Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A törökországi puccskísérlet utóélete

2016. július 25.

Címkék: USA, Fethullah Gülen, puccs, Erdogan, Törökország

Nehéz idők köszöntöttek Törökországra. A 2016. július 15-i puccskísérlet azt jelenti, hogy az országban olyan belső ellentétek vannak, amelyek belső fegyveres harcokhoz is vezethetnek. A puccs nem sikerült, de a kísérlet sok ártatlan ember halálát okozta. Ezekben a napokban már béke és nyugalom van Törökországban, de régen látott tömegben tartóztatnak le embereket és elindult a számonkérés gépezete is.

Recep Tayyip Erdoğan elnök joggal akar bosszút állni a vele szembe fordulókon, akik az életét is veszélyeztették, de vajon nem kellene-e azon is elgondolkoznia, hogy mi vezetett az egykori janicsárlázadásokra emlékeztető hatalomátvételi kísérlethez? Nem lenne-e jobb a török politikai életben az árkokat betemetnie, mint mélyítenie? Nem kellene-e a mostani katartikus állapotot arra is felhasználnia, hogy a ruméliai kemálizmus és az anatóliai iszlámizmus valamiként megbékéljen egymással és olyan új török vízió tűnjön elő, amelyben a nyugatosodás és annak megkérdőjelezése közös nevezőket talál? A legtöbb elemző szerint ez illúzió, mert a bosszú és a hatalomvágy mindent felülír. De azt is tudomásul kellene vennie, hogy legalább két török világ van, no meg a kurd (a maga sajátos megosztottságaival), amelyek más vezérelveket követnek múltuk, jelenük, érdekeik és érzelmeik okán. Mindegyik világ csak pürrhoszi győzelmet tud aratni a másik felett a politikai küzdőtéren, de kiiktatni egymást aligha. Sokszor a gyenge nem olyan, mint amilyennek látszik, de az erős sem mindig az, mint aminek mutatkozik.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Pápazdaságtan II. - Ferenc pápa és a közgazdászok

2016. július 22.

Címkék: Vatikán, gazdaság, Ferenc pápa, Katolikus Egyház, enciklika

A jezsuita pápa kijelentésével, miszerint „ez a gazdaság öl”, kivívta egyes amerikai konzervatívok ellenszenvét, akik azzal vádolták a pápát, hogy a fehér külső vörös belsőt takar. A vádakra reagálva Ferenc viszont tagadta, hogy a szegények ügyének felkarolása marxizmus lenne. A pápa szerint gazdasági rendszerünk kirekesztő és egyenlőtlen, ahol a tőke és a pénzügyi rendszer uralkodik, ahelyett, hogy szolgálna. A megoldást pedig az önkormányzó kooperatív vállalkozások jelentik. Miben hisz a liberálisnak tartott Ferenc pápa és miért nem ért szót a közgazdászokkal?

Nyilatkozataiban a főpásztor úgy fogalmaz, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer központi eleme a pénz, az emberek pedig a rendszer egyszerű eszközeivé, fogaskerekeivé silányultak. Azaz a rendszer épp fordítva működik a kívánatosnál. A pénz nemzetközi „imperializmusa” szerinte káros, mert a jövedelmi egyenlőtlenségeket a végletekig növeli és szegények sokaságát hagyja hátra. A Bibliából pedig tudhatjuk, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, így gazdaságunkban is döntenünk kell, hogy a profitmaximalizálást, vagy más alternatívát választunk. Amíg ugyanis fontosabb hír a tőzsdék néhány százalékpontos esése egy hajléktalan ember halálánál, addig ez egy olyan kirekesztő rendszer, amelyben a pénzügyi rendszer uralkodik az embereken, nem pedig szolgálja jólétüket. Másrészt egyenlőtlen is, amit az élelem globális pazarlása, másrészt hiánya szemléltet. Az egyenlőtlenség és a kirekesztés pedig cáfolja a közgazdászok nézeteit, amely szerint a szabad piacok jólétet teremtenek, amely végül leszivárog a legalsóbb társadalmi rétegekhez is. Egyszer használatos fogyasztói civilizációban élünk, eldobható fogyasztókkal.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Pápazdaságtan I. - II. János Pál, a rendszerváltás pápája

2016. július 21.

Címkék: II. János Pál, pápa, Katolikus Egyház, enciklika

A pápák és az egyház álláspontja a világgazdaságról nem választható szét egyértelműen. A katolikus egyház főpásztorainak véleménye is megjelenik az általuk kiadott pápai körlevelekben (enciklikákban). Noha ezekben általában hitéleti és erkölcsi kérdésekben nyújtanak iránymutatást, egyes körlevelek épp a kívánatos, legjobb gazdasági rendet írják le. Az is egyre gyakoribb, hogy egy pápa interjúkban és beszédekben értékeli a gazdaság és társadalom működését. Fokozottan igaz ez Ferencre, aki radikális kijelentéseiről vált ismertté. A rendszerváltástól eltelt időszakot vizsgálva az egyházfői tanítás hangsúlyai eltolódtak, ez pedig akár radikalizálódásnak is tűnhet. Elsőként II. János Pál felfogását elemezzük, hogy megvizsgálhassuk, miben változtatott Ferenc.

A kilencvenes évek egyik legfontosabb egyházi megnyilatkozása II. János Pál pápa Centesimus Annus című enciklikája volt, mely a Rerum Novarum enciklika kibocsátásának századik évfordulóján jelent meg, ebből adódóan hasonlóképpen társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Az enciklika XIII. Leó nyomdokain haladva igényt formál a „társadalmi valóság” elemzésére és véleményezésére. Méltatja a Rerum Novarumot, mert az elítélte a szocializmust és kiállt a magántulajdon mellett, amely „a személy autonómiája és fejlődése szempontjából alapvető jogot az Egyház napjainkig mindig védelmezte”. A magántulajdon a lengyel pápa szerint ugyanis bővíti a személyes mozgásteret és a szabad akarat érvényesülésének biztosítéka. A tulajdonnak korunkban pedig a legfontosabb formája „az ismeret, a technológia és a szaktudás birtoklása, mivel a modern gazdaságok ezeknek és kevésbé a természeti erőforrásoknak köszönhetik gazdagságukat”. Másrészt pedig annak, hogy képesek felismerni mások szükségleteit és megválasztani az ezek kielégítéséhez szükséges termelési tényezőket. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy noha a vállalkozói gazdaság hasznos elemeket tartalmaz, a javak birtoklása nem abszolút jog, annak korlátai is vannak.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mozgásban! – átrendeződés a francia elnökválasztási kampányban

2016. július 19.

Címkék: terrorizmus, Franciaország, kampány, Szocialista Párt, Francois Hollande, elnökválasztás, Emanuel Macron

A franciaországi foci EB fináléja portugál győzelmet hozott, míg a francia nemzeti tizenegy hősies helytállását követően ezüstöt szerzett. A kedélyek azonban továbbra sem csillapodnak, csupán „átlényegülnek”. Franciaországban új meccs kezdődik, de a focipálya helyett ezúttal a politika színterén. Egy hónap önfeledt szurkolást követően a választópolgárok most ismét az elnökválasztásra készülő pártoknak és politikusoknak szoríthatnak. Izgalomban pedig ezúttal sem lesz hiány, mivel a közeli hetekben kibontakozó folyamatok, illetve a nizzai terrortámadás az eddig ismert képet jelentősen átalakították. Nyugaton a helyzet ezúttal tehát korántsem változatlan. Mindez bennünket az elnökválasztási esélyek átértékelésére sarkall.

A legnagyobb horderejű „erjedés” a Szocialista Párt berkein belül indult be. Ebben az esetben a problémát az okozza, hogy a jelenleg regnáló köztársasági elnök, François Hollande még mindig nem határozott választási szándékai felől, így az elnök esetleges újraindulása továbbra sem eldöntött tény. Mindez a baloldali táborra a „tudatlanság fátylát” borítja, mely általános kiszámíthatatlanságot eredményez. Ez a bizonytalan helyzet azonban kiváló táptalajt képez a fiatalos, lendületes (s ezért meglehetősen népszerű) gazdasági miniszter, Emanuel Macron számára, hogy az áprilisban életre hívott En Marche! (Mozgásban!) politikai mozgalmával betörjön a légüres térbe, s az újrázáson mélázó Hollande elnökre és csapatára rúgja az ajtót.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

Vicc vagy bosszú?

2016. július 17.

Címkék: Boris Johnson, Theresa May, Egyesült Királyság, EU, brexit

Három héttel az Uniós népszavazás váratlan eredménye és még váratlanabb következményei után az Egyesült Királyság látszólag kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Kinevezték az új miniszterelnököt, megalakult az új kormány, még a font is visszaerősödött kicsit. Ahogy telnek a napok, egyre valószerűtlenebbnek tűnik a Brexit győzelem esetére jósolt vészforgatókönyv. Az viszont egyre jobban látszik, hogy az új kormány politikája nemcsak Európa kérdésében fog eltérni elődjétől.

A Magyarországon is népszerű Top Gear autósműsor a szigetországban mindig is a közbeszéd tárgya volt, de most, hogy az új kormány miniszterelnöke és pénzügyminisztere is a műsor mára világhírű volt házigazdáinak nevét viseli (Theresa May/James May, Philip Hammond/Richard Hammond), futótűzként terjednek az ezzel kapcsolatos viccek. Különösen, hogy a Jeremy Clarkson vezette nagy trió kényszerű távozása után újjáélesztett BBC sorozat műsorvezetője, Chris Evans a rossz kritikákra és az alacsony nézettségre reagálva már az első évad után lemondott. A Top Gear népszerűségét jelzi, hogy David Cameron távozó miniszterelnök tréfásan megjegyezte, hogy bár most sok szabad ideje lesz, nem fogja megpályázni a megüresedett műsorvezetői posztot.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Merre tart az Iszlám Állam?

2016. július 15.

Címkék: Iszlám Állam, Irak, USA, terrorizmus, Szíria

Súlyos területi veszteségek az egyik, egymás után végrehajtott merényletek Isztambultól Bangladesig a másik oldalon. Ez a kettősség jellemzi napjainkban az Iszlám Államot, amelynek helyzetéről eltérő értékelések látnak napvilágot. Az Irakban és Szíriában elszenvedett vereségek vajon a szervezet bukását vetítik előre, vagy inkább arra ösztönzik, hogy alkalmazkodva az új helyzethez minden korábbinál nagyobb fenyegetést jelentő globális terrorhálózattá alakuljon át?

2014 nyarán végrehajtott offenzívájának köszönhetően az Iszlám Állam az Egyesült Királyság méretével azonos területeket vont fennhatósága alá Irakban és Szíriában, továbbá megvetette a lábát Líbiában is a Földközi-tenger partján. Az Egyesült Államok által vezetett koalíció légicsapásai, valamint a szíriai és iraki szárazföldi alakulatok támadásai azonban, úgy tűnik, eredményre vezettek az elmúlt hónapokban. A legutóbbi jelentős sikert a Bagdadtól nem messze található Fallúdzsa visszafoglalása jelentette. Az Iszlám Állam Szíriában 20 százalékát, Irakban a felét veszítette el az általa korábban birtokolt területeknek. Líbiában pedig, amely Irakon és Szírián kívüli legnagyobb bázisának számított, 250 km hosszú partszakasz visszafoglalása után a kormányerők és a milíciák körbezárták és ostrom alá vették a terrorszervezet utolsó erősségét, Szirt városát. Jelentések szerint az ISIS napi két millió dolláros olajbevétele a harmadára csökkent, a területi veszteségek pedig értelemszerűen az adóztatható jövedelem körét is csökkentik. Komoly nehézséget okoz továbbá Törökország határozottabb fellépése a kereskedelem és az utánpótlás szempontjából kulcsfontosságú török-szír határon.  

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Kína és India játszmája Dél-Ázsiában

2016. július 13.

Címkék: verseny, Kína, geopolitika, India, Narendra Modi

Dél-Ázsia és az Indiai-óceán térsége iránt minden korábbinál nagyobb geopolitikai érdeklődést mutat a nagyhatalmi törekvéseit kibontakoztató Kína, miközben a régiót természetes közegének tekintő India a hivatali ideje feléhez közeledő Narendra Modi vezetésével igyekszik megfelelni a kihívásnak. Peking és Delhi vetélkedése ezúttal két kereskedelmi útvonal kialakítása kapcsán vált láthatóvá.

Kína 2013-ban hirdette meg nagyszabású kereskedelmi és infrastrukturális fejlesztési projektjét az „egy öv, egy út” (One Belt, One Road) kezdeményezést, amely egy Európát és Kínát szárazföldön összekötő, valamint egy, a Dél-Kínai tengeren, az Indiai-óceánon, az Arab- és a Vörös-tengeren áthaladó tengeri selyemútból tevődik össze. Ahogy arról korábban már írtunk, az Új Selyemút több különböző célt szolgál egyidejűleg. Egyszerre teszi lehetővé a kereskedelmi útvonalak, ezen belül is kiemelten az energiabeszállítási útvonalak diverzifikációját, az elmaradott és terrorfenyegetésnek is kitett nyugat-kínai tartományok felzárkóztatását és ezen keresztül megvalósuló stabilizálódását, valamint a szomszédos államok elköteleződését – de legalábbis a kínai regionális politikában való érdekeltté tételét – fejlesztési források iránti éhségük kielégítése révén. Arról nem is beszélve, hogy a tengeri útvonalak biztonságának szavatolására hivatkozva a kínai flotta dél-ázsiai jelenléte is indokolhatóbbá válik.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Szolidaritás és pár atyai pofon

2016. július 11.

Címkék: Lengyelország, Obama, Oroszország, USA, csúcstalálkozó, NATO, biztonságpolitika, brexit

A múlt hétvégi varsói NATO csúcs Lengyelország számára történelmi eredménnyel zárult. A tárgyalásokon a sokat vitatott keleti kontingensek felállítását elfogadták, melyek a térségben növekvő orosz fenyegetéssel szemben a lengyel és balti területek védelmét szolgálják. A találkozón azonban Obama a lengyel demokrácia aktuális helyzete kapcsán némi „baráti” kritikával is élt, mely a két ország kapcsolatában érzékeny pontokra mutat. De zátonyra futtathatja-e mindez a most elmélyülőben lévő lengyel-amerikai biztonságpolitikai együttműködést?

A varsói NATO csúcsértekezlet során a szövetség tagjainak számos dologban kellett döntést hozniuk. Keleten az ukrán válság rémképei fenyegetnek, délen a bukott államok koszorújában előretörő Iszlám Állam és a migrációs válság fejti ki áldatlan hatását, miközben a szervezeten belül állandósult vita alakult ki a szövetség jövőbeli szerepét és törekvéseit illetően. A Brexit pedig csak hab a tortán. Következésképpen a találkozó első számú törekvéseként az USA-EU szolidaritási tengely töretlenségének bizonyítása jelent meg, ami az elfogadott dokumentumokból és kiadott közleményekből egyértelműen ki is derül.

Teljes cikk

Tarrósy István

Afrika-szakértő, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője

A Brexit és Afrika

2016. július 08.

Címkék: EU, gyarmat, brexit, Afrika

Az, hogy jelentős azoknak a száma az Egyesült Királyságban, akik „megbánták” az EU-ból történő kilépésre leadott szavazatukat, több ponton is elgondolkodtató. A következmények bár rettenetesnek tűnnek, de valójában inkább beláthatatlanok. A gyarmati világ egyik legnagyobb birodalmát kiépítő és sokáig fenntartó britek döntésének várható konzekvenciáival természetesen az egykori volt gyarmati területek is foglalkoznak. Egyáltalán nem mindegy például afrikai országok számára, mit eredményezhet a kilépés az EU-Afrika kapcsolatok szempontjából.

Ne feledjük, hogy a britek nehezen vették tudomásul gyarmatbirodalmuk felbomlását az 1960-as évektől kezdődően. Nem csak gazdasági értelemben, hanem a súlyos geopolitikai pozícióvesztések miatt is. A gyarmati időszak során is mindig arra törekedtek, hogy más európai gyarmatosítókkal fennálló konfliktusaikat a lehető legegyszerűbben oldják meg, fenntartva a status quo-t, például területcserékkel, melyek enyhíthették a feszültséget. A „csereberék” megszokottak voltak a gyarmatosító hatalmak között folytatott diplomáciai gyakorlatban. Lord Salisbury brit miniszterelnök, aki az 1884-85-ös berlini Kongó-konferencián részt vevő brit delegációt vezette, 1890. augusztus 7-én a London Times-nak adott interjújában így nyilatkozott a témában: „[…] egymástól adunk-veszünk hegyeket és folyókat, azzal az egy apró szépséghibával, hogy valójában sohasem tudtuk, hogy pontosan hol is találhatók.” Nem is ez volt a lényeg, hanem a nemzeti érdekek és birodalmi pozíciók védelme.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

Véres halántékkal a rajtvonalnál

2016. július 06.

Címkék: választás, Hillary Clinton, Donald Trump, Obama, USA

El tudnak képzelni egy olyan páros erőpróbát, mondjuk egy nagy tenisztorna döntőjét, ahol a pályára kiérkező sportolók mind a két oldalon súlyos sérülések nyomait viselik, nehezen veszik a levegőt, és húzzák a lábukat? Mivel mindkét ellenfél rossz bőrben van, a meccs kimenetele bizonytalan, az erőpróba akár még izgalmas is lehet. Hetekkel azelőtt, hogy az USA-ban mindkét nagy párt hivatalosan elnökjelöltet állít, talán nem túlzás ez a hasonlat, és talán az sem csoda, hogy az amerikaiakat egyre jobban izgatja: egy ilyen zűrös, botrányról botrányra haladó előválasztási küzdelem után ki lesz végül az Egyesült Államok 45. elnöke.

A republikánusok július 18-tól három napon át tartják elnökjelölő konvenciójukat az Ohióban található Clevelandben, egyébként az amerikai magyarság hagyományos fellegvárában (nyugodtabb időkben majd erről is, róluk is írok majd, ígérem). Az hírmédia már hónapok óta, nagyjából Ted Cruz áprilisi kiszállása óta a „vélelmezett” (presumptive) elnökjelöltként emlegeti Donald Trump ingatlanbefektetőt és médiaszemélyiséget, akit a republikánusok közül is sokan csapásnak tekintenek a pártra és az egész amerikai konzervatív mozgalomra nézve. Korábban voltak is jelentkezők, vagy legalább is emlegetett nevek, akiktől a kommentátorok egy része azt várta, hogy valamilyen nagy fordulattal a konvención kihúzzák a szőnyeget Trump lába alól, vagy elindulnak inkább független harmadik jelöltként. Michael Bloomberg neve forgott egy rövid ideig ebben az összefüggésben, illetve Trump legnagyobb párton belüli ellenlábasa, a négy évvel ezelőtti elnökjelölt Mitt Romney merült még fel. A konvención azonban az előválasztások végére nem maradt helye a trükközésnek, az 1447 delegált kényelmes többséget biztosít a megosztó üzletember számára. A harmadik független jelölt elindulását pedig komolyan ma már senki nem veszi. Egy ilyen ötlet nagy valószínűséggel a konzervatív szavazatok megosztását eredményezné, aminek Hillary Clinton kampánya örülne a legjobban.

Teljes cikk