Győri Enikő

Magyarország madridi nagykövete, volt EU államtitkár

Járt utat a járatlanért? Spanyolország biztonsági játékkal újra középre tart

2016. június 29.

Címkék: labdarúgás, választások, Spanyolország, Néppárt, EB, Mariano Rajoy

A kétszeres címvédő spanyoloknak tegnap Olaszország jóvoltából befejeződött a foci EB, s az okokat legalább annyian s olyan terjedelemben elemzik, mint a vasárnap esti választások meglepetés erejével ható végeredményét. Június 26-a győztese kétség kívül a 2011 óta abszolút többséggel hatalmon levő Néppárt (PP); decemberhez képest hétszázezerrel több szavazatot kapott, így 13 plusz mandátummal 137-re tett szert a 350 tagú Kongresszusban. A baloldal és a liberálisok teret vesztettek, a hagyományos közép, ha enyhén is, de erősödött. Ám hogy milyen kormány jön ki ebből, még senki nem tudja.

Az Ibériai-félsziget lakóit azért szólították újra az urnákhoz, mert a téli választások eredményéből öt hónap próbálkozás után sem állt össze a parlamenti kirakósjáték. Súlyos véráldozattal, de nyert akkor a PP; legelutasítottabb pártként (ne felejtsük, nekik jutott a szocialista Zapatero-kormány utáni romeltakarítás, s Spanyolország visszarántása a pénzügyi szakadék széléről) azonban senki nem akart nemhogy koalícióra lépni velük, de még csak megállapodni sem. Így aztán Mariano Rajoy miniszterelnök, bölcs módon, meg sem próbálta a kormányalakítást. A feladatnak nekiugrott a második helyezett szocialisták (PSOE) első embere, Pedro Sanchez, de neki sem sikerült. A frissen bejutott liberális középpárttal, a Ciudadanos-szal (C’s) ugyan dűlőre jutott, de ez nem volt elegendő, elveszítette a parlamenti szavazást. Erősen kokettált a szélsőbaloldali, a fennálló rendszert alapjaiban megkérdőjelező, a lófarkas Pablo Iglesias által vezetett Podemosszal, de aztán a párt öregjei nem hagyták, hogy lepaktáljon velük. No meg ahhoz a liberálisoknak sem fűlött a foguk.

Teljes cikk

Heckenast László

Újságíró, London

A zavaros B(rexit) terv

2016. június 28.

Címkék: EU, Egyesült Királyság, David Cameron, Skócia, népszavazás, brexit, Jeremy Corbyn, lemondás, kilépés, Boris Johnson

Hétfőre előkerültek a váratlan Brexit győzelem után „eltűnt” brit politikusok, és az eredmény kihirdetését követő teljes bizonytalanság után kezd kirajzolódni a kép, hogy mik lesznek a következő lépések. De legjobb esetben is csak pár hónapra lehet előre látni, az Európai Unióból való kilépés folyamata pedig akár évekig is eltarthat.

A nagy-britanniai népszavazás kampányában az Unióban való maradást szorgalmazók többek között azzal érveltek, hogy a kilépés ugrás volna az ismeretlenbe. Azután bekövetkezett, amitől óva intettek, és mintha csak azt akarnák mondani, hogy ugye megmondtuk – nem mondtak szinte semmit. Egyedül Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere tűnt úgy, mint akinek van B-terve (B úgy is mint Brexit), az viszont nem szolgálta a közhangulat vagy éppen a piacok megnyugtatását.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Nehéz ünneplés - 25 éves a német-lengyel jószomszédság

2016. június 27.

Címkék: Németország, Angela Merkel, Lengyelország, Beata Szydlo

Június 22-én Beata Szydło lengyel miniszterelnök, Angela Merkel német kancellárral tartott kétoldalú egyeztetést. A találkozó apropóját a lengyel-német jószomszédsági szerződés aláírásának 25. évfordulója adta. A két ország kibékülését sokan az 1945 utáni francia-német „nagy egymásra találás”-hoz hasonlítják, az eddigi tapasztalatokból azonban úgy tűnik, a fogalom ebben az esetben némileg mást jelent. 25 év távlatából érdemes tehát feltenni a kérdést: mit is jelent valójában a lengyel-német jószomszédság?

Nagy várakozás előzte meg a lengyel miniszterelnök, Beata Szydło berlini látogatását, mivel a kormányközi találkozó napirendjét a két állam kapcsolatát alapjaiban befolyásoló migrációs, energetikai, és biztonságpolitikai témák határozták meg. A találkozó kimenetele ezért a lengyel-német viszony jövőjét illetően kulcsfontosságúnak ítélhető, mely egyfajta politikai katalizátorként mutatja meg a Varsó és Berlin egyedi kapcsolatában rejlő potenciálokat.

Teljes cikk

Az emberek hangja

2016. június 24.

Címkék: EU, integráció, populizmus, brexit, Cameron, kilépés

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI

A brit szavazás eredményét kommentáló elemző nyilatkozatok között a sajnálkozás mellett leginkább az a motívum dominál, mi szerint meg kell hallani az emberek hangját. Nemes gondolat. Ugyanakkor egy olyan kontinensen, ahol 1989-90-t követően immáron több évtizede mindenütt demokratikus rendszerek működnek, legalábbis furcsa, hogy e felismerésre miért is kellett ennyit várni. A brit szavazás eredménye mindenesetre drámai erővel tudatosította, hogy nem lehet egyszerűen „lepopulistázni” a politikai aréna azon harcosait, akik nem tudnak, akarnak feltételek nélkül elköteleződni a nemzetek feletti integrációs gondolat mellett.

Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapokban oly aggodalmas, olykor kimondottan harcias vélemények jelentek meg a népszavazással, mint demokratikus intézménnyel kapcsolatban. És messze nem csak a mi kvótás, Brüsszelnek üzenős akciónk apropóján. Az persze nem új keletű kérdés, hogy hogyan is lehet ezt a végtelenül összetett európai működési rendszert a demokratikus döntéshozatalhoz közelebb vinni – erről szóltak, szólnak az Európai Parlament kompetenciáival kapcsolatos viták, vagy az európai döntéshozatali szintek és a nemzeti parlamentek illetékességi köreinek viszonyáról folytatott diskurzus. E fórumokon persze még lehetett tudatosan befolyásolni, kialkudni, vagy el lehetett mismásolni a választ, hiszen a döntések mégis csak a professzionális módon politikával foglalkozó, pártcsaládokhoz tartozó, pártfegyelem által korlátozott képviselők körében születtek, vagyis valamelyest meg lehetett őrizni a nagy európai projekt elitista jellegét. Ha esetleg népszavazásra került a sor egy-egy részkérdésben, legyen szó akár az európai alkotmányról, vagy a Lisszaboni Szerződésről, addig addig lehetett csűrni-csavarni az eredményt, ismételtetni a voksolást, míg megfelelő eredmény nem született.

Teljes cikk

dr. Birkás Antal

politológus, evangélikus teológus

Ki mit hisz, úgy marad

2016. június 22.

Címkék: vallás, népszavazás, brexit, felekezet

Nem kétséges, hogy britek sorsdöntő szavazás előtt állnak, amelynek kimenetele nem csak az ő jövőjüket, hanem egész Európa jövőjét befolyásolja. A várható eredményt számos tényező alakítja, az emberek gondolkodását számos érvvel próbálják befolyásolni. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy a döntést a vallási hovatartozás is nagymértékben meghatározza. Elemzésünkben e tényezőnek járunk utána.

A WISERD nevű Wales-i kutatóintézet eredményei egyértelműen mutatják: a vallási tényező fontos a „maradás vagy az kilépés” kérdésében. A britek körében végzett felmérés egyik legfontosabb eredménye, hogy azok, akik magukat kereszténynek vallják, inkább az Unió elhagyása mellett vannak (54 százalék), míg azok, akiknek nincs vallási hovatartozásuk, inkább „bent maradás” pártiak (közülük 43 % szeretné csak a kilépést). Érdemes azonban megnézni a kutatás további eredményeit is, elsősorban a felekezetek közötti eltéréseket.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

A Brexit és a török modell

2016. június 21.

Címkék: EU, bevándorlás, Törökország, Nagy-Britannia, brexit

A június 23-án megrendezendő brit EU-népszavazás kampányába az utóbbi időben Törökországot is bevonták. A más kultúrájú, termékenyebb lakosság, amely körében állítólag a fegyverviselés is jelentős arányú, sok szempontból jelentene veszélyt Nagy-Britannia számára. Ezzel érvelnek legalábbis azok, köztük számos konzervatív vezető, akik a kilépést támogatják. Szerintük nem elegendő csupán a gazdasági kockázatok mérlegelése, hanem az unióban maradás társadalmi és kulturális veszélyeit is figyelembe kell venni. Eszerint a háború sújtotta térségből származó 77 millió potenciális vízummentes bevándorlóra nemet kell mondani.

A kilépés-pártiak csak arról feledkeznek meg, hogy a kormány álláspontja is hasonló: David Cameron miniszterelnök szerint a jelenlegi fejlődési sebességgel Törökország körülbelül a harmadik évezredig nem csatlakozik az unióhoz. Az élénkülő vita, amelyben azonban egyik fél sem áll Törökország mellett, jól mutatja az elmúlt évtizedek Törökországgal kapcsolatos idegenkedését. Azzal a különbséggel, hogy Törökország egy évtized sikertelen tárgyalásai után nem vár tovább és újrafogalmazza a nemzeti identitását és a nemzetközi kapcsolatrendszerben elfoglalt helyét. Ha a britek – részben a török fenyegetettség miatt – a kilépést választanák, azzal viszont paradox módon elősegíthetnék az EU és Törökország közeledését.

Teljes cikk

Az európai „bad guy” hitelessége

2016. június 19.

Címkék: EU, Orbán Viktor, kampány, népszavazás, brexit

Prőhle Gergely

helyettes államtitkár, EMMI

A vasárnapi híradásokban a Brexittel kapcsolatban egy nyilatkozat és egy meglepő újdonság vitte a prímet. Előbbi régi „barátunktól”, Jean Asselborn luxemburgi külügyminisztertől származik, aki – mint már oly sokszor – a hétvégi német sajtóban osztotta meg velünk vízióit a britek esetleges kilépésének következményeiről, mondván, hogy ez egyfajta láncreakciót indíthat el az euroszkepticizmusra amúgy is hajlamos közép-kelet-európai tagállamok esetében. A meglepő fordulat a britanniai kampányban pedig az a bejelentés, mely szerint a magyar kormány hirdetéseket tesz közzé a szigetországban Orbán Viktor aláírásával, a britekkel közös uniós tagságunk előnyeit hangsúlyozandó.

Nem tudom feledni azt a 2004. május 1-i jelenetet, amikor az uniós belépésünket ünneplő fogadáson Bernben, igen sokat látott luxemburgi nagykövet kollegám, a diplomáciai őszinteséghez már éppen elég vörösbor elfogyasztása után csak annyit mondott: „A tagsághoz minden jót kívánok, de az biztos, hogy sosem fogom megszokni, hogy Ti is a Klubhoz tartoztok.”

Teljes cikk

Vidovics Bálint

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok szakértő

India, USA – atombiztos közös tervek, sok ellenérdekelt

2016. június 16.

Címkék: USA, Obama, India, Modi

2005-ben Gudzsarát szövetségi állam főminisztereként muszlim tüntetések vérbe fojtásában játszott állítólagos szerepe miatt még megtagadták belépését az országba, múlt hét szerdán azonban az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén szólalhatott fel India miniszterelnökeként Narendra Modi. A 2014-ben megválasztott indiai kormányfő két éven belül második látogatását tette Washingtonban, ahol az amerikai-indiai kapcsolatok erősítésében elért látványos előrelépés demonstrálásán túl a Nukleáris Szállítók Csoportjához való indiai csatlakozás támogatásáról folytatott tárgyalásokat.

Obama és Modi szemmel láthatóan egymásra találtak az elmúlt két év során; összeölelkezésekkel és széles mosolyokkal tarkított találkozóik nem csak személyes jó viszonyukat, hanem India és az Egyesült Államok stratégiai egymásra találását is jelzi. Miközben az USA a kelet-ázsiai és csendes-óceáni térség kereskedelmi és biztonsági környezetét igyekszik saját képére formálni, Modi Dél-Ázsia és az Indiai-óceán térségében helyezné Indiát az első számú regionális nagyhatalom pozíciójába. A Modi által meghirdetett Neighbourhood First kezdeményezés – azaz a szomszédos államok és India közötti kötelék erősítésének prioritásként kezelése – is ezt a célt szolgálja. Mindkét törekvés ellenpólusa természetesen Kína, amely Új Selyemút projektjével párhuzamosan haditengerészetével is egyre intenzívebben van jelen az „indiai vizeken”. Kézenfekvő tehát, hogy Washington és Delhi egymásra támaszkodjon a kelet-ázsiai és dél-ázsiai versenyfutásban a rivális Pekinggel szemben. Mindezt pedig még nyakon is lehet önteni a világ legnépesebb demokráciája és a demokratikus világ vezetője együttműködésének hangzatos retorikai fordulatával.

Teljes cikk

Jamniczky Zsolt

Igazgatósági tag, E.ON Hungária Zrt.

A brit oroszlán (ki)ugrani készül?

2016. június 15.

Címkék: EU, Egyesült Királyság, brexit, Cameron

Az Európai Unió vezetői talán soha nem vártak olyan izgalommal egy eseményt, mint a június 23-i nagy-britanniai népszavazást. Amióta 1973-ban Nagy-Britannia az akkor még Európai Gazdasági Közösség néven ismert országcsoport tagja lett, azóta időről időre fellángolnak a brit különállási törekvések, amelyek először a brit baloldalon (a Munkáspártban) voltak virulensek, majd az 1980-as években mindinkább teret nyertek a Konzervatív Pártban is. Az ekkor Thatcher vezette Konzervatív Párt részben a gazdaságpolitikát jellemző takarékosságból, részben a brit szuverenitás korlátozása miatti félelemből érzékenyen reagált arra, hogy a befizetések révén Nagy-Britannia támogatja a kontinentális, főleg franciaországi mezőgazdaságot.

Mai napig anekdotaként idézik, hogy Margaret Thatcher Brüsszelben a retiküljével verte az asztalt, követelve, hogy a brüsszeli bürokraták „adják vissza a pénzünket”. A brit társadalom és politikai elit jelentős részének EU-kritikája fokozódott a 2015-ös migránskrízis következtében, és ezt nem éppen fair módon összemosták a közép- és kelet-európai, köztük magyar munkavállalók EU-n belüli mozgásával és nagy-britanniai munkavállalásával. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az EU-s befizetések, a nyomasztó EU-bürokrácia léte és a szuverenitás csökkenése miatti brit morgás éppen 2013-2015-ben erősödött fel. Mint mindenütt Európában, a 2009-es gazdasági válság és a 2015-ös migránsválság megrendítette a társadalom biztonságérzetét Nagy-Britanniában is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Nagylelkűség vagy biztonság? - Sport a Diadalív árnyékában

2016. június 13.

Címkék: Hollande, Franciaország, foci EB, Európa Bajnokság, terrorveszély

Miközben rajongók milliói lelkesen készülnek a franciaországi futball Európa Bajnokság mérkőzéseire, az események közeledtével a terrorveszély jelentette fenyegetés ismét a nemzetközi média fókuszába került. A helyzet súlyosságát François Hollande francia köztársasági elnök is elismerte, hangsúlyozva, hogy a bajnokság alatt végig terrortámadásra lehet számítani, abszolút biztonságról tehát semmiképpen sem beszélhetünk. A helyzetet viszont tovább nehezíti, hogy a munkajogi reform elleni utcai tömegtüntetések várhatóan a következő hetek során is folytatódnak. Mindebből úgy tűnik, kifejezetten „mozgalmas” EB elé nézünk.

A franciaországi labdarúgó EB-re a következő egy hónap során várhatóan 1 millió külföldi látogató fog érkezni, a mérkőzéseket pedig – nem számolva az „utcai” szurkolókat – 10 stadionban, mintegy 2,5 millió ember fogja figyelemmel követni. Az ő biztonságukról pedig abban az országban kell gondoskodni, ahol a tavalyi év során elkövetett 2 párizsi merényletben mintegy 150 ember vesztette életét. Érthető tehát, hogy a francia biztonsági erők semmit sem akarnak a véletlenre bízni, ezért a terrorveszély minimalizálása érdekében a hatóságok minden szükséges intézkedést megtettek.

Teljes cikk