Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Mi fán terem az „adóoptimalizálás”?

2016. november 30.

Címkék: USA, adópolitika, Apple, versenyjog

Az Apple transznacionális vállalat 1991 óta nagyvonalú támogatásokat kapott az ír kormánytól adókedvezmények formájában. Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa viszont augusztusban közölte, hogy ennél többről volt szó: Írország illegális és diszkriminatív, azaz a versenyt torzító módon tette lehetővé, hogy a vállalat az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is az indokoltnál sokkal kevesebb adót fizessen. A kiszabott büntetés 13 milliárd euró, amely az Apple pénzügyi helyzetét érdemben nem befolyásolná, az Írországhoz hasonló európai országok költségvetésének viszont hatalmas segítség lenne. Mégsem tartja ezt igazán fontosnak Michael Noonan ír pénzügyminiszter, aki a techóriással közösen tiltakozik a bírság megfizetése (beszedése) ellen. A pénzügyminiszter a váratlan pénzeső gondolatától is idegenkedik, Tim Cook, az amerikai központú Apple vezetője pedig az uniós tagállamok szuverenitását félti. Mi áll a háttérben?

Elsőként, az ügy értelmezhető kormányzatok és transznacionális vállalatok viszonyában. Az úgynevezett lefelé tartó verseny (race to the bottom) jelenségnek azt a helyzetet szokás nevezni, amelyben kormányok küzdenek egymással a transznacionális vállalatok országukban való megtelepedéséért. Ehhez (társasági) adót csökkentenek, kedvezményeket adnak, deregulálnak és liberalizálnak, lehetőleg a szomszédok alá licitálva. A versenytársak ezt látva még kedvezőbb ígéretet tesznek, végül pedig az is előfordul, hogy a kormányzat fizet azért, hogy egy-egy vállalat megtelepedjen és munkahelyet teremtsen az országban.

Teljes cikk

Lorencsics Emese

iszlám és Közel-Kelet szakértő

Obama hagyatéka a Közel-Keleten: totál káosz?

2016. november 30.

Címkék: USA, Közel-Kelet, Barack Obama, Donald Trump

Heteken belül véget ér Barack Obama nyolcéves elnöksége, akinek külpolitikáját, főleg a Közel-Kelettel kapcsolatban, kemény kritikák érték az elmúlt évek során. Vezetése alatt megölték bin Ladent, kivonultak Irakból, végigsöpört az arab tavasz, felemelkedett az Iszlám Állam, és született egy iráni nukleáris megállapodás. Bár 2008-ban talán kevesen gondolták volna, Obama ma mégis nagyobb zűrzavart hagy maga után a Közel-Keleten, mint amit Bushtól megörökölt. Egyre meghatározóbb az erőszak és a káosz, ami régebbi keletű, mint a leköszönő elnök mandátuma, hiszen a huszadik század elejétől számtalan washingtoni vezető játszott meghatározó szerepet a térség alakításában. Két ciklussal korábban mégis stabilabb volt a régió.

Hagyományosan az Egyesült Államok Közel-Kelet-politikájának két fő motorja az arab-izraeli konfliktus kezelése, és a régió olajának zökkenőmentes eljuttatása a nyugati piacokra; az elmúlt évtizedek elnökei ezeknek rendelték alá lépéseiket (lásd Kuvait felszabadítása, a fokozott amerikai katonai jelenlét a Perzsa-öbölben Irán elrettentésére, vagy Izrael békeszerződései Jordániával és Egyiptommal).

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Fillon a francia jobboldal élén

2016. november 29.

Címkék: Oroszország, Franciaország, előválasztás, Francois Fillon

Franciaországban a jobboldali előválasztási kampány befejeztével végeredményt hirdethetünk. A múlt vasárnap rendezett második fordulót a szavazatok 66,5 százalékának megszerzésével Sarkozy ex-miniszterelnöke, François Fillon nyerte, aki ezzel egyben a köztársasági elnöki cím legesélyesebb várományosává is avanzsált. De ne rohanjunk ennyire a dolgok elébe! A jövő májusi elnökválasztáig ugyanis még bőven lesz meglepetésekben részünk, s mint ahogy az előválasztás első fordulójában már megtapasztalhattuk, a közvéleménykutatási prognózisok épp hogy csak egy fabatkát érnek. Éppen ezért sokkal célravezetőbb, ha semmitmondó jövendőmondás helyett a konkrétumok ismeretében Fillon sikerének okait, várható intézkedéseit, valamint a kampányban rá váró kihívásokat térképezzük fel.

François Fillon a republikánus előválasztás mindkét fordulójának megnyerésével történelmi sikert aratott. Jelöltségét – első fordulós győzelmét követően – a második fordulóban 2,85 millió szavazó támogatásával sikerült bebiztosítania, mely már önmagában több a 2011-es baloldali előválasztáson megjelent 2,6 millió fős választói tömegnél. Vele szemben a sokáig nagy esélyesnek vélt Alain Juppé 33,5 százalékos eredménnyel csupán 1,45 millió szavazatra tett szert, ezzel a bordeaux-i polgármester látványos vereséget szenvedett.

Teljes cikk

Surjányi Fanni

MCC alumna, nemzetközi kapcsolatok szakértő

Segíthet-e Trump a Közel-Kelet üldözött keresztényein?

2016. november 28.

Címkék: USA, kereszténység, Közel-Kelet, Donald Trump

Az amerikai elnökválasztási kampány során szokás szerint számos bel- és külpolitikai témában mérték össze terveiket, elképzeléseiket, véleményeiket és persze választási ígéreteiket a jelöltek. Az egészségügy, falépítés, Kína és Oroszország, Közel-Kelet és muzulmán térhódítás – mind-mind napirendre kerültek az elnökjelölti disputák során, azonban az inkább személyiségek, semmint ügyek dominálta viták tematikájából egy igen égető probléma kiszorult: a közel-keleti keresztények és más vallási kisebbségek helyzete. Még akkor sem érkezett válasz, amikor a moderátor egyszer az aleppói krízishelyzet kapcsán konkrétan rákérdezett e kényes ügyre…

Az elnökválasztási „csatározások” győztese, Donald Trump és alelnöke, Mike Pence a megfeszített kampányidőszak után immár a Fehér Ház négyezer fős stábjának összeállításán munkálkodik. Belsős hírek szerint a folyamat nem megy könnyen, pedig a neheze még csak ezután jön. A világ első számú katonai hatalma ugyanis nem csak belföldi ügyeit kényszerül rendezni; olyan külpolitikai folyamatokba avatkozott bele, amiknek következményei egyelőre beláthatatlanok és rendezési lehetőségei igen aggályosak. Számos kényes ügy közül koncentráljunk most a közel-keleti konfliktus egy kicsiny, ám annál fájóbb vetületére: a térség keresztény menekültjeinek és más vallási kisebbségeknek kiszolgáltatott helyzetére.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Félsikerek a transzatlanti kereskedelemben

2016. november 25.

Belgium vallon régiójának törvényhozása, miután október végén az uniós parlamentek között egyedülállóként elutasította, később mégis elfogadta a Kanada és az EU között létrejövő szabadkereskedelmi megállapodást, a CETA-t. A vallon vonakodás befejeztével elhárult az utolsó akadály az unió és Kanada közötti kereskedelmi akadályok többségének lebontása elől. Az unió és más országok közötti szabadkereskedelmi megállapodások nem számítanak szokatlannak, mégis van jelentősége annak, hogy a 2008 (és a Donald Trump megválasztása) utáni világban sikerül létrehozni egy újabb egyezményt, különösen transzatlanti viszonylatban.

A CETA gazdasági hatásairól megoszlanak a vélemények. A vámok megszűnése és az egyéb liberalizációk eredményeként Kanada exportja és reál GDP-je növekedhet jobban hosszú távon, előbbi 0,54-1,56 százalékkal, utóbbi pedig 0,18-0,36 százalékkal. Az unió becsült nyereségei szerényebbek, reál GDP-je ugyanis 0,02-0,03 százalékos növekedésben, exportja pedig 0,05-0,07 százalékos növekedésben részesülhet. Az egyezményen kívülálló országok GDP-je elhanyagolható mértékben csökken az egyezmény hatására, a kanadai és uniós bérek viszont a Bizottság által megrendelt tanulmány szerint növekedni fognak. Azt is hozzáteszik, hogy a szolgáltatások szektora lehet az elsődleges nyertes, az ipar és a mezőgazdaság egyes szektorai viszont nagyobb eséllyel számíthatnak kisebb megrázkódtatásokra. Kanada az ötszázmilliós európai piachoz, az unió pedig a harmincötmilliós kanadaihoz nyer hozzáférést.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Sarkozy, a vesztes királycsináló

2016. november 24.

Címkék: Franciaország, Sarkozy, előválasztás, Francois Fillon

Meggyőződésem, hogy a nyugati közvéleménykutató intézetek 2016-ot elátkozott évként fogják emlegetni. Kvázi készpénznek vett jóslataik hitelét ugyanis elsőként a Brexit kimenetele, majd Trump győzelmi esélyei kapcsán közölt kínosan fals előrejelzések drasztikusan kikezdték. Úgy tűnik, a hitelvesztési folyamatban a kegyelemdöfést a volt francia miniszterelnök, François Fillon földcsuszamlásszerű győzelme adja meg, mely a francia jobboldali előválasztás első fordulójához kapcsolódó összes latolgatást felborította. Nyilvánvalóvá vált: nincs tuti tipp és előre lejátszott meccs, csak kisebb vagy nagyobb odds. De mégis, Fillon esetében minek köszönhetjük a közvéleménykutatók ismételten tragikus leszereplését?

Franciaországban hosszas kampányt követően a történelmileg első jobboldali előválasztáson időközi eredményt hirdethetünk. A republikánus előválasztás első fordulóját a szavazatok 44,1 százalékának megszerzésével – a csupán harmadik helyre várt – François Fillon, volt miniszterelnök nyerte meg, aki győzelmével minden előrejelzésre rácáfolt. Vele szemben a végig garantált nyertesként emlegetett Alain Juppé bordeaux-i polgármester másodikként a voksok 28,6 százalékát zsebelhette be (ami nagyjából megfelel a prognózisoknak), míg Nicolas Sarkozy, volt köztársasági elnök a számára előirányzott 25-30 százalék helyett az előválasztási küzdelmet mindössze 20,6 százalékos eredménnyel a harmadik helyen zárta. A választási szabályok értelmében a második fordulóba Fillon és Juppé jutott tovább, míg Sarkozy számára a verseny itt véget ért. Sőt, vereségét követő sajtótájékoztatóján azonnali visszavonulását is bejelentette, így az immár 61 éves volt elnök méltóságteljes módon a szélesebb politikai ringből is kiszállt, s korára való tekintettel úgy tűnik, immár örökre.

Teljes cikk

Az​ ​unalom​ ​biztonsága​ ​–​ ​Merkel​ ​újrázik

2016. november 21.

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Vasárnap esti sajtóértekezletén a német kancellár bejelentette, hogy negyedszer is ringbe száll a kormányfői posztért. Bejelentése már-már Ferenc Józsefnek arra a bizonyos, az I. Világháború kezdetét jelentő „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam” mondatára emlékeztetett, Merkel ugyanis hosszasan elemezte saját döntéshozatali szokásait, meg persze azt is, hogy az újbóli jelöltetés kérdése mennyi álmatlan éjszakát okozott neki. Pedig lássuk be, nagyon más választása nem volt. Még akkor sem, ha egyre gyakrabban hallani németországi tüntetéseken, hogy „Merkel muss weg!”, vagyis hogy Merkelnek el kell tűnnie, s egy friss hazai felmérés szerint a hazai jobboldal 70 százalék feletti arányban nem bízik a kancellárban. Ez utóbbin – ha egyáltalán értesülne róla – valószínűleg könnyű szerrel túltenné magát, már csak azért is, mert egy friss németországi felmérés szerint a németeknek 55 százaléka szeretné, ha ő maradna a kancellár, s csak 39 százalék van kimondottan ellene. Volt persze a szimpátia-érték a közelmúltban jóval alacsonyabb is, de azóta történt egy s más Németországban, s persze a világpolitikában is, ami a Merkel iránti bizalomindexet befolyásolta. A menekültügyi szabályozás látványos szigorodását, a múlt heti, iszlám szélsőségesek ellen indított országos razziát most ne is részletezzük: e hasábokon elégszer írtam már le azt, hogy ha a retorika nem is, a jogi szabályozás igenis jelentősen keményedett és keményedik továbbra is migráns-ügyben.


A​ ​világpolitikai​ ​szereplők​ ​tablóján​ ​az​ ​elmúlt​ ​hetekben​ ​felbukkant​ ​Trump,​ ​a​ ​növekvő​ ​zűrzavar
Törökországban,​ ​a​ ​sok​ ​baj​ ​az​ ​Oroszokkal,​ ​a​ ​Brexit​ ​miatti​ ​bizonytalanság,​ ​a​ ​franciaországi
választások​ ​miatti​ ​izgalom​ ​–​ ​nos,​ ​ezek​ ​a​ ​fejlemények​ ​mind​ ​a​ ​személyügyi​ ​stabilitás​ ​iránti​ ​vágyat
táplálhatják​ ​Európa​ ​legerősebb​ ​államának​ ​választópolgáraiban.​ ​Németországban​ ​ugyanis​ ​a
külpolitikai​ ​siker,​ ​a​ ​nemzetközi​ ​befolyás​ ​sokkal​ ​komolyabb​ ​belpolitikai​ ​ütőkártya,​ ​mint​ ​bármely
más​ ​európai​ ​országban.​ ​A​ ​valaha​ ​korlátozott​ ​szuverenitás​ ​béklyójából​ ​kitörni​ ​szándékozó​ ​ország
politikai​ ​kultúrájában​ ​ez​ ​a​ ​látásmód​ ​az​ ​elmúlt​ ​évtizedekben​ ​gyökeret​ ​vert,​ ​s​ ​ha​ ​az​ ​elmúlt​ ​hónapok
nagy​ ​horderejű​ ​kérdéseire​ ​gondolunk,​ ​láthatjuk​ ​a​ ​valós​ ​kancellári​ ​igyekezetet,​ ​s​ ​olykor​ ​a​ ​konkrét
eredményeket​ ​is.

Teljes cikk

Cseke Bence

MCC alumnus, nemzetközi kapcsolatok elemző

Mire mennek a franciák Francia-Afrikában?

2016. november 18.

Címkék: ENSZ, Franciaország, Afrika, humantárius segély, Franceafrique

November 7-én a marokkói Marrákesben kezdetét vette az ENSZ soron következő 11 napos klímacsúcsa. A COP22 névre keresztelt esemény legfőbb célja, hogy 2020-as indulásáig valóban előkészítse a tavalyi párizsi COP21 konferencián lefektetett klímaváltozás-ellenes intézkedési folyamatot. A párizsi szerződés történelmi érdeme, hogy a fejlődő országoknak évi 100 milliárd dollár segély folyósítását is előirányozza, így a tárgyalások során bizonyára Afrika fenntartható fejlesztése is központi helyen fog szerepelni. Mindebben Franciaországra stratégiai feladatok hárulnak, mivel volt gyarmattartóként kialakított afrikai kapcsolatrendszerén keresztül a kitűzött célok eléréséhez jelentős támogatást tud nyújtani. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy a francia kormányzati és gazdasági szereplők az egykori kolóniákon milyen kilátásokkal és nehézségekkel szembesülnek.

Afrika a francia külpolitikában a 19. század első harmadában elinduló gyarmatosítás óta kitüntetett státusszal rendelkezik, ahol a francia kapcsolatok az 50-es évektől kibontakozó dekolonizáció ellenére sem vesztett jelentőségéből. Sőt, a kulturális, gazdasági, védelmi és politikai kapcsolatokat kiaknázva Franciaország a térségben továbbra is meghatározó szereplőként jelenik meg. Ezt jól bizonyítja, hogy az általa egykor uralt területeket számos szakirodalomban ma is csak Franceafrique néven említik. Ez a kifejezés azon kapcsolatok összességét foglalja magába, melyek a francia állam és a volt gyarmatok között a régió gazdasági és politikai fejlődését, valamint biztonságát közvetlenül befolyásolják.

Teljes cikk

Oláh Dániel

A Vezetőképző program hallgatója, Mathias Corvinus Collegium

Van-e Trumpnak gazdaságpolitikája?

2016. november 16.

Címkék: USA, gazdaságpolitika, elnökválasztás, Hillary Clinton, TPP, Donald Trump, NAFTA

A katolikusoktól a protestánsokig, a feketéktől a fehérekig, mezőgazdászoktól a szolgáltató szektorban dolgozókig mindenki azt találgatja, hogy mit hozhat számára az Egyesült Államok 45. elnökének programja, de hogy mi van a Trump-csomagban, azt talán még maga a marketingzseni sem tudja. A kampány során tett nyilatkozatai alapján nem egyértelmű, hogy fő bázisa, az értelmiség által sokat emlegetett „vidéki fehér középosztály” lesz a következő négy év nyertese. Az elnökről két dolgot nem tudunk: hogy mi a programja, és hogy mennyire tartja magát ahhoz. Azt viszont tudjuk, hogy bár egyes amerikai egyetemeken gyásznapot ültek a trumpi győzelem másnapján, a tőzsdéken a hangulat nem várt javulást mutatott.

Donald Trump gazdasági programjának előnye, hogy röviden összefoglalható. Szerinte adócsökkentésre van szükség (a gazdagok és a nagyvállalatok esetében is) és deregulációra. Ez a hagyományosan jobboldali képlet indítaná be a gazdaságot, amely többletbevételeket termelve tenné lehetővé az olyan nagy kormányzati kiadási programokat, mint a sosem látott mértékű infrastruktúra-fejlesztés. Noha az elemzők szerint ez a költségvetési hiányok növekedését hozná, a trumpi számítások a következő tíz évre évi 3,5-4 százalékos GDP növekedést és 25 millió új munkahely létrejöttét jósolják.

Teljes cikk

A stabilitás embere

2016. november 15.

Címkék: Németország, Angela Merkel, kancellár, Joachim Gauck, elnöki ciklus

Prőhle Gergely

volt nagykövet

Június 6-án Joachim Gauck német szövetségi elnök bejelentette, hogy nem kívánja magát egy második elnöki periódusra is jelöltetni, így 2017 március 17-én megválik hivatalától. A közlés módja, a felolvasott szöveg pátoszmentessége, természetessége, realizmusa méltó volt az elmúlt négy évben magának nagy hazai és nemzetközi tekintélyt kivívó egykori evangélikus lelkészhez és kelet-német ellenállóhoz, aki az újraegyesítés után a titkosszolgálati múltat feltáró hivatal elnöke lett. Az indoklás egyszerű: „Bár hálás vagyok azért, hogy jól vagyok – mondta, „a 77 és 82 éves korom közötti életszakasz más, mint amiben most vagyok, s nem szeretném azt az energiát s vitalitást feltételezni, amit magam nem tudok garantálni.” Világos beszéd.

Gauck döntése a német belpolitika szempontjából nagyon fontos, hiszen a 2017 októberében esedékes szövetségi parlamenti választás előtt, a migrációs válság nyomán átalakuló politikai paletta ismeretében egy újabb bizonytalansági tényező, újabb politikai alkudozások szükségessége súlyosan megterhelhetné az amúgy is feldúlt közéletet. Ugyanakkor persze az ügy jelentősége nemzetközi horderejű is, mivel Gauck személye, elnöki szerepfelfogása, mint klasszikus rendszerváltó értelmiségié, tanulságokkal szolgálhat az egész közép-kelet-európai térségben. Nem véletlen, hogy Ilves észt elnök, 2012-ben az egész poszt-szovjet térség számára bátorító üzenetnek nevezte Gauck megválasztását. A legerősebb európai hatalom első emberének rendszerváltó tapasztalata az egész kontinens politikai diskurzusára befolyással bírt, még ha az elnöki hatalom Németországban ugyanannyira formális is, mint nálunk. De éppen e hasonlóság miatt lehet érdekes számunkra az is, hogy miként lehet a formális szerep ellenére határozott arcélt adni az elnöki szerepfelfogásnak.

Teljes cikk