Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

Kína a környezetvédelem bajnoka?

2017. február 24.

Címkék: Kína, megújuló energia, Magyarország, villamos energia, környezetvédelem

Számos elemzés szól arról, hogy Donald Trump hivatalba lépésének és egy esetleges izolacionista fordulatnak egy járulékos nyertese lehet (Oroszország), valamintkét járulékos vesztese: az Európai Unió és a Kínai Népköztársaság. Utóbbi került Trump célkeresztjébe. Kína egyelőre még visszahúzódó és békés óriásként viselkedik a világpolitikában, ám egyre több katonai és biztonságpolitikai elemző veti fel egy lehetséges kínai-amerikai gazdasági háború eszkalálódásának, és fegyveres konfliktussá alakulásának lehetőségét. A Trump által kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsadó, Steve Bannon például 2016 márciusában tett nyilatkozatában azt mondta, hogy tíz éven belül háborúra kerül sor az Egyesült Államok és Kína között.

Ha a legrosszabb talán nem is fenyegeti a világot, az nyilvánvaló, hogy az új amerikai adminisztráció protekcionista gazdaságpolitikája kiválthatja Kína haragját. Miközben a jelenlegi amerikai kormány, finoman szólva, szkeptikus a megújuló energiaforrásokkal szemben, a Kínai Népköztársaság eltökélt abban, hogy az energiaszektort minél nagyobb mértékben a megújulókra állítsa át. Peking bejelentése szerint 2,5 billió jüant, azaz 361 milliárd dollárt invesztálnak a közeljövőben a megújulókba. Kína tehát – elsősorban az iszonyú demográfiai nyomás hatására – más utakon jár, mint az újraiparosítás felé törekvő, 300 milliós Egyesült Államok. 2017 januárjában Kína felépítette és üzembe állította a világ legnagyobb naperőművét. A 27 négyzetkilométer kiterjedésű naperőmű megépítése 6 milliárd jüanba került. Mindez mutatja, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya nem takarékoskodik, ha egy környezetkímélő, ezáltal hatékony és hangulatjavító beruházásáról van szó.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

2017 – a lengyel diplomáciai előretörés éve

2017. február 22.

Címkék: külpolitika, V4, Lengyelország, Szejm

Pár nappal ezelőtt Lengyelország külügyminisztere, Witold Waszczykowski hosszabb expozé keretében ismertette a lengyel külügy múlt évi teljesítményét, valamint a 2017-es év diplomáciai törekvéseit. Beszédében számos regionális és globális jelentőséggel rendelkező kihívást megemlített, melyek közül számunkra elsősorban az EU jövőjéről és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról alkotott nézetei lényegesek. Az elhangzottakból úgy tűnik, hogy Lengyelország dinamikus diplomáciai szezonra készül.

A Szejm plenáris ülésén elmondott szónoklatában Waszczykowski a lengyel külpolitika kommunikációjában markáns cezúrát húzott. Céltudatosan megfogalmazott elképzeléseivel tisztán kifejezésre juttatta, hogy Lengyelország a nemzetközi kapcsolatok világában a korábbinál jóval aktívabb résztvevőként kíván megjelenni. Másképpen fogalmazva, a meghatározó ügyek tárgyalásánál – legyenek azok regionálisak vagy globálisak – Varsó helyet követel magának a nap alatt. Persze ilyenkor a józanabb fejekben rögtön felmerül a kérdés, hogy a fokozott nemzetközi érdekérvényesítés terén mire is lehet képes egy olyan ország, mely fokozatos és látványos felzárkózása ellenére mégiscsak a közép-európaiság modernkori komplexusával küzd. Waszczykowski elképzelései mögött azonban kellő alapossággal felépített narratíva látszik körvonalazódni, melynek tükrében a lengyel gazdaság bővülésével és az egyes tematikus szerepvállalások (pl. proaktív NATO politika) reputációteremtő erejével kiegészülve a 2017-es külügyi célok már korántsem illuzórikusak.

Teljes cikk

Kumin Ferenc

New York-i főkonzul

A láthatatlan állam visszavág

2017. február 21.

Címkék: USA, Donald Trump, deep state

„Most jön az atombomba. A Hírszerző Közösség háborúja új szintre lép. Az előbb kaptam egy emailt magas rangú hírszerző barátomtól, aki ezzel kezdi: [az elnök] börtönben fog meghalni.” – tweeteli John Schindler, 130 ezer követőt számláló korábban az NSA-nél dolgozó hírszerzési elemző. Lehetne ez persze a sokadik szenzációhajhász bejelentés a rengeteg változástól izgatott amerikai közéletben, vagy egy újabb összeesküvéselmélet-gyáros, akit aktivizált az elnökválasztás utáni felbolydulás. Mielőtt egy legyintéssel továbblépnénk, nem árt, ha emlékeztetjük magunkat: néhány napja a történelem legrövidebb ideig szolgált nemzetbiztonsági főtanácsadója, Michael Flynn lemondásához névtelen kiszivárogtatók fülesei vezettek. Ezek a kiszivárogtatók pedig olyan jól értesültek voltak, akiket csak az államszervezet legbizalmasabb információkat kezelő mélységeiben lehet találni.

„Deep State” – az USA közvéleménye még ízlelgeti ezt az újonnan sokat használt, az utóbbi napokban komoly karriert befutott fogalmat. Magyarra nem könnyű áttenni, az egyenes fordítás („mély állam”) nem túl kifejező, a lényeget talán a „titkos állam”, „sötét állam” vagy „állam az államban” próbálkozások ragadják meg jobban, ám ezek barokkos cirádái csak tovább fokozzák a bölcs olvasó gyanakvását: miféle újabb összeesküvés-elmélet ez már megint? Némi, talán még bocsánatos kreativitással ezért a „láthatatlan államot” fogom a folytatásban használni, amely talán a legjobban fedi a valóságot bulváros felhang nélkül: a különböző titkosszolgálati ügynökségek (az USA-ban összesen 16-an alkotnak föderációt Hírszerző Közösség néven) és a velük együttműködésben dolgozó katonai vezetők, külügyi és biztonsági bürokráciák alkotják a magját, amihez mellé szokás sorolni olyan további gyanús szereplőket, mint a fegyver- és olajlobbi.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Netanyahu Washingtonban: fordulat az amerikai-izraeli kapcsolatokban?

2017. február 19.

Címkék: USA, Izrael, Trump, Netanyahu

Benyamin Netanyahu izraeli miniszterelnök azok közé tartozik, akik legelőbb találkozhattak Donald Trumppal, a Fehér Ház új gazdájával. E hét szerdája úgy tűnik fontos nap volt az amerikai-izraeli kapcsolatok történetében, mert Trump kimondta azt a mondatot, amelyre Netanyahu már legalább egy évtizede vár: az Egyesült Államok nem tekinti többé kizárólagos alapelvének a közel-keleti békefolyamatban a „két állam” megoldást, azaz hogy létrejöjjön Izrael mellett a szuverén Palesztin Állam is. Ez szakítást jelent az 1993-ben, washingtoni segítséggel megindult Oslói Folyamattal, ami mellett a Fehér Ház urai az elmúlt két évtizedben többé-kevésbé kitartottak. Nem csoda, hogy Netanyahu a sajtónak azt nyilatkozta: „A zsidó népnek és a zsidó államnak nincs nagyobb támogatója, mint Donald Trump.”

Nem kétséges, hogy kevesen örültek úgy a demokraták bukásának a világban, mint Benyamin Netanyahu és követői Jeruzsálemben. Az izraeli miniszterelnök az izraeli-palesztin békefolyamat kisiklatásának politikájával lett a békepárti Shimon Peres ellenében 1996-ban miniszterelnök. Oslo ellenes elveihez azóta is hű maradt, s ezzel elég sok borsot tört Bill Clinton és Barack Obama orra alá, de viszonya George Bush elnökkel sem volt felhőtlen. Hillary Clinton megválasztása istencsapás lett volna Netanyahunak, hiszen Clitonnénak nem csupán elvi, hanem már személyes elszámolni valója is lett volna az izraeli miniszterelnökkel. De ez már mind nem számít, hiszen Donald Trump a Fehér Ház lakója.

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Párizs, Moszkva, Jeruzsálem - Minden út a békéhez vezet?

2017. február 16.

Címkék: Közel-Kelet, Izrael, Gáza, Hamasz, Fatah, békefolyamat, Palesztina

A közel ötven éve tartó palesztin-izraeli békefolyamatnak januárban a párizsi békekonferencia kívánt új löketet adni. Nagy Britannia néhány másik országgal – köztük hazánkkal – az oldalán nem támogatta a konferencia zárónyilatkozatát, amely a kétállami megoldást jelölte ki egyedüli járható útnak. Donald Trump elnökségével Amerika Közel-Kelet-politikájában irányváltás kezdődött, amely szerint Washington nyitva hagyja az egyállami vs kétállami rendezés kérdését, és a mostani érában valóban áthelyezhetik az USA Nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe. Az új status quo a palesztin vezetőket is változtatásokra sarkallta: a párizsi gyűléssel párhuzamosan a palesztin frakciók, mint például a Fatah, a Hamasz és az Iszlám Dzsihád Moszkvában állapodtak meg a palesztin egységkormány létrehozásáról.

Hetven ország és nemzetközi szervezet képviselői vettek részt a francia kormány által megrendezett békekonferencián, hogy előre mozdítsák az évtizedes palesztin-izraeli konfliktus megoldását. Utoljára 2014-ben folytak közvetlen tárgyalások a palesztinok és Izrael képviselői között, Franciaország pedig 2016 júniusában is összehívott egy nemzetközi fórumot, akkor 28 állam mobilizálásával, ám egyik próbálkozás sem hozott jelentősebb előrelépést. A megrekedt békefolyamatnak új lendületet adandó, a plénum által elfogadott zárónyilatkozat a kétállami megoldást nevezte meg a probléma egyetlen megoldásának, ezzel együtt az erőszak és a telepes mozgalom felszámolására szólították fel a feleket. A korábbi ENSZ határozatok tükrében Izrael biztonsági követeléseit és a palesztinok nemzeti szuverenitáshoz való jogát egyaránt hangsúlyozták, amely egyúttal az „1967 óta tartó megszállás fölszámolását” is jelentené.

Teljes cikk

Új elnök Németországban

2017. február 13.

Címkék: Németország, elnökválasztás, Steinmeier

Prőhle Gergely

volt nagykövet

A papírforma szerint a Bundesversammlung, vagyis a szövetségi közgyűlés tagjainak 931 szavazatával az első fordulóban a Németországi Szövetségi Köztársaság új elnökének választották Frank-Walter Steinmeier korábbi külügyminisztert, aki március 18-án foglalja majd el hivatalát. A mindösszesen 1253 szavazatból 128 jutott a Linke, vagyis a baloldal jelöltjének, a mostanság megerősödő AfD jelöltje 42, két további jelölt 25, illetve 10 szavazatot szerzett. A szövetségi közgyűlés a Bundestag tagjai számának megduplázása által jön létre, melybe az egyes tartományok delegálnak tagokat, a tartományi parlamentek tagjain kívül akár különböző hírességeket is a tudomány, a kultúra és a sport világából. Így vehetett részt a különböző pártok felkérésére a vasárnapi szavazáson Joachim Löw, a német nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya, Friede Springer, az azonos nevű kiadóvállalat tulajdonosa, vagy épp a Tetthely sorozat egyik közkedvelt szereplője.

Steinmeier megválasztásához egy pillanatig sem férhetett kétség azok után, hogy – amint ezt korábban megírtuk – különböző taktikai megfontolások alapján a kormányzó nagykoalíció a népszerű külügyminiszter személyében közös jelöltet állított. Hogy a CDU számára taktikailag valóban előnyös volt-e nem állítani saját jelöltet, ez az azóta eltelt időszak fejleményei, különösen Martin Schulz kancellárjelöltté válása óta már erősen kétséges. Steinmeier pajzsra emelése ugyanis csak további fokozása annak a szociáldemokrata diadalmenetnek, vagy legalábbis annak a magabiztosság-érzésnek, ami Schulz belpolitikai színre lépése nyomán bontakozott ki.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Zűrzavaros Afganisztán

2017. február 10.

Címkék: Iszlám Állam, demokrácia, Egyesült Államok, NATO, Afganisztán, háború

Közel tizenhat éve indította meg az Egyesült Államok kudarcba fulladt demokráciaépítő és terrorizmusellenes háborúját Afganisztánban. A folyamatos NATO-jelenlét ellenére szinte teljes az instabilitás az országban, amelyet a tálibok ellenállása és 2007 óta tartó reneszánsza mellett az Iszlám Állam jelenléte is fokoz. A környező hatalmak egyelőre ingadoznak a központi kormány és a tálibok támogatása között, mindenesetre az évtizedes próbálkozás és a felhasznált dollármilliárdok ellenére továbbra sem látszik a történet vége.

Az Egyesült Államok több pénzt költött az afganisztáni újjáépítésre, mint a második világháború után meghirdetett Marshall-terv keretében Európa talpra állítására. Míg a segély a programban részes európai országok esetében megalapozta a jólétet és a valódi újjáépítést, addig az Afganisztánba irányuló felfoghatatlan mértékű összegek nemhogy a céljukat nem érték el, hanem tovább szították az amúgy is kemény társadalmi ellentéteket és a mindenkori vezetés mélyen gyökerező korrumpálódásához vezettek.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Baloldali illúziók, jobboldali önsorsrontás

2017. február 10.

Címkék: elnökválasztás, Franciaország, Francois Fillon

Miközben Franciaország egyre nagyobb elnökválasztási lázban ég, a kampány januári fejleményei nem várt fordulatokat hoztak. Először is véget ért a baloldali előválasztási versengés, ahol eldőlt: a szocialista szavazók többsége a jelenleg regnáló szociálliberális eszmeiség helyett sokkal inkább a tradicionális szocialista értékek talaján kívánja a baloldal jövőjét újradefiniálni. Mindeközben az eddig legesélyesebbnek tartott jelölt, a republikánus François Fillon kampánya gellert kapott, miután hitvese fiktív munkavégzésért felvett jövedelem gyanúja miatt keveredett botrányba.

Januárban a francia közvélemény figyelme ismét a szocialisták felé fordult. Kormányzati botrány vagy népszerűtlen intézkedés helyett ezúttal a baloldali tábor előválasztási küzdelmének eseményei vitték a prímet, melyek a hét jelölt lendületes kampányának köszönhetően üde perceket csempésztek a Hollande-éra egyre dohosabbá váló hétköznapjaiba. Az már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a baloldali előválasztást kvázi a szocialista pártcsalád szociálliberális és tradicionális szocialista szárnyai közti megmérettetésként értelmezhetjük, ahol a fő törésvonal a liberális vonulatot vivő ex-miniszterelnök, Manuel Valls, illetve a tradicionalista volt gazdasági miniszter, Arneaud Montebourg között fog húzódni. Azt is nagy valószínűséggel el lehetett mondani, hogy bármelyik irányzat is kerekedik felül, az alapvetően nem az elnökválasztás megnyerésére (erre az esélyek ugyanis elenyészőek), hanem azHollande által romokban hagyott szocialista tábor újraépítésére, valamint a 2022-es elnök- és parlamenti választásra történő felkészülésre fog mandátumot kapni.

Teljes cikk

Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Trump ellopta a showt

2017. február 07.

Címkék: Európai Unió, Migráció, Donald Trump, Valletta

Lassan két éve, hogy nincs uniós csúcs migrációs téma nélkül, még akkor sem, ha eredetileg másról akartak volna egyeztetni egymással az Unió állam- és kormányfői. Január óta azonban új lakója van a Fehér Háznak, aki ráadásul szépen mindent el is kezd megvalósítani, ráadásul szélsebesen, abból, amit ígért a kampány során, és felfordul a világ. Új geopolitikai helyzet, Európa pedig csak kapkodja a fejét, levelet ír és nyilatkozik, kedve szerint. Hadd mulassanak minél jobban az óceán túlpartján.

Valletta eddig arról volt nevezetes, hogy 2015 novemberében Európa vezetői itt kezdtek először arról beszélni, hogy a migrációval nem csak a kontinens határain belül kellene foglalkozni, hanem a megoldás azokon kívül keresendő, a származási országokban. Most, immár a máltai elnökség ideje alatt ismét csak azért utaztak az erőd-városba, hogy a bevándorlás külső aspektusaival foglalkozzanak, méghozzá azzal az útvonallal, amely mentén eddig semmiféle javulást nem tudtak elérni. Mert míg a balkáni zárásnak és az EU-török megállapodásnak köszönhetően az Égei-tengeren és a balkáni útvonalon keresztül érkezők száma 98%-kal csökkent, addig a Földközi-tenger középső medencéjén keresztül 181 ezren érkeztek Európába 2016-ban,ráadásul a 90%-uk gazdasági bevándorló, tehát nem menekült. Az új olasz miniszterelnök, Gentiloni alá is írt pár napja egy egyetértési nyilatkozatot Líbiával, amelyet most az EU is megtámogatott: pénzügyi eszközökkel, szakértelemmel, felszereléssel igyekeznek segíteni az ottani hatóságoknak, hogy tartóztassák fel az áradatot. Lépni kell, mert a tél ellenére jönnek a gumicsónakok, az utasokat pedig az embercsempészek előszeretettel hagyják magukra, miután – jó esetben – a lélekvesztő koordinátáit is megadták a menekültügyi szervezeteknek valami okos eszközön.

Teljes cikk

Hóvári János

külügyi szakértő, főigazgató

Realpolitik – mindenek felett

2017. február 06.

Címkék: Angela Merkel, Erdogan, Törökország, NATO, Migráció, EU tagság

Angela Merkel pár nappal ezelőtt, látszólag rutinlátogatást tett Ankarában. Valójában azonban olyan vizit volt ez, amelynek okai, s minden bizonnyal a következményei is,az elkövetkező években politikaformálóak is lehetnek. Nem csak azért, mert a két ország alapvetően fontos gazdasági partnerei egymásnak, s Németországban a becslések szerint közel 4 millió török él. Hanem sokkal inkább azért, hogy Törökország a jövőben is ellássa migrációs-szelep szerepet, s ne zúdítsa rá az országában lévő migránsokat a Balkán-félszigetre, hogy onnét utat törjenek maguknak több államon át, a hőn vágyott Németországba. Már jóval több, mint egy éve, hogy ebben a kancellár asszony és a korábbi török miniszterelnök, Ahmed Davutoğlu megegyezett. Ezzel, no meg a szigorú határőrizettel sikerült többé-kevésbé a menekültügyet Közép-Európában, s ezáltal Németországban is kezelhetővé tenni. Így a migráns válság kevésbé égett Merkel asszony körmére. A jövőt illetően azonban 2017 szeptemberi újraválasztásának egyik kulcseleme, hogy Németországban a bevándorlás kezelhető keretekben maradjon, sőt, a vissza- és kiutasítottak kizsuppolása is eredményes legyen. Ebben a kirakójátékban nagy szerep jut Törökországnak, s nagyhatalmú vezetőjének, Recep Tayyip Erdoğan elnöknek.

Amikor a migránsalku megszületett, még Ahmed Davutoğlu volt a török miniszterelnök, aki az iszlám melletti elkötelezettsége mellett hazája EU-tagságára törekedett, s többé-kevésbé osztotta az euro-atlanti világ értékrendszerét. Recep Tayyip Erdoğan pedig akkoriban alapozta meg az új török utat, amelyen az élbolyban régi harcostársának már nem jutott hely. Egy új párttárs lett a miniszterelnök, aki jobban igazodott az elnök elképzeléseihez. S július közepén sor került egy elvetélt puccskísérletre is, amely új helyzetet teremtett az országban. A nyugati kritikai hangokat hallván, s a törökök Schengen-térségbeli vízummentes utazásának elvetésére válaszolván, Erdoğan elnök egyre többször fenyegetőzött, hogy határőrsége felhagy a migránsok égei-tengeri visszafogásával, s százezreket zúdít Görögországon át Európára. Szerencsénkre csak fenyegetett, de jól tudja, hogy komoly aduászt tart a kezében.

Teljes cikk