A Visegrádi Négyek újrafelfedezése

2017. március 26.

Címkék: Németország, integráció, Visegrádi 4-ek, Migráció

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint az elmúlt két évben a világsajtóban többet emlegették a Visegrádi Négyek csoportját, mint korábbi 25 éves pályafutása során mindösszesen. Ennek oka elsősorban a négy országnak a migráció kérdésében oly egyértelműen visszautasító álláspontja, ami kétség kívül dinamizálta a sok megingást megélt regionális csoportosulás működését, és a látványos – főként magyar kezdeményezésű – lépésekkel és nyilatkozatokkal könnyen utat talált a szélesebb nyilvánossághoz. Az időközben Lengyelországban hatalomra került PIS-kormány lendített még egyet a nemzetközi „láthatóságon”, ugyanakkor a híradásokban a lengyel és a magyar konzervatív „rosszfiúk” mellé felzárkózott a baloldali szlovák miniszterelnök és a szertelen kommunikációjával már korábban is elhíresült szocialista cseh elnök is. A visegrádi csoport így válhatott az antiszolidáris, Európa-ellenes, retrográd gondolkodás szinonimájává, s számos olyan elemzés és tanácskozás tárgyává, melynek témája a következő volt: miként válhattak a rendszerváltozás, az uniós csatlakozási folyamat egykori „éltanulói” az európai együttműködés problémás gyerekeivé, akiket nemhogy a finom brüsszeli internátusba nem lett volna szabad felvenni, de inkább valami javító-nevelő intézetbe kellett volna beíratni.

Ahogy azonban telt-múlt az idő, a visegrádi pozíciók egyre inkább a fősodorrá váltak, s a szlovák uniós elnökség idején az összes EU-tagállam által elfogadott Pozsonyi Nyilatkozat voltaképp majd minden ponton átvette a korábban oly sokat kárhoztatott V4-es álláspontot. Más kérdés, hogy annak idején Pozsonyból hazatérve mindenki a saját maga belpolitikai érdekei által diktált nótát fújta tovább, ami által a nyilatkozat jelentősége is csökkent. Így vált a valódi tartalom – valószínűleg nem először és nem utoljára – a politikai kommunikáció áldozatává.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Komfortos elnyomás?

2017. március 24.

Címkék: iszlám, Mubarak, Egyiptom, Korán, Muszlim Testvériség

2011-ben úgy tűnt, a Muszlim Testvérek meghatározó szereplője és alakítója, Mubarak örököse lesz az egyiptomi politikában. Mára azonban vezető politikai erő helyett egy terrorszervezetként van számon tartva, amely ismét illegalitásba vonulva működik. Nyolcvankilenc évvel ezelőtti megalakulása óta a szervezetet több alkalommal üldözték, amely miatt kormányzó szerepben is paranoiássá váltak, folyamatosan tartva attól, hogy szembeszállnak velük. Félelmeik végül beigazolódtak: a legnagyobb arab ország első demokratikusan választott elnökét egy katonai puccs döntötte meg egy évvel megválasztását követően.

A Hassan al-Banna által 1928-ban alapított Muszlim Testvérek Egyiptom legrégibb és legnagyobb ma is működő muszlim szervezete, amelynek tanítása a Koránon alapszik, és amely a politikai aktivizmust karitatív tevékenységekkel ötvözte. fennállása során számos mérsékelt és radikális iszlamista mozgalomra volt hatással világszerte. Megalakulását követően országszerte alakultak fiókszervezetek, amelyek a helyi társadalmi problémákra, hiányokra, szociális kérdésekre is megpróbáltak választ adni. A mecsetek mellett iskolákat vagy sportoláshoz alkalmas komplexumokat is felállítottak, ételt osztottak, tanítottak és neveltek; a szervezet létszáma pedig rohamosan kezdett nőni. Húsz évvel megalakulását követően mintegy félmillió egyiptomi követője volt, nézetei pedig szerte az arab világban elterjedtek. A mozgalom kezdeti célja az iszlám erkölcsi tanításának terjesztése volt, azonban hamar átpolitizálódtak, különösen a brit uralom és a nyugati befolyás elleni határozott fellépésüknek köszönhetően.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A bonapartizmus kilátásai keresetlen nácizással

2017. március 24.

Címkék: Erdogan, Törökország, Atatürk, népszavazás, Hollandia

A török választók 2017. április 16-án döntenek arról, hogy akarnak-e teljes elnöki hatalmat hazájukban. Ez, ha eredményes ,Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi elnök hatásköreinek széleskörű kiterjesztését, a miniszterelnöki poszt megszüntetését, s számos alkotmányt érintő kérdés újszerű szabályozását jelenti. A referendumnak tehát nagyon nagy a tétje: Törökország jövőjéről szól. Olyan hatalom összpontosul az elnök kezében, ha ehhez a voksok meglesznek, mint amivel egykoron Bonaparte Napóleon és III. Napóleon, valamint számos erőskezű, többnyire rossz emlékű vezető rendelkezett a 20. században. Erdoğan elnök tanácsadói azt hirdetik: az alkotmánymódosításra azért van szükség, hogy az ankarai vezetés tovább vigye a „török utat”, s megmentse az országot a bajoktól (a terrorizmus kiszélesedésétől, az esetleges katonai puccsoktól, gazdasági válságoktól és az esetleges külső beavatkozásoktól). Akik ismerik a török történelmet, tudják: a sikeres népszavazás esetén Erdoğan elnöknek olyan hatalom lesz a kezében, amelyet a legendás Musztafa Kemal Atatürk sem igényelt, aki pedig az antant elleni nemzeti felszabadító háborút és a törökség eddigi legnagyobb reformprogramját vezette.

Akik ismerik a világ államberendezkedéseit és alkotmányait jól tudják, hogy az ankarai tervezett államirányítási elképzelés nagyon kilóg a sorból: a világ országainak többségében oly felhatalmazást egy elnöknek, amelyet Erdoğan elnök akar, nem adnak, sőt az ilyen elképzeléseknek ellenállnak. A múltbeli példák sem szólnak ily esetekben sikerekről! Még az oszmán szultánok többségét illetően sem. De azt is tudjuk, hogy a történelem nem mindig az élet tanítómestere. Lehet, hogy annak az irányítási rendszernek az alapjait, amit a Csillagok háborújában láthatunk, Ankarában rakják le? De ne jósolgassunk! Idővel mindent megtudunk.

Teljes cikk

„Törököt fogtam…-nem ereszt – egy döntés hosszú árnyéka

2017. március 24.

Címkék: Németország, diplomácia, Törökország, népszavazás, török-német kapcsolatok

A ma Németországban élő török állampolgárok, vagy török migrációs háttérrel rendelkezők bevándorlásának eredete az 1961-es ún. Anwerbeabkommen, azaz munkaerőtoborzási egyezmény. A német gazdasági fellendülés az 1950-es években és a II. világháború nyomán előállt demográfiai „völgy“, mindehhez a 40 órás munkahét bevezetése együttesen vezettek égető munkaerő-hiányhoz. Az újjáépítés és további növekedés megalapozására Németország Adenauer kancellár vezetésével egy sor dél-európai és Európával szomszédos országgal állapodott meg 1961-ben munkaerő befogadásáról. Törökország számára az ajánlat különösen kecsegtető volt, hiszen a gazdasági növekedést messze túlszárnyaló népességrobbanás jelentős munkanélküliséggel sújtotta az országot. 1964-ig az eredeti elképzelés szerint képzetlen vagy alacsonyan képzett, elsősorban fiatal férfi munkaerő áramlott Németország ipari központjaiba, a Ruhr-vidékre és a déli nagyvárosokba. Kezdetben családegyesítési lehetőség nélkül, kétéves rotációban érkeztek, ami nem szolgálta a munkaadók érdekét, így 1964-ben e két korlátozást feloldották. A török származásúak aránya az 1967-es gazdasági válság után nőtt meg jelentősen az olaszok és mások mellett, majd Németország 1973-ban megszüntette az aktív munkaerőtoborzást ezekben az országokban. Máig ható negatív következménnyel járt azonban az így Németországban költözött családok megfelelő intergrációja, a nyelvtudás hiánya és részben az európai norma- és értékrend elsajátítása, ami természetesen nem általánosítható.

Németország korlátozza a gyülekezési és szólásszabadságot, antidemokratikus döntést hoz – ilyen és ehhez hasonló bírálatok, majd válaszul bombariadó a polgármesteri hivatalban. Fél évvel a német szövetségi parlamenti választások előtt eszkalálódik a német-török viszony, sarokba szorítva a török belpolitika és a menekültválság között lavírozó Merkel kancellárt is.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Nagy üzlet – a gazdasági embargó jegyében

2017. március 23.

Címkék: Oroszország, energetika, gázvezeték, OPAL

Oroszország és két szomszédja (Lengyelország és Ukrajna) között újabb csörte érlelődik, ezúttal az Európai Bizottság döntése miatt, amelynek értelmében Oroszország növelheti az OPAL gázvezetéken szállított gáz mennyiségét. Míg korábban a vezeték kapacitásának kihasználása 50%-os volt, addig az Európai Bizottság döntése szerint 2033-ig a Gazprom a kapacitás 80%-át használhatja. Witold Jan Waszczykowski külügyminiszter és a lengyel állami gázszolgáltató vállalat, a PGNiG is élesen bírálta a döntést, hivatkozva a közép- és kelet-európai országok és gázfogyasztók energetikai és biztonságpolitikai kiszolgáltatottságára. A lengyel állami vállalat az Európai Bíróságon támadta meg a döntést.

A 470 km hosszú, és 35 milliárd köbméter kapacitású OPAL vezeték a Németország északkeleti részén fekvő Mecklenburg-Előpomeránia tartományban található Lubmin várostól a német-cseh határon fekvő Olbernhau-ig szállítja a földgázt, a német-lengyel határ mentén haladva. A Gazprom és a német vegyi üzem, a BASF tulajdonában lévő vezeték valódi stratégiai jelentőségét az adja, hogy az OPAL kapcsolódik az Északi Áramlat vezetékhez, amely Viborgtól Greifswaldig szállít orosz gázt. Az Északi Áramlaton évi 55 milliárd köbméter gáz jut el mintegy 25 millió háztartásba. Az OPAL és az Északi Áramlat összekapcsolásával megvalósul az orosz álom: a közép- és kelet-európai tranzitállamok megkerülése. Ezzel Oroszország lépéselőnybe kerül két tranzitállammal, Ukrajnával és Belarusszal szemben.

Teljes cikk

Wagner Péter

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója

Meddig tart a dzsihadisták vonzereje?

2017. március 22.

Címkék: EU, terrorizmus, Párizs, Brüsszel, terrortámadás

Március 22-én volt egy éve, hogy a brüsszeli repülőtéren és az Európai Unió hivatalaink szomszédságában három terrortámadás érte az EU „fővárosát”. A 32 áldozat és több mint 300 sebesült sokkolta Belgiumot és a kontinenst. Utólag tudjuk, hogy a támadók ugyannak a sejtnek voltak a tagjai, amely 2015 novemberében Párizsban hajtott végre komplex terrortámadást, és amelyet a támadás utáni napokban, hetekben korábban szokatlan elszántsággal számoltak fel a francia és a belga hatóságok. A terrorveszély azóta sem csökkent, Párizsban épp a hétvégén volt egy újabb támadási kísérlet, így a kérdés inkább az, várhatunk-e bármi javulást a jövőben?

A párizsi és brüsszeli terrortámadások példátlanok voltak abban az értelemben, hogy a 2005 óta semmi azokhoz hasonló merénylet nem érte Európát. A belgiumi szélsőségesek köré szerveződő sejtnek összesen 17 tagja volt, akik a 2015-ös menekült és migránshullámmal együtt érkeztek vissza a Közel-Keletről. A tervek már készen voltak, jöttek volna egyébként is, ám az átjárható határok lehetőségét gyorsan felismerték és rámozdultak. A Terrorelhárítási Központ utólagos felderítése szerint közülük legalább kilencen Magyarországra érkeztek, akiket aztán a főszervező Saleh Abdeslam gyűjtött össze budapesti szállodákban vagy vidéki menekülttáborokban és szállított Belgiumba.

Teljes cikk

A „szabad világ vezetője” és az alfahímek

2017. március 20.

Címkék: EU, Angela Merkel, Putyin, NATO, Fehér Ház, Donald Trump

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Miután a bajor miniszterelnök Moszkvába látogatott, ahol Putyin elnök még a szokásosnál is szívélyesebben fogadta, Angela Merkel pénteken Washingtonba repült, ahol a fogadtatás már korántsem volt ilyen lelkes. S bár emberileg két egymástól inkább különböző politikust, mint amilyen a német kancellár és az amerikai elnök, szinte elképzelni sem lehet, azt hinné az ember, hogy az érdekek, a hivatal súlya, a helyzet komolysága valahogy felülírja ezt a különbözőséget. Még akkor is, ha az amerikai választási kampányban elég súlyos szavak hangzottak el Trump szájából Merkelről, mely fordulatok a magyarországi közéletből sem ismeretlenek a német kormányfővel kapcsolatban. Hogy Merkel menekültügyi politikájával lerombolja országát, szinte a legkevesebb volt. Ezen kívül az EU is gyakran megkapta a magáét, úgy is, hogy az unióból való kilépést sürgető politikusok emelkedtek piedesztálra Trump hevenyészett twitter üzeneteiben.

Persze Angela Merkel is látott már pályafutása során néhány alfahímet, így aligha rettent meg tárgyalópartnerétől, bár mondjuk így is kínos volt, amikor a fotósok kérésére megejtendő kézfogást Trump mintha nagyon nem akarta volna. Vagy amikor a Trumpék Obama idején történt lehallgatására vonatkozó kérdés érkezett, akkor az amerikai elnök látszólagos derűvel állapította meg, hogy ez a sors bizony összeköti őt Merkellel – utalva ezzel a kancellár mobiltelefonjának az amerikai titkosszolgálat által történt korábbi lehallgatásra.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Újabb súlyosbító körülmény a Brexithez

2017. március 17.

Címkék: Egyesült Királyság, függetlenség, brexit, Írország, Észak-Írország

Észak-Írországban már csak alig több mint egy hetük van a tartományi nemzetgyűlés pártjainak arra, hogy a múlt heti választások nyomán az unionista és a nacionalista oldal új megállapodást kössön a közös kormányzásról. Ha ez nem sikerül, vagy újabb választást kell kiírni, vagy a tartományi nemzetgyűlés felfüggesztésével közvetlenül a londoni kormány veszi át az irányítást. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Észak-Írországban – Skóciához hasonlóan – a többség az EU-tagság fenntartása mellett szavazott, ami egy táborba sodorhatja a vallás vagy területi hovatartozás alapján korábban szemben álló feleket.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni az – egyébként igencsak összetett – észak-írországi problémát, akkor azt mondhatjuk, hogy míg a katolikusok egységes Írországot szeretnének – a politikában ők a nacionalisták vagy republikánusok –, addig a protestánsok Nagy-Britannia és Észak-Írország egységét támogatják – ezért őket unionistáknak nevezik.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

Van-e kiút a kongói válságból?

2017. március 16.

Címkék: válság, bukott állam, Kongói Demokratikus Köztársasá

A gyarmati uralom alól történt szabadulása óta a Kongói Demokratikus Köztársaság valójában egy permanens társadalmi-politikai krízisben lévő államalakulat, amely a Foreign Policy és a Fund for Peace által évente közölt rangsor szerint az egyik „legbukottabb” állama a világnak. A központi kormányzat, melyet Joseph Kabila vezet, képtelen az országot megfelelően menedzselni. A sérülékenységi mutató (Fragile State Index – FSI) a Kongói Demokratikus Köztársaság esetében 2016-ban: 110 a maximálisan adható 120 pontból. Ezzel a világ nyolcadik legproblémásabb állama Szomália, Dél-Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, Szudán, Jemen, Szíria és Csád mögött. Theodore Trefon kutató egy 2004-es írásában a Kongói Demokratikus Köztársaságot egy olyan „fekete lyuknak” minősítette, amelyben a közszolgáltatások inkább utópiaként fogalmazhatók meg, valójában az állam semmilyen értelemben sem képes ellátni funkcióit. Azáltal, hogy nincs hatékonyan működő központi hatalom, egyes területeken bizonyos politikai csoportok kormányoznak, vagy éppen hadurak tartják kézben az adott országrész feletti irányítást.

A Kongói Demokratikus Köztársaság közel 2,3 millió négyzetkilométeren elterülő szubszaharai állam, mely – hasonlóan további tizenhat afrikai térséghez – 1960-ban nyerte el függetlenségét volt gyarmatosítóitól, a belgáktól. Néhány év politikai kísérletezéseinek végére tett pontot 1965 novemberében Mobutu Sese Seko (született: Joseph-Désiré Mobutu), aki államcsínnyel (második ízben) magához ragadta a hatalmat. Mobutu egyeduralma alatt az ellenzéki gondolat csíráját is igyekezett kiírtani az általa Zaire-ra keresztelt állam társadalmából. Rezsimére találóan a „kleptokrácia” kifejezés illeszthető: a „tolvajuralom” szinte semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Mobutu és szűk klientúrája (de legfőképpen családja) hihetetlenül meggazdagodjon, eltékozolva az állami vagyont, az ásványkincsekből származtatható bevételek jelentős részét, óriási adóssággödörbe lökve országát. Mindezekkel párosult, hogy Mobutu szisztematikusan űzte el az országból a külföldi befektetőket-donorokat – pedig éppen a külföldi tőkebefektetések volumenének emelése a célja a ma hatalmon lévő vezetésnek. A több mint három évtizedig, egészen 1997-ig uralkodó államfő az Afrika valaha volt legkorruptabb vezetője címet (ha lenne ilyen) is kivívta magának. Hatalmát a luba népcsoporthoz tartozó Laurent-Désiré Kabila döntötte meg, akit viszont 2001, január 16-án közvetlen testőrségének egyik tagja gyilkolt meg. Néhány nappal később fia, az ifjabb Kabila került hatalomra.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Egy mindenki ellen - Uniós csúcs Brüsszelben

2017. március 14.

Címkék: Európai Tanács, Donald Tusk, Lengyelország, elnökválasztás

Huszonhét egy ellen, újra Donald Tusk az Unió legfőbb politikai szervének a vezetője. Sima ügy a számok alapján, valójában pedig nagyon nem az. Hogy senki nem távozott jó szájízzel csütörtök este az Unió Tanácsának új, csillogó-villogó épületéből, az erősen valószínű. Legalább is nagyon remélem, hogy minden állam- és kormányfőn nyomot hagytak a történtek. Vannak ugyanis jó és rossz viták. Egy konszenzussal dolgozó testület elnökévé valakit erőből emelni mindenképp rossz vita. Pláne, amikor ugyanezen szereplők arról hivatottak dönteni a közeljövőben, hogy merre mennek tovább. Hogy mindent együtt csinálnak, vagy hagyják előre szaladni az ambiciózusabbakat. Fennáll a veszély, hogy ez az egyébként önmagában jó vita így rossz irányt vesz, bizalmatlanná teszi a szereplőket egymással szemben, hiszen már induláskor tele vannak tüskékkel.

Nem csak a vitákból van rossz és jó, döntéseknél is adódhat úgy, hogy csak a rossz és még rosszabb között lehet választani. Persze célszerű ezeket a helyzeteket elkerülni, s a szereplőkön múlik, hogy legalább a súlyos témákban nem álljon elő ilyen. Európának ez most nem sikerült, valahogy a negatív emberi és politikusi tulajdonságok kerültek túlsúlyba. Csökönyösség, bosszúvágy, kicsinyesség, rövid távú gondolkodás, felsőbbrendűség, kioktatósdi, erőpolitika. Körülbelül ezek vezettek a múlt csütörtökre előállt helyzethez. Persze nem egy délután alatt, hanem hosszú hónapok fejleményei után. Mert nem elég, hogy Európát egyszerre több válság is sújtja, a gazdasági, foglalkoztatási problémákon a biztonsági fenyegetéseken át a terrorizmusig és a bevándorlásig, belső törésvonalak is minden korábbinál láthatóbbá és élesebbé váltak. Észak és Dél a pénzügyi válság eleje óta szeretne más recept szerint főzni, miközben a Kelet egyre hangosabban hallatja a hangját, s a fősodortól eltérő politikát visz. A Nyugat ezt rögtön kihasználja annak alátámasztására, hogy a bővítés elhibázott volt; megvan az ürügy a neki fájó, szerződésekben rögzített szabályok felrúgására, akár a közös, tehát minden tagállamot egyaránt szolgáló intézmények segítségével. Szép kis vircsaft, mondhatjuk.

Teljes cikk