Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Kesztyűt fel!?

2016. augusztus 26.

Címkék: diplomácia, vendéglátás, Spanyolország, Madrid, borászat

Minden magára kicsit is adó magyar ember konyít valamennyire a borokhoz. Borászaink, amint már lehetett szabadabban lélegezni, nem hezitáltak, s nekiláttak a családi hagyományok feltámasztásának. Néhányan egyedül, nyakig eladósodva, mások tőkéstársak segítségével, igen rövid idő alatt csodát műveltek, aminek eredményét mi, fogyasztók évről évre nagy gyönyörűséggel isszuk meg, s alig várjuk, hogy a hegy leve, a legújabb évjárat a palackba kerüljön.

A kommunizmus persze a bor tekintetében is leszoktatott mindenkit a minőségről. Borászaink itt is kemény iramot diktáltak a változás érdekében, s a fogyasztók egy része erre igencsak vevő volt. Divat lett kimagasló nedűket kortyolni, bortúrára menni – a sznobizmus e téren Magyarországon fura mód az értékteremtéshez járult hozzá. A tömeges fogyasztás idomítása még folyamatban van, de hála a borászoknak, hegyközségeknek, e téren is van elmozdulás, elég, ha a bikavér vagy BalatonBor kezdeményezésekre gondolunk.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Török kálvária és útkeresés

2016. augusztus 25.

Címkék: Erdogan, Törökország, puccs, Fethullah Gülen

Törökország régóta nem volt olyan kaotikus helyzetben, mint most. Mély ellentétek jöttek a felszínre, amelyek benne feszülnek a török múltban és a hatalmas ország eltérő regionális hagyományaiban. Van olyan török, aki nyugati kívánna lenni, van olyan, aki keleti. Van olyan, aki hithű muszlim, s van olyan, aki ateista. Sőt, olyanok is vannak, s nem is kevesen, akik mindenből akarnak egy kicsit. Hogy ebből mi jön ki végeredményként, az többnyire attól függ, ki mellé mennyi szavazó áll. Nem kétséges, hogy az ország legnagyobb politikai erejét a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja adja, amely az összes szavazók közel felével rendelkezik, s a választási matematika függvényében csúszik hol az 50 százalék fölé, hol az alá.

A párt tagjait és támogatóit, akik, a modern kommunikáció eszközeivel is élni tudnak, leginkább az anatóliai (inkább belső-anatóliai s nem tengerparti) tömegek alkotják, akik a jelenlegi elnök, a korábbi miniszterelnök, feltétlen hívei. Mivel milliós csoportjaik élnek Isztambulban és más török nagyvárosokban, így a török társadalom minden szögletében meghatározóak: Isztambulban például már több anatóliai gyökerű család él, mint ruméliai. Az Igazság és Fejlődés Pártja sok tekintetben szemben áll a kemálizmussal, azzal az ideológiával, amely a Török Köztársaságot megteremtette és nyugati útra terelte. A párt ideológusai elismerik Musztafa Kemál Atatürk szerepét az antant és a görögök elleni nemzeti honvédő háborúban, de túlzottnak tartják azt az erőszakos westernizációt, amit Atatürk és mögötte hadserege, az országra erővel rákényszerített. Nem kétséges, hogy Atatürk rendszere diktatórikus volt: a török vezér csak így látta megvalósíthatónak hazája nyugatosítását és nemzeti alapra helyezését.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A svéd vakond esete a brit nyúllal

2016. augusztus 24.

Címkék: EU, Nagy-Britannia, Svédország, brexit, Stefan Loefven

Még el sem kezdődtek, sőt, még csak azt sem tudjuk, mikor kezdődnek az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését előkészítő tárgyalások, de már folynak a kölcsönös odamondogatások, amelyek aligha segítik a kompromisszumos megegyezést.

A június végi Brexit győzelem után kialakult helyzet – miszerint az biztosnak tűnik, hogy a szigetország ki fog lépni az Unióból, de az erről szóló tárgyalások várhatóan csak a jövő év elején fognak megkezdődni, addig pedig mindenki csak azt találgatja, mit fog lépni a másik fél – kísértetiesen emlékeztet a kisvakond és a fűnyíró esetére. (Azok számára, akik nem ismerik a tanulságos történetet, íme röviden, korhatár nélküli verzióban: a kisvakond kertjében megnőtt a fű, le kellene nyírni, de elromlott a fűnyírója. Sebaj, gondolja a kisvakond, átmegyek a nyuszikához, kölcsönkérem az övét. Ahogy sétál nyuszika oduja felé, eszébe jut, hogy mi lesz, ha nyuszika nem adja kölcsön a fűnyírót, de hamar elhessegeti a gondolatot. Ám mégsem tud szabadulni tőle, és egyre erősebb lesz benne a gyanú, hogy nyuszika talán mégsem fogja kölcsönadni a fűnyírót. Ahogy sétál tovább, a gyanú már-már bizonyossággá válik, és mintha nyuszika irigységének egyéb megnyilvánulásai is előtörnének emlékezetéből. Ahogy bekopogtat nyuszika ajtaján, a kisvakond már szinte biztos benne, hogy hiába jött. Amikor nyuszika ajtót nyit, és mosolyogva megkérdezi, miben segíthet, a kisvakond már csak ennyit válaszol: „Tudod mit, nyuszika. Menj a fenébe a fűnyíróddal együtt!”)

Teljes cikk

Burkában született?!

2016. augusztus 23.

Címkék: iszlám, menekültek, csador, burka

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI

Algériai utazásom alkalmával a Szaharában fekvő Tamanraszetben egy helyi elöljáróval jártuk a festői várost. A piac, a kávézók, a különböző műhelyek mesés közegében a nők többsége olyan ruhát viselt, ami testének minden pontját elfedte, csupán egyik szeme előtt volt egy néhány négyzetcentiméteres hálóval borított rész, amin keresztül látott valamit a külvilágból. Kísérőnkre néha ráköszönt egy szembejövő asszony, akinek a személyazonosságát a legnagyobb odafigyeléssel sem lehetett megállapítani, hacsak nem a hangja alapján. Egy idő után megkérdeztem, hogy ő hogy is van ezzel, mire bevallotta, hogy természetesen ő sem mindig tudja, de voltaképp mindegy is, hogy kiről van szó. A saját feleségét sem ismeri fel, de ha az akar valamit, majd úgyis szól. A Szahara mélyén nem tűnt jó megoldásnak vitába bocsátkozni e gyakorlatról, a nők jogainak emlegetése pedig végképp nem lett volna ésszerű, de akkor, a kilencvenes évek végén nem gondoltam volna, hogy a muszlim nők ruházkodási szokásaival kapcsolatos vita Nyugat-Európában lángol majd fel olyan intenzitással, mint ahogy ez manapság tapasztalható.

A muzulmán nők kendőjét hajlamosak vagyunk általánosítva vagy burkának, vagy csadornak hívni, de most, hogy ez a ruhanemű a mindennapok politikai diskurzusának része lett, érdemes rendet tenni a szóhasználatban. Tehát: a hidzsáb az a fajta kendő, ami a teljes arcot szabadon hagyja, de különben mindent takar, s ami mindenféle színű lehet. Iránban, kicsit lazább viseletben, viszont feketében hasonló viselet a csador. A nikáb egy egész sávot szabadon hagy a nők szeme előtt, így az általában fekete, szigorú viselet sajátos stiláris ellentétet képezhet a mögüle kivillanó gondosan kifestett barna szemekkel, spirálozott szempillákkal. A burka, ami gyakran világoskék, az a bizonyos mindent elfedő, hálós szemkivágású kendő, ami napjainkban leginkább a nyugat-európai viták tárgya. A fentieknek persze számos változata létezik, vallási és földrajzi hovatartozástól függően, de talán a mi égtájunkon egy darabig még elegendő lesz egy ilyen elnagyolt tájékozottság.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Svédország és a migránsok – az ellentétek vonzzák egymást?

2016. augusztus 19.

Címkék: Magyarország, Svédország, Migráció

Svédország 2014 óta nem csak a migránsok legelső európai célpontjává vált, de a kritikus hangok szerint a nők elleni erőszak központjává is. 2014 óta számos fesztiválon érik atrocitások a résztvevő nőket, a helyzetet a rendőrség pedig következetlenül kezeli: a július elején történt támadásokkal kapcsolatban korábban migránsokról beszéltek, ezt azonban visszavonták. Miért engedett Svédország 2015-ben 163 ezer ismeretlen hátterű és képzettségű menekültet az országba egy ősz leforgása alatt teljesen önként, hiszen még tranzitútvonalon sem fekszik? Júniusra ráadásul az is kiderült, hogy ebből a tömegből kevesebb, mint 500* fő talált munkát. Hogy lehet, hogy mindeközben pedig az Eurobarométer-jelentés szerint a svédek a leginkább migránsbarátok Európában?

A politika (a velem ellentétben politikatudományi képzettséggel rendelkezők szerint) arról a kérdésről szól, hogy hogyan akarunk élni. Ezt a kérdést Európában nagyrészt eldöntöttük, az együttélés legfontosabb kereteiben egyetértünk. Az emberi szabadságjogokat és a demokráciát például nem vitatjuk, de nem félünk értelmezni azokat. Az értelmezés során igyekszünk a magunk képére formálni az általános európai értékeket, pontosabban meghatározva, hogy azok mit is jelentenek számunkra. Mert amíg Európában nemzetállamok léteznek, addig meglepő különbségeket találhatunk az értékeiket tekintve is.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Bársonyos elszakadás: hol lesz az új London?

2016. augusztus 16.

Címkék: pénzügyi szektor, brexit, London

A brexit újraoszthatja a gazdasági szerepeket az európai nagyvárosok között. London, noha számos cikkben európai pénzügyi központként hivatkoznak rá, valójában évszázados múltú globális pénzügyi központ. A ranglistán* pedig szorosan követi New York, Hong Kong, Szingapúr vagy éppen Tokió. London globális és európai vezető szerepe eddig egymást erősítette, most azonban az európai szerep veszélybe került.

Korai azonban még azt gondolni, hogy London napjai meg vannak számlálva, a város ugyanis korábban lett a világ egyik pénzügyi központja, mint hogy az EU létrejött volna. London szerepét számos tényező együttes hatása alapozta meg, amelyeket senki sem tud a várostól elvenni. A legfontosabb talán a szerencse: a szigetországi lét hosszú évszázadokon keresztül biztosított viszonylag nyugodt kereskedelmet és zavartalan fejlődést. A földrajzi fekvés napjaink londoni közgazdászainak azzal a praktikus előnnyel is szolgál, hogy reggel New Yorkkal, délután pedig az ázsiai központokkal lehet kommunikálni; így London szó szerint is a pénzügyi világ közepének tekinthető. A 17. század végén az angol forradalom tetőpontja, a dicsőséges forradalom pedig megteremtette a joguralmat, korlátozva az államot és létrehozva a tulajdonjogok biztonságát. Ez a politikai innováció jelentős lépéselőnnyé vált, amely hamar vonzani kezdte Európa vallási üldözöttjeit, teret adva a pénzügyi innovációk kifejlődésének.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Állami imámképzés Franciaországban?

2016. augusztus 11.

Címkék: Franciaország, Migráció, muszlim, Manuel Valls, imámképzés

A fokozódó intenzitású terrortámadások miatt a francia politikai elit a sikertelenül zárult állampolgársági alkotmányozó reformfolyamat után egy régi-új területen, a francia állam és az országban élő muzulmán közösség kapcsolatainak megreformálása kapcsán kezdeményezett vitát. Ezen a téren már az utóbbi 15-20 évben is sok erőfeszítés történt, ugyanakkor az állam és az egyház totális szétválasztását szabályozó 1905-ös szeparációs törvény értelmében a kormánynak érdemi, az eddigi eredményeken jócskán túlmutató reformok végrehajtására szinte zéró mozgástér áll rendelkezésére. Mindez a francia republikanizmus alapjainak teljes átértelmezését kényszerítheti ki.

A francia állam és az országban élő muzulmán közösség intézményesített kapcsolatainak reformját, valamint a radikális imámok elleni küzdelem fokozását ezúttal Manuel Valls miniszterelnök vetette fel, aki a Saint-Étienne-du-Rouvray-i szerzetes kivégzésének letargikus hatása alatt két előremutató javaslattal állt elő, melyeket kis túlzással paradigmaváltó gondolatokként is értelmezhetünk. Valls elsőként a muzulmán közösség állami pénzekből történő támogatását propagálja, amely egyfajta „helyettesítő fedezetként” megfelelő pénzügyi feltételeket teremtene a külföldről – főként az Öböl-menti államokból – érkező mecsetépítési támogatások minimalizálásához. Második javaslatában pedig az imámok jelenlegi szabályozatlan helyzetét orvosolandó, kötelező állami imámképzés bevezetésére tett javaslatot, amely biztosítaná a külföldről érkező radikális, a republikánus értékek ellen szónokló imámok kiszűrését.

Teljes cikk

Török-orosz érdekszövetség

2016. augusztus 10.

Címkék: USA, Putyin, Erdogan, Törökország, Moszkva, puccs, Fetullah Gülen, Szentpétervár

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI

Az első telefonhívás, ami Erdogan elnököt a július 15-i puccskísérlet után elérte, Moszkvából érkezett. Putyin elnök – ellentétben számos nyugati politikussal – támogatásáról biztosította török kollégáját, mondván, hogy az erőszak minden esetben elutasítandó, a stabilitásnál pedig semmi sem fontosabb. E baráti gesztust Erdogan a keddi szentpétervári látogatása alkalmával azzal köszönte meg, hogy az „a török népet boldoggá tette”. Hiszen míg nyugatra tekintve az csak intően felemelt mutatóujjak erdejét láthatta, lám keletről egy baráti kéz nyúlt felé.

Azt a menekültválság kapcsán kialakult helyzetben is megtapasztalhattuk, hogy Ankara – tudván tudva, hogy a válság megoldásában kulcsszerepe van – kizárólag a saját belpolitikai érdekeit szem előtt tartva szabja meg az együttműködés feltételeit, keresi szövetségeseit. A vízummentesség követelésével olyan feltételt szabott az EU-nak, amit aligha lehet teljesíteni, így azon se csodálkozhatunk, hogy ezek után Erdogan a Nyugat által cserben hagyva érzi magát. A puccs feltételezett kezdeményezőjének, az időközben terroristává „előléptetett”  Fetullah Gülennek  a kiadatási ügye az Egyesült Államokkal borzolja a kedélyeket. Gülent az amerikaiak semmilyen körülmények között nem fogják kiadni, s feltételezem, hogy a személyi védelmét jelentősen megerősítették.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Modernizáció és társadalmi megújulás Ruandában

2016. augusztus 08.

Címkék: Afrika Unió, Kigali, Paul Kagame, Ruanda

Július 10-18. között rendezték meg az Afrikai Unió 27. Csúcstalálkozóját Ruanda fővárosában, Kigaliban. A „Tartsd tisztán Kigalit!” pedig a mottója egy olyan városméretű akciónak – valójában kormányzati elvárásnak –, amely a szubszaharai Afrikában egyedülállóan tisztává tette a Ruanda fővárosát. Az 1994-es népirtást meg- és túlélt kicsiny kelet-közép-afrikai ország rohamléptékben fejlődő fővárosában az Afrikát sokszor megjárt utazó is elképed, amint a taxi végigrepíti a városon. Még a szegényebb negyedek utcái is rendezettebbek, tisztábbak, mint sok hasonló urbanizált városrész Afrika-szerte. Ráadásul 2007-ben San Fransisco városa után a ruandai kormány betiltotta a műanyag szatyrok használatát az egész országban – csak a papírzacskó játszik.

A várost járva azonnal szembetűnik, hogy szinte akármerre nézünk, valamilyen építkezés zajlik. Konferenciaközpont, bevásárlóközpont, új kormányzati épület, egy még újabb hotel – sokszor kínai cégek húzzák fel őket. Ha pedig az adott kínai partner nem tudja időben befejezni a munkát (amire mostanában nem egyszer kerül sor nem csupán Ruandában, és erről meglehetősen keveset hallunk), akkor azonnal ott teremnek legújabban a törökök – a nagy kongresszusi központ-beruházását török cég fejezte be miután a kínai vállalat nem teljesített időre és a ruandai kormány visszavette tőlük a kivitelezést. Paul Kagame elnök a térség konferencia-turizmus központjává kívánja varázsolni országát. Május 11-13. között a World Economic Forum on Africa rendezvényre került sor, melyre nagy erőkkel készült a főváros. Ezen eseményen többek között a volt brit miniszterelnök, Tony Blair is felszólalt – az afrikai partnerségek jelentőségéről és az azokban rejlő lehetőségekről beszélt.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

…és a kampány csak most kezdődik

2016. augusztus 04.

Címkék: USA, elnökválasztás, Hillary Clinton, kampány, Donald Trump, Michelle Obama

Előző posztomban az Egyesült Államok két nagy pártjának és a két fő elnökjelölt – akkor még – aspiránsnak konvenció előtti állapotáról, a mindkét oldalon meglévő súlyos ballasztokról írtam. Most, hogy mind a két sokat várt politikai show fényes pillanatokkal és vad viharokkal tűzdelve elmúlt, újra érdemes egy pillantást vetni a politikai lóverseny állására. Hillary Clinton és Donald Trump „vélelmezettből” hivatalos jelöltek lettek, és miután egy hét különbséggel mindkét tábor magára vonta az amerikai nyilvánosság teljes reflektorfényét, fordult párat az aktuális eredmény is.

Akarnak egy olyan kifejezést tanulni, amit a megfelelő pillanatban elsütve nagy bizonyossággal el tudják kápráztatni az amerikai belpolitika iránt érdeklődő hallgatóságukat? Akkor ismerjék meg a „post-convention bounce” esetleg „surge”, azaz a konvenció utáni felugrás vagy meglódulás fogalmát. A közvélemény-kutatók és politikai elemzők ezt arra a gyakran – bár a korábbi néhány kampányban kevésbé – megjelenő hirtelen erősödésre használják, amely viszonylag törvényszerűen megjelenik a masszív és jellemzően pozitív médiajelenlét hatására. Elméletben a jelenség igazságos, mivel mindkét versengő oldalnak a hírmédia azonos felületet biztosít, ami gyakorlatilag folyamatos élő közvetítést jelent, de a csúcsidőnek számító este 10-es sávot – ide időzítik a szervezők az aznapi sztár-szónokokot – még az általános tematikájú tévéhálózatok is élőben átveszik.

Teljes cikk