Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Vucsics emeli a tétet és mindent visz

2017. április 06.

Címkék: elnökválasztás, Szerbia, Vucsics

Szerbiában április másodikán köztársasági elnököt választottak. A kormányzó Szerb Haladó Párt a regnáló Tomiszlav Nikolics helyett Alekszandar Vucsics miniszterelnököt jelölte a posztra, aki a várakozásoknak megfelelően már az első fordulóban megszerezte a szavazatok több mint felét. A kormányfői szék államfői hivatalra cserélése nem szokatlan Közép-Kelet-Európában: az orosz Putyin-Medvegyev kettőstől sem állnak távol a helycserék, és az utóbbi időben a szomszédos országokban is több próbálkozás született. Robert Fico például Szlovákiában, Victor Ponta pedig Romániában igyekezett miniszterelnöki ismertségét az elnöki pozíció megszerzésére használni. Oroszországot kivéve azonban az elmúlt években a látszólag politikán kívülről érkező „civil” jelöltek arattak váratlan sikereket: Andrej Kiska szlovák, Klaus Johannis pedig román államfő lett.

Látszólag korántsem volt indokolt, hogy a szerb miniszterelnök is induljon az elnökségért. A korábbi elnök az a Tomiszav Nikolics, akivel Vucsics 2008-ban közösen alapította meg a Szerb Haladó Pártot (SzHP), miután kiváltak a korábbi diktárorral, Szlobodan Miloseviccsel együttműködő Szerb Radikális Pártból. Nikolics indult volna a második ciklusáért is, ezt azonban a kormánypártok, köztük a haladók legfontosabb kolíciós partnere, a szocialista Ivica Dacsics is ellenezte. Nikolics támogatottsága egyébként nem tűnt elhanyagolhatónak, olyannyira, hogy közvéleménykutatások szerint a választás második fordulójában legyőzhette volna a legerősebb kihívókat is. A kormányzó pártok azonban közvéleménykutatásokra alapozva döntöttek a Nikolicsnál is népszerűbb Vucsics mellett.

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

A stratégiai türelem vége

2017. március 31.

Címkék: USA, Kína, Észak-Korea, nukleáris fegyverkezés, Donald Trump

A Donald Trump vezette új amerikai adminisztráció hivatalba lépésével és az észak-koreai katonai fenyegetés fokozódásával újabb fordulópontjához érkezhet a több mint hat évtizede húzódó koreai válság. Az első ázsiai körútján járó Rex Tillerson amerikai külügyminiszter nemrég Szöulban egy megelőző katonai csapás lehetőségének fontolóra vételéről, a Phenjannal szemben tanúsított „stratégiai türelem” végéről beszélt. Valódi áttörést azonban a másik kulcsszereplő, Kína stratégiai türelmének látható fogyatkozása hozhat.

Március 6-án egy hónapon belül másodjára hajtott végre ballisztikus rakétatesztet Észak-Korea. Ezúttal a hónap elején megkezdett amerikai-dél-koreai közös hadgyakorlatra adott válaszként lőttek ki négy rakétát, hivatalos tájékoztatás szerint a Japánban található amerikai katonai bázisokat célozva. Ennek fényében nem lehet meglepő, hogy az első ázsiai körútját abszolváló Rex Tillerson külügyminiszter tárgyalásainak középpontjában is a koreai válság kezelése állt. Annál is inkább, mivel Japánban és Dél-Koreában tett látogatásának fontos célja a két ország és a kelet-ázsiai térség biztonságának szavatolásában való amerikai elkötelezettség megerősítése volt. Némi elbizonytalanodásra adott okot ugyanis a regionális szövetségesek számára, hogy Donald Trump az elnöki kampány során többször is hangsúlyozta: nagyobb szerepvállalást vár el részükről saját védelmük biztosításában. Tillerson kijelentette, hogy az Obama adminisztráció által követett stratégiai türelem politikája megbukott; újfajta megközelítésre van szükség, ennek keretében pedig készek fontolóra venni minden lehetséges eszköz igénybevételét, beleértve a katonai erő alkalmazását is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Déli nyitás lengyel módra

2017. március 29.

Címkék: Lengyelország, Migráció, segélyezés

Az Európai Unió csúcsszerveiben zajló migrációs viták terén egyértelműen pozitívumként értékelhetjük, hogy az utóbbi bő félév során a korábbi „willkommenskultur” dizájnelemeit a megelőzés és a kibocsátó területek stabilizálásának jelszava váltotta fel. Javaslatokból alapvetően nincs hiány, sőt úgy tűnik, hogy a hangzatos szólamok mögött tettrekész szereplőket is találhatunk. Még olyat is, akire először nem is számítanánk.

Adott egy előrejelzés. A jelenlegi környezeti tendenciák alapulvételével 2050-re a szubszaharai Afrikában 600 millió főre is nőhet azok száma, akik megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet hiányától szenvednek. A közelmúlt tapasztalatait figyelembe véve pedig könnyen beláthatjuk, hogy ez nem is annyira távoli valóság. A számos környezeti anomália között az egyik legaggasztóbb éghajlati válság nemrég Afrika szarván alakult ki, ahol 2016-ban kis túlzással mindkét esős évszak elmaradt, s ez várhatóan 2017-ben is így lesz. Teljesen egyértelmű, hogy e körülmények az Európára nehezedő migrációs nyomást tovább szítják, így a kibocsátó területek konszolidálása az Unió jövőjét illetően stratégiai kihívásként értelmezhető.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Keserédes születésnap - 60 éves az Európai Unió

2017. március 28.

Címkék: születésnap, Európai Tanács, Donald Tusk, Európai Unió

Róma nehézfegyverzetben várta az Unió állam- és kormányfőit a születésnapi ünnepségre. Kiürített belváros, zárva tartó boltok és múzeumok: azoknál a turistáknál, akik gyanútlanul most hétvégére időzítették az örök város meglátogatását, biztosan nem nőtt az EU vonzereje. Olcsó fogás volna azonban azt mondani, lám, lám, a Tiberis két partja leképezi a közös projekt valóságát: a polgárokért, de szigorúan nélkülük. A párizsi, nizzai, berlini és a friss londoni merényletek után sajnos a józan ész megköveteli meg a csúcstalálkozók helyszíneinek páncélba öltöztetését. Akkor is, ha a római utcaképet, a tüntetésekkel együtt, jelképesen is felfoghatjuk.

Az állam- és kormányfők a rengeteg vita ellenére határozottan nem a közös projekt temetési szándékával landoltak az olasz fővárosban, s a megfelelő lelki töltekezés érdekében Ferenc pápánál kezdték a születésnapi összejövetelt. A Szentatya, aki az elmúlt időszakban megszólalásaival igen határozottan szállt be az Unió egyik legégetőbb vitájába, a migrációs válságba, maga is az Unió halálközeli állapotáról beszélt. A legdivatosabb első számú közellenség,a populizmus ellenszeréül a szolidaritást és a szubszidiaritást ajánlotta, mint amely elvek mentén meg lehet menteni az Unió által képviselt békét s fejlődést. A családok és a polgárok együttélésének, az élet szentségének fontosságát is megemlítette útravalóul. Talán kevesen tudják, hogy az Uniónak nem csak az utóbbi, hanem bizony az előző két magasztos vezérfonala is a keresztény a vallásból ered…

Teljes cikk

A Visegrádi Négyek újrafelfedezése

2017. március 26.

Címkék: Németország, integráció, Visegrádi 4-ek, Migráció

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint az elmúlt két évben a világsajtóban többet emlegették a Visegrádi Négyek csoportját, mint korábbi 25 éves pályafutása során mindösszesen. Ennek oka elsősorban a négy országnak a migráció kérdésében oly egyértelműen visszautasító álláspontja, ami kétség kívül dinamizálta a sok megingást megélt regionális csoportosulás működését, és a látványos – főként magyar kezdeményezésű – lépésekkel és nyilatkozatokkal könnyen utat talált a szélesebb nyilvánossághoz. Az időközben Lengyelországban hatalomra került PIS-kormány lendített még egyet a nemzetközi „láthatóságon”, ugyanakkor a híradásokban a lengyel és a magyar konzervatív „rosszfiúk” mellé felzárkózott a baloldali szlovák miniszterelnök és a szertelen kommunikációjával már korábban is elhíresült szocialista cseh elnök is. A visegrádi csoport így válhatott az antiszolidáris, Európa-ellenes, retrográd gondolkodás szinonimájává, s számos olyan elemzés és tanácskozás tárgyává, melynek témája a következő volt: miként válhattak a rendszerváltozás, az uniós csatlakozási folyamat egykori „éltanulói” az európai együttműködés problémás gyerekeivé, akiket nemhogy a finom brüsszeli internátusba nem lett volna szabad felvenni, de inkább valami javító-nevelő intézetbe kellett volna beíratni.

Ahogy azonban telt-múlt az idő, a visegrádi pozíciók egyre inkább a fősodorrá váltak, s a szlovák uniós elnökség idején az összes EU-tagállam által elfogadott Pozsonyi Nyilatkozat voltaképp majd minden ponton átvette a korábban oly sokat kárhoztatott V4-es álláspontot. Más kérdés, hogy annak idején Pozsonyból hazatérve mindenki a saját maga belpolitikai érdekei által diktált nótát fújta tovább, ami által a nyilatkozat jelentősége is csökkent. Így vált a valódi tartalom – valószínűleg nem először és nem utoljára – a politikai kommunikáció áldozatává.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Komfortos elnyomás?

2017. március 24.

Címkék: iszlám, Mubarak, Egyiptom, Korán, Muszlim Testvériség

2011-ben úgy tűnt, a Muszlim Testvérek meghatározó szereplője és alakítója, Mubarak örököse lesz az egyiptomi politikában. Mára azonban vezető politikai erő helyett egy terrorszervezetként van számon tartva, amely ismét illegalitásba vonulva működik. Nyolcvankilenc évvel ezelőtti megalakulása óta a szervezetet több alkalommal üldözték, amely miatt kormányzó szerepben is paranoiássá váltak, folyamatosan tartva attól, hogy szembeszállnak velük. Félelmeik végül beigazolódtak: a legnagyobb arab ország első demokratikusan választott elnökét egy katonai puccs döntötte meg egy évvel megválasztását követően.

A Hassan al-Banna által 1928-ban alapított Muszlim Testvérek Egyiptom legrégibb és legnagyobb ma is működő muszlim szervezete, amelynek tanítása a Koránon alapszik, és amely a politikai aktivizmust karitatív tevékenységekkel ötvözte. fennállása során számos mérsékelt és radikális iszlamista mozgalomra volt hatással világszerte. Megalakulását követően országszerte alakultak fiókszervezetek, amelyek a helyi társadalmi problémákra, hiányokra, szociális kérdésekre is megpróbáltak választ adni. A mecsetek mellett iskolákat vagy sportoláshoz alkalmas komplexumokat is felállítottak, ételt osztottak, tanítottak és neveltek; a szervezet létszáma pedig rohamosan kezdett nőni. Húsz évvel megalakulását követően mintegy félmillió egyiptomi követője volt, nézetei pedig szerte az arab világban elterjedtek. A mozgalom kezdeti célja az iszlám erkölcsi tanításának terjesztése volt, azonban hamar átpolitizálódtak, különösen a brit uralom és a nyugati befolyás elleni határozott fellépésüknek köszönhetően.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

A bonapartizmus kilátásai keresetlen nácizással

2017. március 24.

Címkék: Erdogan, Törökország, Atatürk, népszavazás, Hollandia

A török választók 2017. április 16-án döntenek arról, hogy akarnak-e teljes elnöki hatalmat hazájukban. Ez, ha eredményes ,Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi elnök hatásköreinek széleskörű kiterjesztését, a miniszterelnöki poszt megszüntetését, s számos alkotmányt érintő kérdés újszerű szabályozását jelenti. A referendumnak tehát nagyon nagy a tétje: Törökország jövőjéről szól. Olyan hatalom összpontosul az elnök kezében, ha ehhez a voksok meglesznek, mint amivel egykoron Bonaparte Napóleon és III. Napóleon, valamint számos erőskezű, többnyire rossz emlékű vezető rendelkezett a 20. században. Erdoğan elnök tanácsadói azt hirdetik: az alkotmánymódosításra azért van szükség, hogy az ankarai vezetés tovább vigye a „török utat”, s megmentse az országot a bajoktól (a terrorizmus kiszélesedésétől, az esetleges katonai puccsoktól, gazdasági válságoktól és az esetleges külső beavatkozásoktól). Akik ismerik a török történelmet, tudják: a sikeres népszavazás esetén Erdoğan elnöknek olyan hatalom lesz a kezében, amelyet a legendás Musztafa Kemal Atatürk sem igényelt, aki pedig az antant elleni nemzeti felszabadító háborút és a törökség eddigi legnagyobb reformprogramját vezette.

Akik ismerik a világ államberendezkedéseit és alkotmányait jól tudják, hogy az ankarai tervezett államirányítási elképzelés nagyon kilóg a sorból: a világ országainak többségében oly felhatalmazást egy elnöknek, amelyet Erdoğan elnök akar, nem adnak, sőt az ilyen elképzeléseknek ellenállnak. A múltbeli példák sem szólnak ily esetekben sikerekről! Még az oszmán szultánok többségét illetően sem. De azt is tudjuk, hogy a történelem nem mindig az élet tanítómestere. Lehet, hogy annak az irányítási rendszernek az alapjait, amit a Csillagok háborújában láthatunk, Ankarában rakják le? De ne jósolgassunk! Idővel mindent megtudunk.

Teljes cikk

„Törököt fogtam…-nem ereszt – egy döntés hosszú árnyéka

2017. március 24.

Címkék: Németország, diplomácia, Törökország, népszavazás, török-német kapcsolatok

A ma Németországban élő török állampolgárok, vagy török migrációs háttérrel rendelkezők bevándorlásának eredete az 1961-es ún. Anwerbeabkommen, azaz munkaerőtoborzási egyezmény. A német gazdasági fellendülés az 1950-es években és a II. világháború nyomán előállt demográfiai „völgy“, mindehhez a 40 órás munkahét bevezetése együttesen vezettek égető munkaerő-hiányhoz. Az újjáépítés és további növekedés megalapozására Németország Adenauer kancellár vezetésével egy sor dél-európai és Európával szomszédos országgal állapodott meg 1961-ben munkaerő befogadásáról. Törökország számára az ajánlat különösen kecsegtető volt, hiszen a gazdasági növekedést messze túlszárnyaló népességrobbanás jelentős munkanélküliséggel sújtotta az országot. 1964-ig az eredeti elképzelés szerint képzetlen vagy alacsonyan képzett, elsősorban fiatal férfi munkaerő áramlott Németország ipari központjaiba, a Ruhr-vidékre és a déli nagyvárosokba. Kezdetben családegyesítési lehetőség nélkül, kétéves rotációban érkeztek, ami nem szolgálta a munkaadók érdekét, így 1964-ben e két korlátozást feloldották. A török származásúak aránya az 1967-es gazdasági válság után nőtt meg jelentősen az olaszok és mások mellett, majd Németország 1973-ban megszüntette az aktív munkaerőtoborzást ezekben az országokban. Máig ható negatív következménnyel járt azonban az így Németországban költözött családok megfelelő intergrációja, a nyelvtudás hiánya és részben az európai norma- és értékrend elsajátítása, ami természetesen nem általánosítható.

Németország korlátozza a gyülekezési és szólásszabadságot, antidemokratikus döntést hoz – ilyen és ehhez hasonló bírálatok, majd válaszul bombariadó a polgármesteri hivatalban. Fél évvel a német szövetségi parlamenti választások előtt eszkalálódik a német-török viszony, sarokba szorítva a török belpolitika és a menekültválság között lavírozó Merkel kancellárt is.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Nagy üzlet – a gazdasági embargó jegyében

2017. március 23.

Címkék: Oroszország, energetika, gázvezeték, OPAL

Oroszország és két szomszédja (Lengyelország és Ukrajna) között újabb csörte érlelődik, ezúttal az Európai Bizottság döntése miatt, amelynek értelmében Oroszország növelheti az OPAL gázvezetéken szállított gáz mennyiségét. Míg korábban a vezeték kapacitásának kihasználása 50%-os volt, addig az Európai Bizottság döntése szerint 2033-ig a Gazprom a kapacitás 80%-át használhatja. Witold Jan Waszczykowski külügyminiszter és a lengyel állami gázszolgáltató vállalat, a PGNiG is élesen bírálta a döntést, hivatkozva a közép- és kelet-európai országok és gázfogyasztók energetikai és biztonságpolitikai kiszolgáltatottságára. A lengyel állami vállalat az Európai Bíróságon támadta meg a döntést.

A 470 km hosszú, és 35 milliárd köbméter kapacitású OPAL vezeték a Németország északkeleti részén fekvő Mecklenburg-Előpomeránia tartományban található Lubmin várostól a német-cseh határon fekvő Olbernhau-ig szállítja a földgázt, a német-lengyel határ mentén haladva. A Gazprom és a német vegyi üzem, a BASF tulajdonában lévő vezeték valódi stratégiai jelentőségét az adja, hogy az OPAL kapcsolódik az Északi Áramlat vezetékhez, amely Viborgtól Greifswaldig szállít orosz gázt. Az Északi Áramlaton évi 55 milliárd köbméter gáz jut el mintegy 25 millió háztartásba. Az OPAL és az Északi Áramlat összekapcsolásával megvalósul az orosz álom: a közép- és kelet-európai tranzitállamok megkerülése. Ezzel Oroszország lépéselőnybe kerül két tranzitállammal, Ukrajnával és Belarusszal szemben.

Teljes cikk

Wagner Péter

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója

Meddig tart a dzsihadisták vonzereje?

2017. március 22.

Címkék: EU, terrorizmus, Párizs, Brüsszel, terrortámadás

Március 22-én volt egy éve, hogy a brüsszeli repülőtéren és az Európai Unió hivatalaink szomszédságában három terrortámadás érte az EU „fővárosát”. A 32 áldozat és több mint 300 sebesült sokkolta Belgiumot és a kontinenst. Utólag tudjuk, hogy a támadók ugyannak a sejtnek voltak a tagjai, amely 2015 novemberében Párizsban hajtott végre komplex terrortámadást, és amelyet a támadás utáni napokban, hetekben korábban szokatlan elszántsággal számoltak fel a francia és a belga hatóságok. A terrorveszély azóta sem csökkent, Párizsban épp a hétvégén volt egy újabb támadási kísérlet, így a kérdés inkább az, várhatunk-e bármi javulást a jövőben?

A párizsi és brüsszeli terrortámadások példátlanok voltak abban az értelemben, hogy a 2005 óta semmi azokhoz hasonló merénylet nem érte Európát. A belgiumi szélsőségesek köré szerveződő sejtnek összesen 17 tagja volt, akik a 2015-ös menekült és migránshullámmal együtt érkeztek vissza a Közel-Keletről. A tervek már készen voltak, jöttek volna egyébként is, ám az átjárható határok lehetőségét gyorsan felismerték és rámozdultak. A Terrorelhárítási Központ utólagos felderítése szerint közülük legalább kilencen Magyarországra érkeztek, akiket aztán a főszervező Saleh Abdeslam gyűjtött össze budapesti szállodákban vagy vidéki menekülttáborokban és szállított Belgiumba.

Teljes cikk