A „szabad világ vezetője” és az alfahímek

2017. március 20.

Címkék: EU, Angela Merkel, Putyin, NATO, Fehér Ház, Donald Trump

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Miután a bajor miniszterelnök Moszkvába látogatott, ahol Putyin elnök még a szokásosnál is szívélyesebben fogadta, Angela Merkel pénteken Washingtonba repült, ahol a fogadtatás már korántsem volt ilyen lelkes. S bár emberileg két egymástól inkább különböző politikust, mint amilyen a német kancellár és az amerikai elnök, szinte elképzelni sem lehet, azt hinné az ember, hogy az érdekek, a hivatal súlya, a helyzet komolysága valahogy felülírja ezt a különbözőséget. Még akkor is, ha az amerikai választási kampányban elég súlyos szavak hangzottak el Trump szájából Merkelről, mely fordulatok a magyarországi közéletből sem ismeretlenek a német kormányfővel kapcsolatban. Hogy Merkel menekültügyi politikájával lerombolja országát, szinte a legkevesebb volt. Ezen kívül az EU is gyakran megkapta a magáét, úgy is, hogy az unióból való kilépést sürgető politikusok emelkedtek piedesztálra Trump hevenyészett twitter üzeneteiben.

Persze Angela Merkel is látott már pályafutása során néhány alfahímet, így aligha rettent meg tárgyalópartnerétől, bár mondjuk így is kínos volt, amikor a fotósok kérésére megejtendő kézfogást Trump mintha nagyon nem akarta volna. Vagy amikor a Trumpék Obama idején történt lehallgatására vonatkozó kérdés érkezett, akkor az amerikai elnök látszólagos derűvel állapította meg, hogy ez a sors bizony összeköti őt Merkellel – utalva ezzel a kancellár mobiltelefonjának az amerikai titkosszolgálat által történt korábbi lehallgatásra.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Újabb súlyosbító körülmény a Brexithez

2017. március 17.

Címkék: Egyesült Királyság, függetlenség, brexit, Írország, Észak-Írország

Észak-Írországban már csak alig több mint egy hetük van a tartományi nemzetgyűlés pártjainak arra, hogy a múlt heti választások nyomán az unionista és a nacionalista oldal új megállapodást kössön a közös kormányzásról. Ha ez nem sikerül, vagy újabb választást kell kiírni, vagy a tartományi nemzetgyűlés felfüggesztésével közvetlenül a londoni kormány veszi át az irányítást. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Észak-Írországban – Skóciához hasonlóan – a többség az EU-tagság fenntartása mellett szavazott, ami egy táborba sodorhatja a vallás vagy területi hovatartozás alapján korábban szemben álló feleket.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni az – egyébként igencsak összetett – észak-írországi problémát, akkor azt mondhatjuk, hogy míg a katolikusok egységes Írországot szeretnének – a politikában ők a nacionalisták vagy republikánusok –, addig a protestánsok Nagy-Britannia és Észak-Írország egységét támogatják – ezért őket unionistáknak nevezik.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Van-e kiút a kongói válságból?

2017. március 16.

Címkék: válság, bukott állam, Kongói Demokratikus Köztársasá

A gyarmati uralom alól történt szabadulása óta a Kongói Demokratikus Köztársaság valójában egy permanens társadalmi-politikai krízisben lévő államalakulat, amely a Foreign Policy és a Fund for Peace által évente közölt rangsor szerint az egyik „legbukottabb” állama a világnak. A központi kormányzat, melyet Joseph Kabila vezet, képtelen az országot megfelelően menedzselni. A sérülékenységi mutató (Fragile State Index – FSI) a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében 2016-ban: 110 a maximálisan adható 120 pontból. Ezzel a világ nyolcadik legproblémásabb állama Szomália, Dél-Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Jemen, Szíria és Csád mögött. Theodore Trefon kutató egy 2004-es írásában a Kongói Demokratikus Köztársaságot egy olyan „fekete lyuknak” minősítette, amelyben a közszolgáltatások inkább utópiaként fogalmazhatók meg, valójában az állam semmilyen értelemben sem képes ellátni funkcióit. Azáltal, hogy nincs hatékonyan működő központi hatalom, egyes területeken bizonyos politikai csoportok kormányoznak, vagy éppen hadurak tartják kézben az adott országrész feletti irányítást.

A Kongói Demokratikus Köztársaság közel 2,3 millió négyzetkilométeren elterülő szubszaharai állam, mely – hasonlóan további tizenhat afrikai térséghez – 1960-ban nyerte el függetlenségét volt gyarmatosítóitól, a belgáktól. Néhány év politikai kísérletezéseinek végére tett pontot 1965 novemberében Mobutu Sese Seko (született: Joseph-Désiré Mobutu), aki államcsínnyel (második ízben) magához ragadta a hatalmat. Mobutu egyeduralma alatt az ellenzéki gondolat csíráját is igyekezett kiírtani az általa Zaire-ra keresztelt állam társadalmából. Rezsimére találóan a „kleptokrácia” kifejezés illeszthető: a „tolvajuralom” szinte semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Mobutu és szűk klientúrája (de legfőképpen családja) hihetetlenül meggazdagodjon, eltékozolva az állami vagyont, az ásványkincsekből származtatható bevételek jelentős részét, óriási adóssággödörbe lökve országát. Mindezekkel párosult, hogy Mobutu szisztematikusan űzte el az országból a külföldi befektetőket-donorokat – pedig éppen a külföldi tőkebefektetések volumenének emelése a célja a ma hatalmon lévő vezetésnek. A több mint három évtizedig, egészen 1997-ig uralkodó államfő az Afrika valaha volt legkorruptabb vezetője címet (ha lenne ilyen) is kivívta magának. Hatalmát a luba népcsoporthoz tartozó Laurent-Désiré Kabila döntötte meg, akit viszont 2001, január 16-án közvetlen testőrségének egyik tagja gyilkolt meg. Néhány nappal később fia, az ifjabb Kabila került hatalomra.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy mindenki ellen - Uniós csúcs Brüsszelben

2017. március 14.

Címkék: Európai Tanács, Donald Tusk, Lengyelország, elnökválasztás

Huszonhét egy ellen, újra Donald Tusk az Unió legfőbb politikai szervének a vezetője. Sima ügy a számok alapján, valójában pedig nagyon nem az. Hogy senki nem távozott jó szájízzel csütörtök este az Unió Tanácsának új, csillogó-villogó épületéből, az erősen valószínű. Legalább is nagyon remélem, hogy minden állam- és kormányfőn nyomot hagytak a történtek. Vannak ugyanis jó és rossz viták. Egy konszenzussal dolgozó testület elnökévé valakit erőből emelni mindenképp rossz vita. Pláne, amikor ugyanezen szereplők arról hivatottak dönteni a közeljövőben, hogy merre mennek tovább. Hogy mindent együtt csinálnak, vagy hagyják előre szaladni az ambiciózusabbakat. Fennáll a veszély, hogy ez az egyébként önmagában jó vita így rossz irányt vesz, bizalmatlanná teszi a szereplőket egymással szemben, hiszen már induláskor tele vannak tüskékkel.

Nem csak a vitákból van rossz és jó, döntéseknél is adódhat úgy, hogy csak a rossz és még rosszabb között lehet választani. Persze célszerű ezeket a helyzeteket elkerülni, s a szereplőkön múlik, hogy legalább a súlyos témákban nem álljon elő ilyen. Európának ez most nem sikerült, valahogy a negatív emberi és politikusi tulajdonságok kerültek túlsúlyba. Csökönyösség, bosszúvágy, kicsinyesség, rövid távú gondolkodás, felsőbbrendűség, kioktatósdi, erőpolitika. Körülbelül ezek vezettek a múlt csütörtökre előállt helyzethez. Persze nem egy délután alatt, hanem hosszú hónapok fejleményei után. Mert nem elég, hogy Európát egyszerre több válság is sújtja, a gazdasági, foglalkoztatási problémákon a biztonsági fenyegetéseken át a terrorizmusig és a bevándorlásig, belső törésvonalak is minden korábbinál láthatóbbá és élesebbé váltak. Észak és Dél a pénzügyi válság eleje óta szeretne más recept szerint főzni, miközben a Kelet egyre hangosabban hallatja a hangját, s a fősodortól eltérő politikát visz. A Nyugat ezt rögtön kihasználja annak alátámasztására, hogy a bővítés elhibázott volt; megvan az ürügy a neki fájó, szerződésekben rögzített szabályok felrúgására, akár a közös, tehát minden tagállamot egyaránt szolgáló intézmények segítségével. Szép kis vircsaft, mondhatjuk.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Létezik-e iszlám gazdaságtudomány?

2017. március 13.

Címkék: iszlám közgazdaság, saría jog

Az iszlám közgazdaságtan a nyugati szemlélő számára nem tűnik többnek, mint a kamat nélküli bankolás és a zakat (kötelező alamizsna). Számos területen az iszlám közgazdaságtan tudományos feldolgozása várat magára és még a politikailag leginkább támogató országokban sem jött létre az iszlám elméletnek az előbbieken jelentősen túlmutató alkalmazása (Timur Kuran, 2004). Az idézett gondolkodó szerint az iszlám közgazdaságtan ősi megoldásokat igyekszik a jelenkor problémáira alkalmazni, legitimitását pedig a vallásból nyeri, miközben a diszciplína e jelenkori problémákra az elképzelt, idealizált és prosperáló, 7. századi Arábia ősi társadalmi rendje felé való nosztalgikus közeledéssel válaszol. Az iszlám gazdaságtudomány, ha létezik is, identitásválságban van.

Az iszlám közgazdaságtan képviselői közül a főáramú nyugati gazdaságtant és módszertanát sokan szándékosan vetik el, de nem mindig értenek egyet abban, hogy mit kellene a helyébe állítani. Asad Zaman (2012) elismeri, hogy az iszlám közgazdászok nem tudták megmutatni, hogy az iszlám gazdasági rendszer létezik, és alternatívát nyújthat kapitalizmus és szocializmus számára is. Megfogalmazza, hogy a nyugati közgazdaságtan tankönyveinek Koránra való lecserélése elengedhetetlen lesz a diszciplína megteremtéséhez.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mennyire (k)rémes a Nutella?

2017. március 07.

Címkék: élelmiszerbiztonság, V4, fogyasztóvédelem

Szlovák kezdeményezésre a V4 kormányfők rendkívüli ülést tartottak. Az esemény apropóját azok a fogyasztóvédelmi vizsgálati eredmények adták, melyek szerint a multik közép-európai üzleteiben értékesített élelmiszerek a nyugati polcokon lévők színvonalától jelentős elmaradást mutatnak. A kormányfők eltökéltek abban, hogy uniós szinten élelmiszerbiztonsági szigorításokat harcoljanak ki, de a jelenlegi globális marketing trendek, valamint a gazdasági és jogi kötöttségek továbbra is a „minőségegyenlőtlenségi” világkép körvonalait mélyítik.

Mindebből kifejezetten úgy tűnik, hogy a visegrádi országok a migráció után az élelmiszerbiztonság terén is egységfrontot tudnak alkotni – ez persze a V4 erősítése szempontjából még kapóra is jön. Az élelmiszertesztek kínos eredményeiből ugyanis konkrétan bizonyítható, hogy Ausztriához képest a régiós piacainkon többek között a Nutella kevésbé krémes, a nápolyi kevésbé roppanós, a puding kevésbé sűrű, az egyes fűszerek kevesebb ízanyagot tartalmaznak, vagy alacsonyabb az élelmiszerek hústartalma. Egyszóval a kettős élelmiszermérce a közép-európai valóság tagadhatatlan részévé vált.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Változatok egy Európára

2017. március 06.

Címkék: EU, Jean Claude Juncker, brexit, fehér könyv, Bizottság

Az Európai Bizottság a héten hozta nyilvánosságra az ún. fehér könyvet, amely a hagyományoktól eltérően most nem egy szabályozási koncepció, hanem inkább egy vitaindító arról, hogy a britek kiválása után mégis mit kellene kezdenünk magunkkal. Ha valaki azt várta, hogy az Unió javaslattevő szerve megmondja a tutit, csalódott lesz a harminc oldalas mű elolvasása után. Az ugyanis nem jelöl ki fejlődési irányt, megelégszik a lehetséges alternatívák felvázolásával.

Iskolai dolgozat – dohognak páran. Könyökvédős bürokraták elmélkednek, köze nincs a valósághoz – állítják mások. Kapott a mű hideget-meleget az Európai Parlamentben is, ahol a mindig több Európát akaró középpártok leginkább a bátorság hiányát rótták fel Juncker bizottsági elnöknek. Ha belegondolunk, amennyiben Jacques Delors, az uniós belső piac atyja a nyolcvanas években ennyire óvatos lett volna, lehet, még ma sem tartunk a négy szabadság elvénél, azaz az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásánál. Persze más idők járnak, s – mint maga a dokumentum is írja – az Unió egzisztenciális válsággal küzd, majd összeroppan a kihívások súlya alatt. Ilyen helyzetben valószínűleg öngyilkosság lett volna nagyon konkrét terveket letenni az asztalra. Három dolognak azért mindenképp örülhetünk.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

“Vöröspestis” Romániában?

2017. március 05.

Címkék: tüntetés, korrupció, Románia, Trump

Románia az elmúlt években a korrupcióellenes küzdelem élharcosaként tűnt fel, e törekvés azonban 2017 februárjára veszélybe került. A 2003-ban alapított Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) nem látszattevékenységet végez: az elmúlt években több tucat köztisztviselőt és politikust küldött börtönbe. Csak 2014-ben több száz köztisztviselő mellett 24 polgármestert, öt parlamenti képviselőt, két volt minisztert és egy volt miniszterelnököt vont felelősségre, több mint 90 százalékuk Ellen pedig ítéletet is hozott. Jelenleg 2100 hivatali visszaéléssel és kétezer hanyag kezelésért vádolt köztisztviselő várja büntetését. 2016 decemberében azonban új, szociálliberális kormányt választottak a román szavazók, amely amnesztiát adott volna a korrupt hivatalnokoknak.

A február elején kezdődő romániai tüntetések kiváltó oka az volt, hogy a Liviu Dragnea vezette erősebb kormányzópárt sürgősségi rendelettel fogadta el a büntető törvénykönyv módosítását, emellett pedig a közkegyelemről szóló törvénytervezetet is elküldte a parlamentnek. A kormányzat e két eszközzel kívánt volna amnesztiát adni a korrupcióért elítélteknek, illetve megakadályozni, hogy a jelenleg is tartó eljárások eredményeként a korrupcióban résztvevő politikusokat elítéljék. Az amnesztia széleskörű lett volna, mivel minden olyan hivatalnokra vonatkozna, aki kétszázezer lej alatti pénzügyi kart okozott hivatali visszaéléseivel. Ez a 14 millió forintnak megfelelő összeg egy román dolgozó eves átlagjövedelmének többszöröse, így nem csoda, hogy a rendszerváltás óta nem látott méretű tüntetések kezdődtek Romániában, követelve az éjjeli tolvajoknak vagy éppen vörös pestisnek nevezett politikai szövetség távozását. Fokozta az indulatokat, hogy a büntető törvénykönyv módosításának egyik kedvezményezettje épp a kormányzó Szociáldemokrata Párt elnöke.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Láthatatlan kezek Franciaországban

2017. március 02.

A republikánus elnökjelölt, François Fillon korrupciós botránya után a parlamenti képviselők mellett asszisztensként dolgozó családtagokat fokozott figyelem övezi. Mindannak ellenére, hogy a családtagok ilyen jellegű alkalmazása Franciaországban teljesen jogszerű, a törvényhozás átláthatatlan belső viszonyai, a jogi kiskapuk nyújtotta lehetőségek, illetve a politikai kultúrában lappangó nepotizmus veszélye miatt az elitellenes érzelmek egyre nagyobb teret nyernek. Ezért sem véletlen, hogy a tavaszi elnökválasztás két finalistájaként várhatóan két rendszerellenes politikus fog tündökölni.

Mikor a Le Canard Enchainé szatirikus lap január végén nyilvánosságra hozta információit, miszerint François Fillon felesége, Penelope asszony férje mellett hosszú időn keresztül fiktív munkavégzésért részesült javadalmazásban, a francia politikai elit általános bizalmatlansági válságba zuhant. Noha ilyen botrányok a francia politikai berkeiből már több esetben is felszínre buktak, Fillon aktuálpolitikai szerepe miatt azonban hirtelen tényfeltáró újságírók hada kezdte ismét kapargatni a parlamenti asszisztensek kilétét és tevékenységét. Az esetleges visszaélések felderítése azonban ezen a pályán kifejezetten nehéz feladat, mivel a hatalmi ágak szétválasztása miatt a parlamenti asszisztensekkel kötött munkaszerződések tartalmi szabályozása a képviselők kizárólagos jogkörébe tartozik, az átláthatóság mezsgyéi pedig rendkívül szűkek.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Reálpolitika Egyiptomban

2017. február 28.

Címkék: diktatúra, Arab tavasz, Közel-Kelet, Mubarak, Egyiptom

Egyiptom a legnagyobb arab ország, ezért helyzete különösen meghatározó a térség stabilitása és prosperitása szempontjából. Nemcsak az Izraellel, Egyesült Államokkal és az Öböl-országgal való viszonya kérdéses, hanem belpolitikája, gazdasága, sőt kulturális élete is, hiszen Egyiptom a közel-keleti filmgyártás központja volt, és az ország jelentette a nyugati filmek részére a Közel-Kelet kapuját is.

Valamivel több, mint hat év telt el azóta, hogy az egyiptomi nép nyomására lemondott az országot közel harminc évig vezető elnök, Hoszni Mubarak. Az egykori katona diktatúrájának megdöntését követő extázisnak és optimizmusnak azonban mára nyoma sincs az országban: a lakosság jelentős része szerint nagyobb az elnyomás, mint Mubarak idején, a gazdaság romokban hever, a fiatalok között pedig negyven százalékos a munkanélküliség.

Teljes cikk