áll. De valóban egy revitalizálódó poszt-szocialista civil társadalom képe bontakozik ki előttünk, vagy egyszerűen egy civilnek deklarált nemzetközi politikai nyomásgyakorlásról beszélhetünk?

A Jog és Igazságosság (PiS) 2015. októberi választási győzelmét és a Szydło-kormány beiktatását követően a volt informatikus, Mateusz Kijowski vezetésével, páratlan gyorsasággal Demokráciavédelmi Bizottság (KOD) néven egy új, ellenzéki szellemiségű, civil mozgalom jött létre. Kijowski mozgalmát a közösségi média felületén kezdte el kiépíteni, miután a PiS november 20-án visszavonta a Polgári Platform (PO) által még októberben, kvázi utolsó kormányintézkedésként kinevezett öt alkotmánybírát. Az ezt követően kibontakozó politikai krízis hatására a KOD hivatalos Facebook profilja három nappal később már 30 ezer követőt számlált, mely napjainkban a lengyel viszonylatban jelentősnek mondható 250 ezer fős szintet is meghaladja (Beata Szydło például 142 ezer követőt tudhat maga mögött, Duda ugyanakkor 623 ezer fővel messze túltesz mindenkin).

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Európai Parlament – vissza a régi kerékvágásba?

2017. január 25.

Címkék: EU, Európai Parlament, Martin Schulz, elnök, Antonio Tajani

Martin Schulz elnöksége alatt az Európai Parlament minden korábbinál láthatóbbá vált. Még azok is megtanulták, hogy létezik, akik Brüsszelről csak annyit tudnak, hogy ott bürokraták törik a fejüket az istenadta nép életének megkeserítésén. A hazájában eredetileg szinte ismeretlen, érettségi nélkül, könyvkereskedőként indult német politikus Európában csinálta meg önmagát, s erősítette meg az általa vezetett intézményt. „Mindegy mit, csak beszéljenek rólam” alapon mindenhol ott volt, mindenről volt véleménye, akkor is, ha éppen a szerződések alapján nem osztottak neki lapot, nem kérdezték, vagy épp nem neki kellett volna a főszerepet játszania. Huszonkét év EP képviselőség, azon belül öt év elnökösködés után tér vissza, teljes vértezetben, a német belpolitikába, s lesz a minden oldalról támadott Angela Merkel kihívója az őszi választásokon a koalíciós társ szociáldemokraták színeiben. Bizton mondhatjuk, nem lesz unalmas a német belpolitika 2017-ben.

No de mi lesz az Európai Parlamenttel? Visszaszürkül a Schulz előtti időkben megszokottakhoz? Antonio Tajani, új elnök, akinek személyét a brüsszeli boszorkánykonyhában kifőzték, korántsem kezdő játékos. A római jogász, újságíró, a légierő tisztje Berlusconi mellett tanult meg politikát csinálni. A milliárdos olasz vállalkozó első kormányában szóvivő volt, majd megmérette magát a római polgármesteri választásokon (alulmaradt baloldali riválisával szemben), aztán Európában csinált karriert. 2002 óta az Európai Néppárt alelnöke, 2008-tól előbb közlekedésért, aztán pedig iparért és vállalkozásokért felelős biztos, alelnök az Európai Bizottságban. Érdemes kiemelni, a viharos olasz belpolitikában, sok egykori forza italiás politikussal szemben,a legnehezebb időkben sem árulta el Berlusconit, nem rándult át a baloldalra. Maradt Brüsszelben, miközben egykori pártja és általában a jobbközép Itáliában teljesen szétesett.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Trump: csapataink harcban állnak

2017. január 24.

Címkék: USA, elnökválasztás, Donald Trump, beiktatás, demonstráció, Women's March, kultúrharc

Magam is meglepődtem, de akaratom ellenére részt vettem a Nők Menetében. Nem szombaton, a mérges, frissen beiktatott elnök ellen tüntető nők demonstrációján, hanem másnap, vasárnap, amikor Washington DC-ből, az új adminisztrációt köszöntő nagykövetségi rendezvényeinkről próbáltam délelőtt autóval visszajutni New Yorkba. Szinte végig az úton akkora volt a forgalom, mint egy meleg nyári napon az M7-esen péntek délután. Amikor ezt írom, félúton egy pihenőben ülök, és bármerre nézek, rózsaszín sapkát – a demonstrálók egyik szimbólumát –, vagy Women’s March feliratú pólót, pulcsit viselő nőket látok. Amikor egymást észreveszik, integetnek, köszönnek, láthatóan bennük van még az előző nap élménye, a hatalommal szembeni ellenállás újonnan megtapasztalt, friss és minden bizonnyal pezsdítő élménye.

Nem csoda, hogy épp abban az irányban ilyen nagy a forgalom, amerre én is megyek. A választások eredményével és az USA negyvenötödik elnökének személyével elégedetlen csoportok a legnagyobb arányban a fővárostól északra találhatók a keleti parton: Philadelphiában, New Yorkban és Bostonban is voltak több tízezres megmozdulások azok számára, akik nem szerették volna bevállalni a sok órás utazást. Így, másnap, amikor a résztvevők döcögnek hazafelé, felmerül a kérdés: volt értelme a hosszú útnak, és rögtön Donald Trump elnökségének első napján demonstrálni ellene. Logikus választ nem érdemes keresni. Az alig pár órája hivatalában lévő vezető döntései ellen még aligha lehet konkrét kifogásokat megfogalmazni, a választás eredményével szemben tiltakozni pedig nyilvánvalóan nem lehet eredményes.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Ciprusi remények

2017. január 23.

Címkék: ENSZ, menekültek, béke, Ciprus

Az elmúlt hetekben biztató hírek jelentek meg arról, hogy Ciprus két közössége – a görögök és a törökök – között új megbékélési folyamat indult el, s a megosztott sziget egysége ismét helyre állhat. Akik ismerik a térség történelmét, emlékeznek rá, hogy a két közösség 2004-ben már közel állt az újraegyesüléshez. Népszavazás volt mindkét oldalon: a törökök többsége igennel szavazott, a görögöké pedig a„nem” mellé állt. Így a félsziget déli felének de facto EU-csatlakozásának előestéjén, amely de iurea sziget egészére is vonatkozott, a Kofi Annan ENSZ-főtitkár által dédelgetett terv, hogy Ciprus ismét egy ország legyen, kudarcot vallott. A török közösség ezért a görögöket tartja bűnbaknak, a görög pedig a törököket, mert az utóbbiak nem adtak kellő biztonsági garanciákat a közös jövőt illetően ahhoz, hogy Ankara katonái majd elhagyják a szigetet. A 2004. évi kudarc után, több, mint egy évtizedig úgy tűnt, nincs esély a két közösség közötti konstruktív párbeszéd megújítására. Való igaz azonban, hogy a két fél között időnként ENSZ közvetítéssel zajlottak tárgyalások, de ezek sohasem vezettek látványos eredményekhez.

Most is,az új békefolyamat-kezdeményezés hátterében az új ENSZ-főtitkár, Antonio Guterres, illetve annak a Ciprusi kérdéssel foglalkozó megbízottja, Espen Barth Eide állnak, akik a 2017. január 12-i genfi tárgyaláson, mind a ciprusi résztvevőket, mind a brit, a török és a görög külügyminisztert a sziget egyesítésének előnyeiről igyekeztek meggyőzni.  Espen Barth Eide, a korábbi norvég külügyminiszter, aki 2014 óta koordinálja az ENSZ Ciprus politikáját, másfél éve indította el azt a folyamatot, amely a tanácskozást követő megszólalások szerint, megegyezést hozhat. Minden résztvevő maga, vagy szóvivője útján ugyan óvatosságra intett, de a diplomáciai mondatok mögött most bizalom is érződik. A látványos genfi találkozón a felek arról döntöttek, hogy a tárgyalások egyelőre munkacsoportokban folytatódnak, s ha ezekben eredmény mutatkozik, ismét összeülnek a legfelsőbb vezetők.

Teljes cikk